Akut alkoholfogyasztás és az öngyilkossági módszerek összehasonlítása egy amerikai mintán

Conner, K.R. et al (2014). Acute Use of Alcohol and Methods of Suicide in a US National Sample. American Journal of Public Health 104 (1)171- 178.

Készítette: Bak Viktória

Absztrakt

Jelen tanulmány elsődleges célja az életkori, nemi és faji különbségek feltárása volt az alkoholfogyasztás és a különböző öngyilkossági módszerek; így a lőfegyver használat, az akasztás vagy a fulladás és a mérgezés vonatkozásában. Ennek érdekében 37993 öngyilkosságban elhunyt személy adatát elemezték, majd azt az eredményt kapták, hogy az alkoholfogyasztás mind a három vezető öngyilkossági mód esetében előfordult, illetve, hogy a fiatal és középkorú felnőttek inkább fogyasztottak alkoholt lőfegyver általi, vagy fulladásos halál előtt, míg az idősebb korosztály inkább a mérgezés előtt. További eredményként azt kapták, hogy az ázsiaiakra és a csendes óceániakra jellemzőbb volt az alkoholfogyasztás mérgezés előtt, míg a feketék fogyasztottak legkevésbé alkoholt akasztás előtt.

Irodalmi áttekintés

Az öngyilkosság a 10. a vezető halálokok között az Amerikai Egyesült Államokban, illetve szintén vezető a sérülés okozta halálozás és az alkoholfogyasztás tekintetében. Az alkohol és az öngyilkosság együttesét vizsgáló kutatások elsősorban az alkohol hosszútávú hatásaira és fogyasztására, valamint az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákra, így pl. az öngyilkosság mértékére helyezték a hangsúlyt, mind egyéni, mind pedig össznépességi szinten. Számos olyan adat áll rendelkezésére a kutatóknak, amelyek valamilyen mértékben azonban korlátozottak, még annak ellenére is, hogy az elérhető kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy igenis szignifikáns szerepet játszik az öngyilkosság elkövetésében az azt megelőző alkoholfogyasztás. A témában végzett metaanalízis szerint az öngyilkosságok 37%-nál történt korábban alkoholfogyasztás.

A két változó összefüggését vizsgáló kutatások mind arra az eredményre jutottak, hogy az öngyilkosság kockázatát nagymértékben növeli az előzetes alkoholfogyasztás, valamint az alkoholfogyasztás mértéke is. A különböző vizsgálatok más- más kutatási elrendezéseket használnak, és ezeken belül kitérnek a lethális (lőfegyver használata), illetve a nem halálos öngyilkossági kísérletekre is, de az eredmény mindig ugyanaz.

Ezek a kontrollált vizsgálatok általában csekély elemszámú mintával dolgoznak, így kevésbé teszik lehetővé a nemi, életkori és a faji különbségek feltárását a témában, ám vannak olyan postmortem kutatások, amelyek szolgálnak némi információval, így pl. hogy a nők és az érettebb felnőttek kevésbé hajlamosak az alkoholfogyasztásra öngyilkosságuk előtt. A nemi különbségekkel kapcsolatban még kevesebb eredményről tudnak beszámolni, azonban egy, a közelmúltban, az amerikai National Violent Death Riporting System (a továbbiakban: NVDRS) által végzett analízis szerint az amerikai indiánok, az alaszkai őslakosok (mind a nők, mind a férfiak) és a spanyol férfiak azok, akik intoxikált állapotban követnek el öngyilkosságot.

Meg kell azonban említeni, hogy ezek az eredmények utalhatnak olyan népességen belüli mintázatokra is, mint pl. hogy a férfiak alapvetően többet isznak alkoholt, mint a nők, így a kapott eredmény annyira már nem is megdöbbentő, ám ezeket az imént felsorolt kutatások javarészt figyelmen kívül hagyják.

Csak hogy egy példát említsünk, az NVDRS által végzett egyik kutatásban a vér alkoholszintjének mértékét vizsgálták öngyilkosságban elhunytaknál, és azt találták, hogy a 25-34, a 35-44 és a 45-54 év közötti férfiak alkoholszintje elérte, vagy jóval meghaladta az Amerikában ittas vezetésnél még legálisan elfogadott 0,08 g/dl értéket, összehasonlítva a 18-24 éves férfi korosztállyal, akikre ez kevésbé volt jellemző. Ez azért is érdekes eredmény, mert Amerikában a 18-24 éves korosztály sokkal gyakrabban és intenzívebben fogyaszt alkoholt, így nem epidemiológiai mintázat állt az eredmények hátterében. Összességében tehát elmondható, hogy bár fontos figyelembe vennünk az eredmények értékelésénél a populációs mintákat, de ezek nem minden esetben vezetnek az eredmények értelmezéséhez is.

