A nikotinpótló terápia használata mértékének és időtartamának az összefüggése a cigarettafogyasztással és a leszokási motivációval: Egy országos lakossági felmérés a dohányosok
között Angliában.
Beard, E., Bruguera, C.,
McNeill, A., Brown. J., West. R. (2014). Association of amount and duration of
NRT use in smokers with cigarette consumption and motivation to stop smoking: A
national survey of smokers in England. Addictive
Behaviors 40 (2015) 33-38.
Az összefoglalót
készítette: Sebestyén Johanna
Absztrakt:
Bevezetés: Klinikai
kísérletek azt találták, hogy a nikotinpótló terápia (NRT) alkalmazása a
dohányzás mértékének csökkentésére jelentős fogyasztási csökkenést eredményez
és növeli a leszokásra való hajlandóságot. Viszont a valóságos („real-world”)
tanulmányok eredményei jóval kisebb hatást mutattak. Ez betudható a kisszámú
NRT alkalmazónak is. Jelen tanulmány a dohányzásról leszokni próbálók körében vizsgálta
a kapcsolatot az NRT használat mennyisége és időtartama valamint a motiváció és
a cigarettafogyasztás között.
Eljárás:
Az adatok 2158 olyan dohányzótól származnak, akik részt vettek a Dohányzás
Eszköztár Tanulmányban. Egy reprezentatív felmérése a tizenhat év feletti
dohányosoknak Angliában.
Eredmények:
A tapasz használóknak csak az 54,4%-a, a nem transzdermális (nem bőrön át ható)
NRT-t alkalmazóknak csak 32,%-a számolt be az NRT olyan gyakori alkalmazásáról,
mely várhatóan jelentősen befolyásolhatja a cigarettafogyasztást (naponta több
mint 4 egység akut NRT formula és legalább egy transzdermális tapasz). Azok,
akik használtak tapaszt a küszöbértéket elérő vagy meghaladó mértékben, napi 1,3
szál cigarettával kevesebbet fogyasztottak, mint azok, akik küszöbérték alatt
használtak tapaszt (p=0.059), míg azok, akik nem transzdermális NRT-t
használtak a küszöböt meghaladó mértékben, 0,9 cigarettával kevesebbet szívtak
el egy nap alatt (p=0,022). Mindkét esetben azok, akik az NRT-t gyakrabban
alkalmazták, jobban motiválva voltak a leszokásra. A résztvevőknek kevesebb,
mint 1/5-e számolt be az NRT termékek kombinációjáról. Az NRT hosszú távú
alkalmazása összefüggött a kisebb leszokási motivációval és a nagyobb
cigarettafogyasztással.
Következtetés:
A cigarettafogyasztás csökkentését elérni akaró dohányosok nem elegendő
mértékben használják az NRT-t, ezt a cigarettafogyasztás mértéke és a
leszokásra való motiváltság határozza meg. Ezek az eredmények magyarázatot
adnak arra, miért eltérőek a lakosság körében végzett vizsgálatok eredményei a
klinikai vizsgálatokétól.
1. Bevezetés
Az Egyesült
Királyságban a NICE (Országos Egészségügyi és Kezelési Kiválósági Központ)
nemrég bocsátotta ki an NRT használatra vonatkozó irányelveket (NICE 2013) a
cigarettafogyasztás csökkentése érdekében. A cél a dohányzás mértékének csökkentése volt, többek között azok körében,
akik nem szándékoznak abbahagyni a dohányzást, de adott helyzetben/időszakban
nincs lehetőségük dohányozni Jelenleg az Egyesült Királyság az egyetlen állam,
amely javasolja a dohányosoknak az NRT ilyen értelmű használatát, ezért itt a
legnagyobb a vita az NRT és a cigaretta vegyes fogyasztásával kapcsolatban.
