Válogatott  testedzési gyakorlatok hatása férfi tanulók boldogságára és mentális egészségére

Gatab, T. A., and Pirhayti, S. (2012). The effect of the selected exercise on male students' happiness and mental health. Procedia - Social and Behavioral Sciences, 46, 2702 – 2705.

Készítette: Miklovicz Anita

Absztrakt

Bevezetés: Sport tevékenységeket űzni nagyon hasznos több szempontból is. A csapatjáték által a résztvevők elsajátítanak társadalmi szerepeket, jártassá válnak azokban, tehát a játékot oktató folyamatként is lehet értelmezni. Mindemellett hozzájárul a pszichológiai jóllét érzésének növekedéséhez is. Mindenki szeretne boldog lenni. Az egyik téma, amelyről az utóbbi időben nagyon sok írás készült, az a „boldogság ismerete”. Manapság a pszichológusok túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a mentális egészség és a boldogság témakörének. Seligman (2003) valószínűsíti, hogy 2015-ig vizsgálva minden második emberről kimutatható lesz, hogy lehangolt. Így, a boldogsággal kapcsolatos tanulmányok és az ezt befolyásoló faktorok vizsgálata kiemelkedő helyet foglal el a pszichológiában. Cél: Felhívni a mentális egészség fontosságára a figyelmet és rámutatni a szociális egészséggel való kapcsolatára. Mindehhez szorosan kötődik a boldogság, az öröm fogalma. További cél megértetni az emberekkel, hogy ők felelősek a mentális egészségükért. Valamint, megmutatni egy irányvonalat számukra. Mindent összevetve, a jelen tanulmány bemutatni kívánja különböző gyakorlatok hatásait férfi tanulók általános egészségügyi állapotára és boldogságára nézve a Payame Noor Egyetemen, Babolban. Eszközök és módszerek: 80 önkéntesen jelentkező férfi tanulót osztottak két csoportba: kísérleti csoport (40 fő) és kontroll csoport (40 fő). A kísérleti csoport feladatai a következők voltak: focizzanak a legkreatívabb módon 8 héten keresztül, hetente kétszer úgy, hogy minden alkalom 60-90 perces legyen. A boldogság index mérésére az Oxford Boldogság Kérdőívet használtuk, ami 29 kérdésből állt 4 választási lehetőséget kínálva. Az általános egészségügyi állapot mérésére a Goldberg és Hiller által fejlesztett (1979) Általános Egészség Kérdőívet (GHQ) használtuk, amely 4 skálát tartalmazott: 1) fizikai tünetek 2) szorongás tünetek 3) szociális funkcionálás és 4) depressziós tünetek. Az adatok elemzéséhez páros és két független mintás T próbákat végeztünk el az SPSS statisztikai program segítségével. Eredmények: A kísérleti csoportban a 8 hetes gyakorlatok elvégzése után szignifikánsan javult a diákok boldogságérzete, jobb lett a fizikai egészségük, kevésbé mutattak depressziós tüneteket, illetve a gyakorlatok fejlesztették a szociális funkcionálás képességüket és növelték az általános egészségügyi indexüket. A kontroll csoportban nem észleltek szignifikáns változást a vizsgált változók tekintetében. Összegzés: A feladatok elvégzésének eredményeként a diákok a boldogság skálán magasabb pontszámot értek el. Más szóval, a feladatok elvégzése boldogabbá tette a diákokat. A sport- és csoporttevékenysége közben az emberek megtanulnak segíteni egymásnak, megtanulják, hogyan legyenek csapatjátékosok, magabiztosabbá válnak, barátságokat kötnek. Mindez hozzájárul a boldogabb élethez. Mindemellett az eredmények azt mutatják, hogy a gyakorlatok végzése 8 hét elteltével csökkenti a fizikai szimptómákat, a depressziót, a diákok szociális kapcsolataikban jobban funkcionáltak és jobb lett az általános egészségügyi állapotuk. A különböző módon történő feladatok elvégzése tehát mentális egészséghez vezet. Ami az eredményeket illeti, a rendszeresen végzett gyakorlatok növelhetik a diákok boldogságérzetét és javítják az általános egészségügyi állapotukat. Az eredmények különösen fontosak, hiszen a diákok ennek tudatában protektív céllal is szervezhetnek sport tevékenységeket, hogy javítsák mentális egészségüket.

