2015. december 11., péntek

Mélyen infiltráló endometriózisban szenvedő nők: Szexuális elégedettség, vágy, orgazmus, és szexszel kapcsolatos medencetáji problémák



Mélyen infiltráló endometriózisban szenvedő nők: Szexuális elégedettség, vágy, orgazmus, és szexszel kapcsolatos medencetáji problémák

Montanari, G., Donato, N.D, Benfenati, A., Giovanardi, G., Zannoni, L., Vicenzi, C., Solfrini, S., Mignemi, G., Villa, G., Mabrouk, M., Schioppa, C., Venturoli, S. és Seracchioli, R. (2013). Women with deep infiltrating endometriosis: sexual satisfaction, desire, orgasm, and pelvic problem interference with sex. The Journal of Sexual Medicine, 10(6), 1559-1566.

Az összefoglalót készítette: Hevesi Barbara

Absztrakt

Bevezetés. Az endrometrózis egy krónikus és progresszív állapot, amely a termékeny korú nőket érintheti. Erősen összefügg az életminőség (QoL) és a szexuális funkciók szignifikáns redukciójával.
Célok. A tanulmány célja, hogy objektívan kiértékelje a mélyen infiltráló endometriózissal élő nők szexuális funkcióit és tanulmányozza az endometriózis tüneteinek és a sérülés típusának a páciens szexuális funkcionálására gyakorolt hatását.
Módszer. A keresztmetszeti kutatásban 182 mélyen infiltráló endometriózissal diagnosztizált páciens vett részt.
Eszközök.
-          Szexuális aktivitás mérése: Sexual Health Outcomes in Women Questionnaire (SHOW-Q)
-          Életminőség mérése: Short Form 36 (SF-36)
-          Demográfiai és klinikai adatok (kor, BMI, paritás, etnikum, tanulmányok, alkalmazás, dohányzás, műtéti kezelések története, hormonális fogamzásgátlás)
-          Fájdalmas tünetek mérése (pl.: krónikus medencetájéki fájdalom): vizuális analóg skála (VAS)
Eredmények. A SHOW-Q különböző skáláin elért pontszámok alacsony szexuális funkcionálást mutattak: leginkább az elégedettség és az orgazmus volt érintett. Szignifikáns korrelációt találtak az SF-36 és a SHOW-Q pontjai, azaz az életminőség romlása és a szexuális diszfunkciók között. Ezenkívül az eredmények szerint a diszpareunia és a vaginális mélyen infiltráló endometriózis csomók  szignifikánsan hatnak a szexuális aktivitásra.
Konklúzió. Az eredmények demonstrálták, hogy a mélyen infiltráló endometriózissal élő nők szexuális funkcionálása gyengül, illetve az összesített jóllét értékeik is csökkennek. Továbbá úgy tűnik, hogy a diszpareunia és a vaginális endometriotikus sérülések is támogatják a szexuális diszfunkciók kialakulását és meglétét.


Bevezetés

Az endrometrózis egy krónikus és gyakran progresszív állapot, amely a termékeny korú nőket érintheti, és amely során az endometriáls szövet kerül a méhen kívülre. A mélyen infiltráló endometriózis (DIE) az endometriózis egy olyan fajtája, amely több mint 5 mm mélységben hatol át peritonealis felszínen. Az endometriózis fájdalmi tüneteket is okozhat, melyek diszmenorrea (fájdalmas menstruációs vérzés), diszpareunia (fájdalmas közösülés), krónikus medencetájéki fájdalom, nehéz vizelés (dysuria) és székelési zavar (dyschezi) formájában ölthetnek testet. Azonban előfordulhat, hogy a betegség tünetmentesen jelenik meg és néhány esetben igen hosszadalmas a feltárása.
Az endometriózis több mint 170 millió nőt érint világszerte, melynek körülbelül 20%-a mélyen infiltráló endometriózis eset. Ez utóbbi betegség erősen kapcsolódik az életminőséghez és a szexuális aktivitáshoz. Továbbá számos tanulmány talált kapcsolatot a diszpareunia és DIE között is.
Több tanulmány alátámasztotta már, hogy az endometriózisban szenvedő nőknek alacsonyabb a szexuális és a párkapcsolati elégedettségük az egészséges nőkhöz képest. Több faktort is azonosítottak, melyek ebben az esetben szerepet játszhatnak a szexuális diszfunkciók kialakulásában, mint például a fájdalom, a krónikus gyulladás; továbbá az endometriózis direkt hatással is bírhat a szexuális életre a fizikai és pszichológiai faktorok interakcióján keresztül.


Célok

A kutatók célul tűzték ki a DIE diagnózissal élő nők szexuális funkcióinak objektív értékelését, illetve a tüneteknek és a sérülés típusának a páciens szexuális funkcionálására gyakorolt hatásának tanulmányozását.


Módszer

Elrendezés és Résztvevők
A kutatást a helyi etikai bizottság engedélyezte.
2008 januárjától egészen 2011 márciusáig 200 DIE diagnózissal rendelkező páciens egyezett bele a Bolognai Egyetem kutatásában való részvételbe. A kritériumok a következők voltak: DIE diagnózis, 18-48 év közötti kor, olasz nyelvtudás. A szövettani diagnózissal nem rendelkező nőket kizárták. A résztvevőkön különböző vizsgálatokat (pl.: transzvaginális szonográfia, MRI ultrahangos vizsgálatok) végeztek az DIE jellemzőinek értékelése végett.
Ezenkívül felmérték a páciensek demográfiai és klinikai jellemzőit is. A fájdalmi tüneteket a vizuális analóg skálával értékelték a diszmenorrea (fájdalmas menstruációs vérzés), diszpareunia (fájdalmas közösülés), krónikus medencetájéki fájdalom, nehéz vizelés (dysuria) és székelési zavar (dyschezi) vonatkozásában.
A szexuális aktivitás, elégedettség, orgazmus és vágy, illetve a szexszel kapcsolatban álló medencetáji problémák vizsgálatára az Sexual Health Outcomes in Women Questionnaire (SHOW-Q) által gyűjtött adatok nyújtottak lehetőséget. A páciensek ezenkívül kitöltötték Short Form 36 (SF-36) kérdőívet is, az életminőség értékelése végett.

Főbb kiementi mérések
A szexuális funkcionálás mérésére használt kérdőív: SHOW-Q.
-          12 itemből áll, területenként 2-3 item
-          szexszel való elégedettség, orgazmus gyakorisága, szexuális vágy, szexszel kapcsolatos medence tájéki problémák
-          tömör, megbízható alskálák, tesztelt validitás
-          mérést megelőző 4 hetes periódus
A kérdőívek kitöltése anonim módon történt egy csendes szobában egyedül. A szexuális funkcionálást mérő itemekre adott válaszok 0-100-ig terjedő skálára lettek átkonvertálva.


Statisztikai eljárások
Parametrikus eljárásokat alkalmaztak a kutatók. Az ordinális skálákat (pl.:VAS) áttranszformálták binárisra. A teljes elemzést ANOVá-val és többszörös összehasonlító tesztekkel végezték. További elemzéseket végeztek a bináris változókkal és az összesített skálaértékkel, amelyhez független két-mintás T-tesztet használtak. A 0,05-ös szignifikancia szintet fogadták el. Ellenőrizték az alcsoportok egyenlő varianciáját két-mintás Kolmogorov-Smirnov teszttel, Ansari-Bradley teszttel és F-teszttel. A folytonos skálákhoz lineáris regressziót alkalmaztak.


Eredmények

A kutatás során 200 nőnek mérték az alkalmasságát. 18 főt kellett kizárni, akiknél nem teljesült minden kritérium. Így a tanulmány során 182 nő adatait vizsgálták.

SHOW-Q
A 182 résztvevőből 14 pácienst azonosítottak, akik nem voltak szexuálisan aktívak a mérést megelőző négy hétben. Esetükben 5 alkalmazható item állt rendelkezésre, így a kutatók egy teljes skálát kaptak, ami a szexszel kapcsolatos medence tájéki problémákat mérő volt. A 168 szexuálisan aktív résztvevőtől teljes mérési adatokat szereztek.
A páciensek nagy része – 112 fő a 182-ből, azaz 61,54% - alacsony gyakoriságú szexuális aktivitást mutatott. Továbbá sokan – 130-an a 182 főből (71,73%) – jelentős szexuális aktivitással kapcsolatos medencetájéki problémákról számoltak be. A SHOW-Q alskáláinak átlagértékei alacsony funkcionálást mutattak. A leginkább érintett dimenzió az elégedettség volt, amit az orgazmus követett.
Ezenkívül az SF-36 kérdőív eredményei szerint a résztvevők között alacsony QoL figyelhető meg: 49% (89 fő a 182-ből) értékelte elviselhetőnek vagy rossznak az egészségét, míg csak 8% kitűnőnek vagy nagyon jónak. Továbbá az FS-36 és a SHOW-Q pontszámok között szignifikáns korrelációt találtak.