Az USA-ban az öngyilkosságok 90%-át a következő három módszerrel követik el: lőfegyver használata, akasztás vagy fulladásos halál, illetve mérgezés. Természetesen vannak csoportok, amelyek egyik vagy másik halálmódban túlreprezentáltak, pl. a férfiak inkább használnak lőfegyvert, míg a nők inkább mérget. Az azonban, hogy az akut alkoholfogyasztásnak melyik módszerre van inkább hatása, még nem teljesen tisztázott. Egy Finnországban végzett kutatás azt találta, hogy az akut alkoholfogyasztás leginkább a mérgezés (45, 8%) és a lőfegyver – használat (46%) esetében fordult elő, míg az akasztásnál kevésbé (36.6%), azonban miután többszempontos varianciaanalízissel is megvizsgálták a kapott adatokat, az eredmények között eltűnt az összefüggés. Ezzel szemben, a későbbi kutatások eredményei arra utalnak, hogy a mérgezés halálmódjában kevésbé fordul elő előzetes alkoholfogyasztás, mint a másik két módszer esetében. Jelen tanulmány elsődleges célja az volt, hogy egy részletes analízissel szolgáljon az akut alkoholfogyasztás, valamint annak mértéke és a három vezető öngyilkossági mód között, a nem, az életkor és a faji hovatartozás tekintetében, amihez az NVDRS korábbi adatait használta kiindulópontként.

Módszer

A kutatásban az öngyilkosságban elhunyt 18 és annál idősebb személyek NVDRS által szolgáltatott adatait használták a 2005-2010-es évekig. Az NVDRS adatai 18 USA-beli államra terjednek ki (Alaska, Colorado, Georgia, Kentucky, Maryland, Massachusetts, New Jersey, New Mexico, North Carolina, Oklahoma, Oregon, Rhode Island, South Carolina, Utah, Virginia, Wisconsin, Ohio, Michigan). Az adatok halottkémek vagy orvostanhallgatók beszámolóiból, rendőrségi jelentésekből, halotti anyakönyvi kivonatokból és bűnügyi laboratóriumok adataiból összegződtek.

Eszközök

Először is az adatokat abból a szempontból vizsgálták meg, hogy melyek a legelterjedtebb öngyilkossági módszerek, ezek: a lőfegyver használata, az akasztás, valamint a mérgezés, hasonlóan a korábbiakhoz. Az alkoholszint mérése a vérben már a halottkém vizsgálatánál megtörténik, ebben az esetben az elhunytak 70%-nál volt indokolt ennek a tesztnek az elvégzése. Az alkoholszint mértékét pozitívnak vagy negatívnak kódolták, annak alapján, hogy előfordult-e vagy sem alkoholfogyasztás, valamint egy kontinuum mentén elképzelve 0.08-asával különböző részekre osztották (pl. 0.01 < 0.08; 0.08 < 0.016, stb.). Ez a kategorizáció azért volt fontos, mert a véralkoholszint különböző mértékekben fordulhat elő, valamint megkönnyítette az eredmények értelmezését is. A szociodemográfiai változók között található a nem, az életkori csoportok (18-24, 25-44, 45-64,>/= 65), valamint az etnikai felosztás (fehérek, feketék, amerikai indiánok, alaszkai őslakosok, ázsiaiak/ csendes óceániak, és spanyolok). Külön változó volt a halál vizsgálatának a körülménye, tehát, hogy halottkém által (C), medikus által (ME) vagy a kettő kombinációjában (C/ME) történt- e.

Statisztikai elemzés

A csoportok közötti különbségeket logisztikus regresszióval, valamint varianciaanalízissel számították ki, míg a különböző adatok közötti korrekció Bonferroni- korrekcióval történt. A véralkoholszint, valamint az öngyilkossági módszerek összehasonlítása multinominális logisztikus regresszióval történt, a nem, az életkor és a faji hovatartozás kiegyenlítése mellett. A mérgezéses halálmód mindössze referencia csoportként vett részt a számításokban.

