A  támogató csoportokkal való azonosulás hatása a szklerózis multiplexben szenvedő betegek mentális egészségre

Wakefield, J. R. H., Bickley, S., Sani, F. (2013). The effects of identification with a support group on the mental health of people with multiplex sclerosis. Journal of Psychosomatic Research, 74(5):420-426

Készítette: Kádár Zita

Absztrakt

Tárgy: A szklerózis multiplex számos pszichológiai problémával hozható kapcsolatba, köztük a depresszióval és a szorongással. A betegek támogató csoportjainak célja az, hogy javítsa a mentális egészséget, de sajnos ez a cél nem mindig teljesíthető. A társadalmi identitás elméletet tekintve, azt feltételezték a kutatók, hogy a támogató csoportokban a szubjektív azonosulás szintje pozitív hatással van a szklerózis multiplexszel élő betegek mentális egészségére.

Módszerek: Egy angol, szklerózis multiplexes betegek támogató csoportjából 152 személyt gyűjtöttek össze, akik kitöltötték a kérdőívet. Ez a kérdőív mérte a támogató csoporttal való azonosulást, a depressziót, a szorongást, az élettel való elégedettséget, valamint olyan kontroll változókat is tartalmazott, mint az iskolai végzettség és életkor.

Eredmények: Az elemzések során kiderült, hogy a támogató csoportokkal való azonosulás szignifikánsan kapcsolódik a depresszióval, a szorongással és az élettel való elégedettséggel. Sőt ez akkor is jelen van, ha a demográfiai változókat kontrollálják. Az elemzéseket megismételve a regresszió analízis eredménye az lett, hogy a három típus közül a visszaeső-javuló, illetve a primer progresszív típusnál jellemző a támogató csoportokkal való azonosulás pozitív hatása a mentális egészségre, míg a szekunder csoportnál ez az eredmény nem volt szignifikáns.

Következtetések: A kutatók arra utalnak, hogy a támogató csoportokkal való azonosulás fontos pozitív hatással van ezen betegek mentális egészségére. Ez a gyakorló klinikusok számára is meghatározó, ugyanis fontos, hogy bátorítsák a szklerózis multiplexszel élő betegeket a csoportokra való eljárásra, de többet kellene tenni annak érdekében, hogy szubjektíven azonosuljanak ezekkel a csoportokkal, ne csak részt vegyenek rajtuk.

Bevezetés

A szklerózis multiplex egy krónikus neurológiai betegség, amit az idegrendszer demielinizációja okoz. Három fontos altípusa van a betegségnek: a visszaeső-javuló forma, a primer progresszív, és a szekunder progresszív. A fizikai tünetek mellett gyakran pszichológiai problémák is megtalálhatóak. A leggyakoribb a depresszió, kb. a betegek 50%-a, míg a szorongásos zavarok a betegek 37%-ánál jelennek meg. Egyes kutatók és terapeuták úgy gondolták, hogy a támogató csoportok pozitív hatással lehetnek a SM-es betegek pszichológiai jóllétére. A várakozásokkal ellentétben, azt találták, hogy ez nem így van és nem egyenletes a javulás az életminőségben, továbbá egyes kognitív terápiákat és az antidepresszánsokat hatékonyabbnak találták. Nagyon fontos viszont az, hogy ezek a vizsgálatok nem vették figyelembe a betegek csoporttal való szubjektív azonosulását.

A csoporttal való azonosulás az ember valahova tartozás érzésétől odáig terjed, hogy a csoport más tagjaival van-e közösségérzete. Korábban azt találták, hogy a csoporttal való azonosulás magasabb mértéke előkészíti a későbbi szociális kapcsolatokat, és pozitívan befolyásolja a mentális egészséget. Például börtönőrök esetében, akik jobban azonosultak a társaikkal, azoknál kevésbé voltak jellemzők pszichiátriai zavarok. Más tanulmányokban azt találták, hogy mind családokban, mind katonai egységekben, akik jobban azonosultak a csoportjukhoz, kevésbé voltak depressziósak.

Ezek alapján a kutatás fő hipotézise: A csoporttal való azonosulás pozitív hatása a mentális egészségre a szklerózis multiplexes betegek támogató csoportjaiban is megfigyelhető. Mivel három altípusa van a betegségnek, ezért további kérdéseket vet fel, hogy a betegség különböző típusaiban milyen hatással vannak a támogató csoportok.