SHOW-Q, fájdalmi tünetek és endometriotikus sérülések
A súlyos tünetekkel kapcsolatosan a minta (N=182) 50,28%-a számolt be diszmenorreáról (fájdalmas menstruációs vérzés), 20,67%-a diszpareuniáról (fájdalmas közösülés), 26,82%-a székelési zavarról (dyschezi), 9,5%-a krónikus medencetájéki fájdalomról és 8,38% nehéz vizelésről (dysuria). Különbség mutatkozott a súlyos diszpareuniától szenvedő páciensek SHOW-Q eredményeiben: a többi résztvevőhöz képest 12,79 ponttal alacsonyabb szexuális funkcionálás értékeket produkáltak. A tünetek súlyosságának vizsgálatakor a kutatók összehasonlították az erős és a mérsékelt diszpareunia pontszámmal összefüggő SHOW-Q értékeket és szignfikánsan csökkent az orgazmus gyakorisága, az elégedettség és a vágy.
Az endometriotikus sérülés szexuális funkcionálásra gyakorolt hatásának vonatkozásában szignifikáns eredményt kaptak, miszerint a vaginális DIE csomók befolyásolják a szexuális aktivitást. Leginkább a vágyat, az elégedettséget és a medencetájéki problémákat.


Diszkusszió

Nem egyszerű a női szexuális funkcionálás objektív értékelése, ugyanis sok tényező hatásának van kitéve, mint például párkapcsolat, szociális helyzet, kulturális környezet, hormonkezelés és az iskolázottság szintje. Az eredmények szerint gyengülés mutatkozik a szexuális funkcionálásban a DIE hatására. Ezzel egybehangzik Tripoli és munkatársainak eredménye, mely szerint az endrometrózissal élő nők 40%-a szexuálisan kielégítetlen. Más friss tanulmányok szerint a szexuális kielégítetlenség mellett a párkapcsolatukkal is kevésbé elégedettek az egészséges nőkhöz képest.
Úgy tűnik, hogy a szexuális élet különböző területei közel egyenlő mértékben gyengülnek a DIE diagnózissal rendelkező nőknél. Ez az eredmény megerősíti a betegség komplexitásának tényét. Továbbá más kutatások (pl. Tripoli et al.) is hasonló eredményeket kaptak.
Ezenkívül a kutatás azt is kimutatta, hogy a DIE diagnózissal élő páciensek életminősége is alacsonyabb. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a szexuális aktivitáshoz hasonlóan más mindennapos tevékenységekre is befolyással bír a DIE és az általa megtapasztalt fájdalom, illetve hatással van a hangulatra és szociális izolációhoz is vezethet.
Azt is megállapították, hogy a súlyos diszpareunia mellett alacsonyabb a szexuális funkcionálás, mint a mérsékelt vagy elviselhető diszpareuniánál. Ezt korábbi kutatások is alátámasztják. A diszpareunia összefüggést mutat a szexualitással kapcsolatos negatív attitűddel, a magabiztosság hiányával, a szorongással és a szexuális kapcsolat konzekvens kerülésével, illetve a szexuális együttlétek alacsonyabb gyakoriságával, a vágy alacsonyabb szintjével és az orgazmus ritkább megtapasztalásával. Ezeket némiképp magyarázza a diszpareunia következtében megjelenő diszkomfort érzés, az együttléttől való félelem és az ellazultság hiánya.
Továbbá azt találták, hogy csupán a vaginális sérülések gyakorolnak szignifikáns hatást a szexuális funkcionálásra. A vaginális csomók jelenléte lehetséges, hogy direkt stimuláción keresztül hat a szexuális funkcionálásra az együttlét során. E kutatás eredményeitől eltérően számos tanulmány kimutatta, hogy méhtartó ínszalagok DIE sérülései felelősek a szexuális funkciók romlásáért. Mindemellett kimutatták a vaginális sérülések elemzése által, hogy a szexuális elégedettség és a szexuális vágy szignifikánsan csökkent, miközben a medencetáji problémák szignifikánsan nőttek. Ezenkívül minél több területen található a DIE által okozott sérülés, annál inkább csökken a szexuális vágy és nőnek a medencetájéki problémák. Ez az eredmény is alátámasztja az endrometrózis multifokális természetét.
A kutatásnak természetesen korlátai is voltak, még pedig a következők: az egészséges nőkből álló kontrollcsoport hiánya; a szexuális aktivitás komplex természete; a SHOW-Q csak angol nyelven ellenőrzött validitása; illetve a rassz heterogenitásának hiánya (a résztvevők 100%-a fehér volt). Azonban a tanulmány erőssége, hogy egy jelentős mértékű minta adatain alapszik, hogy magas készségekkel rendelkező vezetés mellett zajlott le a kutatás, és az SHOW-Q használatának köszönhetően a szexuálisan inaktív nők is részt tudtak venni benne.