Első lépésként azokat az eseteket hasonlították össze mindhárom öngyilkossági módszerrel, amelyben a véralkoholszint nagyobb volt, mint 0 g/dl, tehát történt alkoholfogyasztás az öngyilkosságot megelőzően. Ezekben az elemzésekben szintén nézték a nemi, életkori és faji különbségeket, hátha módosító tényezőként hatnak az alkohol és az öngyilkosság közötti kapcsolatra.

Második lépésként pedig megismételték az elemzéseket az elhunytak azon csoportján, akiknek a véralkoholszintje 0.01, vagy annál magasabb volt, azért, hogy megvizsgálják az elfogyasztott alkohol dózisát is.

Eredmények

Az 59555 öngyilkosságot elkövetett személynek 89%-a használta a három fő öngyilkossági módszer egyikét, és ennek a 72%- a esett át alkoholszint teszten. A továbbiakban ezzel a maradék mintával dolgoztak a kutatók, és további eredményként az adatok 1/3-ban találtak akut alkoholfogyasztást. Így a három öngyilkossági módszer alakulása az akut alkoholfogyasztás tekintetében a következő: lőfegyver használata (35%), akasztás (36.8%) és mérgezés (32.7%). A mérgezéses csoporton belül a másik kettőhöz képest azt találták, hogy itt több volt az idősebb elkövető, illetve kevesebb volt a fehér és a spanyol etnikumú köztük.

A véralkoholszint a következő csoportokban volt szignifikánsan magasabb: a lőfegyvert használóknál, a férfiaknál, a 65 év alatti korosztálynál, a fehér etnikumúaknál, illetve azoknál, akiket halottkém vizsgált meg a halál beállta után.

Azok a nők, akik lőfegyvert használtak öngyilkosságuk során sokkal magasabb véralkoholszinttel rendelkeztek, mint azok, akik a mérgezést választották halálnemül.

A multinominális logisztikus regresszió azt az eredményt hozta, hogy az akut alkoholfogyasztás nem különbözött szignifikánsan az öngyilkossági módok között. A vérben lévő alkohol szintje összefüggésben volt az életkorral, valamint a fekete és az ázsiai, csendes óceáni népcsoporttal. Az életkorral kapcsolatos összefüggés azt tárta fel, hogy a fiatal és középkorú felnőttek hajlamosabbak voltak az alkoholfogyasztásra öngyilkossági kísérletük (ami elsősorban akasztás vagy lőfegyver által történt) közben, míg az idősebb korosztályra az alacsonyabb véralkoholszint és a mérgezéses halálmód volt inkább jellemző.

Az etnikai összefüggésben pedig azt láthatjuk, hogy az ázsiai, csendes óceáni népcsoport volt az, akik alkoholos befolyásoltság alatt álltak mérgezéses öngyilkossági kísérletük előtt és közben, valamint, hogy a feketék kevésbé fogyasztottak alkoholt az akasztásos halál előtt.

Az elfogyasztott alkohol mértékét tekintve azt az eredményt kapták a kutatók, hogy szignifikánsan magasabb volt azoknak a véralkoholszintje, akik lőfegyvert használtak, vagy akasztották magukat. Ezen kettő összehasonlításában a lőfegyvernél magasabb volt a vér alkoholszintje. A véralkoholszint és a különböző csoportok vizsgálatánál hasonló eredményeket kaptak, mint korábban, tehát a vér alkoholszintje összefüggésben állt az életkorral, az ázsiai, csendes óceáni és spanyol népcsoporttal. Az életkor vonatkozásában elmondható, hogy a véralkoholszint mértéke a lőfegyver által kivitelezett öngyilkosságnál volt a legmagasabb, míg a mérgezésnél a legalacsonyabb, egészen 75 éves korig, ahol ez megfordult. A véralkoholszint mértéke a spanyoloknál volt a legmagasabb, a fehéreknél közepesen magas, és az ázsiai, csendes óceáni népcsoportnál a legalacsonyabb, azonban ez csak az akasztásra és a mérgezésre vonatkozik. A lőfegyver használatnál a fehérek és a spanyolok érték el a legmagasabb véralkoholszintet.