1.    Bevezetés

A társadalom egyik fő problémája az elégtelenül működő szociális mobilitás és a szociális kapcsolatok gyengesége. Szociábilissá, nyitottá, válni az egyik legfontosabb fejlődési komponens. Mindez ellentétben áll az önző gondolkodásmóddal és arra ösztönzi az egyént, hogy a csoport érdekeit tartsa szem előtt az egyéni érdekekkel szemben és altruista értékeket valljon. A jó szociális képességek lehetővé teszik a személy számára, hogy optimális interakciókat alakítson ki, pozitív kapcsolatai legyenek, valamint hogy elkerülje azokat a viselkedésmintázatokat, amelyek negatív következményekkel járnak. Amit mentális egészség alatt értünk, az olyan biztos aspektusa az emberi egészségnek, mint az intelligencia, a képzelet, vagy a gondolkodás. Korai tanulmányok demonstrálták, hogy a fizikai elváltozások kapcsolatban állnak a mentális állapottal. Napjainkban számos társadalomban megfigyelhető, hogy terápiás módszerként alkalmaznak különböző gyakorlatokat mentális betegségben szenvedők körében. Ez a gyógymód hatékony, melyet számos longitudinális vizsgálat is alátámaszt. Hatással van a személyiségre és a mentális egészségre. Mindezek mellett a sporttevékenységek nem csak szórakozási lehetőséget biztosítanak, hanem oktató jellegűek is, követve a pszichológiai-szociális célokat. Hiszen aki részese egy csapatnak, csapatjátéknak, az jobban fog mozogni a közösségek hálójában, hiszen jártassá válik a szociális kapcsolatok kialakításában, fenntartásában. A sportgyakorlatok hatással vannak a mentális és fizikai egészségre, a szociális fejlődésre, az önmagunkról alkotott pozitív fizikai képre, valamint a baráti kapcsolatokra, a versenykedvre, a figyelemre, kialakít egy bizonyos csapatmorált és növeli az egyén boldogságérzetét. Boldognak lenni az ember szívből jövő kívánsága. Az egyik téma, amelyről az utóbbi időben nagyon sok írás készült, az a „boldogság ismerete”. Manapság a pszichológusok túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a mentális egészség és a boldogság témakörének. Seligman (2003) valószínűsíti, hogy 2015-ig vizsgálva minden második emberről kimutatható lesz, hogy lehangolt. Így, a boldogsággal kapcsolatos tanulmányok és az ezt befolyásoló faktorok vizsgálata kiemelkedő helyet foglal el a pszichológiában. A boldogság nagyon fontos faktor, ezáltal érzi jól magát az ember, jó érzéssel gondol az életére és az őt körülvevő emberekre. Nem frusztrált, elfogadja a gyengeségeit (Bill, Argyle, 1975). A boldog emberek eredményesebbek, reménytelibbek, jobb minőségű életet élnek. Másrészt, kevésbé jellemző rájuk a depresszió (William, Graham, 2001). A tanulók életkori sajátosságaikból, speciális körülményeikből, tapasztalataikból adódóan bizonyos stressznek vannak kitéve.