A NICE a
készítmények használata mellett érvelt a cigarettafogyasztás vagy időleges
felhagyás érdekében azzal, hogy klinikai és a lakosság körében elvégzett
felmérések is annak hatásosságát bizonyítják azok esetében, akikre a
dohányzással való felhagyásra felhívó propaganda nem hat. Ugyanakkor elismeri,
hogy nem mutatható ki a káros hatások csökkenése. Bár véletlenszerű
rákérdezések azt mutatták, hogy NRT-t használó dohányosok, akik egyébként nem
szándékoznak lemondani a dohányzásról, gyakrabban számoltak be az elszívott
cigaretták mennyiségének csökkenéséről, ezt nem lehet a teljes lakosságra kiterjeszteni.
Azok a dohányosok, akik NRT használatával próbálják a fogyasztást csökkenteni
vagy időlegesen helyettesíteni, a többieknél több cigarettát fogyasztanak, és a
napi csökkenés csak néhány cigarettát jelent.
A klinikai és
a „való világban” végzett vizsgálatok eredményei közötti eltérés egyik oka az
lehet, hogy a lakosság általában nem kap tanácsot és támogatást a kezelési célú
nikotintartalmú termékek használatához, így a dohányosok ezeket nem a legjobb
módon alkalmazzák. Vannak adatok arra, hogy azok a dohányosok, akik fel akarnak
hagyni ezzel a szokással, túl keveset és/vagy túl rövid ideig használják a
készítményeket. Ennek egyik oka, hogy az NRT készítményeket sokan tévesen
ugyanolyan károsnak tartják, mint a dohányzást magát. Valamint sokszor nem
használnak NRT-kombinációkat, amelyek együtt hatásosabbak, mint egy készítmény.
Habár egyfajta NRT készítmény is hatásos, a placebo készítményekhez képest
kétszeres eredményre vezet, a további javulás útja az lehetne, hogy a passzív
nikotinbevitelt biztosító készítményeket (pl. a tapasz) mellett olyanokat is
használjanak, amelyek alkalomszerűen, kívánság szerint juttatnak nikotint a
szervezetbe (pl. nikotinos rágógumi). Fontos lenne megtudni, hogy a mindkét
féle készítményt használók is hasonló elégtelen mértékben használják-e az NRT
készítményeket, és ez magyarázza-e, hogy miért ilyen kis mértékben csökkenti a
cigarettafogyasztást lakossági szinten az NRT-k használata.
Egy 2007-es
vizsgálat során összefüggést találtak a nagy dózisú NRT alkalmazás és az
elszívott cigaretták számának jelentős csökkenése között. Ezenkívül, egy újabb
tájékozódó jellegű tanulmány szerint, amely azt vizsgálta, hogy vélekednek az
NRT-ről azok a dohányosok, akik csökkenteni vagy időlegesen abbahagyni akarják
a dohányzást, a különböző készítményeket inkább egymást követően használják,
mint egyszerre, továbbá a túl kis mennyiségben történő használat egyrészt az
árnak, másrészt az esetleges túladagolástól való félelemnek a következménye.
Természetesen, egy ilyen nem számszerinti felmérés nem ad rálátást a jelenség
kiterjedtségére, ahogy a Hatsukami csoport 2007-es vizsgálata sem alkalmazható
a klinikai tanulmányon túl a való világra.
A jelen
tanulmány ezeket a kérdéseket célozta, felhasználta a 16 éven felüliek körében
Anglia szinten végzett, a dohányzási szokásokra vonatkozó felmérés eredményeit,
azt vizsgálva, hogy milyen összefüggés van az NRT használók körében a különböző
készítmények együttes használatának, a használat időtartamának és gyakoriságának
a cigarettafogyasztás változásával és a lemondásra való motiváltsággal. Arra
van adat, hogy klinikai vizsgálatok során az NRT használok körében a
cigarettafogyasztás csökkenése egy idő után lelassul, aminek oka az lehet, hogy
a dohányosok elérnek egy „stabil szintet”, innen már nem csökken a
cigarettafogyasztásuk, vagy azt látván, hogy nem sikerült abbahagyni a
dohányzást, újra többet fogyasztanak.
