Kognitív megküzdés, célok újradefiniálása, valamint depresszív és szorongásos tünetek olyan személyeknél, akik terméketlenségi kezelésen esnek át
Kraaij, V., Garnefski, N., Schroevers, M. J., Weijmer,
J., Helmerhorst, F. (2010) Cognitive Coping, Goal Adjustment, and Depressive
and Anxiety Symptoms in People Undergoing Infertility Treatment. Journal of Health Psychology. 15. 876-886.
Készítette: Pencz Zsófia
Bevezetés
Meddőségnek
definiáljuk, ha nem jön létre terhesség 1 év folyamán rendszeres fogamzásgátlás
nélküli közösülés mellett. A 20 és 44 éves kor közötti házasságban vagy
élettársi kapcsolatban élő nők körülbelül 5-15%-át érinti termékenységi
probléma. Mivel az élet egyik legfontosabb része a gyermekáldás, így a párok
terméketlenségi kezeléssel próbálkoznak, amely a kutatások szerint szintén
stresszorként hat, ami a nőknek nagyobb stresszt jelent, mint a férfiaknak.
Mivel a negatív emóciók eltűntek, ha a kezelés terhességet eredményezett, így
arra következtettek, hogy a stresszt a kezelés sikertelenségétől való félelem
indukálta. Azt találták, hogy a kezelésen résztvevő pszichiátriai betegségekkel
rendelkező párok többsége nem volt diagnosztizálva. Az egyik tanulmány szerint
a leggyakoribb ok a kezelésből való lemorzsolódásra, a kezelés okozta stressz. Ezt
csökkentheti a pszichológiai intervenció, így növelve a teherbeesés arányát.
Hiány mutatkozik azon kutatásokban, amelyek megpróbálnák feltárni azokat a
tényezőket, amelyek hozzájárulhatnak a distresszhez ebben a helyzetben, és
amelyekre érdemes koncentrálni a pszichológiai intervenciójukban. Jelen
tanulmány arra fókuszál, hogy azok a személyek, akik ilyen kezelésen esnek át,
hogyan igazodnak a termékenységi problémájukhoz.
Azt
találták, hogy az elkerülés, a tagadás, a menekülés és az önhibáztatás jár
együtt nagyobb pszichológiai distresszel a kezelésen résztvevőknél, és a
megközelítő-orientáció, az aktív megküzdési stratégiák és a pozitív átértékelés
kapcsolódott az alacsonyabb distresszhez. A jelen kutatásban a kognitív
megküzdési stratégiák állnak a fókuszban, mivel a kognitív terápia képes rövid
időn belül is hatást elérni. Konzisztens eredmény, hogy a katasztrofizálás és rumináció
pozitív kapcsolatban áll az emocionális problémákkal, míg a pozitív dolgokra
való koncentrálás negatív kapcsolatban áll azokkal.
Javasolt
a megküzdési modellt az önszabályozásba integrálni. Az önszabályozás elmélete
szerint az emberek törekszenek céljaik elérésére, és közben folyamatosan
egyeztetik az aktuális állapotot a vágyottal. A célok meghatározzák az emberek
életét, és értelmet ad életüknek. A nem elérhető célok kitűzésével csökkenhet a
jóllét és fokozhatja a pszichológiai distresszt. Az elérhetetlen célok
lemondásával és a célok újra meghatározásával növekedhet a szubjektív jóllét.
Azok a személyek, akik erre nem voltak képesek egy eredménytelen beavatkozás
után, nagyobb növekedést tapasztaltak a depresszív tünetekben. Azok pedig, akik
képesek voltak visszavonni elköteleződésük a gyermekkel kapcsolatos céljuktól,
a negatív affektusok alacsonyabb szintjét mutatták. Ezen kutatás a célok
újraszervezését és lecserélését a meddőség tükrében vizsgálja a jólléttel
kapcsolatban.
A
jelen tanulmány a kognitív megküzdési stratégiák és a célok újradefiniálása valamint
a depresszív és szorongásos tünetek kapcsolatát vizsgálja keresztmetszeti és
hosszú távú szinten meddőségi kezelésen résztvevők körében.
Módszerek
Minta és folyamat
Hollandiában
azoknak, akik a LUMC-ban az elmúlt 4 hónapban jelentkeztek terméketlenségi
kezelésre, küldtek egy levelet, hogy vegyenek részt a kutatásban. Egy
önkitöltős kérdőívet és egy válaszborítékot tartalmazott a levél. Arra kérték
őket, hogy egyedül töltsék ki, a partnerek jelenléte nélkül. A résztvevők
között voltak, akik még csak most kezdték a kezelést, és voltak, akik már túl
voltak rajta.
