Egy többkomponensű univerzális intervenció hatásának vizsgálata értelmi fogyatékos személyek körében.

Bergström, H., Hagströmer, M., Hagberg, J., Elinder, L. S. (2013) A multi-component universal intervention to improve diet and physical activity among adults with intellectual disabilities in community residences: A cluster randomised controlled trial. Research in Developmental Disabilities, 34, 3847-3857.

Készítette: Oláh Petra

Elméleti háttér

A fogyatékossággal élő személyek egészségkárosodás rizikója szignifikánsan magasabb, mint az átlagpopuláció rizikója. Az értelmi fogyatékossággal élő személyek között a magasabb százalékban fordul elő a helytelen táplálkozás a fizikai inaktivitás és a túlsúly, amely összességében a rossz egészségi állapot okozója illetve növeli a krónikus betegségek kockázatát. Kutatások azt mutatják, hogy az értelmi fogyatékossággal élő személyek egészséggel kapcsolatos tudása szignifikánsan alacsonyabb, mint az átlagpopulációé, amely szintúgy bejósló tényezője a rosszabb egészségi állapotnak. A vizsgálat Svédországban zajlik, így mutatja be a svéd ellátási rendszer példáját. Svédországban az értelmi fogyatékosok szociális gondozó intézményekben élnek, ahol az életmódjukkal döntéseket a gondozókkal együtt hozzák meg. Éppen ebből kifolyólag a gondozói döntéshozatal kulcsszerepet játszik abban, hogy az ápolt személyt milyen egészségviselkedés jellemzi, kiemelkedik ezek közül a fizikai aktivitás mértéke. Elengedhetetlenül fontos a gondozók megfelelő képzése, készségek elsajátítása illetve erőforrások biztosítása. Ezzel együtt fontos, hogy megfelelő támogatást nyújtsanak a számukra, például abban az esetben, ha etikai dilemmával kell ápolóként szembesülniük. A tanulmány az egyik leggyakrabban előforduló etikai dilemmát mutatja be, miszerint meddig tart az egészségviselkedés támogatása és meddig tart az ápolt egyéni autonómiája.

A szerzők úgy találják, hogy mindent egybevetve nagy szükség van az egészségfejlesztő intervenciókra, a gondozó személyzet képzésére, a célcsoport tudásának és motivációjának növelésére. Ezeket összevetve, Bandura szociális kognitív elméletén alapulva a szerzők egy többkomponensű intervenciós program kialakítását mutatják be. A szociális kognitív elmélet alapja az, hogy a személy egyéni jellemzői, a viselkedés és a környezeti faktorok dinamikus kölcsönhatásban állnak egymással.

A vizsgálat célja, hogy megvizsgálja milyen hatása van egy háromkomponensű programnak az ápoltak fizikai aktivitására és étkezi szokásainak változására nézve. Hipotézisük szerint, ha egyidőben növelik az ápoltak egészséggel kapcsolatos tudását, a gondozók egészségfejlesztő kapacitását és a fejlesztik a fizikai és szociális környezetet, az együttesen képes növelni az egészségviselkedés arányát az ápoltak körében. A vizsgálatvezetők az intervenció egyes területekkel kapcsolatos hatását vizsgálták (fizikai aktivitás, egészséges táplálkozás, BMI-index, derék-csípő arány és élettel való elégedettség).

Módszer

A vizsgálat klaszter randomizált kontroll vizsgálat. A vizsgálatba a bevonási és kizárási kritériumoknak való megfeleltetést követően 130 személyt vontak be. Klaszterek képzése révén nem a személyek maguk kerültek kísérleti vagy kontrolcsoportban, hanem az őket gondozó intézményeket osztották be: így 14 intézmény (63 személy) került az intervenció csoportjába és 16 intézmény (66 személy) került a kontrollcsoportba. Az intervenció lényege a komplexitás: az ápoltak tudásának és képességeinek fejlesztése, preferenciáinak megváltoztatása, önbizalmának növelése. Ezen felül a szociális és fizikai környezet fejlesztése, az ápolók tudásának bővítése, a munkarutinjuk megváltoztatása és egészséggel kapcsolatos tudásuk növelése. A program maga 12-16 hónapig tartott. A kontrollcsoport intézményei folytatták munkájukat a szokásos módon, de a vizsgálat vezetői lehetőséget biztosítottak számukra a vizsgálat lezárást követően hogy ők is csatlakozzanak az intervencióhoz.

Az intervenció fő komponensei az alábbiakból álltak:

Egészség nagykövetek

Az egészségnagykövetek feladata az egészséggel kapcsolatos információk szállítása a kollégák számára és az egészségfejlesztő aktivitások megszervezése az adott intézmény keretein belül. Az egészségnagykövetek tematikus meetingeken továbbképzések vettek részt melynek célja a tapasztalatcsere, illetve az ott megszerzett ismeretanyag Intézetbe való továbbítása. A nagykövetek egyfajta hálózatot alkottak a többi nagykövettel.

Az ápolók számára létrehozott tanulókörök

Az „Egészség Fókusz” névvel elkeresztelt tankörök célja az ápolók tudásának bővítése, a munkafolyamataik annak irányába terelése, hogy az minél inkább támogassák az ápoltak egészségviselkedését. Összesen tíz alkalommal ültek össze az Egészség Fókusz tankörök, minden alkalommal más és más tematika szerint. A tankörökben megfogalmazásra kerültek az elérni kívánt célok, az erősségek és gyengeségek, ezen felül az intervenciós lépések itt kerültek kialakításra a helyi környezet adta sajátosságok alapján.

A gondozottak számára létesített egészség edukációs kurzusok

A kurzust a program kialakítói „Jogosítvány az egészséghez” névvel keresztelték el. A kurzus tíz alkalomból állt, ahol a résztvevőknek lehetőségük nyílt az egészséggel kapcsolatos tudásuk növelésére, egészséges ételek megkóstolására, illetve különböző fizikai aktivitások kipróbálására. Mindennek célja az, hogy a gondozottak számára élvezhető, élményekkel gazdagított módon egészség edukációt biztosítsanak.

Mérőeszközök

A vizsgálatban az ápoltak esetében a fizikai aktivitást lépésszámlálóval mérték, vizsgálták a BMI-indexet, kérdőíves módszerrel, az élettel való elégedettséget és az étkezési szokásokat. Utóbbi vizsgálatát fotókkal oldották meg: arra kérték az ápoltakat, hogy mindent, amit fogyasztanak, rögzítsenek egy kamera segítségével. Nagyon fontos hogy ennek elvégzése az ápoltak feladata, a gondozószemélyzet feladata csupán az emlékeztetés volt. Ez az énhatékonység növelését célozta meg az ápoltak körében. A vizsgálat során vizsgálták a zöldségfogyasztás arányát, a tápanyagok arányát és a fogyasztott étel változatosságát. A gondozók esetében kérdőíves módszerrel a munkavégzés menetét vizsgálták egy 26 itemet tartalmazó teszt segítségével. A teszt három fő aspektust vizsgált: a gondozók általános egészségfejlesztési munkáját, az étkeztetést és a fizikai aktivitást.

Eredmények

Az intervenció és a kontrollcsoport kapcsán elmondható az, hogy a két csoport esetében nem volt szignifikáns különbség a mért változók tekintetében, kivéve a diabétesz kapcsán, amely az intervenció csoportjában magasabb volt. Szignifikáns különbséget, az intervenciót követően az kísérleti és kontrollcsoport között a fizikai aktivitás tekintetében találtak. Az intervenciós csoport tagjai szignifikánsan több lépésszámot produkáltak a beavatkozás után, mint a kontrollcsoport tagjai.

Gondozók esetében szignifikáns különbséget találtak a munkarutin tekintetében: az intervencióban résztvevő csoportok gondozói szignifikánsan több általános egészségfejlesztési aktivitást produkáltak és több fizikai aktivitást facilitáltak munkájuk során mint a kontrollcsoport gondozói. A vizsgálat során nem találtak szignifikáns különbséget a BMI-index, a táplálkozás, az élettel való elégedettség tekintetében annak ellenére, hogy a változások (bár nem szignifikáns módon) a kívánt irányban történtek.

Diszkusszió

A vizsgálatvezetők tudása szerint ez az első olyan intervenció mely mind a gondozókat, mint az ápoltakat megcélozza. Maga az intervenció komplexitása is egyedinek tekinthető: univerzális egészségviselkedés beavatkozás, mely mind a táplálkozás mind a fizikai aktivitást is megcélozza értelmi fogyatékkal élő személyek esetében. Eredményeik szerint az intervenció kiemelkedően hatékony a gondozók attitűdjének és viselkedésének megváltoztatásában és az ápoltak fizikai aktivitásának növelésben, a többi tényező tekintetében viszont a hatás nem elegendő. Ez azt sugallja, hogy az intervenció sokkal hatékonyabb a magasabb intellektuális és kognitív kapacitással jellemezhető személyek tekintetében, mint az alacsonyabb kognitív kapacitással jellemezhető személyek esetében.

Konklúzióként elmondható az, hogy az eredmények bíztatóak, a jövőben még több ilyen jellegű komplex intervenció alkalmazása szükséges a vulnerábilis csoport és az őket körülvevők körében, annak érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek egészségviselkedése és egészségi állapota egyaránt javuljon.

Szexuális  és nem szexuális traumák összefüggése a testképpel és a pszichoszomatikus  tünetekkel pszichoszomatikus járóbetegeknél

Sack, M. et al. (2010).  Association of nonsexual and sexual traumatizations with body image and psychosomatic symptoms in psychosomatic outpatients. General Hospital Psychiatry 32, 315-320.

