Öndeterminált  motiváció, testmozgás és diéta túlsúlyos  gyerekeknél: egy három éves követéses  vizsgálat

Self-determined motivation, physical exercise and diet in obese children: A three-year follow-up study

Jose M. Saavedra, Antonio García-Hermoso, Yolanda Escalante, Ana M. Domínguez

International Journal of Clinical and Health Psychology (2014) 14, 195---201

Készítette: Szücs Boglárka

Absztrakt

A jelen tanulmány egy hosszú távú utánkövetéses vizsgálatot mutat be (három éves beavatkozás; hat hónapos edzésmentes időszak), melyben a diétával és diéta nélküli edzésprogram hatását figyelték meg a mozgásszegény életmódú, elhízott gyerekek motivációjára. A vizsgálatban 27 gyerek vett részt (8-11 évesek), az általuk követett programtól függően két csoportra osztva: G1 csoport fizikai edzésprogramot (hetente 3x90 perc), G2 csoport pedig fizikai edzésprogramot és alacsony kalóriájú diétát követett. A résztvevők testmozgás iránti elkötelezettségének motivációját a Viselkedésszabályozás a testmozgásban (BREQ-2) kérdőívvel mérték. Mindkét csoportban javulás mutatkozott a motiválatlanság és a testmozgás belső szabályozása vonatkozásában a 3. évben és az edzsésmentes periódusban. Eltérések voltak azonban a külső szabályozás tekintetében a beavatkozás időszakban és az edzésmentes periódusban. Ez azt jelzi, hogy a hosszú időn át, megfelelő módon végzett testmozgás elősegíti az autonóm motiváció növekedését és ezek a változások idővel egy egészséges élet szokásaivá válnak.

Bevezetés

Az elmúlt három évtizedben világszerte jelentősen megnövekedett a gyermekkori elhízás prevalenciája. Az Elhízás Elleni Nemzetközi Szervezet obezitász kritériuma alapján az elhízás globális prevalenciájának becsült értéke az 5-17 éves korosztály körében kb. 3,2%, Európában ez eléri a 4%-ot. A gyermekkori obezitász kezelésére vonatkozó ajánlások fókuszában a növekvő fizikai aktivitást és az egészséges étkezési szokásokat támogató életmódváltás áll.  A WHO ezen korcsoport tagjainak legalább napi egy óra aerobic edzést és heti 3x a mozgató szervrendszert erősítő gyakorlatot ajánl. Mégis az iskoláskorú lányok 27%-a, a fiúknak pedig csak 40%-a él ezen ajánlások szerint. A tanulmányok a fizikai aktivitás és a testmozgás előnyeiről számolnak be ebben a populációban, az elhízott gyerekek fizikailag mégis kevésbé aktívak karcsúbb társaikhoz képest. Ennek oka egyelőre nem tisztázott. Az öndeterminációs elmélet jól alkalmazható a túlsúly és a fizikai aktivitás kapcsolatának kutatásában. Több tanulmány kapcsolatot talált a fizikai aktivitás kezdete, az abban való együttműködés és a pszichológiai változók elhízott gyerekekre gyakorolt hatásában, mely fontos tényező a serdülők fizikai aktivitását támogató, a testsúlygyarapodást megelőző és kezelő stratégiák megalkotásában. A tanulmányok szerint az elhízott serdülők jellemzően alacsony belső motivációt és magas szintű demotivációt és külső motivációt mutatnak, de magas belső motiváció esetén valószínűbben csatlakoznak fogyást segítő fizikai gyakorlatokhoz. A gyermekkori elhízást kezelő programoknak az autonóm motiváció növekedését, a kontroll minimalizálását és szórakoztatást biztosító fizikai aktivitásokat célszerű tartalmazniuk, érdemes vizsgálniuk a fizikai aktivitások motivációs típusokra gyakorolt hatását és elősegíteni a gyerekek fizikai aktivitáshoz való csatlakozását. A lakossági kezelések a fizikai aktivitás és a testsúlycsökkentés terén gyakorolnak nyomást az elhízott személyekre, de az autonóm motiváció mennyiségére negatív hatással vannak, mely jelentős korlátozó tényező lehet. Ezért szükséges meghatározni a motiváció növekedését és fenntartását támogató hosszútávú intervenciókat, ezzel hozzájárulva az elhízott gyerekek egészséges életmódjához.

Módszer

Résztvevők

A Cáceres városának különböző iskoláiból összesen 135 fő vett részt. A részvétel kritériumai: a) a BMI =/<, mint 97. percentilis a kor és a nem tekintetében b) a 8-11 éves korosztály spanyolok populációs görbéje által meghatározva. Kizárták azokat, akik: a) rendszeres fizikai aktivitást végeznek vagy valamilyen fizikai gyakorlati programot vagy egyéb terápiát követnek (N=65) b) bármilyen más súlykontroll programban részt vesznek (N=18) c) gyógyszeres kezelés alatt állnak (N=8) d) a fizikai aktivitásukat korlátozó egyéb diszfunkcióval rendelkeznek (N=2) e) egyéb okok (N=9). A végső minta 27 fő kaukázusi származású ülő életmódot folytató gyermeket is tartalmazott (10,4+/- 1 év). A minta két csoportból állt: G1 csoport (multisport gyakorlati program, N=11, 8 fiú, 3 lány); G2 csoport (fizikai gyakorlatok és alacsony kalóriájú diéta, N=16, 10 fiú, 6 lány). A szülők kitöltöttek egy előzetes tájékoztatást tartalmazó megegyezést. A vizsgálatot az Extremadura Egyetem Bioetikai és Biovédelmi Bizottsága hagyta jóvá és a Helsinki Deklaráció elveire épült.

Intervenciók

Fizikai gyakorlat

A fizikai gyakorlati program egy multisport csarnokban került megrendezésre, melyet 2-2 fő, a sporttudományok mesterei és doktorai felügyeltek. A program három hetente 90 perces alkalmakból állt. Minden alkalom három részt foglalt magában: bemelegítés (15-20 perc), fő rész -  előzetes és több komponensű játék, ennek részeként egy enyhe/erős fokozatú aerobic gyakorlat (60-65 perc), levezetés (5-10 perc). Többnyire figyelembe vették a sportok iránti érdeklődést, így alkalmanként különböző, az együttműködést és az interperszonális kapcsolatokat támogató tevékenységeket végezhettek. A teljesítést a gyakorlati alkalmak részvételi százalékával értékelve, az eredmények jónak tekinthetők, mivel a gyerekek az összes gyakorlati alkalom (230 alkalom) több, mint 78%-án részt vettek.

Diéta program

Az alacsony kalóriájú program 5, a nap során egyenletesen elosztott étkezésből állt, napi 1500 kcal bevitellel. A tanulmányok 1500-1800 kcal napi energiabevitel tartalmú diétát ajánlanak a még növésben lévő túlsúlyos gyerekeknek, így a növekedésük és fejlődésük is biztosított. Ez a diéta 57% szénhidrátot, 17% fehérjét és 26% zsírt tartalmazott. Az ételek az egyének étkezési szokásainak megfelelően lettek válogatva. Az általános ajánlások az egészséges élemódnak megfelelőek voltak: ötnél kevesebb gyümölcs vagy zöldség adag naponta, a cukrozott vagy édesített italok minimalizálása, több, otthon készített élelmiszer fogyasztása.

Mérés

Az alábbi paramétereket mérték minden résztvevőnél: étkezési szokások, napi fizikai aktivitás, pubertás státusz, kinantropometria, motiváció. A kiértékeléseket a kezdetekkor (alapállapot), 31. hónapban (3. évi beavatkozás) és 37. hónapban (6 hónapos edzésmentes időszak) végezték. Az étkezési szokásokat mérő kérdőívet és instrukciókat a csütörtöki fizikai programon osztották ki és a következő hétfőn gyűjtötték össze. A napi fizikai aktivitást mérő akcelerométereket a szerdai gyakorlati alkalmon osztották ki és a következő hétfőn gyűjtötték össze. Ugyanezen hétfőn a pubertás státuszt, a kinatropometriát és a motivációt is mérték.

Étkezési szokások

A táplálkozás egy 3 napos önbeszámolós étkezési feljegyzésben lett értékelve (csütörtök, péntek, szombat), melyet a szülők töltöttek ki. Az ételek tömege a szülői beszámolók alapján lett megbecsülve. A számítógépes adatbázissal a napi bevitelt határozták meg és a program a három nap átlagát számolta ki (kcal/nap).

