Szexuális  és nem szexuális traumák összefüggése a testképpel és a pszichoszomatikus  tünetekkel pszichoszomatikus járóbetegeknél

Sack, M. et al. (2010).  Association of nonsexual and sexual traumatizations with body image and psychosomatic symptoms in psychosomatic outpatients. General Hospital Psychiatry 32, 315-320.

Készítette: Molnár Andrea

Háttér:

A traumatikus események erősen befolyásolják az egyének és a közösségek életét is. Bár a traumával kapcsolatos tüneteknek nagy szakirodalma van, csak keveset tudunk a pszichés traumák azon hatásairól, amik az egyén önészlelését és pszichoszomatikus teljességét illetik. A testképet először Schilder írta le a tapasztalatok és attitűdök mentális reprezentációjaként. Súlyos traumatizációk gyakran olyan disszociatív megküzdési módot hívnak elő, melynek során a szelf és a test között diszkontinuitás lép fel. Ez megmagyarázza a pszichoszomatikus panaszokat, a szexuális diszfunkciókat és az elégtelen érzelmi szabályozást; ezért a trauma-orientált pszichoterápiának nemcsak a PTSD tüneteinek csökkentését kell megcéloznia, hanem a pszichoszomatikus reintegrációt is.

A cikk szerzői felteszik a kérdést, hogy a testkép és a pszichoszomatikus panaszok eltérnek-e szexuálisan és nem szexuálisan traumatizált egyének esetében. A szerzők feltételezése szerint a szexuális traumát átélt alanyok negatívabb testpercepcióval bírnak, és magasabb komorbiditást mutatnak különféle szomatoform és disszociatív tünetekkel.

Módszerek:

A kutatásban részt vevő alanyok a Hannover Medical School pszichoterápiás részlegének járóbetegei közül kerültek ki, a toborzási folyamat 6 hónapig tartott; kizáró ok volt a pszichotikus zavar és az elégtelen nyelvi képességek.

A kutatásban részt vevő alanyokkal kérdőíveket töltettek ki, és interjút is felvettek velük. Az első kérdőív a Poszttraumás Diagnosztikus Skála (PDS) volt, amivel a PTSD tünetek súlyosságát lehet felmérni a DSM-IV kritériumai alapján; a kutatásban csak a 12 kérdéses, a jelenkori traumákra vonatkozó alskálát használták. A Testkép Kérdőív (Body Image Questionnaire) a test dinamizmusát, vitalitását, az attraktivitását és a testtel való elégedettséget méri fel. A kérdőív két egymástól független skálát tartalmaz: BD (Body Dissatisfaction, testtel való elégedetlenség) – a saját test leértékelése és elutasítása; BV (Body Vitality, vitalitás) – a testi aktivitás megélése (lendület, energia, vigor). A SOMS-7 a DSM-IV és a BNO-10 kritériumai alapján próbálja kiszűrni a szomatoform zavarokra jellemző tüneteket; a vizsgálati alanyoknak egy 0-4 fokozatú skálán kellett értékelni, hogy mennyire érzik erősnek az adott tünetet. A BSI (Brief Symptom Inventory, rövid tünetkérdőív) egy 53 itemes,0-4 fokozatú kérdőív, a következő alskálákkal: szomatizáció, obszesszív-kompulzív viselkedés, interperszonális érzékenység, depresszió, szorongás, fóbia, hosztilitás, paranoid ideáció és pszichoticizmus. A Disszociatív Élmény Skála (DES) 28+16 itemből áll, a disszociatív tünetek és a konverziós tünetek feltérképezésére.

SPSS-ben ANOVA módszerrel elemezték a csoportok közti eltérést a normál eloszlású változókra kontrollálva (testtel való elégedetlenség, vitalitás, SOMS); a post-hoc összehasonlítás Game – Howell-eljárással készült.

Eredmények:

A vizsgálatban 240 személy vett részt, 63%-uk tartós párkapcsolatban élt, 42%-uk teljesidős állással rendelkezett, 18%-uk részmunkaidős volt, 17%-uk munkanélkülinek vallották magukat, 23%-uk nyugdíjas vagy családalapító volt. A vizsgálatok szerint az alanyok 20%-a tapasztalta meg a PTSD-t, közülük 17%-uk depresszív rendellenességgel, 15%-uk szomatoform zavarokkal, 14%-uk evészavarokkal, 13%-uk szorongásos zavarokkal, 4%-uk disszociatív zavarokkal rendelkeztek. A páciensek 9%-ánál lehetett BNO-10 szerinti diagnózist adni, 6%-uknál pedig teljesült a szerekkel való visszaélés, az OCD vagy a személyiségzavar összes kritériuma.

A vizsgálatban részt vevő személyek 67,5%-a számolt be legalább egy meghatározó traumáról, ami addigi élete során érte. A nők szignifikánsan több szexuális traumáról számoltak be, mint a férfiak (34% vs. 10%), míg a férfiak több nem-szexuális traumáról számoltak be (53% vs. 36%).

A BMI mérése során nem találtak szignifikáns különbséget nők és férfiak között. A BV skála negatívan korrelált a BMI-vel (r = -0,20; p = 0,002), és az életkorral (r = -0,17; p = 0,006). Nők esetében jelentős összefüggést találtak a traumatörténet és a BD között [F (2,164) = 5,2, p = 0,06], a férfiak esetében nem találtak összefüggést. BV tekintetében nem találtak különbséget a szexuális és a nem-szexuális traumát elszenvedett csoport között. A szomatoform szindrómák szignifikánsan gyakrabban jelentkeztek szexuálisan traumatizált nőknél, mint a nem-szexuálisan traumatizáltaknál. Férfiak esetében hasonló eredményekre jutottak, de csak tendencia-szerűen, mert az eredmény nem lett szignifikáns. A disszociatív tünetek mindkét nem esetében szignifikánsan magasabbak a szexuálisan traumatizált csoportokban [nők: F (2,164) = 3,8; p = 0,025; férfiak: F (2,70) = 9,2; p = 0,001].

Megvitatás:

A kutatás legfontosabb eredménye az volt, hogy erős kapcsolatot találtak a szexuális traumatizáltság és a BD között. A BD és a szexuális traumatizáltság közti kapcsolatot nem lehetett megmagyarázni az evési zavarok hatásával, mivel a BD szignifikáns összefüggést mutatott a traumatizáltsággal olyan pácienseknél is, akiknek nem voltak evési rendellenességei (anorexia nervosa, bulimia nervosa). A kutatás során fény derült arra, hogy a szomatoform zavarok szignifikánsan gyakrabban fordulnak elő olyan nőknél, akik szexuálisan traumatizálódtak, szemben azokkal, akik másfajta traumákat szenvedtek el; férfiak esetében pedig a disszociatív zavarok mutattak magas szignifikancia értéket a szexuális traumatizáltsággal, és jóval alacsonyabbat másféle traumák esetén.