Készítette: Molnár Andrea

Háttér:

A traumatikus események erősen befolyásolják az egyének és a közösségek életét is. Bár a traumával kapcsolatos tüneteknek nagy szakirodalma van, csak keveset tudunk a pszichés traumák azon hatásairól, amik az egyén önészlelését és pszichoszomatikus teljességét illetik. A testképet először Schilder írta le a tapasztalatok és attitűdök mentális reprezentációjaként. Súlyos traumatizációk gyakran olyan disszociatív megküzdési módot hívnak elő, melynek során a szelf és a test között diszkontinuitás lép fel. Ez megmagyarázza a pszichoszomatikus panaszokat, a szexuális diszfunkciókat és az elégtelen érzelmi szabályozást; ezért a trauma-orientált pszichoterápiának nemcsak a PTSD tüneteinek csökkentését kell megcéloznia, hanem a pszichoszomatikus reintegrációt is.

A cikk szerzői felteszik a kérdést, hogy a testkép és a pszichoszomatikus panaszok eltérnek-e szexuálisan és nem szexuálisan traumatizált egyének esetében. A szerzők feltételezése szerint a szexuális traumát átélt alanyok negatívabb testpercepcióval bírnak, és magasabb komorbiditást mutatnak különféle szomatoform és disszociatív tünetekkel.

Módszerek:

A kutatásban részt vevő alanyok a Hannover Medical School pszichoterápiás részlegének járóbetegei közül kerültek ki, a toborzási folyamat 6 hónapig tartott; kizáró ok volt a pszichotikus zavar és az elégtelen nyelvi képességek.

A kutatásban részt vevő alanyokkal kérdőíveket töltettek ki, és interjút is felvettek velük. Az első kérdőív a Poszttraumás Diagnosztikus Skála (PDS) volt, amivel a PTSD tünetek súlyosságát lehet felmérni a DSM-IV kritériumai alapján; a kutatásban csak a 12 kérdéses, a jelenkori traumákra vonatkozó alskálát használták. A Testkép Kérdőív (Body Image Questionnaire) a test dinamizmusát, vitalitását, az attraktivitását és a testtel való elégedettséget méri fel. A kérdőív két egymástól független skálát tartalmaz: BD (Body Dissatisfaction, testtel való elégedetlenség) – a saját test leértékelése és elutasítása; BV (Body Vitality, vitalitás) – a testi aktivitás megélése (lendület, energia, vigor). A SOMS-7 a DSM-IV és a BNO-10 kritériumai alapján próbálja kiszűrni a szomatoform zavarokra jellemző tüneteket; a vizsgálati alanyoknak egy 0-4 fokozatú skálán kellett értékelni, hogy mennyire érzik erősnek az adott tünetet. A BSI (Brief Symptom Inventory, rövid tünetkérdőív) egy 53 itemes,0-4 fokozatú kérdőív, a következő alskálákkal: szomatizáció, obszesszív-kompulzív viselkedés, interperszonális érzékenység, depresszió, szorongás, fóbia, hosztilitás, paranoid ideáció és pszichoticizmus. A Disszociatív Élmény Skála (DES) 28+16 itemből áll, a disszociatív tünetek és a konverziós tünetek feltérképezésére.

SPSS-ben ANOVA módszerrel elemezték a csoportok közti eltérést a normál eloszlású változókra kontrollálva (testtel való elégedetlenség, vitalitás, SOMS); a post-hoc összehasonlítás Game – Howell-eljárással készült.

Eredmények:

A vizsgálatban 240 személy vett részt, 63%-uk tartós párkapcsolatban élt, 42%-uk teljesidős állással rendelkezett, 18%-uk részmunkaidős volt, 17%-uk munkanélkülinek vallották magukat, 23%-uk nyugdíjas vagy családalapító volt. A vizsgálatok szerint az alanyok 20%-a tapasztalta meg a PTSD-t, közülük 17%-uk depresszív rendellenességgel, 15%-uk szomatoform zavarokkal, 14%-uk evészavarokkal, 13%-uk szorongásos zavarokkal, 4%-uk disszociatív zavarokkal rendelkeztek. A páciensek 9%-ánál lehetett BNO-10 szerinti diagnózist adni, 6%-uknál pedig teljesült a szerekkel való visszaélés, az OCD vagy a személyiségzavar összes kritériuma.

A vizsgálatban részt vevő személyek 67,5%-a számolt be legalább egy meghatározó traumáról, ami addigi élete során érte. A nők szignifikánsan több szexuális traumáról számoltak be, mint a férfiak (34% vs. 10%), míg a férfiak több nem-szexuális traumáról számoltak be (53% vs. 36%).

A BMI mérése során nem találtak szignifikáns különbséget nők és férfiak között. A BV skála negatívan korrelált a BMI-vel (r = -0,20; p = 0,002), és az életkorral (r = -0,17; p = 0,006). Nők esetében jelentős összefüggést találtak a traumatörténet és a BD között [F (2,164) = 5,2, p = 0,06], a férfiak esetében nem találtak összefüggést. BV tekintetében nem találtak különbséget a szexuális és a nem-szexuális traumát elszenvedett csoport között. A szomatoform szindrómák szignifikánsan gyakrabban jelentkeztek szexuálisan traumatizált nőknél, mint a nem-szexuálisan traumatizáltaknál. Férfiak esetében hasonló eredményekre jutottak, de csak tendencia-szerűen, mert az eredmény nem lett szignifikáns. A disszociatív tünetek mindkét nem esetében szignifikánsan magasabbak a szexuálisan traumatizált csoportokban [nők: F (2,164) = 3,8; p = 0,025; férfiak: F (2,70) = 9,2; p = 0,001].

Megvitatás:

A kutatás legfontosabb eredménye az volt, hogy erős kapcsolatot találtak a szexuális traumatizáltság és a BD között. A BD és a szexuális traumatizáltság közti kapcsolatot nem lehetett megmagyarázni az evési zavarok hatásával, mivel a BD szignifikáns összefüggést mutatott a traumatizáltsággal olyan pácienseknél is, akiknek nem voltak evési rendellenességei (anorexia nervosa, bulimia nervosa). A kutatás során fény derült arra, hogy a szomatoform zavarok szignifikánsan gyakrabban fordulnak elő olyan nőknél, akik szexuálisan traumatizálódtak, szemben azokkal, akik másfajta traumákat szenvedtek el; férfiak esetében pedig a disszociatív zavarok mutattak magas szignifikancia értéket a szexuális traumatizáltsággal, és jóval alacsonyabbat másféle traumák esetén.

A kálcium és D vitamin táplálékkiegészítés egészséggel  kapcsolatos rizikója és haszna: Nők egészségkezdeményezése, klinikai és kohosz vizsgálat

Prentice, R. L., Pettinger, M. B., Jackson, R. D., Wactawski-Wende, J., LaCroix, A. Z., Anderson, G. L., Chlebowski, R. T., Manson,  J. E., Van Horn, L., Vitolins, M. Z., Datta, M., LeBlanc, E. S., Cauley, J. A., Rossouw, J. E. (2013). Health risks and benefits from calcium and vitamin D supplementation: Women's Health Initiative clinical trial and cohort study. Osteoporosis International, 24, 567-580.

Készítette: Sellei Katalin

Absztrakt

A Women’s Health Initiative (WHI) duplakötéses, placebo-kontrollált kutatása 36282 menopauza után lévő amerikai nőt osztott be napi 1000mg elementális calcium karbonát és 400 IU D vitamin vagy placebo fogyasztárása, átlagban 7 éves intervenciós periódusban. Azt kívánták megvizsgálni, hogy a kálcium és D vitamin szupplementáció egy olyan populációban, melyben ezen táplálékkiegészítők hazsnálata széleskörű, csökkenti-e csipőtörést, másodszor pedig, hogy csökkenti-e általában a töréseket és a végbélrák kialakulását. A jelen tanulmány célkitűzése az volt, hogy továbbvizsgálják a kálcium és a D vitamin táplálékkiegészítés egészségre kiható hasznát és rizikóját, különös tekintettel a törésekre, kardiovaszkuláris megbetegedésekre, rákra és elhalálozásra a WHI adatainak felhasználásával. A WHI adatai összehasonlításra kerültek és összekombinálták a WHI későbbi megfigyeléses vizsgálatával. A szupplementáció nem jelentett rizikót a szívinfarktusra, koszorúérbetegségre, szívbetegségekre, stroke-ra, kardiovaszkuláris megbetegedésekre, végbélrákra vagy az elhalálozásra, míg evidencia a mellrák rizikójának és az áttételes rák csökkentésére csupán utalást találtak.

Összefoglalva: A kálcium és a D vitamin hosszútávú szedése úgy tűnik, hogy jelentős rizikócsökkenést jelent a csipőtörésre menopauza után lévő nők esetében. A hugykő kialakulásának megnövekedése csekély mértékű.

Bevezetés

A WHI kutatásban a kálcium és D vitamin szupplementáció szignifikánsan megemelte a csipő és általában a csontok ásványdenszitását a placebo fogyasztókhoz viszonyítva, de nem tudott felmutatni jelentős evidenciát a csipőtörés vagy bármilyen törés csökkent rizikójára vonatkozóan. További analízis sem tudott kimutatni se hasznot, se emelkedett rizikót végbélrákban, mellrákban, vagy más rosszindulatú rákban, habár a lehetősége a mellrák rizikójának csökkenésére fennállni látszott azon nők körében, akik semennyi, vagy kevés kálcium bevételt produkáltak. Koszorúér betegségre vagy az elhalálozások számára sem találtak tiszta hatást. A hugykő kialakulás esélyeinek növekedésére is csak csekély eredményt találtak.