Napi fizikai tevékenység

A napi fizikai aktivitás mérésére (kivéve fürdés és úszás) a beavatkozás előtt, a követés során és az edzésmentes időszak végén került sor, egy egytengelyű akcelerométer (Caltrac) segítségével, az említett 3 napos periódusban (csütörtök, péntek, szombat). A résztvevők feljegyezték a biciklizésre vagy úszásra fordított időt az értékelési periódusban, valamint a nap elején és végén az akcelerométer mozgásszámának értékét is rögzítették a protokoll szerint. A végső Caltrac pontszám a három nap átlaga volt (napi mozgásszám). Az akcelerométer a gyerekek általi energiafelhasználás becslésére használt módszer. Egy beépített piezoelektromos egység révén a vertikális síkban történő mozgás intenzitását értékelte, az evezéshez és úszáshoz hasonló mozgásokat kivéve.

Pubertás státusz és kinantropometria

A pubertás szakasz egy képzett gyermekorvos által volt vizsgálva a fanszőrzet fejlődése szerint a Tanner osztályozási kritériumot használva. A kinantropometriai mérések az ISAK protokollt követték (magasság, testsúly, testzsír tömeg, zsírmentes tömeg). Standardizált eszközöket használtak: testmagasság mérő, testsúly mérő, bioelektromos impedancia mérő. A BMI (kg/m2) értékét számították ki és az állapotsúly is meghatározásra került.

A gyakorlatokkal kapcsolatos motivációs szabályok

A résztvevők fizikai gyakorlatokban való részvételük motiváltságát a 19 itemből álló - a spanyol kontextusra validált - BREQ-2 kérdőívvel mérték. A kérdőív 5 alskálájából (1=nem igaz rám, 5=teljesen igaz rám) egy a motiválatlanságot és négy a gyakorlati viselkedés szabályozásának formáit (külsőleg szabályozott, introjektált, identifikált, belsőleg szabályozott) méri. A teszt-reteszt Cronbach alfa megbízhatósági együtthatói a spanyol verziójú BREQ-2 alskáláinak tartományában 0.81-0.89 és a kérdőívet szintén validálták az elhízott gyermekkorú népességben való felhasználásra.

Adatelemzés

A jelen vizsgálat egy kvázi kísérleti tanulmány. Minden változó megfelel a teszthomogenitásnak és a normál eloszlásnak. Alap leíró statisztikákat (átlagok, standard eltérés) alkalmaztak. Ismételt mérésű ANOVA segítségével hasonlították össze a különböző csoportok és a vizsgálati szakaszok (kezdeti, 3. év, edzésmentes periódus) interakcióit, egy másik ANOVA mérést alkalmaztak a három vizsgálati szakasz eltéréseinek összehasonlítására. Az átlagok összehasonlítására Tukey post hoc tesztet, a hatásnagyság terjedelmeire Cohen kategóriákat alkalmaztak. Az elhízás prevalenciája a Pearson féle x2-el került összehasonlításra. A statisztikai tesztek szignifikancia szintje p </= 0.5-re volt beállítva.

Eredmények

A csoporton belüli különbségek tekintetében mindkét csoportnál (G1, G2) hosszútávú változások voltak megfigyelhetőek a kezdeti periódus és a 3. év között a motivációhiány és a belső szabályozás mentén. Ugyanebben a két paraméterben voltak relatív változások az edzésmentes periódusban, amikor növekedett mindkét csoport résztvevőinek a napi fizikai aktivitása. Változások voltak az elhízás prevalenciáját illetően mindkét csoportban és mindkét periódusban. A csoportok közötti különbségek tekintetében a 3. évben és az edzésmentes periódusban voltak eltérések a két csoport között a külső szabályozásban.

Diszkusszió

A kutatócsoport e témában először végzett longitudinális vizsgálatot. Az eredmények azt mutatják, hogy a diéta és diéta nélküli fizikai gyakorlatokat tartalmazó hosszútávú longitudinális beavatkozások mindkét meghatározott időszakban -intervenció végén és edzésmentes periódusban- csökkentik a motiválatlanságot és növelik a belső szabályozást a túlsúlyos személyeknél. A két csoport (diéta vagy diéta nélkül) közötti különbségek csak a külső szabályozás mentén voltak megfigyelve (3. évben és az edzésmentes időszakban).

