2014. december 23., kedd

Mely foglalkozásbeli rizikófaktorok állnak kapcsolatban a kiégés  szindrómájával az ápolói szakmában? Metaelemzés

Vargas, C., Cañadas, G. A., Aguayo, R., Fernández, R., de la Fuente, E. (2014). Which occupational risk factors are associated with burnout in nursing? A meta-analytic study. International Journal of Clinical and Health Psychology 14, 28-38.

Készítette: Szűcs Izabella

Bevezetés
A kiégés szindrómájával foglalkozó kutatások száma az elmúlt negyven évben indult növekedésnek. Ez a fokozott érdeklődés annak tudható be, hogy egyre többen érzik a szindróma negatív hatásait otthon és a munkában egyaránt.  Spanyolországban munkahelyi betegségként kezdenek rá tekinteni, mely az egészségügyi szakemberek körében igen magas előfordulási aránnyal bír; az e szindrómában szenvedő szakemberek képtelenek magas szintű teljesítményt nyújtani.
A kiégés általában három dimenzió mentén jellemezhető: (i) érzelmi kimerülés, amely a fizikai túlterheltségnek és a mentális fáradtságnak tudható be, mely más dolgozókkal, ill. betegekkel való folyamatos interakcióból származik; (ii) deperszonalizáció, amely a kliensekhez való negatív és cinikus hozzáállásból alakul ki; (iii) csökkent személyes teljesítmény, amely a negatív önértékelésre való hajlamot tükrözi, különösképpen a kliensekkel való foglalkozás során. A dolgozók boldogtalannak érzik magukat és elégedetlenek a saját szakmai teljesítményükkel.
Számos eszköz áll rendelkezésünkre a kiégés mérésére, a leggyakrabban használt azonban a Maslach Burnout Inventory (MBI). A témával kapcsolatos szakirodalomban a szociodemográfiai, szakmai és pszichológiai együtthatókról egyaránt értekeznek, ugyanakkor némely aspektust részletesebben is vizsgálták. Különösen azokat a változókat érdemes vizsgálni, melyek magához a munkához kapcsolódnak, vagyis a foglalkozásból eredő rizikófaktorokat. Megemlítendő, hogy pont ezek azok a változók, melyek a legellentmondásosabb eredményeket szolgáltatják.
A metaelemzés olyan technika, mely segítségével kvantitatívan összefoglalhatók a kutatások eredményei. Jelen tanulmány célja egy szisztematikus felülvizsgálat bemutatása és a három kiégési dimenzióhoz tartozó öt foglalkozáshoz köthető faktor hatásának metaelemzése az ápolói szakmában (ahol az MBI már használatos volt a kiégés mérésére).
Módszer
Irodalmi áttekintés
A szerzők számos keresési stratégiát használtak az elsődleges tanulmányok azonosítására (például elektronikus adatbázisokban végeztek keresést, utánanéztek a metaelemzésekre való hivatkozásoknak, szisztematikus áttekintéseknek és a témához kapcsolódó narratív áttekintéseknek, stb.), majd az így azonosított irodalomat a Science Citation Index-hez való hozzáférés segítségével találták meg. Az irodalom áttekintését 2012 májusában folytatták le.
Az inklúziós kritériumok a következők voltak: (a) a tanulmány empírikus természete; (b) az MBI használata a kiégés mérésére; (c) az ápoló szakemberek, mint a minta populációja; (d) a tanulmányban lévő elegendő statisztikai információ egy MBI dimenzió és legalább egy foglalkozáshoz köthető rizikófaktor közötti hatás mértékének meghatározásához. A legelső keresés eredménye 3386 potenciálisan releváns tanulmány volt. Az absztraktok és címek elolvasása után ez a szám lecsökkent 446-re. A tanulmányok teljes elolvasása után ez a szám 81-re módosult. A releváns változókról szóló tanulmányok száma: 31 a munkahelyi szolgálati időről; 29 a szakmai tapasztalatról; 37 a munkahelyi elégedettségről; 4 a specializációról; és 6 a műszakokról.
A változók és a hatások mértékének kódolása
A szerzők írtak egy Kódolási útmutatót (Coding Manual) azon változók azonosítására, melyek képesek moderálni a rizikófaktorok és kiégési dimenziók közötti kapcsolatot. E változók a következők voltak: szubsztantív moderátorok, módszertani moderátorok, extrinzik moderátorok. Pearson korreláció segítségével mutatták ki a hatás mértékét a kiégési dimenziók és a következő munkahelyi rizikófaktorok között: munkahelyi tapasztalat, munkahelyi szolgálati idő, munkahelyi elégedettség, specializáció és műszakok. Amikor a Pearson korrelációt nem kapták meg közvetlenül, akkor a nyers értékeket, mérvadó eltéréseket, t- értéket, mintaméretet, stb. használták a hatás mértékének kiszámításához. Három független bíró lett felkérve a kódolás megbízhatóságának kiértékelésére.