313
résztvevő volt, akiknek átlag életkora 35 év (SD 4,7) volt, 78%-uk nő. 71%-uknak
nincs még gyermeke, 23%-uknak 1 gyermeke, 6%-uknak 2 gyermeke van már. Átlagban
5 éve szerettek volna gyereket, 4 éve tudnak a termékenységi problémájukról és
3 éve állnak kezelés alatt. Az esetek 29%-ában volt a résztvevő férfinak vagy a
nőnek magának fizikális oka a meddőségre, 11%-ában mindkét félnek, 28%-ában a partnerének,
és 32%-ában ismeretlen volt.
Megkérték
a résztvevőket, hogy hagy keressék fel őket ismételten. 216-an egyeztek bele
(69%). 9 hónappal később kaptak egy levelet, melyben egy meghívó, egy
önkitöltős kérdőív és egy válaszboríték volt. Az utánkövetéses vizsgálatban
összesen 139-en vettek részt. 47%-uk sikeresen volt kezelve. A résztvevők 87%-a
volt nő.
Mérések
Depresszív és szorongásos
tüneteket a Kórházi Szorongás és Depresszió Skálával (HADS,
Spinhoven et al., 1997) mérték, mely 14 itemet tartalmaz, 4 fokú skálákkal.
Kognitív megküzdési
stratégiákat a Kognitív Érzelem-Reguláció Kérdőív rövid
változatával (CERQ-short, Garnefski és Kraaij, 2006) mérték. Ebben a
tanulmányban arra kérdeztek rá, hogy melyik specifikus megküzdési stratégiákat
használják a termékenységi problémájukkal kapcsolódóan. 18 itemből áll, és 9
különböző alskálája van. Minden itemhez 5 fokú Likert-skála tartozik. A CERQ
következő alskáláit használták fel: rumináció, pozitív fókuszú gondolkodás és
katasztrofizálás. Mivel ebben a vizsgáltban a rumináció és katasztrofizálás
között magas volt az együtt járás (r= .65, p< .001), ezért összevonták a két
skálát.
Cél újradefiniálás a
Cél Akadályozás Kérdőívvel (GOQ, Kraaij és Garnefski) volt mérve. A GOQ azt
méri, hogy mit tesznek a személyek abban az esetben, ha a céljuk nem elérhető
valamilyen stresszor miatt, mint például a gyermek a terméketlenség miatt. Az
egyik alskála azt méri, hogy mennyire tartja magát képesnek lemondani az
elérhetetlen célról, a másik pedig, hogy mennyire tartja magát képesnek egy
alternatív jelentésteljes cél kitűzésére. 4-4 itemből állnak: munka, háztartási
és gondozói feladatok, szociális kapcsolatok és szabadidős tevékenységek. Az
itemek 5 pontos Likert-skálákat tartalmaznak.
Terméketlenségi kezelés
jellemzői: a kezelés típusa, mióta tart, és hogy
sikeres volt-e.
Statisztikai elemzés
Annak
vizsgálatára, hogy van-e kapcsolat a kognitív megküzdési stratégiák és a cél
újradefiniálás között a kezelés megkezdésekor, valamint a depresszív és
szorongásos tünetek között a kezelés megkezdésekor (T1) és befejezésekor (T2),
Pearson korrelációt alkalmaztak. Majd 4 elkülönült hierarchikus regresszió
analízist alkalmaztak, kettőt a depresszióhoz és szorongáshoz T1-nél, és kettőt
a T2-nél. Hogy kontrollálják a szociodemográfiai és a kezelés jellemzőinek
hatását, azokat a változókat, amelyek szignifikáns kapcsolatban voltak a
depresszív vagy szorongásos tünetekkel az első lépésben beléptették. A második
lépésben a megküzdési módok és a cél újradefiniálás voltak beléptetve. Mivel
azt várták, hogy depresszió T1 és T2 között, valamint a szorongás T1 és T2
közötti korreláció elég magas, így nem kontrollálták a T1 depresszió és
szorongás értékeit a T2 regresszió analízisében.
Eredmények
Előzetes elemzések
A
depresszió és szorongás pontok között korreláció volt (T1 és T2 esetében is). A
résztvevők depresszív tünetek pontszámának átlagában egy kis növekedés volt
megfigyelhető T1-ről T2-re, és egy kis csökkenés a szorongásos tünetekében.
T1-nél nemi különbég volt a szorongás terén, a nők magasabb szorongásos
tünetekről számoltak be. A meglévő gyerekek száma is hatással volt a szorongás
mértékére, akiknek már volt gyermekük kevesebb szorongásos tünetről adtak
számot. A hosszabb kezelés nagyobb mértékű depressziót eredményezett. Ha
sikeres volt a kezelés csökkent a depresszió és szorongás. A kezelés típusa és
száma nem mutatott összefüggést a depresszív és szorongásos tünetekkel. A
vizsgált megküzdési stratégiákat a nők többet használják, mint a férfiak, ám a
cél újradefiniálásban nem volt a nemek között eltérés. Szintén nem találtak a
meglévő gyermekek száma és a cél újradefiniálás között kapcsolatot.
