Munkahelyi  stressz, egészség és betegszabadság: a Hordaland egészségkutatás eredményei

Wang, M., Mykletun, A., Moyner, E. I., Overland, S., Henderson, M., Stansfeld, S., Hotopf, M., & Harvey, S. B. (2014). Job Strain, Health and Sickness Absence: Results from the Hordaland Health Study. Plos One, 9(4), 1-9.

Készítette: Szentkereszty Zsófia

Absztrakt

Cél: Bár általánosan elfogadott tény a magas munkahelyi stressz és a kedvezőtlen munkahelyi kimenetel közti kapcsolat, ugyanakkor a kapcsolat jellemzőire, valamint az ok-okozati összefüggésekre vonatkozólag mindezidáig nem született kielégítő magyarázat. A kutatás célkitűzése a munkahelyi stressz és a hosszútávú munkahelyi hiányzás (long-term sickness absence (LTSA)) kapcsolatának feltérképezése, valamint annak vizsgálata, hogy bármilyen jellegű kapcsolatuk magyarázható-e már validált egészségmutatókkal.

Módszer: A résztvevők a Hordaland egészségkutatás (n=7346) 40-47 éves vizsgálati személyei, akiket a vizsgálat több mint egy éven át követett. A munkahelyi stressz és a hosszútávú munkahelyi hiányzás kapcsolatát a többváltozós Cox regressziós módszerrel vizsgálták. Továbbá vizsgálták a mentális és fizikai egészség munkahelyi stresszre és munkahelyi hiányzásra gyakorolt hatását is.

Eredmények: A munkahelyi stressz, valamint a hosszútávú munkahelyi hiányzás valószínűsége között kimutatható a pozitív együttjárás, amely a zavaró faktorok kontrollálásával is megmaradt (HR=1.64 (1.36-1.98); a nagymértékű munkahelyi stressznek való kitettség befolyásolja a hosszútávú munkahelyi hiányzási epizódok számát. Az egyéni fizikai és mentális egészség is csökkent, azonban az összefüggést nem magyarázza meg teljes mértékben. A magas munkahelyi stressz és a hosszútávú munkahelyi hiányzás közti kapcsolat azonban a korrigált modellben is szignifikáns maradt (HR=1.30 (1.07-1.59)).

Következtetés: A magas munkahelyi stressz növeli az LTSA veszélyét. A vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy a hosszútávú munkahelyi hiányzás minden tizenötödik esetben elkerülhetővé válhatna a munkahelyi stressz csökkentésével, a kutatók szerint azonban a kapcsolat nem leegyszerűsíthető ok-okozati viszonyra. A munkahelyi stressz hosszútávú munkahelyi hiányzásra gyakorolt hatása nem magyarázható csupán a megromlott egészségi állapottal, hanem feltételezhető, hogy az egészség-betegség kérdéskörén túl más fontos tényezők is befolyásolják a munkahelyi stressz és a munkahelyi hiányzás kapcsolatát.

Elméleti háttér

A hosszútávú munkahelyi hiányzás a legfejlettebb országok egyik vezető egészségügyi problémája. Az önkitöltős kérdőívek eredményei alapján úgy tűnik, hogy napjainkban a munkahelyi betegségek vezető okát körülbelül 40%-ban a stressz jelenti, ami alapján sokan a modern világ járványaként tartják számon. A munkahelyi stresszt magyarázó legelterjedtebb elmélet Karasek követelmény-kontroll modellje, amelynek két fő eleme az észlelt munkahelyi kontroll és a pszichológiai követelmények. A munkahelyi kontroll a vezetői döntésekre, valamint az észlelt képességekre vonatkozik, míg a pszichológiai követelmények a terhelhetőségre, az ellentmondásos elvárásokra, valamint a munkanyomásra vonatkoznak. A munkahelyi stressz hipotézis pedig erre a modellre építkezik, feltételezve, hogy a jóllétre gyakorolt legnagyobb mértékű negatív hatást a pszichés elvárások jelentik, az alacsony szintű munkahelyi kontrollt is beleértve. Ily módon a magas stresszel járó munkahelyeken a magas szintű elvárások alacsony kontrollal társulnak.