Hogyha az lesz
az eredmény, hogy ezeket a készítményeket a szükségesnél kisebb mértékben
használják, és intenzívebb használat esetében az NRT hatékony, akkor a
készítményeket gyógykezelés részének lehet tekinteni. Egyelőre a függőség
kezelését célzó kezdeményezések vegyes eredményeket mutatnak, részben azért,
mert elméleti megalapozottság híján csak „megérzés” alapján alkalmazzák azokat.
Horne és Weinman 2002-ben végzett tanulmánya szerint a dohányosok motiváltsága
az irányban, hogy elkezdjék és folytassák a gyógyszerek szedését, attól függ,
hogy mennyire értékelik ezt a maguk számára fontosnak a lehetséges káros
mellékhatásokkal szemben. Ha az eredmény azt mutatja, hogy az NRT hatékonysága
időben elhalványul, ez a gyógyszerként történő felhasználást egy időre
visszaszoríthatja.
2. Módszerek
2.1. Felépítés
A felmérés a
jelenleg futó Smoking Toolkit Study (Dohányzás Eszköztár Tanulmány) része volt,
amelynek célja adatok szerzése a dohányosok és a dohányzást nemrég abbahagyók
viselkedési formáiról Anglia szerte. Az STS havonta történő lekérdezést jelent
véletlenszerűen kiválasztott háztartások csoportjainál (300 háztartás), ACORN
(szocio-demográfiai) jellemzők és régiók szerint csoportosítva. 2010 július és
2013 december között 79.530 felnőtt személyt kérdeztek meg, akik közül 21,8 %
volt aktív dohányos. A dohányosok közül 13 % százalék használt NRT-t. Ez a szám
képezi e tanulmány alanyát.
2.2. Felmérés
Az aktív
dohányosoknak feltették a kérdést: „Jelenleg próbálja-e csökkenteni az
elszívott cigaretta mennyiséget anélkül, hogy teljesen abba akarná hagyni a
dohányzást?” (Igen-Nem-Nem tudom). Az „Igen”-t válaszolók következő kérdése az
volt: használ-e, és ha igen, melyiket az alábbi készítmények közül: (tapasz,
rágógumi, szopogatós tabletta, nikotin belélegző, nikotinos orrspray, nem
tudom, egyiket sem, egyebet). Mindegyiket megkérdezték: Ha olyan helyzetben
van, hogy nem szabad rágyújtani, használ-e ezek közül: (tapasz, rágógumi, stb.).
Akik azt felelték, hogy használnak valamilyen NRT készítményt a dohányzás
csökkentésére vagy időleges helyettesítésére, azoktól megkérdezték: Naponta
hányszor használ nikotinpótló terméket, és azt is megkérdezték, milyen hosszú
ideig használt nikotinpótló készítményt (kevesebb, mint egy hétig – több mint
12 hétig). Megvizsgálták a cigarettáról történő leszokásra való motiváltságot
az elfogadott Dohányzásról Leszokás Motiváltsága Skála alapján és eszerint
osztották az alanyokat két csoportra, akik a következő 3 hónapban le akartak
szokni a dohányzásról, illetve akik ilyent nem mondtak. Rá lett kérdezve az
napi első cigaretta elszívásának idejére is.
2.3 Elemzés
Az elemzéshez
mindig az R verzió 2.15.2-t használták. Sok féle levezetést csináltak, az NRT
kombinált használata, a használat időtartama és gyakorisága volt a független
változó, a megszokott cigarettafogyasztás mennyisége és a kijelentés szerint a
következő három hónapban lemondásra való hajlandóság volt a függő változó. Az
NRT használati gyakoriságot két felé osztották a klinikai tapasztalatok
alapján, vagyis az a mennyiség, ami már klinikai vizsgálatokban jelentős hatást
ér el (nem tapasz készítmények esetében pl. legalább napi négyszeri alkalmazás,
tapasz esetében napi legalább egy), illetve az a mennyiség, ami nem mutatkozott
hatásosnak (előbbi mennyiségeknél kevesebb). Minden elemzést külön elvégeztek
olyan kategóriákra lebontva, mint nem, életkor, társadalmi helyzet, első
cigaretta elszívásának időpontja. Azt is vizsgálták, hogy mi a kapcsolat az
elfogyasztott cigaretták száma és az utóbbi időben történt leszokási
próbálkozások között.
