Fibromialgiával is diagnosztizált  migrénes betegek személyiségprofilja és megküzdési stílusa

De Tommaso, M.,  Federici, A., Loiacono, A., Delussi, M. & Todarello, O. (2014). Personality profiles and coping styles in migraine patients with fibromyalgia comorbidity. Comprehensive Psychiatry, 55, 80–86.

Készítette. Gyimes Andrea

                                          

Absztrakt

A fibromialgia gyakran mutat komorbiditást a migrénnel. Az itt bemutatásra kerülő tanulmányban 28 aura nélküli migrénben szenvedő páciens személyiségprofilja és megküzdési stílusa került összehasonlításra 23 olyan betegével, akiknél az aurás migrén fibromialgiával társult.  A kontrollcsoportot egy 41 főből álló, életkor és nem szerint illesztett minta képezte.

A fibromialgiás betegek a Big Five energia (extroverzió) faktorán alacsonyabb pontszámot értek el, mint a másik két csoportba tartozó vizsgálati személyek. Emellett a két migrénes csoportot 82.35%-os pontossággal el lehetett egymástól választani a Big Five Kérdőív dinamizmus alskáláján elért alacsony, és a tagadás megküzdési stratégia alskálán elért magas pontszám kombinációjával (Wilks lambda = 0.98; chi-square = 8.99, DF = 1, p = 0.005). A dinamizmus alskálán elért alacsonyabb pontszám megnövekedett fáradtsággal, szorongással, depresszióval, allodíniával, gyakoribb fejfájással és rosszabb életminőséggel állt összefüggésben.

A szerzők szerint az aktív megküzdési stratégiák használatának háttérbe szorítása a migrén rosszabbodását és a fibromialgia komorbid megjelenését vonhatja maga után.

Bevezetés

A migrén egy súlyos fájdalommal járó, epizodikusan megjelenő neurovaszkuláris betegség, amely gyakran neurológiai és autonóm idegrendszeri tünetekkel társul. A fibromialgia egy váz- és izomrendszeri fájdalomszindróma, amelyet az alábbi tünetek determinálnak: széles testterületet érintő fájdalom, amely legalább 3 hónapon keresztül fennáll; szokatlan érzékenység 18-ból legalább 11 ponton a test felületén; izmok merevsége; fáradtság; alvászavar; depresszió; szorongás és kognitív hanyatlás.

Migrénes betegeknél gyakori a fibromialgia megjelenése. A szakirodalom szerint a fibromialgiával is diagnosztizált migrénes betegek gyakoribb fejfájásokról, fokozottabb központi idegrendszeri érzékenységről, szorongásról és alvászavarokról számolnak be, mint azok a migrénes betegek, akiknél nem áll fenn komorbiditás.

A közelmúltban lefolytatott vizsgálatok eredményei szerint az elsődleges fejfájásban szenvedő páciensek személyiségét enyhe szorongás, depresszió és neuroticizmus jellemezte. Fibromialgiás betegeknél a fájdalomtól való szorongással, a fájdalom mértékével, az alvászavarral, fáradtsággal és konfúzióval a neuroticizmus, a nyitottság és a barátságosság korrelált. A fibromialgia kialakulása elsősorban a súlyosabb migrénes eseteknél gyakori.

Mindezek alapján fontos lehet azon vonások vizsgálata, amelyek prediszponálhatják a migrénes betegeket a fibromialgia kialakulására.

Az itt bemutatásra kerülő tanulmány fő céljai a következők: (1) fibromialgiával is diagnosztizált migrénes betegek személyiségének és megküzdési stratégiáinak összehasonlítása komorbiditást nem mutató migrénes betegekével és kontrollszemélyekével, továbbá (2) annak vizsgálata, hogy bizonyos személyiségvonások és megküzdési stratégiák milyen klinikai tünetekkel járnak együtt ezen vizsgálati csoportokban.

Módszer

Vizsgálati személyek

A vizsgálatban 51 aura nélküli migrénnel diagnosztizált személy vett részt, amelyből 23 személyt egyben fibromialgiával is kezeltek.  A vizsgálatból a különböző neurológiai és pszichiátriai betegeket, illetve migrén profilaxis, vagy más, központi idegrendszerre ható gyógyszeres kezelés alatt álló betegeket kizárták.