Míg hagyományosan a munkahelyi stresszt mentális, valamint kardiovaszkuláris betegségek nagyobb mértékű előfordulásával kapcsolták össze, újabb kutatások kimutatták, hogy a munkahelyi stressz és a negatív munkahelyi kimenetelek közti ok-okozati kapcsolat bizonytalan. Bár a munkahelyi kontroll és a munkahelyi hiányzás közti negatív irányú összefüggés egyértelmű, ugyanez az összefüggés a munkahelyi elvárásokkal kapcsolatban már nem ilyen nyilvánvaló. A különböző vizsgálatok közti diszkrepanciák lehetséges oka, hogy egyes vizsgálatok túlbecslik a kapcsolat erősségét és már a munkahelyi hiányzásokat kezdettől ezen szempontok alapján magyarázzák. Más keresztmetszeti vizsgálatok pedig sokszor kizárólag férfi-populációra korlátozódnak, a betegségkimenet nem megbízható méréseire alapoznak, valamint egyéb fontos befolyásoló tényezőket nem vesznek kellő mértékben figyelembe. 

Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy a legtöbb tudományos orvosi kutatás a munkahelyi stressz és munkahelyi hiányzás között komplex kapcsolatot feltételez, ugyanakkor a gyakorlati értelmezés során legtöbbször az egyszerű ok-okozati viszony épült be köztudatba. Márpedig bizonyított, hogy számos nem egészséggel kapcsolatos tényező is bejósolja a hosszútávú munkahelyi hiányzást. Ezen kutatások feltételezik, hogy a munkahelyi stressz megítélését valamint következményeit számos egyéni tényező befolyásolja, beleértve a munkahelyi elégedettséget, iskolázottságot és személyiségjellemzőket is. Ezen kívül az egyéni ingerküszöb és a sérülékenység észlelése, életstílus és a munkával kapcsolatos attitűdök is szerepet játszanak és befolyásolhatják mind a munkahelyi stressz megítélését, mind a betegszabadság valószínűségét, mihelyt a tünetek jelen vannak. Ráadásul korábbi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a nem, a munkahelyi beosztás, valamint a családi elvárások szintén befolyással lehetnek a munka pszichoszociális tényezőin keresztül a munkahelyi hiányzásra. Összességében tehát elmondható, hogy a munkahelyi stressz, a gyenge egészségügyi állapot, valamint a munkahelyi hiányzás közötti kapcsolat összetett. Ennek feltárásához szükséges a különböző egyéni, egyészséggel kapcsolatos, valamint munkahelyi tényezők munkahelyi hiányzásra gyakorolt bejósló hatásának sajátos kombinációit figyelembe venni, ami segíthet a hatékony rehabilitációs módszerek fejlesztésében is, redukálva ezzel a hosszútávú csökkent munkaképességet.

A kutatás célja tehát annak meghatározása, hogy a munkahelyi stressz növeli-e a hosszútávú (több mint 16 nap) munkahelyi hiányzás esélyét. A vizsgálat további célkitűzése annak vizsgálata, hogy vajon ez az összefüggés megmagyarázható-e fizikai és mentális egészségre vonatkozó jellemzőkkel.

Eszközök és módszer

A vizsgálati minta

A vizsgálati mintát egy korábbi 1997 és 1999 közötti norvég felmérés, a Hordaland egészségkutatás 29.400 Hordaland megyében élő 40 és 47 év közötti vizsgálati személye jelentette. A vizsgálat egy kérdőív kitöltéséből és egy klinikai vizsgálatból, majd később egy további kérdőív kitöltéséből állt. Jelen kutatás vizsgálati mintáját a második kérdőívre érvényes választ adók száma, valamint további szempontok alapján a vizsgálatba bevett személyek jelentették, így a végleges elemszám 7346 fő.

Eszközök

A vizsgálatban alkalmazott eszközök a Karesek és Theorell által kidolgozott, 17 tételes, a munkahelyi pszichológiai elvárásokat és kontrollt mérő Svéd Elvárás-Kontrol-Támogatás Kérdőív (Swedish Demand-Control-Support Questionnaire (DCSQ)), valamint a mentális egészség vizsgálatára alkalmazott HADS Depresszió Skála és az összetett mentális kérdéssor (MCS), ami a Rövidített (Short-Form-12 (SF-12)) Egészség Kérdőív egy alskáláját jelenti. A fizikai egészséget a krónikus szomatikus betegségek, a farmakológiai diagnózis, szomatikus tünetek, valamint észlelt fizikai egészség mentén vizsgálták, utóbbit az összetett fizikai kérdéssorral (PCS), azaz a Rövidített (Short-Form-12) Egészség Kérdőív egy alskálájával mérték. A vizsgálatban nézték továbbá az orvosilag igazolt munkahelyi hiányzások számát, nemi és életkori adatokat, valamint olyan szocioökonómiai státuszra (SES) vonatkozó információkat, mint az iskolázottság, a családi állapot és a jövedelem. Ezen kívül a saját gyermekek száma, a testtömeg index és az életstílus olyan jellemzői is, mint a fizikai aktivitás, dohányzás és alkoholfogyasztás is a vizsgálat részét képezték.