     A WHI tanulmányt erős kritika érte, amiért a résztvevő nők a kutatási táplálékkiegészítőkön kívül, szedhettek szabad elhatározásból is kálciumot és D vitamint. Bolland és társai is újraanalizálták a WHI tanulmányt és megállapították, hogy az adatok nem nyújtanak valódi evidenciát arra vonatkozóan, hogy a kálcium és a D vitamin rossz hatással lenne a kardiovaszkuláris betegségek kialakulási esélyeire, de hozzátették, hogy más adatatok viszont azt erősítették meg, hogy a kálcium és a D vitamin, vagy a kálcium önmagában is megemelik a kardiovaszkuláris történések esélyeit. További vizsgálatokat végezve azt találták, hogy azok a hölgyek, akik nem szedtek kálcium vagy D vitamin táplálékkiegészítőket, kevesebb eséllyel lettek rákosak. Ezt a megállapítást mások erősen vitatták.

    A jelen tanulmány célkitűzése az volt, hogy tovább vizsgálja ezeket a változókat olyan nőkre összpontosítva, akik nem szedtek kálcium és D vitamin táplálékkiegészítőket a kutatás kezdetekor. Összehasonlító analízist végeztek a WHI Observational Study (OS) felhasználásával, mely 93,676 menopauza után lévő nőt vizsgált, ugyanazokról a gyűjtőterületekről, független vizsgálatként a kálcium és D vitamin szupplementáció egészségre gyakorolt rizikó és haszon mérlegére összpontosítva. Az analízis széleskörű klinikai kimenetelre vonatkozó megfigyeléseket tartalmaz, mint törések, áttételes rák, kardiovaszkuláris megbetegedések és elhalálozás, továbbá a hugykő kialakulári rizikóját is figyelembe veszi.

Módszer

A WHI CaD (CT) 1994-99-ig tartó kutatásában 36,282 menopauza után lévő 50-79 éves hölgyeket kerestek meg 40 klinikai oldalon keresztül, akik naponta 1000mg kálciumot és 400 IU D3 vitamint fogyasztottak két egyforma dózisban, míg a kontrollcsoport placebót kapott. További kálcium- és D vitamin bevitel engedélyezve volt, de csak maximum napi 600IU erejéig. 42.2%-a a hölgyeknek nem fogyasztott kálcium vagy D vitamin kiegészítőket a tanulmány kezdetekor, míg 43.5 %-uk szedett kálicum és D vitamint, 9.4%-uk szedett csak kálciumot és 2.9%-uk szedett csak D vitamint. 1.9%-ukról erre vonatkozó adat nem volt elérhető.

A WHI Observational Study (OS) 93,676 menopauza utáni 50-79 éves hölgyeket tartalmazott ugyanabból a populációból 1994 és 1998 között. Ebből 5145 nő eredményeit a jelen tanulmány nem használta fel, mert a kutatás kezdetekor már volt mellrákos megbetegedés a múltjukban, további 15511 nőt zártak ki, mert nem volt mammogrammos vizsgálatuk a kutatást megelőző 2 év folyamán, továbbá 1108 kortikoszteroid szedő és 5675 hugykő meglétét produkáló hölgy adatait szintén nem használták fel a tanulmányban. Így 68,719 nő maradt az analízisben. Közülük, 34.3%-uk nem szedett kálcium vagy D vitamin táplálékkiegészítőt a vizsgálat kezdetekor, 49.9%-uk mindkettőt már szedte és 12.5%-uk csak kálciumot, míg 3.4% csak D vitamint szedett. A kezdeti kálcium szedőket napi 500 mg felett állapították meg, aki alatta volt, azt kizárták az analízisból, míg ugyanez D vitamin esetében 400 IU napi adag felett volt meghatározva.

     A klinikai kimenetelek a WHI klinikai centrumokból lettek összegyűjtve féléves és éves önbevallások alapján, amit olyan orvosok diagnosztizáltak, akik nem ismerték a kutatás célját. Információt a be nem szedett gyógyszerekről fél évente szeretek a be nem szedett adagok megszámolásából. Egy standardizált négyoldalas formulát kellett kitölteni a hölgyeknek a vitamin és ásványi anyag bevitelről.

     A WHI CaD kutatása 2005 márciusában ért véget, 7 év után. Standard procedúrával végezték az etnikai, kori, iskolázottsági és további adatokról a gyűjtést.

Statisztikai analízis

A fő analízis a kálcium és D vitamin táplálékkiegészítők kominált és separált hazard ratio eredményeit vizsgálta a különböző vizsgált klinikai kimenetelek szerint. A hazard ratio külön lett kiszámítva 2 évig, 2-5 és 5 év után Cox regressziós modellel.

Eredmények

Szignifikáns eredményt találtak a kevesebb csipőtörésre azoknál a nőknél, akik előtte nem szedték ezeket a kiegészítőket. Az összes törések számára nem találtak szignifikáns hatást. Az elhalálozások száma valamennyire csökkent a szedést követő első két évben, de ez a tendencia nem folytatódott az következő években és az OS tanulmányban sem volt fellelhető. Kicsi támogatottsága volt a kálcium és D vitamin táplálékkiegészítők adverzív hatásának koszorúérmegbetegedésben, szívinfarktusban, szívmegbetegedésekben, stroke és kardiovaszkuláris megbetegedésekben sem a CT, sem az OS, sem a kettejük kombinált eredményeiben. Az OS adatok önmagukban azt sugallják, hogy csökkent az összes szívbetegség és kardiovaszkuláris megbetegedések kockázata. Azoknál a nőknél, akik nem hazsnálták ezeket a táplálékkiegészítőket a kutatás kezdetekor, a mellrák és az összes rák rizikója csökkenést mutatott, de ezt az OS adatok nem igazolták. Azoknál nem használtak kálciumot és D vitamint korábban, 199 nőnél alakult ki hugykő, míg a placebo csoportban ez a szám 180 volt. Akik használtak már korábban is ez a szám 239 volt, míg a placebo csoportnál 197.

Diszkusszió

A kálcium és D vitamin hasznosságára a legerősebb eredmény a csipőtörésnél volt látható azoknál a nőknél, akik nem szedtek korábban táplálékkiegészítőket. Ez viszont az összes nőre vonatkoztatva már nem volt elmondható. Ennek ellenére valamennyire rizikócsökkenés az összes nőnél látható volt, aki követte a felírt adagokat, így ezeknek a táplálékkiegészítőknek hosszú távon jó eredményei lehetnek csipőtörésben. Ennek biológai alátámasztása az az eredmény,  mely magasabb csipőcsont ásványdenszitást mutatott a kutatási csoportban a placebo csoporthoz képest. A WHI adatok kevés támogatást mutatnak a kálcium és D vitamin hatására koszorúérbetegséekben és kardiovaszkuláris betegségekben. Továbbá azt a korábbi véleményt sem támogatják az adatok, miszerint a kálcium emelné a szívinfarktus rizikóját. Emellett a WHI eredmények csupán sejtethetik az áttételes mellrák és összes áttételes rák rizikójának csökkentését. A táplálékkiegészítők nem befolyásolták az elhalálozási adatokat sem. Az egyetlen dokumentált hátránya a kálcium és D vitamin szupplementácinak az enyhén megemelkedett hugykő kialakulása.

Az eredmények interpretációját sok faktor nehezíti, többek között a felvetés, miszerint azok a nők, akik használnak táplálékkiegészítőt összeségében jobban figyelnek az egészségükre, egészségesebben élnek.

Összefoglalva: A WHI eredményeiből szinte nem, vagy nagyon nehéz konzisztens következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy a kálcium és D vitamin táplálékkiegészítk szedése milyen hatással van az egészségre. Ebben a tanulmányban a korábbiakkal ellentétben azokra a  nőkre helyezték a hangsúlyt, akik nem voltak használói ezeknek az anyagoknak a kutatás megkezdésekor. Azt találták, hogy a kálcium és D vitamin szedése jelentősen csökkenti a csipő törések számát. Valós haszont, mely hatékonyan ellensúlyozná a lehetséges rizikókat, melyek ezeknek a táplálékkiegészítőknek a szedéséből fakadhatnak, csak az tudná igazán jelenteni, ha az áttételes rák esélyeit csökkentené, de jelenleg erre csupán sejtésszerű elképzelések születhetnek. Viszont míg más források a kardiovaszkuláris betegségek esélyeinek növekedésétől tartanak, a jelen tanulmány nem talált erre vonatkozó szignifikáns támogatást. Mivel jelenleg is sokan használják ezt a táplálékkiegészítő kombinációt, fontos, hogy további kutatások készüljenek a rizikó és haszon mérlegének pontosabb megítéléséhez.

Epigenetikus  mechanizmusok a mentális egészséggel kapcsolatos rizikó és reziliencia  etiológiájában található nemi különbségek hátterében

Kigar, S. L., & Auger, A. P. (2013). Epigenetic Mechanisms may Underlie the Aetiology of Sex Differences in Mental Health Risk and Resilience. Journal of Neuroendocrinology, 25, 1141-1150.

Az összefoglalót készítette: Gyurkovics Máté

Absztrakt: A biológiai nemmel összefüggő tapasztalati és hormonális hatások a fejlődés során megváltoztathatják az epigenomot, amely epigenetikus változások későbbi neurológiai és pszichiátriai zavarok kockázatát növelhetik, illetve csökkenthetik. Az áttekintő tanulmány fókuszában az amygdala nemre specifikus epigenetikai programozása áll, valamint ennek hatásai a fiatalkori társas interakciókra (juvenile social interactions).