Konklúzió

A tanulmány eredményei azt bizonyítják, hogy csökkent szexuális funkcionálásról és összesített jóllétről számolnak be a DIE diagnózissal rendelkező nők.  Továbbá az erős diszpareunia és a DIE okozta vaginális sérülések szerepet játszhatnak a szexuális diszfunkciókban. A kutatók fontosnak tartják, hogy az endrometrózissal kapcsolatos vizsgálatok során a figyelem fókusza ne csak magára a betegségre essen, hanem az egyénre teljes egészében. A szexuális élet és a mentális egészség kérdéseinek nagyobb fókuszra lenne szüksége azon különleges cél érdekében, hogy előmozdítsuk a hatékonyabb kezelést és a magasabb minőségű életvezetést.

Pozitív dohányzói identitás mint akadályozó tényező a leszokásban: Egy angliai országos felmérés eredményei



Pozitív dohányzói identitás mint akadályozó tényező a leszokásban: Egy angliai országos felmérés eredményei

Tombor, I., Shahab, L., Brown, J., & West, R. (2013). Positive smoker identity as a barrier to quitting smoking: findings from a national survey of smokers in England. Drug and alcohol dependence, 133(2), 740-745.


Készítette: Luczay-Pénzes Réka


Absztrakt

Már sokszor felmerült, hogy a pozitív dohányzói identitás fontos faktor lehet a dohányzásról való leszokás sikertelen kimenetelében, de nagyon kevés olyan kutatás ami konkrétan ezzel a kérdéssel foglalkozna. Ebben a kutatásban azt a hipotézist tesztelték, hogy a pozitív dohányzói identitás be tudja-e jósolni a leszokási kísérleteket annyira (vagy jobban) mint más prediktorok, valamint hogy mennyire határozza meg a a leszokás sikerességét.
Módszer: A vizgsálatot angliai dohányzók (reprezentatív minta) körében végezték el. Az első mérés után 6 hónappal zajlott az utánkövetés. Felmérték a demográfiai adatokat, a dohányzással kapcsolatos szokásokat, a dohányzással kapcsolatos attitűdöket, a leszokásra tett kísérleteket valamint azok sikerességét. A pozitív dohányzói identitást egyitemes méréssel végezték „ I like being a smoker”.
Eredmények: A minta 18,3 %-a vallotta, hogy pozitív dohányzói identitása van. Rájuk az volt a jellemző. hogy idősebbek, jobban nikotinfüggők, kisebb motivációjuk van a leszokásra, mint a többi vizsgált személynek valamint élvezik a dohányzást és nem próbálkoztak leszokni az elmúlt évben.


Bevezető
Korábbi kutatások már feltárták azokat a tényezőket amelyek konzisztensen bejósolják a leszokáshoz való motivációt valamint a leszokás sikerességét. Lehetséges, hogy a dohányzás mindkettőhöz kötődik.
Nagyon sokféle módon lehet az identitást definiálni. Ebben a kutatásban West modelljét használták fel, ami úgy írja le az identitást, mint ’Gondolatok és képek magunkról és az ezekhez kapcsolódó érzelmeink’. A gondolatokat címkékre (pl. dohányzó), attribútumokra (pl. lázadó) és dolgokra amit megteszünk/amit nem teszünk meg (pl. nem dohányzom a lakásban).
Azt lehet feltételezni, hogy a pozitív dohányzói identitás megakadályozhatja az embereket a leszokásban, de ennek a kapcsolatnak az erősségét nem mértük. Nem tudni, hogy ennek a változónak nagyobb vagy kisebb hatása van mint más fontos tényezőknek (pl. az egészség miatti aggodalom, a dohányzás élvezete). Lehetséges, hogy vannak olyan dohányzók, akik élvezik a dohányzást, nem aggódnak az egészségükért, de mégsem integrálták a pozitív dohányzói énképet az identitásukba; és fordítva. At is lehetséges hogy a vizsgált változó jobban be tudja jósolni a leszokás sikerességét mint más motivációs változók, mivel ez szorosan az identitáshoz tartozik. Az eddigi releváns kutatások azt mutatják, hogy a pozotív dohányzói identitásnak szerepe lehet a leszokási kísérletekben és azoknak a sikerességében is de az eredmények nem egyértelműek.