Statisztikai elemzés

A mentális és fizikai egészség, valamint a munkahelyi stressz kapcsolatát folytonos változók esetében a Kruskal Wallis teszttel, a kategoriális változók esetében pedig a Khi négyzet vagy a Fisher próbával vizsgálták. A standardizált egészségmutatók munkahelyi hiányzással való kapcsolatának feltérképezésére a Cox regressziós modellt alkalmazták. A munkahelyi stressz és a munkahelyi hiányzás kapcsolatát többváltozós regressziós modellben, közvetítő tényezők kizárásával, a nemi, életkori és a saját gyerekek számának figyelembevételével vizsgálták.

Eredmények

Az egy éves követéses vizsgálat során a 7346 vizsgálati személyből 1248 (17%) főnél fordult elő hosszútávú (16 napnál hosszabb) munkahelyi hiányzás. Az átlagéletkor 43 év, a nőkre jellemzőbb a hiányzás (58%). Szignifikánsan magasabb a munkahelyi hiányzás nők, elváltak, különélők vagy özvegyek, alacsonyabb iskolázottság és jövedelem, magasabb alkoholfogyasztás, dohányzás és a fizikai aktivitás hiánya esetében. Amint elvárható volt, magasabb munkahelyi stressz nagyobb mértékű szomatikus tünetekkel, magasabb HADS pontszámokkal és alacsonyabb SF-12 pontszámokkal jár együtt. A krónikus szomatikus és farmakológiai diagnózisok nem különböznek szignifikánsan a munkahelyi stresszt illetően. A mentális és fizikai egészség és LTSA közti kapcsolat szignifikáns.

A magas munkahelyi elvárások és az alacsony munkakontroll kapcsolatban áll az LTSA magasabb kockázatával, az LTSA időszakok aránya pedig szignifikánsan magasabb a magas munkahelyi stresszel jellemezhető résztvevőknél. A magas (aktív vagy passzív) munkahelyi stressz és a megnövekedett LTSA kockázat közti kapcsolat a nemtől, életkortól és a saját gyermekek számától függetlenül szignifikáns, az egészségmutatók kontrollálásával azonban már nem szignifikáns a kapcsolat.

Diszkusszió

Úgy tűnik tehát, hogy magasabb munkahelyi stressz esetén a hosszútávú munkahelyi betegség kockázata szignifikánsan nagyobb. Ezen kívül az eredmények arra utalnak, hogy minden tizenötödik esetben a hosszútávú munkahelyi betegség megelőzhető volna a munkahelyi stressznek való kitettség kiküszöbölésével, valamint kimutatható az is, hogy a fizikai és mentális egészség romlása csak részben magyarázható a munkahelyi stressz és a hosszútávú munkahelyi betegség összefüggésével. Számos korábbi európai kutatás hasonló eredményeket hozott, ugyanakkor vannak ennek ellentmondó eredmények is, mint amilyen a Whitefall Kutatás, amely vizsgálatban az egyéb lehetséges változók figyelembevétele esetén a munkahelyi stressz nem jósolta be az LTSA-t,.

Az ellentmondásos eredményekre a kutatók szerint magyarázatul szolgálhatnak a vizsgálati minta esetében az életkori, foglalkozásbeli, valamint a munkahelyi szabadság időtartamának különbségei. Jelen vizsgálat középkorú dolgozó populációt mért. Feltételezte továbbá, ahogyan a korábbiakban már részletezésre került, hogy a mentális és fizikai egészségmutatók csak részlegesen magyarázzák a munkahelyi stressz és a hosszútávú munkahelyi hiányzás kapcsolatát, és más tényezők is fontos szerepet játszhatnak. Érdekes azonban, hogy mentális és fizikai egészségnek együttes befolyását azonban egyetlen korábbi kutatás sem vizsgálta ilyen formában. Ehhez egyrészt szükséges lehet az LTSA időszakok hossza közti különbségtétel. Így például azt találták, hogy a pszichoszociális tényezőkkel szemben a gyenge egészség sokkal inkább bejósolja a hosszabb távú hiányzást. Továbbá a vizsgálat időtartama alatt érdemes lehet a résztvevők egészégi állapotának esetleges változásait is nyomon követni. Másrészt munkahelyi stressz és a munkahelyi hiányzás kapcsolatát befolyásolhatják a nem egészséggel kapcsolatos tényezők is, így a munkakörnyezethez kapcsolódó jellemzők, például a munkahelyi elégedettség, illetve munkaszervezési jellemzők, például a vezetési stílus, vagy a hiányzás megítélése. A harmadik a személyes jellemzők csoportja, így a munkahelyi beosztás, az egészség és sérülékenység észlelése, a munkával szembeni attitűd és egyéb személyiségjellemzők. A negyedik ilyen tényező lehet a korai gyerekkori tapasztalatok esetében és a temperamentumjellemzőkben megfigyelhető különbségek, amelyek az egyéni tényezőkön keresztül befolyásolhatják az LTSA kockázatának valószínűségét. Így például az ellenállóképesség kora gyerekkortól megfigyelhető stabil személyiségjellemző, amely a munkahelyi stresszen keresztül befolyásolhatja a munkahelyi hiányzást. Végül, az ötödik a nem munkahellyel kapcsolatos jellemzők csoportja, mint például szociális kapcsolatok és a munkahelyi-családi elvárások, amelyek befolyásolják a személy által észlelt munkahelyi stressz és ezen keresztül a munkahelyi hiányzásra is hatással lehetnek.

Mindezen tényezőket figyelembe véve jelen kutatás a munkahelyi stressz, valamint a gyenge egészség és munkahelyi hiányzás kapcsolatára vonatkozólag egy komplex többtényezős magyarázati modellt kínál. A magas munkahelyi stressz tehát kapcsolatban áll a fizikai és mentális megbetegedéssel és a hosszútávú munkahelyi hiányzás nagyobb mértékével, ugyanakkor nem meglepő, hogy a számos szociodemográfiai, valamint életmódbeli változó vizsgálatba való bevétele, valamint lehetséges zavaró változók kontrollálása után egészségjellemzők már csupán kis mértékben magyarázták a hosszútávú munkahelyi hiányzást.

Korlátok

A vizsgálat első fontos korlátja a csupán középkorú norvég populációra korlátozott vizsgálati minta, amely országban ráadásul igen tekintélyes a betegszabadsági juttatás összege. Más országokra tehát nem általánosíthatóak az eredmények. Másodszor, bár a részvételi arány kielégítőnek mondható, kimutatható, hogy a mentális zavarban szenvedő személyek esetében alacsonyabb a vizsgálatban való részvétel aránya. Harmadszor, az egy év követési idő rövidnek mondható, amely időszak alatt a munkahelyi stressz hatásai nem tudnak oly mértékben megmutatkozni. Negyedszer, a fizikai egészséget vizsgáló eljárások nem voltak kielégítőek, sok esetben egymással átfedőek vagy nem mérik kellő mértékben a betegségek hatását, továbbá az egy év alatt esetlegesen bekövetkező egészséget érintő változások sem lettek figyelembe véve. Ötödször, bár jelentőségük ismert, jelen kutatásba mégsem került bele egyéni, valamint nem egészséggel kapcsolatos változók vizsgálata. Végül pedig, az egészségjellemzők vizsgálata önkitöltős kérdőívek segítségével történt, ami befolyásolhatta az eredményeket. További kutatásokban tehát fontos lehet a munkahelyi stresszre vonatkozó mérőeszközök egységesítése, az önkitöltős kérdőívek csökkentése, valamint annak meghatározása, hogy az egészségmutatók milyen mértékben képesek a munkahelyi hiányzást megmagyarázni.

Végső következtetésként elmondható, hogy jelen kutatás alátámasztotta az alkalmazottaknál mért magas munkahelyi stressz és a hosszútávú munkahelyi hiányzás megnövekedett kockázatának kapcsolatát. Továbbá, a vizsgált szakirodalmak alapján e a pszichoszociális munkahelyi környezet lehetséges jellemzői is befolyásolják az egészséget és a munkahelyi kimenetelt. A kutatás szerint tehát a hosszútávú munkahelyi hiányzás minden tizenötödik esete megelőzhetővé válhat a munkahelyi stressz mértékének csökkentésével, elveti azonban a stressz, a gyenge egészség és a munkahelyi hiányzás közti direkt ok-okozati viszony feltételezését és más egyéb befolyásoló tényezők jelenlétét valószínűsíti.