Áttekintés:
A biológiai nem számos mentális rendellenesség rizikótényezője, ilyen például az autizmus spektrumzavar (férfi túlsúly), az anorexia nervosa (női túlsúly), vagy a major depresszió (női túlsúly). A szerzők az epigenetikus változások szerepét emelik ki az agy nemi különbségeinek kialakulásában, valamint abban, ahogy e különbségek a patológiákra való fogékonyság eltéréseihez vezetnek. Az epigenetikát az alábbiak szerint definiálják: a kromatint érintő olyan dinamikus és hosszú távú változás, amely a géntranszkripció megváltozásához vezet(het), a DNS-kód átírása nélkül. 

Hormonális hatások a fejlődő agyban: Az egyik legfőbb ilyen hatás az Y kromoszómával rendelkező férfiak/hímek agyában a tesztoszteron nevezetű szteroidhormon metabolitjainak maszkulinizáló, illetve defeminizáló hatása.
Általánosan szólva, amikor egy hormon a nukleáris receptorához (nuclear receptor) kötődik, a jelzett receptor áthelyeződhet a sejtmagba, ahol a gének promoter régióihoz kötődve, majd további fehérjéket toborozva (pl. CBP vagy SRC1) képes megkönnyíteni a gének átíródását, transzkripcióját. E koaktivátoros fehérjék (CBP és SRC1) szintje fiatal hím patkányok agyában magasabb, mint a nőstényekében, akiknél azonban a géntranszkripciót blokkoló ún. korepresszorok szintje emelkedett.
A perinatális hormonális és tapasztalati hatások az amygdala nevezetű agyterület epigenetikai programozását is meghatározzák. Ez a temporális lebenyben elhelyezkedő képlet a szocioemocionális folyamatokban, például a szociális viselkedésben játszik kulcsszerepet. Emberekben egészen a késő serdülőkorig plasztikus marad e terület, e mellett pedig felettébb érzékeny a szteroid hormonokra is, így kiemelten fontos lehet a társas viselkedés és a kapcsolódó patológiák nemi különbségeinek megértésében.
A szociális viselkedés egyik jelentős nemi eltéréseket mutató fajtája a fiatalkori szociális játék (a férfiak gyakrabban kezdeményeznek ún. rough-and-tumble playt, vagyis sérüléssel nem járó, nem komoly erőszakot magában foglaló játékokat). E viselkedés szervezését részben az amygdala végzi, nemi hormonok jelenlétének következményeként. Rágcsálókkal foglalkozó kutatások eredményei egyértelműen ebbe az irányba mutatnak: a nőstény patkánykölykök amygdalájába juttatott tesztoszteron maszkulinizálta a játékviselkedésüket, míg a születésükkor kasztrált hímek játékának mértéke a nőstényszintre süllyedt. Amennyiben nőstényekben hímekre jellemző ösztradiolszintet állítanak be, játékuk hím jelleget ölt. Összefoglalva tehát a játékviselkedés nemi jellege hormonkitettség hatására megváltozhat.
Emberek esetében a kongenitális adrenális hyperplasiával diagnosztizált nők vizsgálata vezetett hasonló eredményekhez. Az e betegségben szenvedő lányok testében magasabb az androgén hormonok szintje, játékuk pedig agresszívabb, játszótársaik nagyobb valószínűséggel fiúk. Nem-klinikai mintán pedig a magzati tesztoszteronkitettség, és a fiúkra jellemző vadabb játékstílus (rough-and-tumble play) között fedeztek fel pozitív korrelációt.
A játékviselkedésre hatást gyakorol az anyai gondoskodás minősége is. Patkányok esetében azok a hímek, akiknek anyja többet nyalogatta és ápolta őket, kevesebbet játszottak, mint az ilyen gondoskodást ritkábban nyújtó anyák fiai. Az ún. szimulált anyai ápolás (simulated maternal grooming) paradigmával végzett kísérletek eredménye alapján a gondozás taktilis eleme bizonyult kulcsfontosságúnak. Feltehetőleg a szerotonerg pályák epigenetikus aktiválásán (az mRNS expresszió növelésén) keresztül csökkenti az anyai gondoskodás a hímek agressziójának mennyiségét. Így tulajdonképpen ez a viselkedés csökkenti a játék terén fennálló nemek közötti különbségeket (a patkányanyák hajlamosak fiaikat többet nyalogatni és ápolni). Az érintés fontossága a fejlődésben humán szinten is igazolt. Az anyai gondoskodás hiányának hosszan tartó epigenetikai hatása ugyancsak bizonyított (pl. a gyermekkori bántalmazás a glükokortikoid receptorok megváltozott expressziójához vezet a gén promoter régiójának metilációján keresztül).

Epigenetikus mechanizmusok: az alábbi fehérjék szerepet játszanak a génexpresszió gátlásában, mennyiségükben nemi különbségek tapasztalhatók, valamint szintjük a rizikó és a reziliencia eltérő fokával hozhatók kapcsolatba.

·         DNS-metiltranszferázok: egy gén epigenetikus gátlásának alapvető lépése a metiláció, vagyis egy metilcsoport hozzákapcsolása egy citozinbázishoz. Ezt a hozzákapcsolást végzik a DNS-metiltranszferázok (DNMT-k), amelyeknek több típusa különíthető el (DNMT1, DNMT3a, DNMT3b, DNMT3L).
Születésük utáni első napon a nőstény patkányokban magasabb a DNMT3a-szint az amygdalában. Számos pszichiátriai kórképben figyeltek meg túlzott DNMT-expressziót.

·         Methyl binding domain (MBD) fehérjék, és korepresszorok: ezek hiszton deacetiláz-aktivációval (histone deacetylase, HDAC) járnak, amely enzim a DNS szoros feltekerésével blokkolja a transzkripció helyszínének elérését.
Az egyik MBD-fehérje (MeCP2) a Rett-szindróma elnevezésű – autizmushoz hasonló - pervazív fejlődési zavarral áll összefüggésben. Születésük után a nőstény patkányok amygdalájában és hypothalamusában nagyobb az MeCP2 mRNS expressziója, mint hímekében. Autista férfiak agyában jellemző volt az MeCP2 promoter régiójának hipermetilációja (vagyis túlzott gátlása, ami alacsonyabb MeCP2-szinttel jár). Feltehetőleg a születéskori alacsonyabb MeCP2-szint férfiakban már alapvetően vulnerábilisabbá teszi őket az MeCP2-vel kapcsolatos patológiák kialakulására (pl. Rett-szindróma). Ezt kísérletes eredmények is igazolják.
Az NcoR elnevezésű korepresszor szintjének mesterséges lecsökkentése az amygdalában hipermaszkulinizált szociális játékviselkedést eredményezett hím patkányoknál, a szorongást pedig mindkét nemnél megemelte.

·         Hiszton modifikációk: a hisztonfehérjék megváltoztatása mind a korepresszorok, mind a koaktivátorok működésének sajátja. A hiszton acetilációs mintákban pedig nemi különbségek figyelhetők meg (kísérleti eredmények mutatnak ebbe az irányba, pl. HDAC-gátlók megszakíthatják a felnőtt hímek párzási viselkedését).

·         aktív DNS-demetiláció: a citozin metiláción (l. fent) keresztül történő génelnyomást (gene repression) sokáig permanens változásnak gondolták, ám kiderült, hogy az ún. ten eleven translocation (TET) fehérjék oxidációjából keletkező 5-hidroximetilcitozin szerepet játszik a DNS aktív demetilációjában. Ehhez vagy további TET által indukált oxidáció szükséges, vagy pedig közvetítő enzimek aktivációja (pl. AID/APOBEC3). A neuronális aktivitás által indukált DNS demetilációban kiemelt szerepe van a Gadd45b fehérjének, amely az utóbb említett enzim bevonásával éri el hatását.
A Gadd45b és a TET1 fehérjék megemelkedett szintjét mutatták ki major pszichózissal diagnosztizált betegeknél. E mellett a TET1 és a már említett MeCP2 szintje között dinamikus kölcsönhatás van (az egyik emelkedett szintje mellett a másik csökkent mennyiségét találták), így a TET1 is szerepet játszhat pervazív fejlődési zavarok kialakulásában. (A szerzők itt nem térnek ki nemi különbségekre.)

·         a DNS-metiláció fenntartása az agyban: növekvő mennyiségű bizonyíték sugallja, hogy a normális funkcionáláshoz szükséges a DNS metiláció fenntartása (legalábbis az agyban). Állatkísérletek eredményei alapján szteroid hormonok jelenléte tartja fent a neuronális metilációs mintázatokat. Humán szinten is feltételezhető, hogy a hormonszintek tartós változása az epigenom módosulását eredményezheti (pl. a szkizofrénia tünetei szignifikánsan emelkednek menopauza után a nőkben).

Összefoglalva tehát a szerzők először áttekintették a fejlődő (emberi vagy állati) agyat érő hormonális, illetve tapasztalati hatások epigenetikai (a génexpresszió változásával járó) lenyomatait (különös tekintettel az amygdala epigenetikai programozására, és ennek szociális viselkedésre gyakorolt hatásaira), valamint az ezeket közvetítő mechanizmusokban megjelenő nemi különbségeket és azok összefüggéseit különféle mentális rendellenességekkel. A tanulmány végső megállapítása az, hogy növekvő számú bizonyíték sugallja, hogy a hormonok és a nevelési környezet szervezik azt az epigenetikus mintázatkialakulást, ami meghatározza a betegségekkel szembeni ellenállás és az azokra való fogékonyság nemi különbségeit.

A dohányzást  megcélzó  számítógép és internet-alapú intervencióik áttekintése

Walters, T. S Wright, J. A. Shegog, R. (2006). A review of computer and Internet-based interventions for smoking behavior. Addictive Behaviors, 31, 264-277.

Összefoglalót készítette: Soós Emese

Az áttekintő tanulmány célja, hogy három nagy adatbázisban való keresés angol nyelvű szakirodalmi cikkeinek szelektálásával megtalálja, és áttekintse azokat a dohányzással kapcsolatos kutatásokat, és értékelje ezek eredményeit, amelyek legalább egy vizsgált csoportban a számítógépen alapuló és internetet felhasználó programok hatékonyságát vizsgálják. Összesen 19, 4 serdülőkkel, és egy 15 felnőttekkel végzett kutatás eredményeit vizsgálták meg, és hasonlították össze. Következtetésük, hogy a dohányzás elektronikus médiát alkalmazó intervenciói jelentős heterogenitást mutatnak. Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a személyre szabott, változás szakaszaihoz illesztett segédanyagok hatásosabbak, mint a nem személyre szabott anyagok. További elméleti megalapozottságot (Revere és Dunbar, 2001), és a hatásvizsgálatok minél körültekintőbb alkalmazását javasolják.

Elméleti áttekintés

A 19 áttekintett tanulmány célja, hogy a számítógépre építő, a dohányzás-intervenciós programok hatékonyságát vizsgálják. Az USA-ban egyre növekvő egészségügyi kiadások csökkentése is indokolja a dohányzásra vonatkozó intervenciók hatékonyságának növelését. Az „új generációs” intervenciók lényege, hogy a kliens személyes igényeihez, a változása szakaszaihoz igazítja az elektronikusan vagy személyesen kapott segédanyagokat. A szerzők célja, hogy Strecher (1999) korábbi áttekintésének eredményeit cizellálják – igazolni szeretnék, és pontosítani azokat az eredményeket (Strecher, 1999), amelyek az intervenciók egyöntetű szignifikánsan hatásos voltát fejezték ki. A modern módszerek építenek a multimédiás eszközök pozitív tulajdonságaira, úgy mint, elegánsan prezentálhatók, és gyorsan átalakíthatók. Ezek mellett az interaktív formák hordozhatják az emberi kommunikáció jellemzőit (mimika, hangszín, egyéb metakommunikációs jelzések), továbbá, az elektronikát alkalmazó módszerek ilyen fajtáiban megjelenik a kommunikáció „adok-kapok” jellege, és emiatt a résztvevők talán jobban odafigyelnek, mint a passzív anyagokra.

Módszer

Szakirodalom felkutatása

Három nagy adatbázist, a CINAHL-t, PsycInfo-t és a Medline-t használtak, amelyekből az 1995 és 2004 augusztusa között készült angol nyelvű tanulmányokat választották ki. A keresési kulcsszavaik a következők voltak: ’computer vagy internet, vagy web és viselkedésváltozás vagy intervenció, vagy kezelés, vagy terápia és dohányzás vagy dohány’.

Beválasztási kritériumok

A fenti kritérium figyelembe vételével két kutató egymástól függetlenül a következő szakirodalmi cikkeket választotta be.

1.      Amelyek, számítógéppel dolgoztak (web-alapú, szerver-alapú vagy egyedülálló szoftver), mint az intervenció meghatározó modulja.

2.      Legalább egy összehasonlítási vagy kontroll csoport feltételt tartalmaztak.

3.      Legalább egy fontos intervenciós feltétel, amely jelentős emberi kontaktus nélkül lefolytatható volt (nem tartozik bele a nem-automatikus e-mail, chatszoba, fórumok vagy közvetlen személyes kapcsolat, mint elsődleges intervenciós érintkezési formula).

4.      Az eredmények közül legalább egy konstruktum, amely a dohányzásra közvetlenül vonatkozik.

Adatok elemzése

Az áttekintést követően 199 tanulmányból 19-et találtak a kritériumoknak megfelelőnek. Ebből 4 tanulmány serdülőkkel dolgozott, 15 felnőttekkel. A résztvevők száma 65-től 8352-ig terjedt, és a résztvevők életkora 11-65 év, a női résztvevők aránya 40,5 %-tól 100 %-ig változott. A követési időszakok 1 hónaptól 24 hónapig változtak, és a résztvevők között kezelést kereső és kezelést nem kereső személyek is voltak.

Serdülők kutatásai

A kutatások célja: 1, a dohányzás elkezdésének késleltetése, azok között, akik nem próbálták a cigarettát vagy csak kísérleteztek vele; 2 vagy a leszokást bátorították a rendszeresen dohányzók között. Két tanulmány szignifikánsan pozitív kimenetelt eredményezett – a dohányzás elkezdésére és prevalenciára vonatkozóan- a számítógéppel illesztett a serdülők otthonába küldött elektronikus anyag segítségével.

Ausems, Mesters, van Breukelen és De Vries (2002) általános iskolás diákokat random módon sorolt be a következők szerint: 1, iskolai 7 üléses program a dohányzással kapcsolatos szociálisan befolyásoló tényezőkről, a dohányzás testre kifejtett hatásairól szóló edukáció és asszertivitás tréning; 2, három e-mailben küldött személyre illesztett levél, a dohányzással kapcsolatos hiedelmekről, én-hatékonyságról és a dohányzás szándékáról; 3, iskolai és e-mailes feltétel; 4, kontroll feltétel. Eredmény: Hat hónapos követés után, az e-mailes csoport szignifikánsan később kezdett dohányozni (10,4% vs. 18,1%) és kevesebben folytatták a dohányzást (13,1% vs. 23,5%) a kontroll csoporthoz viszonyítva. Ausems, Mesters, van Breukelen és De Vries (2004): korábbi eredményekkel egybecsengő: az iskolai csoport a kontrollhoz képest a dohányzás folytatását tekintve (29,4% vs. 42,2%) 12 hónapos követéssel. Az e-mail csoport a kontrollhoz képest 18 hónapos követéssel: (27,2% vs. 47,9%), de az ’iskola’ csoportot nem követték 18 hónapig.  

Ellentmondó eredmények

 Aveyard és mtsai.. (2001) szerint: iskolai edukáció és az e-mailes csoport között 1-2 éves követés után nem volt szignifikáns különbség a dohányzásban. Pallonen és mtsai. (1998): egyszerű, nem illesztett, computeres változás-fókuszú csoport és a személy aktuális szakaszához illesztett computeres anyag, nem volt különbség 6 hónapos követésben.

Felnőttekkel végzett kutatások

Mindegyik kutatás a rendszeres dohányzókra vonatkozott, a kutatások közül 15-ből 7 esetében szignifikáns eredményeket kaptak a dohányzásról való leszokás tekintetében a leghosszabb követésben.

Prochaska és kollégái kutatásaikban az e-mailben küldött anyagok hatékonyságát blokkokban ellenőrizték: Az elsőben (Prochaska, Velicer, Fava, Rossi és Tsoh, 2001), a dohányosokat random módon két csoportba (e-mail és kontroll) sorolták. A 24 hónapos követésben az ’e-mail’ csoport 26%-a ’aktuális absztinenciát’ (point abstinence) produkált a ’kontrollhoz’ (20%) képest. A második tanulmány (Prochaska, Velicer, Fava, Ruggiero és mtsai., 2001) az e-mail feltételhez a telefonos tanácsadások sorozatát (3) adták hozzá a hatás befolyása mérésének érdekében, vagy számítógépes visszajelzést kaptak pluszban. Az e-mailes csoport mutatta a kontrollhoz képesti legnagyobb ’aktuális absztinenciát’ (24 hónap) , akik a személyre szabott e-mail tájékoztató mellett később egy computer általi visszajelzést is kaptak (a telefonos tanácsadásnak nem volt hozzáadódó hatása).

Curry és mtsai. (1995) hasonló additív elrendezéssel dolgoztak, kutatásukban a telefonos tanácsadás (nem e-mailes emlékeztetők) 3 hónapos követésben eredményeztek a legnagyobb leszokási arányt (11% vs. 4%, 5%, 6%) a tanácsadás, a visszajelzés, brosúra és kontroll feltételekhez viszonyítva, azonban 12 és 21 hónapos követésben nem voltak szignifikánsak az eredmények.

Etter és Perneger (2001) kutatásukban a résztvevőket random módon besorolták ’e-mail’ intervenciós vagy kontroll csoportokba. A résztvevők 6 hónapos periódusban átlagosan 1,5 alkalommal kaptak a változásuk szakaszához, függőségük mértékéhez, énhatékonyságuk és más jellemzőikhez illesztett e-mailt. A 7. hónapban az intervenciós csoport tagjai valószínűbben voltak ’aktuálisan absztinensek’, mint a kontroll csoport tagjai (5,8% vs. 2,2%).

A következő tanulmányok a személyre szabott e-mailban kapott tájékoztatást az általános e-mailes anyagok hatásával hasonlították össze. Borland, Balmford, Segan, Livingston és Oven (2003) kutatásukban 1, E-mailes általános tanácsadás 2, E-mailes személyre szabott tanácsadás 3, E-mail személyre szabott tanácsadás és telefonos tanácsadás feltételes tanácsadással (Megj: Érdemes lett volna egy negyedik csoportot alkotni, E-mailes általános tanácsadás csoporthoz hozzátenni a telefonos a tanácsadást is. ld. 269.o.). A 3. feltétel személyei 3 hónapos követésben megnövekedett leszokást (21% vs. 12%’aktuális absztinencia’) mutattak a többi feltételhez képest, de nem 9 és 12 hónapos követések során. Lennox és mtsai. (2001) a személyre szabott e-mailes, általános e-mailes és kontroll csoportok összehasonlítását végezték, érdekes eredmény, hogy az erős dohányosok körében a nem személyre szabott számítógépes visszajelzést kapó csoport nagyobb leszokási arányt mutatott (4,4% vs. 3,5% vs. 2,6%) a személyre szabott és kontroll csoporthoz képest.

