A  szomatizáció forrásai: a kapcsolatokon belüli bizonytalanság és a harag élmény és kifejezési stílus szerepének feltérképezése

Liu, L., Cohen, S., Schulz, M. S., & Waldinger, R. J. (2011). Sources of somatization: Exploring the roles of insecurity in relationships and styles of anger experience and expression. Social Science & Medicine, 73(9), 1436-1443.

Készítette: Mester Enikő

Absztrakt:

Amerikai kutatók szoros összefüggést mutatta ki a közeli kapcsolatokban való bizonytalan kötődés és a szomatizáció között. Valamint más tanulmányok pedig kapcsolatot találtak a szomatikus tünetek és a harag élménye és kifejezése között. Ebben a tanulmányban ezt a két nézőpontot integrálva következő hipotézist vizsgálták: a dühre és annak elnyomására való hajlam közvetíti a kapcsolatot a szomatizáció és a kapcsolatokban való bizonytalan kötődés között. 2000 és 2003 között 101 pár töltött ki önbeszámolós kérdőíveket egy amerikai nagyvárosból. A következő kérdőíveket használták: Somatic Symptom Inventory(SSI), Kapcsolati Kérdőív (Relationship Scales Questionnaire, RSQ), Multidimensional Anger Inventory (MAI), Revised Conflict Tactics Scale (CTS2), Beck Depresszió Kérdőív (Beck Depression Inventory, BDI). Az eredmények azt mutatták, hogy ha a következő változók hatását kiszűrjük (kor, jövedelem, közelmúltban történt párkapcsolati erőszak), akkor a férfiak esetében részben a dühre való hajlam, míg a nőknél a harag elfojtása közvetített a kapcsolaton belüli bizonytalanság és a szomatizáció között. Az eredmények egybevágnak azzal a hipotézissel miszerint a bizonytalanul kötődő férfiak hajlamosabbak a szomatizációt elősegítő düh megtapasztalására. A nőknél pedig az eredmények arra engednek következtetni, hogy a bizonytalan kötődés valószínűleg a düh kifejezésének elfojtását támogatva hat a szomatizáció magasabb szintjeire. Olyan specifikus klinikai beavatkozások, amelyek segítik a betegek indulatainak az adaptívabb kifejezését és kezelését csökkenthetik a bizonytalanul kötődőd egyének sérülékenységét az egészségügyileg nem magyarázható testi tünetekkel szemben.

Bevezetés:

Az egészségügyi ellátást felkereső betegek 22-58%-a olyan problémákkal,tünetekkel fordul orvoshoz, ami nincsen orvosilag magyarázható vagy az aktuális betegségével összefüggő magyarázata. Az ilyen tüneteket rendszerint szomatizációnak nevezik. A szomatizációért felelős faktorok és ezek hatásmechanizmusainak a feltárásával jobb terápiák kialakítást teszi lehetővé az ilyen panaszokkal jelentkező betegek számára. Korábbi kutatásokban kimutatták, hogy azoknál a személyeknél, akik bizonytalanul kötődnek számukra fontos személyekhez több szomatikus tünete produkálnak. Ezen kutatás célja többek között az volt, hogy megvizsgálja, hogy milyen módon kapcsolódik a szomatizáció és a bizonytalan kötődés egymáshoz. Azt feltételezték korábbi kutatások alapján, amik kapcsolatot találtak a szomatform betegségek és a negatív érzelmi beállítottságra, valamint a negatív érzelmek elnyomására való hajlam között, hogy talán a haragra és annak elnyomásra való hajlam közvetíti a szomatizáció és a bizonytalan kötődés közötti kapcsolatot.

A szerzők a Bowlby elmélete alapján kialakított felnőtt kötődési stílusokat vették alapul, ami Bartholomew és Horowitz nevéhez köthető (aggodalmaskodó, biztonságos, bizalmatlan, elkerülő).  A haragra való hajlam alatt a düh érzésének megtapasztalására való tendenciát értik és ez egy stabil személyiségtényezőnek tekinthető (magas és alacsony dimenziók). A harag kifejezése alatt pedig azt értik, hogy a személy általában milyen módon fejezi ki a harag érezését: elfojtja-e („anger-in”) vagy nyíltan kimutatja a haragját a környezetnék („anger-out”). A kötődési stílus és a haragra való hajlam, valamint a harag kifejezésének módja között is kapcsolatot találtak korábban. Ezek szerint feltételezhető, hogy az attól való félelem, hogy az egyén számára fontos személyek elhagyják, mert túl ragaszkodó érzelmileg, arra késztetik a személyt, hogy elnyomja a haragját.