Módszerek

A résztvevőket angol SM-es betegek támogató csoportjaiból toborozták, akik hivatalos, orvosi diagnózissal rendelkeztek. A kutatásról a csoport vezetője tájékoztatta a résztvevőket. A kérdőívek kitöltése kb. 20 percet vett igénybe. A résztvevők informált beleegyező nyilatkozatot írtak alá, továbbá a kutatást a Dundee Egyetem Etikai Bizottsága engedélyezte.

A kérdőív a demográfiai adatokon (életkor, iskolai végzettség, nem, gyermekek és testvérek száma, kapcsolati helyzet, munka típusa) kívül mérte a csoporttal való azonosulást és a mentális egészséget. A csoporttal való azonosulást egy 4 tételes skálával mérték, melyben minden tétel vége az volt, hogy "a támogató csoportom tagjaival". Néhány kérdés kognitív, míg a többi affektív tényezőkre vonatkozott. A résztvevőknek 1-től (egyáltalán nem értek egyet) 7-ig (teljes mértékben egyet értek) kellett értékelni, hogy mennyire értenek egyet az állításokkal. A skála megbízhatósága magas, a Cronbach α= .70/.80. A mentális egészségen belül három tényezőt vizsgáltak:  a depressziót és a szorongást a HADS nevű skálával mérték, amely 14 itemet tartalmaz és 0-től 21-ig kell pontozni; a harmadik tényezőt az Élettel való elégedettség skálával (SWL) mérték , mely 5 itemet tartalmazó kérdőív és minden állítást 1-től 7-ig kell pontozni, hogy mennyire érzi a személy, hogy igaz lenne rá.

Az adatokat SPSS 19 statisztikai programmal elemezték. A leíró statisztikák és a Pearson-féle korreláció mellett, a hierarchikus regresszió analízis volt a fő statisztikai eljárás. Mindezek előtt ellenőrizték, hogy az adatok megfelelnek-e a regresszió analízishez. Mind a három mentális egészséget mérő skála (depresszió, szorongás és SWL) megfelelt a normalitás és linearitás feltételének. Volt hét kiugró érték a depresszió elemzésénél, három a szorongás elemzésnél, és kettő a SWL elemzésnél. Ezen kiugró értékek eltávolítása nem változtatta meg az eredményeket. Az elemzések alapján, adatok megfeleltek a regresszió analízis használatához. Továbbá egyváltozós varianciaanalízist használtak a kutatók annak összehasonlítására, hogy mennyi ideje betegek már az egyes típusban szenvedő emberek. Ezelőtt egy homogenitás vizsgálattal eldöntötték, hogy nem normális eloszlásúak a változók, mivel a Leven's Test nem volt szingifikáns (F(2,137)=1.36, P=.26). A Pearson-féle korrelációk, a Cohen-féle kappák eredményeként három féle hatást határoztak meg: kicsi, közepes, illetve relatíve nagy hatást.

Eredmények

A minta 152 fős, ebből 56 férfi és 96 nő. A mintába önbesorolás alapján kerültek csoportba a résztvevők, így a visszaeső-javuló típusba 53 fő, a primer progresszívba 38 fő, a szekunder progresszívba pedig 55 fő került. A kutatók a beszámolók alapján létrehoztak egy negyedik csoportot, a kezdődő szklerózis multiplexes betegek csoportját, melybe a 4 fő került.  

A szakirodalom alapján meghatározták, hogy mind a depresszió, mind a szorongás 8 ponttól, számít kórosnak, ebből következtetve 72 fő (47.37%) volt depressziós, 111 főre (73.03%) volt jellemző a szorongásos zavarok egyike. Az alcsoportokat tekintve 27 fő (50.94%) a visszaeső javuló típusból, 19 (50.00%) a primer típusból és 26 (42.27%) a szekunder típusból depressziós volt, míg a szorongás 41 (77.36%) főre volt jellemző a visszaeső javuló típusból, a primerből 25 (65.79%) főre, a szekunderből 43 főre (78.18%).

Bár a Pearson-féle korreláció értékek alacsonyak, mégis a támogató
csoporttal való azonosulás szignifikáns negatív korrelációt mutatott a depresszióval (r = -,31
p<,001) és a szorongással (r= -,27, p=,001), és szignifikáns pozitív korrelációt
a SWL-el (r=0,29, p<,001). Az életkor szignifikáns, negatív korrelációt mutatott a szorongással (r=-,19, p=0,02), míg az oktatásban eltöltött évek nem korreláltak szignifikánsan egyik tényezővel sem. A demográfiai változók közül csak a nem korrelált szignifikánsan (r=,34, p<,001) a támogató csoporttal való azonosulással, tehát inkább a nőkre jellemző ez.

A többszörös regresszió analízisek eredményei között található az, hogy a csoportidentitás szignifikánsan kapcsolódik mind a három vizsgált tényezőhöz. Az életkor negatív hatással van a szorongásra, míg az iskolában eltöltött éveknek nincs semmilyen hatása.

Az altípusokat összehasonlítva azt találták a kutatók, hogy nincs szignifikáns különbség a depresszióban, a szorongásban, az élettel való elégedettségben, de még a csoporttal való azonosulásban sem. Regresszió analízissel összehasonlították a csoportokat. A visszaeső-javuló típus és a primer típus esetében a csoporttal való azonosulás és a három mentális egészséget meghatározó tényező között szignifikáns kapcsolat van, míg a szekunder progresszív típusban nincs kapcsolat a vizsgált elemek között.

Diszkusszió

A fenti eredmények megerősítik a fő hipotézist, miszerint a támogató csoportokkal való azonosulás magasabb szintje a depresszió, a szorongás alacsonyabb szintjével jár együtt, és az élettel való elégedettség magasabb szintjével, még abban az esetben is, ha kontrolláljuk a demográfiai változókat. Továbbá az SM altípusok közül az első két típus kapcsolatban áll a csoporttal való azonosulással. Ezen kívül a csoporttal való azonosulás a nőkre inkább jellemző, mint a férfiara. Abban az esetben, amikor egy csoportban a csoporttal való azonosulás magas szintű, akkor pozitív hatással van ez a mentális egészségre, de ha az adott csoporttag azonosulás nélkül csak bejár, akkor nem hogy nem lesz pozitív hatás, hanem, akár még káros is lehet a mentális egészségére.

Fontos, hogy ezek az eredmények más betegségben szenvedő betegekre, illetve támogató csoportjaikra is érvényesek lehetnek, pl. már daganatos személyeknél kimutatták a hatást, de pl. mellrákos nők esetében káros hatásokat tártak fel, mint pl. a negatív lefelé hasonlítások, tolakodó gondolatok. Ezek az eredmények is azt bizonyítják, hogy a puszta jelenlét nem elég a hatás eléréséhez, hanem az is kell, hogy hajlandóak legyenek teljes mértékben részt venni a csoportokon.

A demográfiai adatok és az altípusok között csak egyetlen egy összefüggést találtak a kutatók, mégpedig a betegség időtartamát, de ezt magyarázza az, hogy a visszaeső javuló, illetve a primer típusból átalakulhat a betegség a szekunder típusba A jövőbeli kutatások fő kérdése az, hogy vajon van-e olyan helyzet vagy eset, melyben a támogató csoportoknak a legrosszabb, szekunder típusra is pozitív hatása van.

A szerzők szerint jelen kutatás hátránya az, hogy keresztmetszeti, így nehéz meghatározni az ok-okozati összefüggéseket. A longitudinális vizsgálat erőteljesebben kifejezné a kapcsolatokat, továbbá mivel a szklerózis multiplex egy dinamikus betegség, a longitudinális vizsgálat jobban magába foglalná a progressziót és a típusok közötti átmeneteket. Továbbá a vizsgálat vezetői szerint a kutatásnak fontos jelentősége van a klinikusok számra, azért hogy tudják, hogy ezeket a betegeket bátorítani kell a csoportokkal való elköteleződésre és az azonosulásra.

Összegezve, ez a tanulmány azt mutatja meg, hogy a betegség első két típusánál pozitív hatást fejt ki a támogató csoportokkal való azonosulás, akkor is, ha a kor és az iskolai végzettség kontrollálva vannak. A tanulmány rávilágít a csoportok fontos szerepére a betegekkel való munkában, és arra, hogy lehetőségünk van javítani a betegek mentális egészségét.