A következő három tanulmány a visszajelzések számának variálásával kívánták a dohányzási szokásokat vagy azzal kapcsolatos szándékokat mérni. Dijkstra, De Vries, Roijakcers és van Breukelen (1998) azt találták, hogy a többszörös személyre szabott e-mail nagyobb hatást gyakorol, mint a többszörös általános e-mail vagy az személyre szabott egyszeri e-mail.  Dijkstra, De Vries és Roijackers (1999) kutatása szerint a mailek a változás szakaszaiban való előrelépésre és a leszokási szándékra is nagyobb hatást tesznek, de az aktuális leszokási kísérletekre ez nem vonatkozik. Velicer, Prochaska, Fava, La Forge és Rossi (1999) az interaktív és nem interaktív számítógépes jelentéseket (egy, kettő, három és hat e-mailes kapcsolatfelvétellel kombinálva) összehasonlítva 18 hónapos követésben azt találták, hogy a változás szakaszaihoz illesztett anyagoknak 30 napos terminusban 18,4% vs. 13,1%-os  hatása volt a nem illesztett anyagokhoz viszonyítva. Az e-mailes visszajelzések száma nem fokozta a hatást.

Két tanulmány a számítógép által generált visszajelzések hatását kombinálta a nikotinpótlásos (nikotin polikrilex rágó vagy nikotintapasz) terápiával. Shiffman és mtsai. (2000) kutatásában a nikotinrágó self-medication-t alkalmazó személyeket random módon sorolták 1, Személyre szabott e-mail; 2, Személyre szabott e-mail és telefonos tanácsadás; 3, Általános tájékoztatás és hanganyag csoportba. A 2. csoport személyei 12 hetes követésben (27% vs. 18%) absztinenciás arányt mutattak a kontrollhoz viszonyítva, telefonhívásnak nem volt hozzáadódó hatása (27%). Shiffman és mtsai. (2001) hasonló feltételekkel (E-mailes személyre szabott segítő anyag, Standard leszokást támogató információ) nem találtak hatást a két csoport között- azzal a különbséggel, hogy ezek a résztvevők nikotintapaszt alkalmaztak.

Három másik kutatás a direkt személyes kapcsolat és az interaktív számítógépes programok hatását hasonlította össze. Lawrence és mtsai. (2003) várandós anyákat három csoportba soroltak: 1, Szülésznő általi rövid leszokási tanácsadás; 2, Fokozott szülésznői tanácsadás Transzteoretikus Modell szellemében, önsegítő anyagok sorozatával; 3, Fokozott szülésznői tanácsadás Transzteoretikus Modell szerint, önsegítő anyagok, 20 perces számítógépes program, amely a változás szakaszáról és a dohányzásról általában ad visszajelzést és információt. Nem találtak szignifikáns különbséget a csoportok között – 30 hetes várandós és 10 napos szülés utáni felvételi pontokban.  Lenert és mtsai. (2004) automatikus e-mail rendszer hatását vizsgálták, amely meghatározott időpontban küldött emlékeztetőket a résztvevőknek. Az első csoport az edukációs honlap egyszeri meglátogatása során kapott edukációs üzenetet, a második csoport egy kiemelten edukatív intervenciós honlap megtekintését követően időben meghatározott kifejezett a leszokás idejére fókuszáló e-maileket kapott. Bár nem random módon történt a besorolás, a szerzők szerint a két csoport személyei nem különböztek semmilyen releváns faktor mentén. A 30 napos követésben a második ’kiemelten edukatív intervenciós’ csoport 97%-a kijelölte a leszokás idejét, a kontroll csoportban 91% az arány. Az ’intervenciós’ csoportban továbbá a 24 órás (83% vs. 54%) és 30 napos leszokási kísérletek (13,6% vs. 7,5%) is szignifikánsan nagyobb arányban fordultak elő a kontrollhoz képest. O’Neill és mtsai. (2000) egyetemi hallgatókat soroltak be számítógépes leszokásra fókuszáló intervenciós (leszokás fázisainak megfelelő ülésekből állt- figyelemfelhívás és önvizsgálat, majd elköteleződés és tervezés) és nem dohányzás fókuszú kontroll csoportba. A hathetes követés végén a résztvevők 48%-a mutatott előrehaladást, ami a változás szakaszait illeti, míg a kontroll csoportban ez az arány csak 21%. A héthónapos követésben azonban nem mutatkozott különbség a leszokási arányokban a csoportok között.

A szerzők (Walters, Wright és Shegog, 2006) kitértek az áttekintő tanulmányuk korlátaira is: egyrészt kiemelik, hogy a viselkedésváltozásban bonyolult és munkaigényes az eredmények átültetése a gyakorlatba. Ők három adatbázis angol nyelvű találataiból válogattak, valamint említik a kutatások alapvető tulajdonságainak heterogenitását, ami nehezíti az eredmények összehasonlíthatóságát, valamint, hogy a kiválasztott tanulmányokban számolni kell a kutatók pozitív eredményelvárásával is.

Összefoglalás

A serdülők tekintetében, az áttekintett négy tanulmány eredményei nem konzisztensek: két kutatás (Ausems, Mesters, van Breukelen és De Vries, 2002; Mesters, van Breukelen és De Vries, 2004) szignifikánsan arra az eredményre vezetett, hogy a számítógép alapú intervenciók hatásosabbak, mint az edukatív iskolai programok. Ezzel ellentétben a másik két kutatás (Aveyard és mtsai., 2001; Pallonen és mtsai.,1998) összehasonlítva az edukatív iskolai programot, az elektronikussal, avagy az elektronikus, de általánosított, a személyre szabott elektronikussal, nem eredményezett a csoportok közti szignifikáns eltérést.

Ehhez hasonlóan a felnőttek kutatásainak elemzése is inkább az eredmények változatosságát mutatta. A kutatások középpontjában annak a vizsgálata volt, hogy az e-mailben kapott személyre szabott vagy általános visszajelzés, vagy ezek kombinációja, esetleg telefonos tanácsadás sorozattal való kiegészítése milyen mértékben hat a dohányzási absztinenciára vagy a leszokási szándékra. A kutatások eredményeiben, bizonyos mértékben jelen van a személyes visszajelzések - a változás szakaszaira való utalással-, előnye, azonban a kutatásokat áttekintve korántsem egyöntetű az ilyen eredmény. Bizonyos esetekben a nem személyre szabott e-mailes (Prochaska, Velicer, Fava, Ruggiero és mtsai., 2001), más kutatók Lennox és mtsai. (2001) szerint a személyre szabott e-mailben kapott visszajelzés hatásos. Az eredmények sokszínűségéhez hozzátéve, Velicer és mtsai (1999), 8 csoportra osztott mintájuknál azt az eredményt kapták, hogy az interaktív, változás szakaszaihoz- tehát személyre szólóan -, illesztett csoport mutatott szignifikánsan kevesebb dohányzást, amelynél a kapcsolatfelvételek számának növekedése nem emelte a szignifikánsan az absztinenciát.

A  gyermekkori elhízáshoz társuló betegségek kockázata

Pulgarón, E. R. (2013). Childhood Obesity: A Review of Increased Risk for Physical and Psychological Comorbidities. Clinical Therapeutics, 35, (1), A18–A32.

Az összefoglalót készítette: Pecsenye Zsuzsa

Absztrakt

Háttér: Becslések szerint a túlsúlyos vagy elhízott gyermekek száma világszerte eléri a 43 millió főt, és ez a szám minden évben emelkedik. A kutatókat az elhízás terjedésének jelensége, illetve a fizikai és mentális egészség más területeit széles körben érintő következményei foglalkoztatják.

Cél: Jelen áttekintés célja megszilárdítani a szakirodalmi adatokat, és felhívni a figyelmet az elhízás társbetegségeire.

Módszer: A szerző a gyermekkori elhízás és társbetegségei témájában végzett szakirodalmi keresést a PubMed és PsychINFO keresőkön keresztül.

Eredmények: Az elhízás (obesity), illetve a komorbiditás (comorbidity) kulcsszavak 5000 publikáció fölötti találatot hoztak. A találatok közül a szerző a 2002 és 2012 között, lektorált folyóiratokban megjelent, gyermekekkel és serdülőkkel foglalkozó tanulmányokat (938 tanulmányt) választotta az elemzés tárgyául. Ezek áttekintése után végül 79 cikket tartott meg. A gyermekkori elhízáshoz társuló legkomolyabb orvosi zavarok az anyagcserezavar kockázata, asztma és fogászati problémák, a legkomolyabb pszichológiai társzavarok pedig az internalizáló és externalizáló zavarok, figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, és alvászavarok.

Konklúzió:A gyermekkori elhízás magas előfordulási gyakorisága miatt a témában zajló kutatások igen széleskörűek. A kutatás korlátaiként említhetők az eltérések a súly- és az elhízás meghatározásában, valamint az anyagcserezavarok kockázatának megítélésében az egyes tanulmányok között. Ezen felül számos eredmény önbeszámolón alapul orvosi diagnózis helyett. Még ezek ellenére is elegendő bizonyíték gyűlt össze, mely alátámasztja az anyagcserezavarok kockázatát, az internalizáló zavarokat, a figyelemhiányos hiperaktivitás zavart, és az életminőség egészséggel kapcsolatos összetevőinek romlását, mint a gyermekkori elhízás társzavarait. További, a gyermekkori elhízással összefüggésbe hozható zavarok vizsgálata lenne indokolt, valamint nélkülözhetetlen a számbavehető intervenciós lehetőségek felmérése is.

Bevezetés

Az elhízás a kalóriaegyensúly felborulásának következménye (amikor a személy több kalóriát fogyaszt, mint amennyit felhasznál). Az elhízás az előzmények között, örökletes és környezeti faktorok, anyagcsere, viselkedés, kultúra, és a szocioökonómiai státusz mind szerepet játszanak a kialakulásában. A legtöbb elhízott felnőtt serdülőként is elhízott volt, és a legtöbb elhízott serdülő gyermekként is túlsúlyos. Az elhízás tehát a kisgyermekkori fejlődésre visszavezethető. Azoknál a gyerekeknél, akik 5 éves kor előtt súlyingadozást figyeltek meg, 3 éves koruk és serdülőkoruk között növekedés látható a testtömeg indexükben (BMI), akiknél pedig később ingadozik a testsúly, általában BMI csökkenés. A gyermekkori testsúlyváltozások hatással vannak a felnőttkori testsúlyra. A bizonyítékok egyaránt alátámasztják az elhízás genetikai és környezeti összetevőit is.

Érdemes fontolóra venni, mely egészséges ételek elérhetők a gyermekek számára, és mit fogyasztanak szívesen. A táplálékfogyasztáson kívül az energiafelhasználás (elsősorban fizikai aktivitás) is nagyon fontos az egészséges testsúly megtartásában. Az Egyesült Államokban a gyerekek 35%-a 3 óránál többet néz tévét egy iskolai napon, és 65%-uk nem mozog eleget egy 2007-es felmérés szerint (Youth Risk Behavioral Survey, 2007). Friss becslések szerint az amerikai gyerekek körülbelül egy harmada túlsúlyos vagy elhízott, az elhízás kritériumait 17%-uk éri el (BMI alapján). Világszerte 43 millió gyerek túlsúlyos vagy elhízott, 1990 és 2010 között 4,3%-ról 6,7%-ra emelkedett arányuk, és további emelkedés várható minden évben.

Érdemes végiggondolni az elhízás fizikai egészségre és pszichológiai korrelátumaira mért hatását. Következményei nemcsak a magas vérnyomás, magas koleszterinszint, metabolikus szindróma, 2-es típusú diabétesz, ortopédiai problémák, alvási apnoé, asztma, zsíros máj, de pszichés, szociális és viselkedéses következményekkel is számolni kell, mint a testképzavar, önbecsülés csökkenése, szociális izoláció és kirekesztés, depresszió és az életminőség csökkenése. Reilly 2003-as szakirodalmi áttekintésében rámutatott, hogy az elhízás rövidtávú és hosszú távú következményei a felnőtt korig húzódnak, ennek bizonyítékai a rosszabb morbiditási és mortalitási mutatók. Pulgarón áttekintő tanulmányának célja a korábban azonosított összefüggések feltárása (és kiterjesztése [nemzetközileg]) a gyermekkori elhízás és fizikai és pszichológiai társbetegségei között.

Módszer

A szerző a PubMed és PsychINFO keresőkben végzett szakirodalmi keresést 2012 októberében az elhízás (obesity) és komorbiditás (comorbidity) kulcsszavakkal. Kizárta a szerkesztői leveleket, kommentárokat, esettanulmányokat, szakirodalmi áttekintéseket, továbbá az olyan tanulmányokat, melyekben nem szerepelt adat a társbetegségekről, valamint a klinikai kísérleteken és randomizált kontroll-vizsgálatokon kívül (ahol egészséges kontrollcsoportot alkalmaztak) az egyéb kísérleteket is. A keresés módszertanilag átfogó jellegű, egyszeri mérések, retrospektív táblázatos összegzések, nemzeti adatbázisok, hosszabb időn keresztül vizsgált trendek egyaránt vannak. Legtöbbjük a 18 éven aluli populációval foglalkozik, néhány tanulmány bevonása azonban a korhatár kiterjesztését követelte meg 22 éves korig.

Eredmények

A PubMed-en a kulcsszavak 4315 találatot adtak, ezen tanulmányok közül 3800 2002 és 2012 között jelent meg, melyből 961 0-18 év közötti populációt vizsgált, és ebből 840 angol nyelvű. Ugyanezen kritériumok alapján a PsychINFO-n talált 709 cikkből 53-at, azaz összesen 893 tanulmányt tartottak meg. Az absztraktok elolvasása után 291-et vetettek alá mélyebb elemzésnek. 79 cikk fókuszált a gyermekkori elhízás és a társbetegségek összefüggéseire. Az elemzés változójának 2 típusát vezették be: a társbetegség orvosi vagy pszichológiai (ha mindkettőről szó volt, a tanulmány mindkét oszlopba bekerült), a vizsgálódás helye pedig az Egyesült Államok, vagy nemzetközi. Az orvosi kategóriában a kiemelt komorbid zavarok az asztma (egyéb allergiás zavarok) csoportja, a metabolikus rizikótényezők (metabolikus szindróma), illetve a fogászati egészséggel kapcsolatos problémák.

Asztma

A tanulmányok többsége talált kapcsolatot az asztma és az elhízás között, ott is, ahol az obezitás aránya alacsony (EH=2,36; p=0,04). Különbséget találtak a nemek között, a fiúknál a kapcsolat alátámasztott, a lányoknál nem szignifikánsan. Néhány tanulmány nem talált összefüggést, pl. Vignolo és mtsai (2005) nem találtak kapcsolatot (p=0,08) az olasz fiatalok körében. A különbséget a szerzők az étrendbeli különbséggel magyarázzák kultúrák között. Mások elismerik, hogy van összefüggés, de nem tudták igazolni, hogy az asztmás diagnózisok számának emelkedése magyarázható lenne az elhízás terjedésével – például Wickens és mtsai (2005) 10 éves követéses vizsgálata, új-zélandi mintán (a BMI többszörös összehasonlítások során nem magyarázta az asztmás megbetegedések prevalenciáját).

Vannak bizonyítékok, melyek a mellett szólnak, hogy a kettő kombinációja (asztma és elhízás) prediszponáló tényező a metabolikus rizikófaktorok nagyobb arányára a gyerekeknél.

Metabolikus rizikótényezők

A metabolikus szindróma kritériumai között van az alma típusú elhízás, magas vérnyomás, magas trigliceridszint, hiperglikémia és diszlipidémia (alacsony HDL). 35 tanulmány vizsgálta a metabolikus rizikótényezők kapcsolatát az elhízással, és mind azt találta, hogy a túlsúlyos, vagy elhízott gyerekek és serdülők nagyobb eséllyel mutatják ezeket a rizikófaktorokat, mint egészséges testsúlyú társaik. Egy török tanulmány szerint 80%-uk legalább 1-et, sokuk több rizikótényezőt is tapasztal. Túlsúlyos vagy elhízott ausztrál fiataloknál, egészséges súlyú kontroll csoporttal összehasonlítva a magas vérnyomás (p=0,012), glükóz intolerancia (p=0,037), hiperinzulinémia (p<0,001), emelkedett alanin transzamináz szint (májsejtek károsodását jelzi) jelentkezett.

A magas vérnyomás a leggyakoribb metabolikus rizikótényező a gyerekeknél. Az USA-ban az utóbbi 10 évben figyelhetők meg a fentiekhez hasonló trendek, az elhízott gyerekeknél kétszer valószínűbb a magas vérnyomás, mint egészséges testsúlyú társaiknál. A kisebbségi csoportokban a kutatások alapján különösen erős a kapcsolat. A legsúlyosabb következmények az extrém obezitásban jellemzőek (BMI 97% fölött) – német mintán 40,4%, olasz mintán 23,3% a metabolikus szindróma előfordulása.

Néhány tanulmány további komorbid betegségeket említ: fogászati problémák (lyukak), hátfájdalmak, vashiány, porckorong degeneráció, lábproblémák, megnövekedett TSH szint, eltérések a szexuális érés idejében, stb.

Pszichés zavarok

A komorbid pszichés zavarokat élénk érdeklődés övezi, a tanulmányok többsége az ADHD, internalizáló és externalizáló zavarok, és alvás területeire fókuszál. Az ADHD-val kapcsolatban (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) több kutató magyarázatként javasolta, hogy a diszreguláció kiterjed a táplálkozási szokásokra is. Erhart és mtsai (2012) vizsgálatai szerint az elhízott gyerekek között kétszer valószínűbb az ADHD diagnózis, mint az egészséges súlyú gyerekek között. Ami az alvást illeti, az elhízás a kutatások alapján rövidebb alvásidővel függ össze (kb. 22 perccel kevesebb), csökkent REM mélységgel (p=0,02), és gyakori az alvási apnoé is.

Diszkusszió

A tanulmány célja összegezni a kurrens irodalmakban foglalt ismereteket a gyermekkori elhízás és orvosi, valamint pszichológiai komorbid zavaraival kapcsolatosan (az USA-ban folytatott és nemzetközi kutatások áttekintésével).

A gyermekkori elhízás és a metabolikus rizikótényezők közötti kapcsolat orvosi evidencia. Az asztma és más komorbid zavarok összefüggéseit a gyermekkori elhízással szintén számos tanulmány megerősíti, de bizonyos mintákon akadnak kivételek. Az ok-okozati kapcsolat az asztma és a gyermekkori elhízás között bizonytalan, hiszen az asztmás gyereket kerülik a fizikai aktivitást, hogy a tüneteket elkerüljék, amely kevesebb energiafelhasználást jelent, és nagyobb esélyt a súlygyarapodásra. További vizsgálódások szükségesek annak meghatározásához, hogy az egészséges táplálkozás segíti-e az asztmás tünetek szabályozását, illetve hogy az asztma jó kontrollja segít-e az egészséges testsúly megőrzésében.

Létezik a gyermekkori elhízást és a fogászati problémákat alátámasztó bizonyíték is, de a potenciális mediátor-változók (szegényes táplálkozási szokások, kor stb.) meghatározásához további vizsgálatokra van szükség.

A különböző komorbid orvosi állapotok közötti átfedések nehézséget jelentenek a területet kutató szakemberek számára.

