A félelem, a düh, a gyümölcsök és a zöldségek: az érzelmek és az üzenetkeretezés interakciós hatásai az egészségmagatartásra.

 

Gerend, Mary A., and Maner, J. K. (2011). Fear, anger, fruits, and veggies: Interactive effects of emotion and message framing on health behavior. Health Psychology 30, 420-423.

Az eredeti cikk elérhető online ezen a webhelyen: http://www.communicationcache.com/uploads/1/0/8/8/10887248/fear_anger_fruits_and_veggies-_interactive_effects_of_emotion_and_message_framing_on_health_behavior.pdf

Készítette: Kristóf Boglárka

Az üzenetkeretezés (message framing) egy elméletileg is megalapozott egészségkommunikációs stratégia, amelyet arra fejlesztettek ki, hogy cselekvést motiváljon. Mindezt úgy teszi, hogy kihangsúlyozza adott cselekvés megkezdésének előnyeit (nyereség), vagy a cselekvés elmaradása következtében megjelenő költségeket (veszteség). Ez a kutatás azt vizsgálta, hogy ezeknek a bizonyos keretes üzeneteknek a hatékonysága függ-e a befogadó érzelmi állapotától. A vizsgálatban a félelem dühvel szembeni hatását vizsgálták, amely két érzelem egyaránt gyakran megjelenik az egészségről való döntéshozás folyamata során.

Az üzenetkeretezés, úgy tűnik, hatékony ösztönző stratégiának bizonyul a széles körű egészséggel kapcsolatos szokások és gyakorlatok megváltoztatását tekintve. A módszer lényege, hogy vagy a nyereségek, vagy a veszteségek szempontjából megfogalmazott felhívások segítségével próbálunk cselekvést előmozdítani. Egy nyereségkeretes üzenet adott egészségviselkedés előnyeit emeli ki: „Egy gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrend követése jótékony hatással van az Ön egészségére”. Ezzel szemben egy veszteségkeretes üzenet az egészségviselkedés kikerülésével járó költségekre fókuszál: „Egy gyümölcsökben és zöldségekben szegény étrend követése káros lehet az Ön egészségére”.

Ez a kutatás azt vizsgálta, hogy a keretes egészségkommunikáció mennyire függ az üzenet befogadójának lelki állapotától. Középpontba a félelem és a düh kerültek, hiszen ezek az érzelmek gyakran megjelennek az egészségmagatartást befolyásoló döntéshozatalkor (például akkor, amikor diagnózist kapunk, a kezelést illető döntést kell hoznunk, stb). Azt feltételezték, hogy az emberek különösen akkor motiváltak arra, hogy eleget tegyenek a viselkedésváltoztatásra irányuló javaslatoknak, ha az üzenet összhangban van az aktuális érzelmi állapotukkal.

15 évvel korábban egy olyan prediktív rendszer került bevezetésre, amely képes volt előjelezni, hogy relatíve mennyire lesznek hatékonyak a nyereség- vagy veszteségkeretes felhívások. Akkor arra következtettek, hogy a nyereség- és veszteségkeretes üzenetek hatékonysága attól függ, hogy a személy a viselkedéshez kockázatokat is társít-e. Habár a veszteségkeretes felhívásokat hatékonyabbnak vélték azokban az esetekben, amikor bizonytalanság és kockázat is felmerült a viselkedés kapcsán, a nyereségkeretes felhívások akkor voltak hatékonyabbak, amikor a viselkedés biztonsággal és bizonyossággal függött össze. Ez a rendszer azon az elképzelésen nyugszik, hogy ez a fajta kockázatészlelés az üzenetben leírt viselkedéssel kapcsolatos hiedelmekből ered. Mindez annyit jelent, hogy a viselkedésről alkotott hiedelem a kockázatészlelést megnövelheti. Ugyanakkor a keretes üzenetek hatékonysága más tényezőkön is múlhat, amelyek az üzenetbe foglalt viselkedéssel csupán együtt járnak. A fő hipotézis szerint a nyereség- vagy veszteségkeretes üzenetek hatékonysága a befogadó érzelmi állapotától függ.

Néhány kutatás már vizsgálta a pozitív és a negatív kedélyállapotokat a keretüzenetekkel kapcsolatban, azonban meggyőző eredmények nem születtek. Egy tanulmány például azt mutatta, hogy a jó hangulatban lévő emberek reagálnak leginkább a veszteségkeretes felhívásokra, míg a rossz hangulat váltott ki leginkább viselkedésválaszt a nyereségkeretes üzenetekre. Más kutatók azonban éppen ellenkező következtetésre jutottak. Mi lehet a nem egységes eredmények hátterében? A  korábbi kutatások főleg a hangulati állapotok két pólusára fókuszáltak (pozitív vagy negatív), és nem a konkrét érzelmekre. Az aktuális érzelemelméletek alapján mindenképpen tovább kell lépnünk a valencia-alapú megközelítéseken, hogy a specifikus érzelmi állapotokat vizsgálhassuk. Habár különböző érzelmi állapotok, mint a félelem, düh, undor, szomorúság és féltékenység ugyanúgy negatív valenciával bírnak, mégis különböző hatással lehetnek a lélektani működésre. A félelem és a düh például mindketten negatív érzelmek, de ellentétes hatással vannak a kockázattal kapcsolatos döntésekre. Akik éppen félnek, hajlamosak pesszimista kockázatbecslésre, míg azok, akik dühösek, optimistán mérik fel a kockázatokat.

Ezek az eredmények alátámasztják, hogy a specifikus érzelmi állapotok mind más-más kognitív értékelési mintázatokkal köthetők össze. A félelem és a düh majdnem teljesen ellentétesen hatnak a bizonyosság és a kontroll érzetére. A félelmet általában az alacsony bizonyosság és a személyes kontroll hiánya jellemzi, amely jellemzően a magas kockázatészleléssel is összefüggésbe hozhatóak. A düh ellenben a magas bizonyossággal és személyes kontrollérzettel társul, amelyek sokkal inkább az alacsony kockázatészleléssel kapcsolódnak össze. Emellett azt is megfigyelték, hogy míg a félelem a lehetséges negatív események és ingerek elkerülését ösztönzi, a düh inkább a megközelítő viselkedést hívja elő.

Ha mindezt az üzenetkeretezés kontextusába helyezzük, feltételezhetjük, hogy a düh és a félelem másképp fogja befolyásolni az emberek befogadóképességét nyereség- illetve veszteségkeretes üzenetek esetében. A kutatás vezetői tehát azt feltételezték, hogy azok az alanyok, akik félelemmel teli érzelmi állapotba kerülnek, magas kockázatot és potenciális fenyegetést fognak észlelni, amelynek hatására erősebben reagálnak a veszteségkeretes üzenetekre, mint a nyereségkeretesekre. Ezzel szemben a dühös érzelmi állapotú résztvevők kevésbé fogják kockázatosnak érezni a helyzetüket, a fenyegetés helyett jobban fognak fókuszálni a potenciális jutalomra, valamint fogékonyabbak lesznek a veszteségkeretes felhívásokra.

Módszerek:

A kutatásban 133 főiskolai vagy egyetemi hallgató vett részt, akik véletlenszerűen kerültek beosztásra egy félelem- vagy dühindukciós feladatba, mely során előfeszítő ingerek hozták létre ezeket az ideiglenes érzelmi állapotokat. Ezt követően egy nyereség- vagy veszteségkeretbe foglalt röpiratot olvastak el a gyümölcs és zöldségfogyasztás ösztönzéséről. A személyek gyümölcs- és zöldségbevitele napi adagokban került meghatározásra a vizsgálattól számított második hét leteltével, utólagos online kérdőív segítségével.

A résztvevők fele tehát az a) dühindukciós, vagy b) félelemindukciós feladatba került, és ezeken a csoportokon belül is véletlenszerűen alakították ki azokat az alcsoportokat akik vagy 1) nyereségkeretes felhívást, vagy 2) veszteségkeretes felhívást olvastak. Az érzelemindukció (manipuláció) során a vizsgálati személyek feladata az volt, hogy röviden írjanak le 4-5 dolgot, amitől nagyon félnek, vagy amitől nagyon dühbe gurulnak, majd írjanak egy esszét egy olyan helyzetről, amitől a leginkább félnek, vagy leginkább feldühíti őket. Az instrukció szerint arra is figyelniük kellett, hogy olyan részletességgel írják le a szituációt, hogy ha valaki elolvassa az esszét, szintén félelmet vagy dühöt váltson ki belőle.

A manipulációt követően a résztvevők vagy nyereség-, vagy veszteségkeretes felhívást olvastak a gyümölcs- és zöldségfogyasztás támogatásáról. Nyereségkeretes röpirat: „A gyümölcs- és zöldségfogyasztás előnyei könnyen felhalmozódnak – a krónikus betegségek kockázatának csökkenése csak a kezdet!” Veszteségkeretes röpirat: „Az elenyészőbb gyümölcs- és zöldségfogyasztás kockázatai könnyen felhalmozódnak – a krónikus betegségek kockázatának növekedése csak a kezdet!” Az érzelemindukciós feladat előtt felmérték az alap gyümölcs- és zöldségbevitelt egy korábban sokat használt kérdőív segítségével. A vonásszintű dühöt, illetve a vonásszorongást egy 10 tételes kérdőívvel mérték. A röpirat elolvasását követően a résztvevők azonnal értékelték, hogy az üzenet mennyire hangsúlyozta a nem elég gyümölcs- és zöldségfogyasztás hátrányait, valamint az elég gyümölcs- és zöldségbevitel előnyeit.

Eredmények:

A résztvevők minden csoportban átlagosan 2,1 adag gyümölcsöt és zöldséget fogyasztottak naponta. Azok a személyek, akik a nyereségkeretes feltételben vettek részt, arról számoltak be, hogy a röpirat jobban fókuszált a gyümölcs- és zöldségfogyasztás előnyeire, mint a fogyasztásuk elmaradásakor keletkező károkra.
A vizsgálatot követő két hétben történő gyümölcs- és zöldségfogyasztásra elhanyagolható hatást gyakorolt az érzelem, mint főhatás, azonban az üzenet kerete és az érzelem kereszthatása megnyilvánult. A félelemindukciós feladatban résztvevők közül azok számoltak be nagyobb gyümölcs- és zöldségbevitelről a vizsgálatot követő két hétben, akik a veszteségkeretes röpiratot olvasták. A dühindukciós csoportban azonban azok a személyek ettek több gyümölcsöt és zöldséget, akik a nyereségkeretes üzenetet kapták. Azok az üzenetek érték tehát el a kívánt hatást - vagyis a nagyobb gyümölcs- és zöldségfogyasztást , amelyeknek a kerete összeegyeztethető volt a személy aktuális érzelmi állapotával (DÜH-nyereség; FÉLELEM-veszteség). A nem összeillő üzenetkeret-érzelem párosításokban lényegesen kisebb volt a gyümölcs- és zöldségbevitel növekedése.

Megvitatás:

A fő hipotézis, miszerint a keretes egészségkommunikációra adott válaszok az üzenetek befogadójának érzelmi állapotától függenek, megerősítést nyert. Ez a kutatás főként abban nyújt újat, hogy demonstrálja: az átmeneti érzelmi állapotok még akkor is képesek befolyásolni a keretes egészségüzenetekre adott válaszokat, ha teljesen mellékesek az üzenetbe foglalt ajánlott viselkedés tekintetében. Továbbá arra is fény derült, hogy két ugyanolyan negatív valenciával bíró affektív állapot is képes rendkívül szerteágazó hatások kiváltására, amikor a keretüzenetekre adott válaszokról beszélünk. Az eredmények fontos gyakorlati jelentőséggel bírnak olyan betegellátási szituációk kapcsán, amelyek dühöt vagy félelmet váltanak ki. Például egészségügyi problémával diagnosztizált betegeknél erős érzelmekkel is számolnunk kell, amelyek mindezek alapján befolyásolhatják, hogy a betegek miként reagálnak a soron következő egészségügyi javallatokra.

A tanulmány korlátai előrevetítik a jövőbeni kutatást a témában. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az elkövetkezendőkben lényeges lenne felmérni azt is, hogy a létrejövő hatások vajon hosszabb időintervallumban is fennmaradnak-e, mint két hét. Érdemes lenne továbbá azt is megfigyelni, hogy más típusú egészségviselkedés kapcsán megfigyelhetőek-e. A leegyszerűsített érzelmi minták szintén vita tárgyát képezhetik, ugyanis egy diagnózissal való szembesítéskor a beteg különféle változatos érzelmeket egyszerre is képes megélni, amely érzelmi kavalkádban valószínűleg a félelem és a düh együttes megjelenése is lehetséges.

Összegezve az eddig leírtakat, jelen kutatás eredményei azt mutatták, hogy a keretes üzenetek hatását olyan tényezők is befolyásolhatják, amelyek az üzenetekben foglalt viselkedéshez csak mellékesen kapcsolhatóak. A keretes üzenetek hatását befolyásolja emellett a személy átmeneti érzelmi állapota is. Míg a félelemmel teli személyek különösen jól reagálnak a veszteségkeretes felhívásokra, addig a dühösekre a nyereségkeretes felhívások vannak nagy hatással. Érdemes tehát az egészségkommunikációs kutatásokban a specifikus érzelmek szerepét tovább vizsgálni.