Csoporton belüli eltérések

A kezdeti periódusban mindkét csoportban csökkent a motiváltalanság. Ezek az eredmények eltérnek egy hasonló témájú kutatás eredményétől, amely a 10 hónapos intervenció után sem talált változást a motiválatlanságban. Ez azt jelentheti, hogy a hosszú távú beavatkozások szükségképpen előidézik a motivációs paraméterek változásait. A lakossági kezelési programok csak a gyermekek fizikai aktivitására gyakorolnak nyomást, de a motiválatlanságuk nem feltétlenül csökken. Egy tanulmány szerint, bár a túlsúlyos serdülők a fizikai aktivitás fontos előnyeként érzékelik a testsúlycsökkenést, ez nem elégséges bátorítás a fizikai tevékenységek folytatására. Jelenlegi tanulmány szerint több idő szükséges a túlsúlyos gyermekek számára, hogy a fizikai aktivitást és a diétát egy egészséges életmód szokásaként beépítsék az életükbe. A belső szabályozás tekintetében mindkét csoport változásokat mutatott. Jelen tanulmány megerősíti az egyesített eljárás (multisport program és diéta) eredményeit a középső szakaszban, mivel azok pozitív hatással voltak a túlsúlyos személyek belső motivációjára a hosszú periódusban. Hasonló eredmények voltak megfigyelhetők a fizikai gyakorlat önálló intervencióként való alkalmazásakor. Az öndeterminációs elmélet szerint a belső motiváció fenntartásának köszönhető a fizikai aktivitásban való hosszú távú részvétel az edzésmentes periódusban. Ezen eredmények a fizikai aktivitásra ható alacsonyabb észlelt akadályok mentén is értelmezhetők. Az összetett gyakorlatok többéves gyakorlása után a személyek több pozitív attitüddel rendelkeznek és valószínüleg olyan fizikai tevékenységet gyakorolnak, melyben kompetensnek érzik magukat, s melyek kellemes, elégedett érzést biztosítanak számukra.

Csoportközi eltérések

Magasabb külső motiváció volt megfigyelhető a G1 és G2 csoportban mind a 3 éves intervenció, mind az edzésmentes periódusban. A hosszú távú változások hiányának ellenére (csoporton belüli eltérések) a külső szabályzás fontosabb motivációs faktor a fizikai aktivitásban azoknál, akik követték az alacsony kalóriájú diétát. Ennek oka, hogy ez a csoport a súlycsökkenésre irányuló kapcsolatot vélt felfedezni, még akkor is, ha az intervenció fizikai gyakorlati programot is tartalmazott. Jelen tanulmány eredményei szerint a szigorú kontrollú környezet előidézi a szabályozott formájú motiváció növekedését. Tanácsos azonban minimalizálni a súlykontroll hatását. Mindemellett mind a motiválatlanság, mind a belső szabályozás pozitív kapcsolatban áll a külső motivációval. Ezen populáció számára a gyakorlati stratégiáknak táplálniuk szükséges a belső motivációt a fizikai tevékenységekben való nagyobb fokú részvételre. A jelen tanulmány azt találta, hogy az autonómia, a kompetencia és a kapcsolódás találkozása nagyobb autonóm motivációt eredményez a túlsúlyos, elhízott gyermekek fizikai aktivitásában. A vizsgálat korlátai közé tartozik azonban a kezdeti csoportrandomizáció hiánya, melynek oka, hogy számos résztvevő az iskolai menzán evett vagy képtelen volt a fizikai gyakorlatok végrehajtására. Ennek ellenére a csoportok homogenitását a változók kezdeti eltérésének hiánya igazolta. A résztvevők száma is igen kevés volt (N=27), bár a tanulmány longitudinális jellege ezen korlátozottságnak csak a relatív fontosságát magyarázta.

Összességében jelen tanulmány az öndeterminációs elmélet felhasználásával próbálta megérteni a túlsúlyos gyermekek motivációs folyamatait a fizikai aktivitás és a diéta alkalmazásán keresztül. Az eredmények szerint a hosszú távú fizikai gyakorlatok diétával vagy anélkül a túlsúlyos gyermekek motiválatlanságát csökkentik, növelik a belső szabályozásukat, az edzésmentes periódussal együtt növelik a napi fizikai aktivitást, csökkentik az elhízás prevalenciáját. Bár mindkét beavatkozás pozitív eredményeket mutatott, a kombinált program (mozgás és diéta) a külső motiváció magasabb számát eredményezte a fizikai aktivitásban, mint amikor a gyakorlat önállóan szerepelt. Mindent összevetve a hosszú távú fizikai gyakorlat ideális a magasabb autonóm motiváció kiváltásához, és ezáltal a változások az egészséges életmód szokásaivá válnak idővel.