A megjelent (vizsgált) tanulmányok korra, nemre, szocioökonómiai státuszra és más demográfiai mutatókra statisztikailag kontrolláltak, azonban egy további gond lehet a pubertás szerepének megvilágítása és statisztikai kontrollja.

A pszichológiai zavarokkal való komorbiditás meghatározásában a legnagyobb problémát az önbeszámolón alapuló adatgyűjtési módszerek jelentik (költséghatékony, de az értékelésben, összehasonlíthatóságban problémákat vet fel). A depresszió és szorongás mértéke szoros kapcsolatot mutat a gyermekkori elhízással, itt azonban figyelembe kell venni az önbecsülést és családi támogatás mértékét, mely az összefüggéseket magyarázhatja. Komplex vizsgálatok szükségesek az elhízás és az internalizáló zavarok közötti kapcsolatok feltérképezéséhez.

Kihívást jelent a komorbid zavarok széles köre, illetve többen megkérdőjelezik a BMI használatát, azonban elterjedt használata a különböző kutatások, tanulmányok összevethetőségét teszi lehetővé.

Konklúzió

79 tanulmányt azonosítottak a szerzők, amely a gyermekkori elhízás és a komorbid zavarok közötti összefüggésekre fókuszálnak. A témában megjelenő publikációk száma növekszik. Felismerjük a probléma jelentőségét, az elhízott gyermekek aránya azonban tovább növekszik, és, sajnos, a gyermekkori elhízás hosszú távú következményei egyre szilárdabban alátámasztottak. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy a probléma egészen a felnőttkorig ível. Az intervenció jelentőségét ebben az életkori csoportban nem szabad alábecsülni.

Dohányzásról leszokást támogató  program hatékonysága dél-koreai serdülő fiúk körében

JongSerl Chun, Yi Jin Bae, Sung Kil Min (2012): Effectiveness of smoking cessation program for male adolescents in South Korea. Children and Youth Services Review, 34, 304–310.

Az összefoglalót készítette: Halász Eszter Hanga

Absztrakt

A tanulmány egy kognitív modellen alapuló hat üléses dohányzásról leszoktató program hatásosságát vizsgálja dél-koreai serdülő fiúk körében. Nyolcvan középiskolást osztottak kísérleti és kontrollcsoportba. Az eredmények nem csak önbeszámolón, hanem biokémiai jelzéseken (szénmonoxid és kotinin szint) is alapultak, amelyeket a vizsgálat előtt és után mértek. A kísérleti csoport dependenciája szignifikánsan csökkent a kontrollcsoporthoz képest, és a vizelet kotinin szintje is csökkenést mutatott az idő és csoporthatás függvényében is.

Bevezetés

A dohányzás az egyik legnagyobb világegészségügyi probléma. A dohányosok többsége még serdülőkorban alakít ki függőséget. Ezek a személyek a felnőttkori kezdethez képest nagyobb dependenciát is mutatnak. Dél-Koreában a tinédzserkori dohányzás súlyos probléma, nagy számban találunk függőket, ráadásul az elmúlt években a kezdetéhez köthető életkor is csökkenő tendenciát mutat. S bár a serdülők nagy százaléka szeretne leszokni, mégis nagyon kevesüknek sikerül.

A kognitív viselkedéses technika bizonyítottan hatékonyan alkalmazható a dohányzásról való leszokásban. A változás szakaszai modell rendkívül jól felméri, hogy a személy e folyamatnak mely állomásán tartózkodik. A relapszus megelőző modell a személy leszokás alatti önhatékonyság megtapasztalására épít és arra, hogy segítsen a személynek elsajátítani a visszaesést hívó helyzetek megfelelő kezelését, a rizikófaktorok elkerülését, menedzselését. A kognitív modell nem csak egy pontos tudás elsajátítását teszi lehetővé, hanem problémamegoldó készséggel, önkontroll stratégiákkal és visszautasító megoldásokkal is szolgál.

A program

Két héten át tart, összesen hat alkalomból áll (heti 3). Minden ülés meghatározott tematikájú és csak a kitűzött cél elérése esetén könyvelhető befejezettnek. Az üléseket szociális munkás vezeti, a részvételről, eredményekről visszajelzés készül minden alkalommal.

Az első alkalom célkitűzése a motiváció felkeltése a dohányzás abbahagyására, illetve a rapport kialakítása. Főleg ismerkedés zajlik, az elvárások felmérése, játékok. Elhangzik a program céljának és tartalmának bemutatása, illetve egy multimédiás előadás a dohányzás káros hatásairól.

A második ülés a motiváció erősítéséről szól, melynek során a személyek egyéni célokat állíthatnak fel maguknak. Önmonitorozás segítségével, a dohányzás mellett és ellen szóló érveiket vehetik számon, majd kihangsúlyozhatják a leszokással együtt járó pozitív változásokat.

A harmadik alkalommal az én-hatékonyság érzés növelése a cél, a saját erősségek és erőforrások felmérése. Ekkor elért eredményeket, sikeres történeteket oszthatnak meg egymással.

A negyedik ülés során a stresszforrásaikat tárják fel, fizikai tevékenységet és egyéb megoldási javaslatok kínálnak fel a stresszel teli helyzetek kezelésére.

Az ötödik találkozáskor a nemdohányzó magatartás fenntartása a cél: technikák kialakítása helyzetek kezelésére szituációs gyakorlatok által. (Hogyan utasítsák vissza a cigarettát?)

Az utolsó alkalommal a tanultak felidézése zajlik, illetve egy személyes terv kidolgozása a dohányzásmentes élet fenntartásának, a relapszus megelőzésének érdekében.

Módszer

Kvázi-kísérleti elrendezést alkalmazva, a kísérleti csoportot 35 fő alkotta (2 iskola dohányzó diákjai). A kontrollcsoport 45 főből állt egy harmadik iskolából, ők csupán egy órás edukációt kaptak. Mindkét csoport részt vett egy elő- és utóteszten, ahol a dohányzási magatartást mérték. A következőkre voltak kíváncsiak: nikotinfüggőség, az abbahagyás szándéka, viselkedésváltozás szakasza, elvonási tünetek, attitűdök és hiedelmek, kilélegzett levegő szén-monoxidszintje, a vizelet kotinin szintje. Az elmúlt hónapban dohányzással töltött napok számára is rákérdeztek.

Eredmények

Az előteszt

A kísérleti és kontrollcsoport között az egyetlen eltérés a dohányzó anyák számában mutatkozott (a kísérleti csoportban szignifikánsan több fiúnak cigarettázik édesanyja), a többi demográfiai mutatóban (kor, SES, családtagok dohányzása) nincs különbség. Emellett a dohányzás abbahagyásának szándékában, az elvonási tünetekben, a változás szakaszában, a dohányzással töltött napok számában, a szén-monoxid és kotinin szintben sem találunk eltérést, viszont a nikotinfüggőség és a hiedelmek és attitűdök erőteljesebbek a kísérleti csoportban. Tehát  mintaillesztés nem történt.

A program hatékonysága

Az utóteszt alapján a nikotinfüggősség mindkét csoportban csökkent, de a kísérleti csoportban nagyobb, drasztikusabb változást figyeltek meg csoport és idői hatás, illetve interakciójuk során is.

Diszkusszió

Az eredmények alapján a csoport, az idő és a kettő interakciójának hatását figyelhetjük meg a nikotinfüggőség tekintetében, amely a program hatékonyságát támasztja alá. Ám, ne feledjük, hogy pont ez az a változó, amelyben szignifikáns eltérés mutatkozott az előteszt során a kísérleti és kontrollcsoport között: a programban résztvevők eleve nagyobb nikotindependenciával bírtak és a foglalkozások után ez a szám csupán csak a kontrollcsoport szintjéhez közelített.

Emellett az abbahagyási szándék növekedett mindkét csoportban. A biokémiai mutató szerint is csökkent a dohányzás, a kotinin szint ezt az eredményt támasztotta alá mind a két csoportban. Ezt viszont nem csak a program hatásossága, hanem a szociális elvárásoknak való megfelelés vágya is okozhatta. A szén-monoxidszint és a kotinin szint közti össze nem illést azzal magyarázták, hogy feltételezték, a résztvevők a második vizsgálat előtt pár órával tartózkodtak a dohányzástól, ezzel alacsonyabb eredményt produkálva a szén-monoxid esetében. Így a kotinin szint valósabb, megbízhatóbb értéket mutat. Mivel változások mind a két csoportban megfigyelhetőek voltak, úgy gondolják, ez részint a biokémiai mutatók bevezetésének köszönhető, amelyek növelik a motivációt a jobb teljesítményre, mivel objektíven mérhető eredménnyel szolgálnak, s így a dohányzás megszüntetését is erősítik. Ez alapján ajánlatos lenne az ülések között is méréseket beiktatni.

Fontos kiemelni, hogy a tanulmány nem egy randomizált kontrollvizsgálatot mutat be. A csoportok között jelentős eltéréseket találhatunk nikotinfüggőségben és hiedelmekben, illetve a mintavételi eljárást is figyelembe kell venni az eredmények értelmezésekor. Későbbi vizsgálatok során érdemes lenne foglalkozni kibővített mintával, randomizált kontrollvizsgálattal, serdülő lányokkal és hosszabb utánkövetéssel, illetve tinédzserekhez alakított dinamikusabb technikákkal. És ami még fontos: a szülők dohányzása erősen összefügg a gyerek dohányzásával (az itt résztvevők szüleinek 60 %-a cigarettázik), ezért később a szülők edukációjára, leszoktatására is figyelmet kéne fordítani, ez is a program része kéne hogy legyen. Ez különösen fontos egy olyan országban, mint Korea.