A vizsgálati személyeknél a klinikai tünetek széles skáláján felmérték. Szempont volt például a fibromialgia diagnosztikai kritériumainak megléte, a fejfájások gyakorisága, a fájdalomra való érzékenység mértéke. A kutatók számos klinikai tünetbecslő skálát alkalmaztak [ezek eredeti nevük szerint]: Allodynia Questionnaire, Short-Form 36 (SF-36) Health Survey; Self-rating Depression Scale (SDS), Self-rating Anxiety Scale (SAS), Multidimensional Assessment of Fatigue (MAF), Medical Outcomes Study (MOS). Az egyes személyek esetében az alvás általános minőségét az alvászavarok megléte és az alvás mennyisége alapján határozták meg.  A migrénes rohamokkal társuló munkaképtelenség mértékét a Migraine Disability Assessment Scale (MIDAS) segítségével mérték. A fibromialgiás csoportnál emellett felmérésre került meghatározott testfelületek fájdalomérzékenysége.

A kontrollcsoportot (41 fő) a már fent említett kizárásos kritériumok figyelembevételével alkották meg. Minden vizsgálati személynél felmérésre kerültek a legfőbb személyiségvonások és a megküzdési stílus.

A vizsgálat a résztvevők informált beleegyezésével és az intézmény etikai bizottságának jóváhagyásával zajlott.

Eszközök

A vizsgálati személyek az alábbi kérdőíveket töltötték ki:

(1) Big Five Kérdőív (BFQ): az egyik legszélesebb körben alkalmazott személyiségvonásokat mérő eszköz, 132 itemmel, 5 faktorral: extraverzió, lelkiismeretesség, barátságosság, nyitottság és neuroticizmus.

(2) Coping Orientation to Problem Experienced (COPE) kérdőív: 15 különböző megküzdési stratégiát mérő eszköz, 60 itemmel. A 15 stratégia 3 nagy kategóriába sorolható be: problémaközpontú megküzdés (tervezés; aktív megküzdés; önuralom; társas támogatás keresése instrumentális segítség végett; egyéb tevékenységek háttérbe helyezése), érzelemközpontú megküzdés (pozitív újraértékelés és növekedés; vallás; humor; elfogadás; társas támogatás keresése érzelmi támasz végett) és diszfunkcionális megküzdés (érzelmek kiélése; tagadás; alkohol és droghasználat; a probléma elkerülése, ignorálása viselkedéses szinten; a probléma elkerülése, ignorálása kognitív szinten).

Statisztikai eljárások

Az adatok statisztikai elemzéséhez az SPSS program 20-as verzióját használták. A kutatásvezetők egyváltozós ANOVÁ-t és Bonferroni post-hoc tesztet futtattak le a BFQ és a COPE kérdőív itemein. Ezután diszkriminanciaanalízis céljából Fischer-féle együttható és Wilks lambda értékeket számítottak ki. A főbb klinikai tünetek és a személyiségfaktorok illetve a megküzdési stílus összefüggését Spearman-féle rangkorreláció segítségével vizsgálták.

Eredmények

A fibromialgiával is kezelt migrénes csoport gyakoribb fejfájásról számolt be és szignifikánsan magasabb pontszámot ért el a MIDAS (Migraine Disability Assessment Scale), SAS (Self-rating Anxiety Scale), SDS (Self-rating Depression Scale), MAF (Multidimensional Assessment of Fatigue) mérőeszközökön, mint a fibromialgiával nem diagnosztizált migrénes csoport. A két csoport közötti különbség az alvászavarok és a fájdalomra való érzékenység terén is szignifikáns volt.

A fibromialgiás-migrénes csoport emellett a Big Five Kérdőív extraverzió faktorán és a dinamizmus alskálán szignifikánsan alacsonyabb pontszámot ért el, mint a kontroll és komorbiditást nem mutató migrénes csoportok.

A fibromialgiás csoport a nyitottság faktoron, a kultúrára való nyitottság alskálán, és a lelkiismeretesség faktor kitartás alskáláján is alacsonyabb pontszámot ért el, mint a kontrollcsoport. Ezzel szemben a komorbiditást nem mutató migrénes betegcsoport a személyiségfaktorok tekintetében nem különbözött a kontrollcsoporttól szignifikánsan.