Megbeszélés

Azon öngyilkosságot elkövetettek között, akiknél kimutatható volt az alkoholfogyasztás a halált megelőzően, nem találtak szignifikáns különbséget a három vezető öngyilkossági módszer között, azonban az elfogyasztott alkohol mértékénél már összefüggést találtak a magasabb véralkoholszint és az akasztásos, illetve lőfegyver által kivitelezett halálnem között. Ez a két öngyilkossági módszer alapvetően violensnek tekinthető, és korábbi tanulmányok már szintén kimutattak egy erős kapcsolatot az akut alkoholfogyasztás és az erőszak között, így az ezzel kapcsolatos eredmények nem túl meglepőek.

A másik fontos mozzanata a kutatásnak az, hogy míg a mérgezésnél a halál beállta hosszabb ideig is elhúzódhat, addig a másik két módszernél a halál gyorsabban bekövetkezik, így fontos azt is figyelembe venni, hogy a mérgezésnél az alkoholnak még van ideje valamilyen mértékben felszívódni a halál beállta előtt.

További eredmény, hogy a véralkoholszint magasabb volt a lőfegyver használóknál, mint az akasztott öngyilkosoknál, ami nem magyarázható a halál beálltának idejével, mert mindkét esetben nagyon gyorsan bekövetkezik. Arra kell tehát következtetnünk, hogy az alkoholfogyasztással lehet kapcsolatban, mégpedig azáltal, hogy alkoholos befolyásoltság alatt kevésbé képes a személy az akasztásos halálhoz nélkülözhetetlen előkészületeket véghezvinni.

A mérgezést használók között kevésbé volt jellemző az akut alkoholfogyasztás a fiatal és középkorú felnőttek között, mint az idősebbeknél. Ez azzal magyarázható, hogy az idősebbek már olyan gyógyszereket szednek, amelyek az alkohollal vegyülve növelik a halálozás előfordulását.

Jelen kutatásban feltárt etnikai különbségeket pedig elsősorban a kulturális értékekkel, illetve közérdekkel lehet magyarázni. Ezen kívül fontos megemlíteni, hogy a kultúra szintén hatással lehet a választott halálmódra, valamint arra is, hogy egy bizonyos etnikai csoporton belül kik, és milyen gyakorissággal választják az adott öngyilkossági módszert.

Erősségek és korlátok

Mindenképpen a kutatás erősségei közé tartozik az, hogy pontos és viszonylag friss adatokkal dolgozott, még annak ellenére is, hogy a mintában az USA 50 államából mindössze 18 szerepelt.

A kutatás legnagyobb korlátja az volt, hogy nem használt kontrollcsoportot, valamint, hogy nem vizsgált meg más faktorokat (pl. alkoholfogyasztással kapcsolatos betegségeket), amelyek közrejátszhattak az akut alkoholfogyasztás és a gyilkossági módszerek közötti kapcsolatban. Ezen kívül a korábban már említett probléma is felmerült a mérgezés hosszabb haldoklási folyamatával és az alkohol felszívódásával kapcsolatban, ami valószínűleg hatással volt a véralkoholszint mértékére, és ami jelen tanulmányban nem került szűrésre.

Szintén korlát volt, hogy néhány etnikai csoport annyira alulreprezentált volt a mintában, hogy nem lehetett őket külön vizsgálni, így született pl. az ázsiai/ csendes óceáni népcsoport változója is.

Az öngyilkosság megelőzésével kapcsolatos következtetések

Egyre több bizonyítékot tudunk felmutatni arra vonatkozóan, hogy az alkohol elérhetőségének és fogyasztásának a korlátozása csökkentené az öngyilkosságok számát is. Jelen tanulmányban a szerzők bebizonyították, hogy az öngyilkosság előtti alkoholfogyasztás, illetve az elfogyasztott alkohol mértéke különbözött a három vezető öngyilkossági mód között, valamint, hogy erre az összefüggésre hatással volt az életkor, a nem és az etnikai hovatartozás is. Így, figyelembe véve ezeket az eredményeket, fontos implikáció a jövőre nézve, hogy már csak az alkohol elérhetőségének korlátozása is hatással lehet az öngyilkosság előfordulására néhány életkori és faji csoportban, így pl. a fiatal és középkorú felnőtteknél. Ez mindössze egy hipotézis, ennek bizonyítása további kutatásokat követel meg.