Johnson (1991) megfigyelte, hogy a kollégista tanulók részvétele fizikai és csoporttevékenységekben azt eredményezi, hogy alkalmazkodóbbak a környezeti változásokhoz és fejleszti a szociális képességeiket. Vishak, Norris és Douglas azt találták, hogy heti egy testmozgás is fejleszti az emberek pozitív kimenetelű viselkedési módjait, valamint csökkenti a lehangoltság érzését, a szorongást és a pszichológiai nyomást. Weng és munkatársai (2004) is bizonyították, hogy a fizikai aktivitás bármely formája fenntartja és biztosítja a mentális egészséget. Hassanzadeh (2002) úgy véli, hogy a sport tevékenységekben való részvétel kapcsolatban áll a növekedéssel, a szociális alkalmazkodással és az önértékeléssel, így érthetővé válik, miért olyan fontos a fizikai aktivitás a fiatalok mentális egészsége és szociális fejlődésük szempontjából. Garyta, Avaldson és Kursaro (1998) tanulmányozta a diákok aktivitását és részvételüket tanóra utáni csoportfeladatokban Svédországban, illetve Olaszországban és arra a következtetésre jutottak, hogy  akik aktívan részt vettek a csoportfeladatokban, nagy mértékben fejlődött a szociális és kommunikációs képességük, amelyet a további életük során kamatoztattak. Ami Percival és Kerr (2005) kutatását illeti, arra jutottak, hogy a gyakorlatok közös megoldása fejleszti a fizikai egészséget és fontos szerepe van a szociális fejlődésben. Mindezekből az következik, hogy fontos felhívni a mentális egészség fontosságára a figyelmet és rámutatni a szociális egészséggel való kapcsolatára. Mindehhez szorosan kötődik a boldogság, az öröm fogalma. További cél megértetni az emberekkel, hogy ők felelősek a mentális egészségükért. Valamint, megmutatni egy irányvonalat számukra. Mindent összevetve, a jelen tanulmány bemutatni kívánja különböző gyakorlatok hatásait férfi tanulók általános egészségügyi állapotára és boldogságára nézve a Payame Noor Egyetemen, Babolban.

2.    Eszközök és módszerek

A vizsgálati személyeket azok a Payame Noor Egyetemen (Babol) tanuló hallgatók alkották, akik az egyetemen folytatták tanulmányaikat a 2010-2011-es tanévben. 80 önkéntesen jelentkező férfi tanulót osztottak két csoportba: kísérleti csoport (40 fő) és kontroll csoport (40 fő). A kísérleti csoport feladatai a következők voltak: focizzanak a legkreatívabb módon 8 héten keresztül, hetente kétszer úgy, hogy minden alkalom 60-90 perces legyen. A boldogság index mérésére az Oxford Boldogság Kérdőívet használtuk, ami 29 kérdésből állt 4 választási lehetőséget kínálva. Az általános egészségügyi állapot mérésére a Goldberg és Hiller által fejlesztett (1979) Általános Egészség Kérdőívet (GHQ) használtuk, amely 4 skálát tartalmazott: 1) fizikai tünetek 2) szorongás tünetek 3) szociális funkcionálás és 4) depressziós tünetek. Az adatok elemzéséhez páros és két független mintás T próbákat végeztünk el az SPSS statisztikai program segítségével.

3.    Eredmények

A kísérleti csoportban a 8 hetes gyakorlatok elvégzése után szignifikánsan javult a diákok boldogságérzete, jobb lett a fizikai egészségük, kevésbé mutattak depressziós tüneteket, illetve a gyakorlatok fejlesztették a szociális funkcionálás képességüket és növelték az általános egészségügyi indexüket. A kontroll csoportban nem észleltek szignifikáns változást a vizsgált változók tekintetében.

4.    Összegzés

A feladatok elvégzésének eredményeként a diákok a boldogság skálán magasabb pontszámot értek el. Más szóval, a feladatok elvégzése boldogabbá tette a diákokat. A sport- és csoporttevékenysége közben az emberek megtanulnak segíteni egymásnak, megtanulják, hogyan legyenek csapatjátékosok, magabiztosabbá válnak, barátságokat kötnek. Mindez hozzájárul a boldogabb élethez. Mindemellett az eredmények azt mutatják, hogy a gyakorlatok végzése 8 hét elteltével csökkenti a fizikai szimptómákat, a depressziót, a diákok szociális kapcsolataikban jobban funkcionáltak és jobb lett az általános egészségügyi állapotuk. A különböző módon történő feladatok elvégzése tehát mentális egészséghez vezet. Ami az eredményeket illeti, a rendszeresen végzett gyakorlatok növelhetik a diákok boldogságérzetét és javítják az általános egészségügyi állapotukat. Az eredmények különösen fontosak, hiszen a diákok ennek tudatában protektív céllal is szervezhetnek sport tevékenységeket, hogy javítsák mentális egészségüket.