Hipotézis: A bizonytalan kötődési stílusok több haragelfojtással és nagyobb haragra való hajlammal járnak együtt, és ez a haragra való hajlam, valamint annak elnyomás közvetíti a kapcsolatot a kötődési stílus és a szomatizáció között.

A vizsgálatban kontrol alatt tartották azokat a tényezőket, amik az egészségi állapotra és a szomatizációra hathattak volna még: a kort, a szocioökonómiai státuszt, valamint a közelmúltban történt párkapcsolaton belüli erőszakot. A depresszió szintjét is mérték, mivel ez is kapcsolatban áll a kötődési stílussal és a szomatizációval, emellett pedig torzító hatással van a fizikai tünetek megítélésére (negatívabban ítélik meg a depressziósok).

Módszer:

Résztvevők:

109 heteroszexuális párt toboroztak hirdetés alapján Bostonból 2000 és 2003 között egy kapcsolaton beüli kommunikáció vizsgálathoz, amiből végül csak 101 pár adatai bizonyultak teljesnek. Egy olyan veszélyeztetett párokból álló mintát gyűjtöttek, akiket gyermekkorukban abúzus ért vagy nemrégiben családon belüli erőszak áldozatai voltak. A hirdetésre jelentkező párok közül a következő 2 kérőívvel szűrték ki a vizsgálatra alkalmasakat: Childhood Trauma Questionnaire (CTQ) és Revised Conflict Tactics Scale version 2 (CTS2). A résztvevők 2 alkalommal látogattak el a laboratóriumba a teszteket kitölteni, valamit videóra rögzítettek egy vitát a párjukkal és egy egyéni interjút. Az átlag életkor a férfiak esetében 33,2 év (SD= 8,8) volt, a nők estében pedig 31,7 év (SD= 8,5).

Mérőeszközök:

·         Demográfiai adatok: Önkitöltős kérdőívet használtak az életkor, párkapcsolati státusz, az etnikai hovatartozás és az iskolázottság mérésére.

·         Szomatikus tünetek: a jelenlegi szomatikus tünetek mérésre a Somatic Symptom Inventory (SSI)-it használták.

·         Kötődési stílus: Kapcsolati Kérdőívet használták (Relationship Scales Questionnaire ; RSQ)

·         Haragra való hajlam és kifejezési stílus: Multidimensional Anger Inventory (MAI)

·         Párkapcsolati/ családon belüli erőszak: Revised Conflict Tactics Scale version 2 (CTS2)

·         Depresszív tünetek: Beck Depresszió Kérdőív (Beck Depression Inventory, BDI)

Eredmények:

A nők több szomatikus tünetről számoltak be, mint a férfiak, valamint magasabb pontszámot értek el az aggodalmaskodó kötődés skálán, mint a férfiak. A többi kérdőív alskáláin nem találtak szignifikáns különbséget a két nem között. A nők 13%-ánál és férfiak 4%-ánál mutatkozott közepes vagy súlyosabb szintű depresszió a BDI szerint. A szomatikus tüneteket mérő skála pozitívan korrelált az aggodalmaskodó és bizalmatlan kötődést mérő alskálákkal a nők esetében, a férfiaknál pedig az aggodalmaskodó és elkerülő alskálákkal, valamint mindkét nemnél negatívan korrelált a biztonságos kötődéssel. Továbbá mindkét nemnél szignifikáns kapcsolat mutatkozott az SSI-n elért pontszám és a harag kifejezés, elfojtás és a haragra való hajlam között. Valamint a kötődési stílus, a harag elfojtás (AI: anger-in) és a haragra való hajlam (AA: anger arousal) között is szoros kapcsolat mutatkozott mindkét nemnél: a bizonytalan kötődési stílusok (aggodalmaskodó, bizalmatlan) pozitívan korreláltak az AI-vel és az AA-val egyaránt, a biztonságos kötődés pedig negatívan.