Kétváltozós kapcsolatok a
kognitív megküzdési stratégiák, a cél újradefiniálás, valamint depresszív és
szorongásos tünetek között
A
rumináció/katasztrofizálás pozitívan korrelált a depresszív és szorongásos
tünetekkel mind T1 mind T2 esetén. A pozitív fókuszú gondolkodás és cél
újradefiniálás negatívan korrelált a depresszióval és szorongással T1 és T2
esetén is (kivéve T2-nél a célról való lemondás képessége és a depresszió
között).
Többváltozós kapcsolatok
a kognitív megküzdési stratégiák, a cél újradefiniálás, valamint depresszív és
szorongásos tünetek között
T1
esetén, első lépésben, a kezelés ideje szignifikáns kapcsolatban volt a
depresszív tünetekkel, valamint a nem és a gyerekek száma szignifikáns
kapcsolatban állt a szorongásos tünetekkel. T2 esetén, első lépésben, mind a
kezelés sikeressége mind a kezelés hossza szignifikáns kapcsolatban volt a
depresszív és szorongásos tünetekkel. A második lépésben a megküzdési módokat
és a cél újradefiniálást léptették be. T1 esetén már nem voltak szignifikáns
eredmények a szociodemográfiai és a kezelés jellemzői valamint a tünetek
között. A rumináció/kataszrofizálásnak pozitív, míg a pozitív fókuszú
gondolkodásnak negatív kapcsolata volt a depresszív és szorongásos tünetekkel.
Az új célok kitűzésének képessége negatívan korrelált a depresszióval. T1-ben a
depresszió varianciájának 24%-át, a szorongás varianciájának 31%-át tudták magyarázni.
T2 esetén a kezelés sikeressége szignifikáns kapcsolatot mutatott a tünetekkel.
A rumináció/katasztrofizálás pozitív kapcsolatban volt a depresszióval és a
szorongással. T2-ben a depresszió varianciájának 21%-át, a szorongás
varianciájának 27%-át magyarázták.
Diszkusszió
A
kognitív megküzdési stratégiák és a célok újradefiniálása valamint a depresszív
és szorongásos tünetek kapcsolatát vizsgálták keresztmetszeti és hosszú távú
szinten terméketlenségi kezelésen résztvevők körében.
A
pozitív fókuszú gondolkodás és a cél újradefiniálás képességének kevesebb
használata, valamint a problémán való rágódás és katasztrofizálás gyakoribb
használata növelte a depresszív és szorongásos tünetek számát mind rövid, mind
hosszú távon. Mind a célokról való lemondás, ha az többé már nem meg
valósítható, mind a célok elérésére való törekvés, ha az elérhető, növelheti a
jóllétet. A szociodemográfiai és a kezelés jellemzőit kontrollálva, a pozitív
fókuszú gondolkodás, a rumináció és katasztrofizálás volt kapcsolatban a
depresszív és szorongásos tünetekkel, míg az alternatív cél kialakítására való
képesség csak a depresszióval mutatott kapcsolatot.
Ha
támogatjuk az embereket a jobb megküzdéshez és „jó” (elérhető) célok keresésére
biztatjuk őket, visszanyerhetik a jóllétüket. Ezért a pszichológiai kezelés
során is foglalkozni kell a megküzdéssel, és a célok kitűzésén, elérésen kell
dolgozni.
Jövőbeni
kutatásoknak vizsgálniuk kellene az ilyen módszereken alapuló intervenciók
hatását, hiszen ha hatékony lenne, kevesebb lehetne a terméketlenségi
kezelésekből való lemorzsolódások aránya, és magasabb a terhességeké.
A kutatás gyenge/kérdéses
pontjai
A
reprezentativitás kérdése. Valószínűleg az olyan személyek túlreprezentáltak a
mintában, akik érzelmi támaszt keresnek. Nincs információ arról, hogy a
résztvevők egy része miért szállt ki az utánkövetésből. Lehetséges, hogy
számukra érzelmileg megterhelőbb volt a részvétel. Több férfi szállt ki, ami
azért is lehetséges, mert kevésbé hajlandóak az érzésekről, gondolataikról
nyilatkozni.
A
korábbi depresszió és szorongás mértéke nem volt kontrollálva.
Valamint
másik gyengéje, hogy mindent önbevallásos kérdőívekkel mértek.
Kitekintés
A
jövőben érdemes lenne vizsgálni más csoportokat is, így például homoszexuális párokat,
vagy egy szülős családokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése