A szociális háló moderáló szerepe az alkoholfogyasztás  súlyossága  és a kezelőhelyek használatának mértéke között

Mowbray, O. (2014). The moderating role of social networks in the relationship between alcohol consumption and treatment utilization for alcohol-related problems. Journal of substance abuse treatment, 46(5), 597-601.

Készítette: Pataki Patricia

Absztrakt

Számos esetben a problémás alkoholfogyasztók csak akkor folyamodnak segítségért, mikorra a probléma eléri az alkoholizmus szintjét. Azonban felmerült, hogy a szociális háló, azaz, hogy hány különböző társas csoporthoz tartozik egy személy, esetleg moderátor-szerepet játszhat a segítségkéréshez való eljutásban. A jelen kutatás logisztikus regresszióval vizsgálta a kapcsolatot az alkoholfogyasztás, a szociális hálók illetve a segítségkérés között. A minta 1433 alkoholfüggőből állt, akik kitöltötték a Nemzeti Epidemológiai Kérdőív Alkohollal Kapcsolatos Részét (NESARC). Az eredmények kimutatták, hogy amennyiben a személy kiterjedt szociális hálózattal rendelkezett, volt kapcsolatos az alkoholfogyasztás mértéke és a segítségkérés ideje között, míg amennyiben nem volt erős a szociális háló, nem volt összefüggés a két változó között.

Bevezetés

A kezelési programok igénybevétele

Bár az alkoholprobléma nagyon elterjedt a népesség körében, csak az érintettek mintegy 28%-a fordul segítségért valamilyen állami vagy civil leszokást segítő szervezethez (Cohen, Feinn, Arias, & Kranzler, 2007). Azok a személyek, akik közül az alábbi tényezők közül valamelyik fennáll, sokkal ritkábban kérnek segítséget, még akkor is, ha alkoholproblémájuk már súlyos mértékeket ölt; úgy érzi a személy, hogy egyedül is képes megbirkózni a problémával; korábban már egyedül is sikerült rövid időre abbahagynia az ivást; továbbá ha úgy gondolja a személy, hogy a probléma magától is megoldódik, javulni fog (Cohen et al., 2007).

Ezekből a Cohenék által azonosított faktorokból arra következtethetünk, hogy a legtöbb személy megvárja, amíg tünetei súlyossá válnak, mielőtt segítségért folyamodik.

A szociális háló szerepe

Általánosságban véve elmondható, hogy a különböző egészségviselkedések alkalmazásában vagy nem alkalmazásában nagy szerepe van az adott személy szociális hálójának vagy a háló hiányának (Cohen, Doyle, Skoner, Rabin, & Gwaltney, 1997; House, Landis, & Umberson, 1988; Morgan, Neal, & Carder, 1997). A jelen kutatásban a szociális hálózatok elméleti keret segítségével vizsgálták a résztvevők közösségekbe való bevontságát; az elmúlt két hétben, illetve egy hónapban kellett visszaemlékezniük rá, hogy hányszor mentek el valamilyen közösségbe (Brissette, Cohen, & Seeman, 2000).

A szociális hálók erőssége azonban nem mutat egyenes arányosságot az alkoholproblémáikra kezelésért folyamodó személyek arányával, ugyanis például az intenzív szociális környezettől kapott erőteljes negative feedback hatására magától is leszokhat az alkoholproblémákkal küzdő személy (Humphreys & Noke, 1997).

Más részről viszont, ha a szociális környezetnek vannak információi például arról, hogy hol kérhető segítség, akkor az erősebb szociális háló valóban összefügghet a magasabb arányú segítségkéréssel (Weisner, 1993).

Ezekből az adatokból kitűnik, hogy nem egyértelmű a kapcsolat a szociális háló kiterjedtsége és az alkoholproblémákra való segítségkérés valószínűsége között. Több kutatásból úgy tűnik azonban, hogy az alkoholprobléma súlyossága is hatással lehet a kapcsolat irányára, azaz amennyiben súlyos alkoholproblémával rendelkezik a személy, a szociális háló erőssége bejósolhatja, hogy segítségért fordul-e valamilyen állami vagy civil leszokást elősegítő szervezethez; mivel a probléma súlyossága miatt „természetes remisszió”, azaz spontán öngyógyítás ilyen esetekben már csak ritkán jár eredménnyel. Ezzel szemben kevésbé súlyos alkoholprobléma esetén a sok szociális támogatás és feedback önmagában is gyógyuláshoz vezethet – ez esetben nincs is szükség kezelőhely felkeresésére.

Azok a személyek azonban, akiknek súlyos alkoholproblémájuk, ám kevés szociális kapcsolatuk van, valószínűleg kevéssé értesülnek arról, hogy hol kaphatnak segítséget, illetve kevesebb feedbacket kapnak arról, hogy a problémájuk valóban probléma – ezért esetükben feltételezhető, hogy szintén nem lesz szoros kapcsolat az alkoholprobléma mértéke és a kezelőhely felkeresésének valószínűsége közt (szemben a sok társsal rendelkező alkoholistákkal).

A jelen kutatás célja, hogy feltárja, hogy valóban moduláló szerepet tölt-e be a szociális hálók kiterjedtsége az alkoholprobléma súlyossága és a kezelési helyek felkeresésének valószínűsége között.

Hipotézisek

1) A háttérváltozók kiszűrése mellett pozitív kapcsolat tapasztalható az alkoholprobléma súlyossága, és a kezelőhelyek felkeresésének valószínűsége között.

2) A háttérváltozók hatásának kiszűrése mellett az tapasztalható, hogy a szociális háló erőssége moderálja a kapcsolatot az alkoholprobléma súlyossága és a kezelőhely felkeresésének valószínűsége között. A szociális kapcsolatok kiterjedtségének magasabb szintje az alkoholprobléma súlyosságának és a kezelőhely felkeresésének szorosabb együttjárását jósolja be. Ezzel szemben a szegényesebb szociális háló esetében gyengül a probléma súlyossága és a segítségkérés közötti pozitív korreláció mértéke.

Módszerek

Minta

A minta azokból a személyekből állt, akik kitöltötték a Nemzeti Epidemológiai Kérdőív Alkohollal Kapcsolatos Részét (NESARC), és a DSM-IV kritériumrendszerének értelmében alkoholfüggő besorolásba estek (N=1433). A NEARC az USA 18 éven felüli, nem intézményi keretek között élő lakosságára reprezentatív felmérés.

Az alkoholzavar súlyosságának meghatározása illetve az egyéb komorbid pszichiátriai zavarok megállapítása az Alkoholfüggőség és Egyéb Komorbid Zavarok Interjú segítségével történt (AUDADIS-IV) (Grant et al., 2007, 2003, Grant, Kaplan, & Stinson, 2007; Ruan, Goldstein, Chou, Smith, et al., 2008).

Mérőeszközök

Alkoholfogyasztás

Az alkoholfogyasztást az elmúlt évre vonatkozóan napi rendszerességgel jelentették a vizsgálati személyek, önbevallásos módon. A különböző italfajtákból (sör, bor, égetett szesz, stb.) az alkoholszázalék segítségével az etanol mennyiségét számolta ki a program; ezzel az adattal dolgoztak a kutatók az összehasonlítások során.

Szociális háló

A szociális kapcsolatokat a Szociális Kapcsolat Index segítségével mérték fel (Cohen

et al., 1997); mely azt vizsgálja, hogy hányféle különböző csoportból áll legalább egy-egy személlyel rendszeres (minimum kéthetenti) kapcsolatban a vizsgálati személy. Maximálisan tizenegy különböző csoportnak lehetett tagja a személy (a különböző csoportfajták előre megadottak, pl. közeli család, hitközösség stb.).

Kezelőhelyek felkeresése

A NEARC tizenhárom különböző alkoholproblémák kezelésére alkalmas helyről kapott adatokat arra vonatkozóan, hogy a résztvevők felkeresték-e az adott helyet az elmúlt tizenkét hónapban. A tizenhárom hely között szerepelt többek közt az Anonim Alkoholisták Szervezete, a családsegítők illetve nevelési tanácsadók hálózata, többféle alkohol/drog detoxifikációs program stb..

Demográfiai adatok

Lekérdezésre került a legmagasabb iskolai végzettség, az etnikai/rassz hovatartozás, illetve az éves jövedelem.

Pszichopatológiai profilok

A DSM-IV szerint vizsgálták, hogy a vizsgálati személy elérte-e az alkoholfüggőség, major depresszió, valamilyen szorongásos zavar kritériumát az elmúlt évben.

Eredmények

A résztvevők az elmúlt évben átlagosan napi 73,34 ml etanol elfogyasztását jelentették. Átlagosan 4,41 féle társas csoporthoz tartoztak a személyek (a lehetséges maximális 11 féle szociális háló közül). A vizsgálati személyek 67% százaléka fehér bőrű, nem hispán származású, 68%-uk férfi, és az átlagéletkor 36,6 év volt. A résztvevők 59,7%-a a gimnáziumi érettséginél magasabb végzettséggel rendelkezett.

Logisztikus regresszióval ellenőrizték a szerzők, hogy valóban moderátor szerepet töltött-e be a szociális háló változó az alkoholfogyasztás és a kezelőhely felkeresés-mértéke között; az így kapott modell szignifikáns lett (OR = 1.04, p b .05).

Önmagában a szociális háló erőssége nem jósolta be a kezelőhelyhez való fordulást; az alkoholfogyasztás mennyisége viszont igen (OR = 1.09, p b .05).

Továbbá az elmúlt évben átélt major depresszió is valószínűsítette a kezelőhelyhez fordulást (OR = 2.12, p b .01), ahogy a szorongásos zavarok is (OR = 1.94, p b .05).

Az alapján, hogy mennyire kiterjedt szociális hálóval rendelkeztek a vizsgálati személyek, két sáv került kialakításra: akik egy szórással az átlag alatt voltak, azok lettek a „kevés kapcsolat” csoport (2,14 vagy annál kevesebb csoporthoz tartozás); akik pedig az átlag felett voltak legalább egy szórással, azok alkották a „sok kapcsolat” csoportot (6,68 vagy annál több csoporthoz tartozás). 

Mindkét regresszió eredménye szignifikáns volt, és a köztük tapasztalható eltérés is szignifikáns volt. Az erősebb szociális hálóval rendelkező személyek esetén jóval erősebb volt a kapcsolat a két változó között.

Diszkusszió

Az eredmények azt mutatják, hogy az alkoholfogyasztás és a segítségkérés közötti kapcsolatot részben a szociális háló kiterjedtségének mértéke modulálja.

Robusztus eredményként elmondható, hogy az alkoholfogyasztás mértéke valóban együtt jár a segítségérés valószínűségével, és ez a kapcsolat fennmarad akkor is, ha a demográfiai adatok illetve a klinikai kórképek hatását is beszámítjuk. Az eredmény alátámasztja azt a megfigyelést, hogy az átlagemberek csak akkor fordulnak valamilyen kezelőhelyhez segítségért, ha már igen súlyos a problémájuk (Booth et al., 1991; Kaskutas et al., 1997)

Azonban a logisztikus regresszió alkalmazásával, a demográfiai és a klinikai adatok figyelembevételével, sikerült azt is alátámasztani, hogy a szociális hálózat erőssége modulálja az alkoholfogyasztás és a kezelőhelyek felkeresése közötti kapcsolatot. Azok a személyek, akik sokféle szociális kapcsolattal rendelkeznek, jóval nagyobb valószínűséggel fognak segítséget kérni alkoholprobléma esetén, mint kevesebb társas kapcsolattal rendelkező társaik.

Korlátok

Mivel a jelen kutatás egy keresztmetszeti kutatás része, oksági következtetések levonása csak korlátozottan lehetséges. Alternatív magyarázatként lehetséges lehet az is, hogy a több csoporthoz tartozás éppen a kezelésben való részvételnek a következménye, mert a kezelésbe belépő, és meggyógyuló személyek a gyógyulás során vagy utána drasztikusan sok új kapcsolatot gyűjtenek maguk köré.

Konklúzió

A kutatás korlátait észben tartva kellő óvatossággal kell interpretálni a kapott eredményeket. A jelen kutatás rámutat, hogy az egészségfenntartást célzó intervenciók során különösen fontos, hogy bármilyen szűrőprogram a magas alkoholfogyasztással és kevés társas kapcsolattal rendelkező egyének kezelésbe való bevonására törekedjen.

Az alkoholbetegek körében végzett korábbi kutatások kimutatták, hogy a nők (Cohen & Janicki-Deverts, 2009), az alacsony SES-sel rendelkező személyek (Westermeyer,

Thuras, & Waaijer, 2004), a valamilyen mentális betegségben vagy egyéb szerhasználati zavarban szenvedők (Tracy & Biegel, 2006), illetve azok a betegek, akiknek súlyosabb az alkoholproblémájuk (Burk, van der Vorst, Kerr, & Stattin, 2012), nagyobb valószínűséggel rendelkeznek szegényes szociális hálóval. Érdemes lehet tehát az intervenciós programok során ezeknek az alcsoportoknak a megkeresése és célzott megszólítása, mert ők azok, akik máskülönben nem valószínű, hogy eljutnának a segítségkérés meglépéséig.

Ráadásként, az is lehetséges, hogy a kezelésben való részvétel valóban növeli a szociális kapcsolatok számát; ez az állítás azonban nem megalapozott jelen pillanatban, ellenőrzésére további kutatások szükségesek.