Kutatási kérdések:
1)      Milyen százalékban vannak a megkérdezettek között pozitív dohányzói identitással rendelkezők?
2)      Milyen szociodemográfiai és dohányzással kapcsolatos változók kapcsolódnak a pozitív dohányzói identitáshoz?
3)      Mi a kapcsolat a pozitív dohányzói identitás és a leszokási kísérletek valamint azok sikeressége között ? (6 hónapos utánkövetés)



Módszer

Eljárás
Az adatokat a Smoking Toolkit Study (STS) keretében gyűjtötték, ami egy angliai reprezentatív mintán végzett felmérés a dohányzási szokásokról (fogyasztás mértéke, leszokási mutatók, kapcsolódó viselkedések mérése).

Minta
A kutatás 2010 június és és 2012 március között folyt. 43079 16 év fölötti dohányzó férfiak és nők vettek részt az STS kutatásban. Jelen vizsgálathoz az előbb említett személyek közül választottak ki egy az angliai dohányzókra reprezentatív csoportot (n=9465) ami baselie-ként szolgált. A beválogatási kritérium közé tartozott, hogy minden nap dohányozzanak és minden kérdésre választ adjanak. Az utánkövetésben 2099 fő (22.2%) vett részt, ami tipikus az ilyen jellegű felméréseknél.

Mérőeszközök
A felvett demográfiai adatok közé tartozott pl. a nem, kor, SES. A dohányzási attitűdöket mérő kérdőívben az az általános kérdés szerepelt ’ Milyen önnek dohányosnak lenni?’ majd a választási lehetőségek közül (többet is lehetett választani) bejelölhették azokat, amelyeket igaznak tartanak magukra. A pozitív dohányzói identitást a ’Szeretek dohányos lenni’ válaszra adott Igen/Nem válasz határozta meg.
Ezen kívül még kitöltötték a Heaviness of Smoking Index-et (HSI) és a Motivation to Stop Scale-t (MTSS).
Az utánkövetés során megkérdezték, hogy tettek-e komoly kísérletet a leszoksára, és ha igen, az mikor kezdődött.



Eredmények
A baseline mintában a részvevők 18.3%-a vallotta hogy pozitív dohányzói identitással rendelkezik, nemre lebontva a nők 17.1%-a és a férfiak 19.4%-a. A mért változó a legfiatalabb korcsoportban (16-24) a részvevők 13.7 %-a, míg a legidősebb korcsoportban (65 – 65+) a vizsgált személyek 28.6%-a válaszolt igennel az erre vonatkozó kérdésre.
A statisztikai elemzések azt mutatják, hogy a pozitív dohányzói identitás összefüggött azzal, hogy a személy férfi és az idősebb korcsoportba tartozik. Azok akik magasabb pontot értek el a nikotinfüggőséget mérő skálán, alacsonyabb motivációjuk volt a dohányzásról való leszokásra valamint nem tettek kísérletet a leszokásra az elmúlt egy évben nagyobb eséllyel voltak a pozitív dohányzói identitással rendelkező csoportban. Ez igaz azokra is akik nagyobb élvezetet tulajdonítottak a dohányzásnak, nem bíztak abban, hogy le tudnak szokni, nem voltak jelenlegi és a jövőre vonatkozó egészégre vonatkozó aggodalmai, nem gondoltak a dohányzás káros hatására a családjukban élő személyeknél valamint azokra is akik nem törődtek a cigarettázás anyagi vonzatával. A szociális státusznak nem volt kimutatható hatása.
A bizalom a leszokásra való képességben, az egészségre vonatkozó prospektív aggodalo, a család egészségének féltése konzekvensen prediktorai voltak a leszokásra való kísérletnek. A leszokás sikerességére vonatkozóan a pozitív dohányzói identitás nem mutatott szignifikáns hatást; ebben a vonatkozásban a nikotinaddikció mértéke volt meghatározó.

Diszkusszió
A kutatásban résztvevők közül csak keveseknek volt pozitív dohányzói identitása, ez összeegyeztethető a korábbi kutatások eredményével; a  dohányzók általában nem tartják ezt a szokást pozitívnak. A pozitív dohányzói identitás összefüggést mutatott az ún. ’hardcore dohányos’ bizonyos jeleivel: az utóbbi öt évben nem volt absztinens periódus, nem volt leszokási kísérlet az elmúlt egy évben és nincsen meglévő motiváció erre valamint nincs arra terv, hogy a jövőben abbahagyja.
Meg kell említeni néhány limitációt is, ami befolyásolhatja a kaptott eredményeket, például hogy maga a konstruktum csak egy Igen/Nem feleletválasztós kérdéssel lett operacionalizálva, valamint, hogy az utánkövetésben részt vett személyek száma relatíve alacsony.