Mindkét migrénes csoport alacsonyabb pontszámot ért el a társas támogatás keresése instrumentális segítség végett és a társas támogatás keresése érzelmi támasz végett megküzdési alskálákon a kontrollcsoporthoz viszonyítva. A fibromialgiás-migrénes csoport a tagadás alskálán magasabb pontszámot, míg az aktív megküzdés alskálán alacsonyabb pontszámot ért el a másik két csoporthoz képest. Emellett a probléma elkerülése és ignorálása viselkedéses szinten alskálán a fibromialgiával is kezelt migrénes csoport szignifikánsan magasabb pontszámot produkált.

A két migrénes csoportot 82.35%-os pontossággal el lehetett egymástól különíteni a dinamizmus alskálán elért alacsony, és a tagadás alskálán elért magas pontszám kombinációjával (Wilks lambda = 0.98; chi-square = 8.99, DF = 1, p = 0.005). A dinamizmus alskálán elért alacsonyabb pontszám megnövekedett fáradtsággal, szorongással, depresszióval, allodíniával, gyakoribb fejfájással és alvászavarokkal, összességében pedig rosszabb életminőséggel állt összefüggésben.

Diszkusszió

Jelen vizsgálat eredményei szerint a fibromialgiával nem diagnosztizált migrénes egyének személyiségvonások tekintetében nem különböznek az egészséges személyektől. A fibromialgiával is kezelt migrénes személyek ezzel ellentétben több személyiségvonás terén is eltérő mintázatot mutatnak, mint az egészséges személyek.

A rendelkezésre álló szakirodalomnak ellentmond az, hogy a migrénes személyek nem bizonyultak érzelmileg kevésbé stabilnak, mint a kontrollszemélyek. Mivel az érzelmi instabilitás gyakran együtt jár a depresszióval és a szorongással, a vizsgálat ezen eredménye részben a kizárási kritériumukra vezethető vissza; nevezetesen arra, hogy a vizsgálati mintából kizárták a neurológiai és pszichiátriai betegeket.

A vizsgálati eredmények konvergálnak a szakirodalommal a tekintetben, hogy a fibromialgiás-migrénes személyek kevésbé extravertáltnak bizonyultak, mint a másik két csoport. Szintén az eddigi kutatásokkal megegyező eredmény született a megküzdési stratégiák használatának terén: mind a fibromialgiával is diagnosztizált, mind a komorbiditást nem mutató migrénes személyek ritkábban fordultak környezetükhöz érzelmi támaszért és instrumentális segítségért.

Mindez arra utal, hogy stresszhelyzetben a migrénes személyek hajlamosak elzárkózni mások szupportív viselkedésétől, és kevésbé nyitották mások ötleteire, tanácsaira. A fibromialgiás betegek emellett kevésbé aktívak a stresszorral való megküzdéskor, hajlamosabbak elkerülő és passzív megküzdési stratégiákat használni, illetve tagadni a helyzet stresszkeltő jellegét.

A fibromialgiás-migrénes betegek kevésbé bizonyultak kitartónak, mint a komorbiditást nem mutató migrénes és kontrollszemélyek. A kitartás hiánya jelentős mértékben megnehezítheti a kezeléssel és az orvosi team-mel való együttműködést.

A migrénes személyek mérsékelt extroverziója és a tagadás, mint megküzdési mód gyakori használata együtt járnak a klinikai tünetek jelentős részével. Emellett stresszhelyzetben a viselkedéses elkerülés hozzájárulhat a migrén rosszabbodásához és krónikus fájdalom kialakulásához.

Ezen eredmények segíthetnek a szakembereknek abban, hogy a fibromialgiával is diagnosztizált migrénes betegek terápiája minél jobban illeszkedjen azokhoz a pszichológiai problémákhoz, amelyekkel kifejezetten ez a betegcsoport szembesül.

Korlátok

Érdemes lett volna egy migrénben nem szenvedő fibromialgiás csoportot is bevonni a vizsgálatba. Ily módon felderíthető lett volna az is, hogy a fent ismertetett különbségek a fibromialgiára jellemzőek általánosságban, vagy pedig inkább a fibromialgia és migrén kapcsolatára vonatkoznak.