Azért, hogy
figyelembe vegyék azt a lehetőséget, hogy az NRT használat időtartama és a
leszokásra való motiváltság nem lineárisan függnek össze, szegmentált
regressziós modellt építettek fel egy vagy több törésponttal. Az úgynevezett „szegmentált
csomagot” használták Ez a csomag iteratív eljárást alkalmaz, ahol csak a töréspontok
kiinduló értékei szükségesek. A bootstrap módszert is használták, hogy a
kiinduló értékek kevésbé befolyásolják az algoritmust. Takarékossági okokból
csak a szegmentált regressziós modell eredményeit vették be a tanulmányba. A
járványtani tanulmányokban használt STROBE irányelveket használták.
3. Eredmények
Az NRT-t
használó dohányosok 48 %-a volt férfi, átlagéletkor 43 év (standard eltérés
15,56 év). Az átlagos napi
cigarettafogyasztás 12,8, a válaszadók 22,1 %-a a felkelés utáni első 5 percben
gyújt rá, 35 %-uk 6 és 30 perc között, 19,2 % 31-60 perc között, 23,7 % az első
cigarettát az ébredés után több mint egy órával szívja.
3.1. NRT-k
kombinálása
83 % az NRT
használók közül csak egy készítményt használt, a többiek többfélét egyszerre. Leggyakrabb
a tapasz és egy nem bőrön át ható készítmény kombinált használata volt. Miután
figyelembe vették a szocio-demográfiai jellemzőket és a napi első cigaretta
elszívásának idejét, azt látták, hogy azok, akik többféle NRT-t használtak
együtt, gyakrabban próbáltak már leszokni, mint azok, akik csak egyféle
készítményt használtak. Nem volt összefüggés a leszokásra való motiváltsággal.
Az egyféle készítményt használók 44 %-a és a több készítményt használók 42,2
%-a mondta azt, hogy szeretné a következő 3 hónapban abbahagyni a dohányzást.
Azok, akik többféle NRT készítményt használtak, naponta többet szívtak (14,2),
mint akik csak egy készítményt, tapaszt vagy mást, használtak (12,5). Standard
eltérés ± 8,14.
3.2. NRT
mennyiség
Két ábra
mutatja, hogy mennyit dohányoznak (az ábrán ott van a kevesebb, mint heti egy,
illetve heti egy vagy több alkalom is) Egy másik táblázat mutatja az átlagos
cigarettafogyasztást és a leszokásra való hajlandóságot az NRT használat
függvényében.
A tapaszt
használók közül 54,4 % legalább napi egyet használt. Ezeknek 59,5 %-a azt
mondta, le akar szokni a következő 3 hónapban a dohányzásról. Ez a tapaszt
ritkábban használók között csak 31,8 %. A napi legalább egy tapaszt használók
kevesebb cigarettát szívtak naponta, bár ez a különbség csekély.
A nem bőrön
keresztül ható készítményeket használók 32,2 %-a naponta legalább 4 alkalommal
használta ezeket. Ezek a személyek kétszer akkora arányban nyilatkoztak arról,
hogy le akarnak szokni a dohányzásról, mint azok, akik kevesebb, mint 4 NRT-t
használtak naponta. Ezeknél a napi cigarettafogyasztás is lényegesen
alacsonyabb volt, mint a napi 4-nél kevesebb NRT-t fogyasztók esetében.
3. NRT
használatának időtartama
Egy ábrán bemutatják,
hogy mennyi ideig használták a dohányzók az NRT-t. Csak 34,6 % mondta, hogy
három hónapnál hosszabb ideig. Százalékosan mutatják be, hogy mennyien akarnak
három hónapon belül lemondani a cigiről, illetve mennyit szívnak átlagban, az
NRT használat időtartamának függvényében. Az látszik, hogy aki 6 illetve 12
NRT-t használt, abban a leszokásra való hajlandóság kisebb, valamint a napi
cigarettamennyiség nagyobb.
4. Értelmezés
Akik többféle
NRT-t használtak, ugyanannyira motiváltak leszokni, mint akik csak egyfélét
használtak, napi több NRT kevesebb cigarettát jelent, és nagyobb motiváltságot
a leszokásra. Viszont az NRT hat hétnél további használata a leszokási
hajlandóság csökkenésével, a 12 hétnél további használata a több elszívott
cigarettával párosul.
Tudomásuk
szerint ez az első tanulmány a cigaretta és NRT vegyes fogyasztásáról olyanok
körében, akik nem akarnak leszokni a dohányzásról. A kérdezettek kevesebb, mint
17 %-a mondta azt, hogy többféle NRT-t használ, s melléje még cigarettát is
szív. Ez sokkal kevesebb, mint a korábbiakban végzett felmérés eredménye azok
között, akik leszokás céljából használják. Ez valószínűleg a készítmények
árával és a megfelelő tájékoztatás hiányával függ össze. Akik azért használják
az NRT-t, hogy kevesebbet dohányozzanak, azoknak ezt meg kel vásárolni, míg
akik le akarnak szokni, azok megkapják receptre kedvezményesen vagy ingyen.
Korábbi
klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy NRT kombinált alkalmazása hatásosabb,
mint csak egy készítményé, ha valaki le akar mondani a dohányzásról. NRT-k
kombinációja nagyobb leszokási hányadot eredményezett, magasabb
kotinin-koncentrációt eredményezett a nyálban, és kevesebb volt a visszaeső. A
jelen tanulmányban nem tudták kimutatni a kombinált NRT-használat előnyeit.
Ennek oka az adatgyűjtés rendszere, amely nem veszi figyelembe a változást a
cigarettafogyasztásban illetve a leszokási hajlandóságban. Az is lehet, hogy
akik a többféle NRT-t használtak, már eleve erősebb nikotin-függők voltak, és
kevésbé motiváltak a leszokásra, ezért a kisebb mértékű változások
statisztikailag nem kimutathatóak.
Egy másik
magyarázat az, hogy a dohányosok inkább egymás után használják a különféle NRT
készítményeket, mint egyszerre. Egymás utáni használat esetén kevésbé
valószínű, hogy a helyettesítő mellett nem fogyaszt cigarettát is az illető,
mert nem sikerül a teljes nikotinszükségletét pótolni a készítménnyel. Ahhoz,
hogy ez ne történjen meg, többféle NRT készítmény kombinált használata lenne
szükséges. Végül az a magyarázat, amit a jelen tanulmány is alátámaszt, vagyis
hogy a dohányosok nem elegendő mennyiségű NRT-t használtak ahhoz, hogy a várt
gyógyhatást elérjék, valószínűleg, mert erre nem volt meg a megfelelő
viselkedési támogatás.
Érdekes, hogy
a dohányosok nagy része nem használta a nem bőrön át ható NRT készítményeket
olyan gyakorisággal, ahogy az ajánlott (pl. nikotinos rágót napi 15 darabot is
lehet fogyasztani), és csak a kérdezettek fele használt ilyen készítményeket 6
hétnél hosszabb ideig. Ez megegyezik a korábbi lakossági felmérésekkel a
nikotin tartalmú készítményekhez való hozzáállásról, de ellentmond az
ugyanilyen tárgyú klinikai vizsgálatoknak, amelyekben nagymértékű használat
volt kimutatható. A lakossági gyengébb fogadtatás oka lehet a készítmények ára,
a biztonságosságukkal kapcsolatos vagy a használatra vonatkozó nem elegendő
információ.