Ezek után megvizsgálták a hipotézisükben feltételezett közvetítő szerepét az AI-nek és az AA-nak a szomatizáció és a kötődési stílusok szerint. ( Az anger-out-ot nem vizsgálták mivel nem mutatkozott az SSI-n elért eredmények és e között a változó között szignifikáns kapcsolat). A nőknél az AA csak részben közvetítette a szomatizáció és a kötődési stílus közötti kapcsolatot, míg a férfiaknál az AA-t „találták felelősnek” ezért. A nők estében a variancia 7%-át magyarázták a depresszív tünetek a szomatizáció esetében, míg a férfiaknál nem volt szerepük a szomatizációban. Továbbá a nőknél a depresszív tünetek és a bizalmatlan kötődés egymástól függetlenül állnak kapcsolatban a szomatizációval, viszont a férfiaknál a szomatizációt csak az AA és a kötődési stílus magyarázták.  A nők estében az AI közvetíti a kapcsolatot a szomatizáció és a kötődési stílus között és ez függetlennek bizonyult a depresszív tünetektől is.

Diszkusszió:

Sikerült megismételni a korábbi kutatások eredményeit, tehát jelen vizsgálatban is volt kapcsolat a szomatizáció és a kötődési stílus, valamint a harag kifejezésének módja és az arra való hajlam között. A felnőtt kötődési stílusok közül a bizonytalant találták egyedül a szomatizációval kapcsolatosnak. A vizsgálat fő konklúziója az volt, hogy a nők estében a harag elnyomására való hajlam, míg a férfiaknál a harag kifejezésére irányuló hajlam mediálja a kapcsolatot a szomatizáció és a bizonytalan kötődés között. Ennek talán az lehet az oka, hogy a bizonytalanul kötődő személyeknek a múltjukban sok visszautasításban lehetett részük és ennek következtében „hajlamosabbak” a harag megtapasztalására, mint például a biztonságosan kötődőd személyek. Talán a félelem attól, hogy ha kifejezik a dühüket, akkor mások kevésbé fogják szeretni őket vezet oda, hogy inkább elnyomják a haraggal kapcsolatos érzéseiket. A nők estében pedig valószínűleg ezeknek az érzéseknek az elfojtása okozhatja, hogy kompenzálásképp a testi tüneteik kerülnek fókuszba. A szerzők a jövőbeli kutatások egyik feladataként jelölik meg annak feltárását, hogy a férfiak esetében a düh kifejezésére való hajlamnak miért olyan jelentős a szerepe a kötődés és a szomatizáció kapcsolatában való közvetítésnél. A vizsgálat korlátai között említették meg, hogy nem vizsgálták külön a résztvevők fizikai egészségi állapotát, így nem biztos, hogy a fizikai tünetek, amikről a résztvevők beszámoltak függetlenek voltak konkrét betegségektől. Ezt a bevezetőben említett tényezőkkel próbálták kontroll alatt tartani. Fontos kiemelni, hogy a depresszív tünetek ( például az, hogy a depressziós személyekre jellemző egy negatív irányba történő torzítás a válaszadás során) jelenléte nem befolyásolta vizsgálat eredményeit. További korlátok a vizsgálatnál: az eredményekből nem következtethetünk ok-okozati viszonyokra. Azt is hátrányként említik meg, hogy a vizsgálatba résztvevő személyek „ jól funkcionálónak tekinthetők” hiszen képesek voltak mindannyian egy intim kapcsolat kialakítására és fenntartására. Valamint még az is nagyon megkülönbözteti őket az átlag populációtól, hogy olyan párokat válogattak, akiknek egyikét vagy mindkettőjüket abúzus érte gyermekkorában. A személyiség szerepét is megemlítik még, mint korlátozó tényezőt, hiszen konkrétan ezzel a témával nem foglalkoztak a kutatásukban, viszont korábbi vizsgálatok azt feltételezik, hogy egyes maladaptív személyiségtényezők felelősek lehetnek a szomatizációért és a kötődési stílusért egyaránt.  A vizsgálat klinikai jelentőségei között megemlítik a szerzők, hogy sokat segíthet a dühkezelési technikák elsajátítása a szomatizációs tüneteken vagy bármilyen olyan eljárás, ami a haraggal kapcsolatos érzelmek adaptív kifejezését segíti elő, sőt még az érzelmi fókuszú párterápiát is ide sorolták, mint esetleg hatékony módszert.