Statisztikai elemzés
A statisztikai analízist a Comprehensive Meta-analysis 2.0 és R 2.15.2 nevű szoftverekkel hajtották végre a metafor csomag használatával. Részletei az eredeti cikkben olvashatóak.
Eredmények
Az eredmények (a hatások mértékének, ill. a moderátor változók hatásának leírása) részletes leírására ehelyütt nem kerül sor, de alább szemléltetem a kiégés dimenzióinak egyes együttjárásait.
Az érzelmi kimerülés és a foglalkozáshoz köthető faktorok közötti korrelációk a következőek voltak: munkahelyi szolgálati idő (r=-.007), professzionális tapasztalat (r=.011), munkahelyi elégedettség (r=-.482), specializáció (r=-.131) és műszak (r=-.026).
A deperszonalizáció dimenzióban a korreláció a foglalkozáshoz köthető faktorokkal a következőképpen alakult: munkahelyi szolgálati idő (r=-.014), professzionális tapasztalat (r=.025), munkahelyi elégedettség (r=-.375), specializáció (r=-.103) és műszak (r=-.010).
Végül, a korreláció a csökkent személyes teljesítmény dimenzióban és a foglalkozáshoz köthető faktorok között: munkabeli rangidősség (r=-.034), professzionális tapasztalat (r=.056), munkabeli elégedettség (r=-.152), specializáció (r=-.096) és műszak (r=-.035).
Diszkusszió
Az eredmények azt mutatták, hogy nagy és szignifikáns korreláció van a kiégés és a munkahelyi elégedettség között, miközben a korreláció valamivel kisebb a kiégés és a specializáció között. A munkahelyi elégedettség az érzelmi kimerülés és deperszonalizáció dimenziók közötti korreláció közepes és szignifikáns volt. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyi elégedettség kisebb szintje az érzelmi kimerülés és a deperszonalizáció megfelelően magasabb szintjéhez vezet a dolgozók oldalán. A csökkent személyes teljesítménnyel való korreláció valamelyest kisebb volt, de még mindig szignifikáns. Így azok a dolgozók, akik elégedettebbek voltak munkájukkal, professzionálisan is kiteljesedettebbnek érezték magukat.
A három MBI dimenzió és a specializáció közötti korreláció alacsony volt, de szignifikáns. Az MBI dimenziók és az egyéb változók közötti korrelációk ezzel szemben nem bizonyultak szignifikánsnak.
Számos tényleges moderátort találtak szignifikánsnak a három dimenzióban. Az érzelmi kimerülés dimenzióban, az életkor a munkahelyi elégedettséggel és a specializációval együtt moderálta a korrelációt. Ezáltal, amikor a minta átlagéletkora alacsonyabb volt, nagyobb korreláció lépett fel a munkahelyi elégedettséggel és kisebb a specializációval. A nem szintén egy befolyásoló változó volt a specializációval és a műszakkal együtt. A munkahelyi szolgálati idő szintén hatással volt a korrelációra, a professzionális tapasztalattal és a munkahelyi elégedettséggel együtt. Ennek megfelelően, amikor a munkahelyi szolgálati idő magasabb volt, a professzionális tapasztalattal való korreláció is nagyobb volt, ill. a korreláció alacsonyabb volt a munkahelyi elégedettséggel.
A deperszonalizáció dimenzióban, a minta átlag életkora moderálta a korrelációt a műszakkal, ami magasabb lett, ha a válaszadó idősebb volt. A nem moderálta a korrelációt a professzionális tapasztalattal és a műszakkal, amely csökkent a mintában lévő nők százalékának növekedésével. A gyerekek száma szintén moderálta a korrelációt a professzionális tapasztalattal, amely magasabb lett a gyerekek számának növekedésével. A munkahelyi szolgálati idő befolyásolta a korrelációt a munkahelyi elégedettséggel, miután a korreláció nagyobb volt alacsonyabb szintű munkahelyi szolgálati idő esetén.