Az a tény,
hogy akik elég gyakran használtak NRT-t ahhoz, hogy a várt klinikai hatás
fellépjen, lényegesen kevesebb cigarettát szívtak, mint azok, akik ritkábban
használtak NRT-t, arra enged következtetni, hogy a gyenge fogadtatás legalább
részben az oka annak, hogy azok, akik csak részleges helyettesítésre használtak
NRT-t, nem számoltak be a napi cigarettaadagjuk lényeges csökkentéséről. De az
előbbieknél a csökkenés még mindig nem érte el a klinikai vizsgálatok során mért
eredményt (vagyis több mint 50 %-os csökkenés). Habár a csökkenés pontos
értékét elrejthette a vizsgálat keresztmetszet-jellege, lehet, hogy a
vizsgálattal járó viselkedési támogatás is befolyásolta az eredményeket. Ezt a
véleményt alátámasztja az a korábbi eredmény, mi szerint 6 hónapos idő alatt is
a cigarettafogyasztás lakossági szinten napi 1-2 szállal csökkent. Az NRT
használatának időtartama is fontos tényezőnek tűnik. Az első három hónapban
kismértékű csökkenést mutat a cigarettafogyasztás. Ettől a ponttól kezdve nő a
napi cigarettafogyasztás. Ez azt jelentheti, hogy a hosszabb ideig NRT-t
használók inkább nikotinfüggők, bár az elemzésben a nikotinfüggőséget
korrigálták. Ez a nem-lineáris összefüggés az NRT használat hossza és a
cigarettázás csökkentése között egyezik a korábbi vizsgálatok
megállapításaival. Lehet, hogy egy idő után a dohányosok eljutnak egy „stabil
szakaszba”, nem csökkentik tovább a napi adagjukat, és/vagy azt gondolják, hogy
na, nem jött össze a leszokás, és már nem is próbálkoznak.
Végül, habár
óvatosan kell bánni az értelmezéssel, amikor az NRT használat időtartalmát és a
leszokásra való hajlandóságot rendeljük egymáshoz, a mérések arra utalnak, hogy
az NRT hatékonysága a dohányzás visszafogására és/vagy időleges abbahagyására
nem-klinikai környezetben nőhet, ha a rendszeres használatot támogatják.
Ugyanakkor, az, hogy 6 hét után a leszokásra való hajlandóság csökken, arra
figyelmeztet, hogy óvatosan kell a készítményeket hosszú időn át használni, ha
a cél a napi dohányzás csökkentése. Ez ellentétben van a korábbi vizsgálatokkal
amik az NRT használatát vizsgálták a cigaretta teljes helyettesítése érdekében.
Általánosan elfogadott, hogy az NRT hosszú távú használata hasznos lehet olyan
személyek esetében, akik teljesen abbahagyták a cigarettázást. Az az
alapgondolat, hogy a cigarettázás teljes helyettesítése NRT-val
megakadályozhatja a visszaesést és csak a nikotin-függőséggel járó kockázatok
maradnak, a dohányzással járó egyéb rizikófaktorok nem. Hasonló kedvező
eredmény nem várható azoknál, akik a cigaretta részleges pótlására használnak
NRT-t, mert itt beáll egy elfogadási fázis, amikor a dohányosok nem akarnak
változtatni a szokásukon. Korábbi klinikai vizsgálatok szerint is a
cigarettafogyasztás csökkenése az NRT használóknál időben jelentéktelenné
válik. Ugyanúgy a „való világban” is, azok, akik inkább nikotinfüggők, hosszabb
ideig használnak NRT-t, inkább több cigarettát szívnak, mint kevesebbet, és
kisebb az esély a leszokásra.
Következtetésként,
az eredmények arra utalnak, hogy az NRT használata a dohányzás csökkentése vagy
abbahagyása érdekében, valamint a napi cigaretták száma részben összefügghet az
NRT használatának időtartamával. Először is, óvatosnak kell lenni, ha csupán
ezeknek az adatoknak alapján akarunk következtetéseket levonni az NRT használat
hatékonyságával kapcsolatban. A keresztmetszet elemzés azt jelenti, hogy a
kapcsolatok irányát nem lehet meghatározni. Például, az is lehet, hogy több NRT
növeli a leszokásra való hajlandóságot a dohányosban, de az is lehet, hogy az
erősebb hajlandóság miatt fogyaszt több NRT-t.
Másodszor, bár
tudjuk, hogy csökkenő számú cigaretta az ártalmak csökkenését jelenti, a
további vizsgálatoknál szükséges lesz biológiai mérésekre is a bevitt
méreganyagok tekintetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése