Dohányzásról leszokást támogató  program hatékonysága dél-koreai serdülő fiúk körében

JongSerl Chun, Yi Jin Bae, Sung Kil Min (2012): Effectiveness of smoking cessation program for male adolescents in South Korea. Children and Youth Services Review, 34, 304–310.

Az összefoglalót készítette: Halász Eszter Hanga

Absztrakt

A tanulmány egy kognitív modellen alapuló hat üléses dohányzásról leszoktató program hatásosságát vizsgálja dél-koreai serdülő fiúk körében. Nyolcvan középiskolást osztottak kísérleti és kontrollcsoportba. Az eredmények nem csak önbeszámolón, hanem biokémiai jelzéseken (szénmonoxid és kotinin szint) is alapultak, amelyeket a vizsgálat előtt és után mértek. A kísérleti csoport dependenciája szignifikánsan csökkent a kontrollcsoporthoz képest, és a vizelet kotinin szintje is csökkenést mutatott az idő és csoporthatás függvényében is.

Bevezetés

A dohányzás az egyik legnagyobb világegészségügyi probléma. A dohányosok többsége még serdülőkorban alakít ki függőséget. Ezek a személyek a felnőttkori kezdethez képest nagyobb dependenciát is mutatnak. Dél-Koreában a tinédzserkori dohányzás súlyos probléma, nagy számban találunk függőket, ráadásul az elmúlt években a kezdetéhez köthető életkor is csökkenő tendenciát mutat. S bár a serdülők nagy százaléka szeretne leszokni, mégis nagyon kevesüknek sikerül.

A kognitív viselkedéses technika bizonyítottan hatékonyan alkalmazható a dohányzásról való leszokásban. A változás szakaszai modell rendkívül jól felméri, hogy a személy e folyamatnak mely állomásán tartózkodik. A relapszus megelőző modell a személy leszokás alatti önhatékonyság megtapasztalására épít és arra, hogy segítsen a személynek elsajátítani a visszaesést hívó helyzetek megfelelő kezelését, a rizikófaktorok elkerülését, menedzselését. A kognitív modell nem csak egy pontos tudás elsajátítását teszi lehetővé, hanem problémamegoldó készséggel, önkontroll stratégiákkal és visszautasító megoldásokkal is szolgál.

A program

Két héten át tart, összesen hat alkalomból áll (heti 3). Minden ülés meghatározott tematikájú és csak a kitűzött cél elérése esetén könyvelhető befejezettnek. Az üléseket szociális munkás vezeti, a részvételről, eredményekről visszajelzés készül minden alkalommal.

Az első alkalom célkitűzése a motiváció felkeltése a dohányzás abbahagyására, illetve a rapport kialakítása. Főleg ismerkedés zajlik, az elvárások felmérése, játékok. Elhangzik a program céljának és tartalmának bemutatása, illetve egy multimédiás előadás a dohányzás káros hatásairól.

A második ülés a motiváció erősítéséről szól, melynek során a személyek egyéni célokat állíthatnak fel maguknak. Önmonitorozás segítségével, a dohányzás mellett és ellen szóló érveiket vehetik számon, majd kihangsúlyozhatják a leszokással együtt járó pozitív változásokat.

A harmadik alkalommal az én-hatékonyság érzés növelése a cél, a saját erősségek és erőforrások felmérése. Ekkor elért eredményeket, sikeres történeteket oszthatnak meg egymással.

A negyedik ülés során a stresszforrásaikat tárják fel, fizikai tevékenységet és egyéb megoldási javaslatok kínálnak fel a stresszel teli helyzetek kezelésére.

Az ötödik találkozáskor a nemdohányzó magatartás fenntartása a cél: technikák kialakítása helyzetek kezelésére szituációs gyakorlatok által. (Hogyan utasítsák vissza a cigarettát?)

Az utolsó alkalommal a tanultak felidézése zajlik, illetve egy személyes terv kidolgozása a dohányzásmentes élet fenntartásának, a relapszus megelőzésének érdekében.

Módszer

Kvázi-kísérleti elrendezést alkalmazva, a kísérleti csoportot 35 fő alkotta (2 iskola dohányzó diákjai). A kontrollcsoport 45 főből állt egy harmadik iskolából, ők csupán egy órás edukációt kaptak. Mindkét csoport részt vett egy elő- és utóteszten, ahol a dohányzási magatartást mérték. A következőkre voltak kíváncsiak: nikotinfüggőség, az abbahagyás szándéka, viselkedésváltozás szakasza, elvonási tünetek, attitűdök és hiedelmek, kilélegzett levegő szén-monoxidszintje, a vizelet kotinin szintje. Az elmúlt hónapban dohányzással töltött napok számára is rákérdeztek.

Eredmények

Az előteszt

A kísérleti és kontrollcsoport között az egyetlen eltérés a dohányzó anyák számában mutatkozott (a kísérleti csoportban szignifikánsan több fiúnak cigarettázik édesanyja), a többi demográfiai mutatóban (kor, SES, családtagok dohányzása) nincs különbség. Emellett a dohányzás abbahagyásának szándékában, az elvonási tünetekben, a változás szakaszában, a dohányzással töltött napok számában, a szén-monoxid és kotinin szintben sem találunk eltérést, viszont a nikotinfüggőség és a hiedelmek és attitűdök erőteljesebbek a kísérleti csoportban. Tehát  mintaillesztés nem történt.

A program hatékonysága

Az utóteszt alapján a nikotinfüggősség mindkét csoportban csökkent, de a kísérleti csoportban nagyobb, drasztikusabb változást figyeltek meg csoport és idői hatás, illetve interakciójuk során is.

Diszkusszió

Az eredmények alapján a csoport, az idő és a kettő interakciójának hatását figyelhetjük meg a nikotinfüggőség tekintetében, amely a program hatékonyságát támasztja alá. Ám, ne feledjük, hogy pont ez az a változó, amelyben szignifikáns eltérés mutatkozott az előteszt során a kísérleti és kontrollcsoport között: a programban résztvevők eleve nagyobb nikotindependenciával bírtak és a foglalkozások után ez a szám csupán csak a kontrollcsoport szintjéhez közelített.

Emellett az abbahagyási szándék növekedett mindkét csoportban. A biokémiai mutató szerint is csökkent a dohányzás, a kotinin szint ezt az eredményt támasztotta alá mind a két csoportban. Ezt viszont nem csak a program hatásossága, hanem a szociális elvárásoknak való megfelelés vágya is okozhatta. A szén-monoxidszint és a kotinin szint közti össze nem illést azzal magyarázták, hogy feltételezték, a résztvevők a második vizsgálat előtt pár órával tartózkodtak a dohányzástól, ezzel alacsonyabb eredményt produkálva a szén-monoxid esetében. Így a kotinin szint valósabb, megbízhatóbb értéket mutat. Mivel változások mind a két csoportban megfigyelhetőek voltak, úgy gondolják, ez részint a biokémiai mutatók bevezetésének köszönhető, amelyek növelik a motivációt a jobb teljesítményre, mivel objektíven mérhető eredménnyel szolgálnak, s így a dohányzás megszüntetését is erősítik. Ez alapján ajánlatos lenne az ülések között is méréseket beiktatni.

Fontos kiemelni, hogy a tanulmány nem egy randomizált kontrollvizsgálatot mutat be. A csoportok között jelentős eltéréseket találhatunk nikotinfüggőségben és hiedelmekben, illetve a mintavételi eljárást is figyelembe kell venni az eredmények értelmezésekor. Későbbi vizsgálatok során érdemes lenne foglalkozni kibővített mintával, randomizált kontrollvizsgálattal, serdülő lányokkal és hosszabb utánkövetéssel, illetve tinédzserekhez alakított dinamikusabb technikákkal. És ami még fontos: a szülők dohányzása erősen összefügg a gyerek dohányzásával (az itt résztvevők szüleinek 60 %-a cigarettázik), ezért később a szülők edukációjára, leszoktatására is figyelmet kéne fordítani, ez is a program része kéne hogy legyen. Ez különösen fontos egy olyan országban, mint Korea.