Az egészségviselkedés változásának serkentése és fenntartása: Az önállóság elméleten alapuló intervenciók

Ryan, R.M., Patrick, H.,  Deci, E.L., &. Williams, G.C. (2008). Facilitating health behaviour change and its maintenance: Interventions based on Self-Determination Theory, The European Health Psychologist, 10, 2-6.

Az összefoglalót készítette: Szabó Anna

Bevezetés

Számos, az egészségügy területét érintő technikai vívmány ellenére, az egészség alakulásában még mindig a viselkedés a legszámottevőbb tényező. Az emberek egészségét és jóllétét nagyban befolyásolja az életstílus, például a dohányzás, higiénia, diéta, fizikai aktivitás, amelyek mind a személy által kontrollált viselkedéséhez kapcsolódnak. Az egészségügyi beavatkozásokban pedig jelentős szerepet játszik a beteg együttműködésében és kitartásában, például a gyógyszerek bevételét illetően.

Az önállóság elmélet alapján nagyobb figyelmet kell fordítanunk a beteg motivációjára és tapasztalataira. Viselkedések fenntartásához szükség van arra, hogy a személy belsővé tegye az értékeket és képességeket, amelyek a változást segítik, megtapasztalják saját önállóságukat, valamint hogy maximalizáljuk kompetencia-, autonómiaérzésüket. Jelen cikk célja, hogy kifejtse az önállóság modell és az egészségviselkedés változásának kapcsolatát, továbbá áttekintést nyújtson empirikus igazolásairól és korlátairól.

Az önállóság elmélet

            Egészség kutatók az egészségviselkedés változását egy kettős feladat, a változás elindításának és fenntartásának folyamataként írták le. Bár a változás kezdeményezéséhez igen sokféle megközelítés adott, a külső nyomástól és kontrolltól egészen az incentívek és jutalmak pozitív használatáig, a fenntartáshoz szükséges feltételek többnyire hiányoznak. Az önállóság elmélet ezzel szemben mindkét komponenst tartalmazza. Az olyan kezelési környezetek, amelyek lehetővé teszik az autonómiát és növelik az önbizalmat, fokozzák a kitartást és az eredményeket. A személyek könnyebben teszik magukévá az értékeket és viselkedési formákat, ha olyan ember közvetíti feléjük, akiben megbíznak, és akihez tudnak kapcsolódni.

Autonómia: Sokszor sajnos csak az úgy nevezett kontrollált motiváció miatt köteleződnek el a személyek a viselkedésváltozás mellett, amelynek egy gyakori formája a külső szabályozás, amikor a személy csak a külső jutalom megszerzése és a büntetés elkerülése végett cselekszik. Egy másik formája az introjekció, amikor a személy a viselkedésétől dicséretet, elfogadást remél, vagy szeretné elkerülni az elutasítást és a bűntudatot. Az önállóság elmélet alapján a fent említett két forma nem segít a hosszú távú kitartásban.  Ezzel ellentétben létezik az autonóm motiváció, melynek egyik formája azonosított szabályozás, amikor a személy saját maga azonosul a viselkedése fontosságával. Ezt releváns információk adásával és racionális érvekkel lehet serkenteni, valamint a külső nyomás elkerülésével, hogy a saját döntés és hatás érzése megmaradjon. Még autonómabb lehetőség az integrált szabályozás, ahol nem csak a viselkedés belsővé tételéről van szó, hanem a személy az egészet központi értékeihez és mintáihoz igazítja, rendezi. Ezt úgy lehet előidézni, hogy bátorítjuk a személyt saját határainak feltérképezésére, és segítjük egészségéhez vezető, működő utat találni. Az önállóság elmélet szerint tehát mindkét forma alkalmas arra, hogy fokozzuk a viselkedésváltozás melletti kitartást.

Kompetencia: Az autonómia mellett nagyon fontos, hogy a személy magabiztosnak és kompetensnek érezze magát a kitűzött változásban. Ez azt jelenti, hogy a személy rendelkezésére állnak képességek és eszközök a változáshoz, és megtámogatják, ha a kompetenciája határán van. Nincsenek túl nagy kihívások elé állítva, a cél, hogy megtapasztalják befolyásukat az egészségviselkedésük változását illetően. A kompetenciának természetesen társulnia kell autonómiával és akarattal egyaránt.

Kapcsolódás: Amikor személy érzi, hogy pszichológiai szükségleteit figyelik és támogatják, amely így jobb mentális egészséghez vezet (például kevesebb depresszív tünet, kevesebb szorongás és szomatizáció), jobb egészséggel kapcsolatos eredményeket és jobb életminőséget okoz.

Terep tanulmányok és kontrollált klinikai vizsgálatok

A legfontosabb fejlemény az volt, hogy az önállóság elméleten alapuló motivációs kutatásoktól eljutottak a létező klinikai intervenciók felépítésének és új kezelési megközelítéseknek teszteléséig, melyek szintén a modellen alapultak. Számos terep tanulmány és randomizált kontrollált vizsgálat készült a témát illetően, melyek kimutatták, hogy a hosszú távú gyógyszerszedés betartása, vagy például a súlyvesztés megtartása, nagyban függ az autonómia támogatásától a kezelés során, azonban fontos megjegyezni, hogy az autonómia igénye egyénenként eltérő lehet. Az elmélet megkülönböztet extrinzik és intrinzik életcélokat, az előbbihez tartozik például a fizikai attraktivitásra, vagy hírnévre törekvés, utóbbihoz a személyes növekedés, fizikai jóllét stb. Az extrinzik célok kevésbé egészséges, kockázatos viselkedéssel kapcsolódnak össze. (Például obez gyermekek körében végzett vizsgálatban az intrinzik célok szorgalmazása, mint egészség szemben az extrinzik fizikai attraktivitással, nagyobb súlyvesztést és hosszabb távú eredményt adott) Randomizált kontrollált vizsgálatok készültek az önállóság elméleten alapuló intervenciók hatásosságát illetően, például dohányzással vagy szájhigiéniával kapcsolatban. Ezek az intervenciók serkentették az autonóm önszabályozás belsővé tételét, a kompetencia érzését, és így növelték az eredményeket.

Összefoglalás

            A vizsgálatok alapján, melyek az önállóság elméletének egészségviselkedésre gyakorolt hatását vették górcső alá, elmondható, hogy ha a betegek pszichológiai szükségletei, mint autonómia, kompetencia és kapcsolódás, támogatva vannak, akkor a személyek nagyobb elköteleződést élnek meg a változást illetően, és a későbbi kimenetel is kedvezőbb hosszabb távon. Későbbi vizsgálatok tárgya lehet a komponensek részletesebb feltérképezése, és a segítők változást serkentő viselkedéstípusainak feltárása.