A csökkent személyi teljesítmény dimenzióban a minta átlagéletkora moderálta a korrelációt a specializációval és a műszakkal, ennek megfelelően a fiatalabb életkor kisebb korrelációt mutatott a specializációval és nagyobbat a műszakkal. A nem egy másik faktor, amely befolyásolta a korrelációt a specializációval és a műszakkal. Ennek megfelelően, amikor nagyobb százalékban voltak jelen nők a mintában, a korreláció a specializációval alacsonyabb, míg a műszakkal nagyobb volt. A gyerekek száma moderálta a korrelációt a munkahelyi szolgálati idővel és a műszakkal. Mindkét esetben a korreláció alacsonyabb lett a gyerekek számának növekedésével. A családi állapot szintén befolyásolta a korrelációt a műszakkal, amely növekedett, amikor a kapcsolatban lévő dolgozók százaléka nagyobb volt. Ezentúl, a munkahelyi szolgálati idő és a professzionális tapasztalat moderálta a korrelációt a műszakkal, mely növekedett a professzionális tapasztalat éveinek számával.
A gyerekek száma úgy tűnik, hogy befolyásolja a munkahelyi szolgálati idő és a deperszonalizáció közötti kapcsolatot, illetve csökkenti a személyes eredményeket, de a valóságban ez a legkevésbé fontos változó a kiégés szindróma kialakulásában.
A módszertani és külső moderáló változók révén kapott eredmények azt mutatják, hogy a kutatás eredményeit elővigyázatosan kell értelmezni, mert a korreláció a kiégési dimenziók és bizonyos változók között (azaz a munkahelyi szolgálati idő és a professzionális tapasztalat) változékony, az MBI típusától (eredeti vagy adaptált), a publikáció nyelvétől, és az országtól – ahol a tanulmányt végezték – függően. Az is fontos a kutatás szempontjából, hogy módszertani szigorral legyenek végezve, miután a minta reprezentativitásának mértéke, a válaszráta, és a használt eszközök megbízhatósága egyaránt hatással lehet a hatás mértékére.
Néhány megkötést fontolóra kell venni e tanulmány kiértékelése és értelmezésekor. Először is nem minden esetben állt rendelkezésre elegendő tanulmány a véletlenszerű-hatások modell (és összetett-hatású) alkalmazásához, melyek helytállóbb következtetések levonását tették volna lehetővé. Másodszor, a specializáció és műszak faktorokon végzett moderátor analízisek eredményeit szintén óvatosan kell értelmezni, mert a hozzájuk felhasznált tanulmányok száma alacsony volt. Ennek ellenére felhasználták ezen utóbbi eredményeket az említett faktorok heterogenitásának megértéséhez és arra, hogy nyomatékosítsák az e témáról szóló irodalom naprakészen tartásának szükségességét a jövőbeli metaelemzésekhez.
Összességében az e munka során kapott eredmények egyértelműen rávilágítanak a kiégés és a munkahelyi elégedettség közti kapcsolatra. A konklúzió az, hogy a munkahelyi elégedettségnek nagy megelőző szerepe lehet a kiégési szindróma kialakulásában. Mindazonáltal, e kapcsolatot a korábban már említett klinikai, egészségügyi központi, és különböző beállítási változók határozzák meg. Hasonlóképpen, a szindróma kialakulása láthatóan közvetlen kapcsolatban van a specializációval vagy a szolgáltatással, melyben az ápoló szakember dolgozik. A specializációtól függően, ez a kapcsolat kisebb vagy nagyobb mértékben hangsúlyos. Ezzel ellentétben, a kiégés szindróma kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok közül a munkahelyi szolgálati idő és a professzionális tapasztalat nem annyira relevánsak azon tény ellenére sem, hogy ez változhat és függ személyes és kontextuális karakterisztikáktól.  

Bizonyos módszertani változókkal kapcsolatban azt találták, hogy egyértelműen befolyásolják a kapcsolatot a kiégési szindróma dimenziói és a hozzájuk köthető munkahelyi változók között. Rendkívül fontos, hogy mind a terület kutatói, mind az egészségügyi szakemberek tisztában legyenek ezekkel a befolyásoló tényezőkkel. Ennek megfelelően, a mintavételezési technika, a használt MBI verziója (eredeti teszt vagy adaptáció) és különösképpen a vizsgálatra felhasznált eszközök megbízhatósága azok az aspektusok, melyek megmagyarázzák és tisztázzák a legtöbb ellentmondó eredményt, melyek a témával kapcsolatos kutatásokról írt tanulmányokban olvashatóak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése