Hogyan gyógyít a  kommunikáció? Kapcsolat az orvos-beteg kommunikáció egyes vonásai és a különböző egészségügyi mutatók kötött

Street Jr, R. L., Makoul, G., Arora, N. K., & Epstein, R. M. (2009). How does communication heal? Pathways linking clinician–patient communication to health outcomes. Patient education and counseling, 74(3), 295-301.

https://doi.org/10.1016/j.pec.2008.11.015

Készítette: Bartók Blanka

Absztrakt

A cikk azért jött létre, mert hiába születtek már korábbi kutatások arról, hogy az orvos és betege közti kommunikáció hatással van az egészségügyi eredményekre, mégsem világos, hogy pontosan milyen mechanizmusok állnak ennek hátterében.

Már maga a beszélgetés is lehet terápiás hatású (pl. a kliens szorongásának csökkentése, megnyugtatása által), viszont sokszor az orvos beteg között lezajlott kommunikáció indirektebb módon is befolyásolja a páciens egészségügyi állapotát. Az interakció közvetlen kimenetelei közé tartozik a kliens megértése, a bizalom és a köztük létrejött megállapodás. Melyek még tovább hatnak a köztes kimenetekre (pl. megnövekedett elfogadás, megfelelőbb öngondoskodási készség), melyek hatnak a beteg egészségére és a jóllétére. A cikk szerzői hét útvonalat különítettek el, melyen keresztül a kommunikáció pozitív hatással lehet az egészségre, ebbe beleértve az egészségügyi ellátáshoz való fokozottabb hozzáférést, betegek ismeretének és megértésének növekedését, jobb orvosi döntést, fokozott terápiás szövetséget, fokozott társas támogatást, kliens ágencia érzetének fokozódását illetve jobb érzelem kontrollt.

A cikk egy olyan alapot szeretne biztosítani, amire későbbi kutatások építhetnek, ha céljuk a kommunikáció és az egészségügyi eredmények közötti kapcsolat feltárása. A cikk legvégén a szerzők egy kutatási program javaslatot is megfogalmaznak.

Ezenkívül a cikk gyakorlati haszna, hogy már most felhívja a terapeuták és kliensek figyelmét, arra, hogy ki kéne használniuk a kommunikációban rejlő gyógyító erőt.

Bevezetés

Orvos-beteg kommunikáció és hatásai: A tudomány jelenlegi állapota

Azokat a kutatásokat, melyben a kommunikáció pozitív egészségügyi hatásait nézték két csoportra oszthatjuk. Az egyikben azok a kutatások szerepelnek, ahol randomizált kontrollált vizsgálatokat végeztek azért, hogy megnézzék, hogyan változnak a különböző orvos-beteg kommunikációs stílusok és az orvosi döntések. Egy összefoglaló tanulmányban bebizonyították, hogy a kommunikációs intervenciók hatására, melyben az orvosok például több kérdést tettek fel a betegeknek és többször helyezték a pácienst a beszélgetés középpontjába megnövekedett az orvos-beteg közti kommunikáció hatékonysága. Mégis a gyógyulásnak csak kevesebb, mint a vizsgálatok felében (44%) lett pozitív kimenetele. A korábbi kutatások különböző kimentelei azzal magyarázhatók, hogy az egyes kutatásokban más-más hatásokat vizsgáltak, illetve más- más módszerekkel mérték a változókat, vagy kicsi volt a minta elemszáma.

A másik típusú kutatási csoportba, olyan keresztmetszeti leíró tanulmányok tartoznak, melyek korrelációs kapcsolatokat kerestek az orvos – beteg kommunikációs viselkedése és az egészségügyi eredmények között.  Például különböző jegyei a beteg központú kommunikációnak (pl. orvosok érthető magyarázata, az orvos együttérzése, a beteg aktív részvétele, illetve a beteg bevonása a döntéshozásba) fordítottan korrelált a vérnyomás és a szorongás szintjével illetve a szervi megbetegedésekkel. Más kutatások viszont nem találtak vagy vegyes kapcsolatot találtak a kommunikáció és az egészségi állapot között.  Az eredmények közötti következetlenségeket több tényező okozhatta. Először is köszönhető lehet annak, hogy nem határozták meg azokat a folyamatokat, melyek összekötik a kommunikációt az egészségi állapottal. Ezenkívül a legtöbb kutatás korreláció, vagyis nem tár fel ok-okozati következtetéseket. Például a cikk szerzői egy korábbi kutatásukban azt találták, hogy a cukorbeteg betegeknek szegényebb anyagcsere szabályozásuk volt olyan nővérekkel való konzultáció után, akik több irányító kommunikációs stílust használtak (pl. megszakítás, irányelvek, egyet nem értés). Ami eredményezheti azt, hogy a beteg kevésbé vonódott be a döntés hozatalba, ami az elfogadás és a kezelés megértésének csökkenését eredményezheti. Viszont egy alternatív magyarázat az is lehet, hogy a beteg nem volt kooperatív és elfogadó és emiatt volt irányító a kommunikációs stílusa a nővérnek. Tehát nem tiszta, hogy mi miatt alakult ki a helyzet, ami téves magyarázathoz vezethet.  

Az sem tiszta, hogy a kommunikációnak melyik apektusa mit okoz. Több kutatás azonosította már a beteg központú kommunikáció kulcs elemeit, mint például: információ csere, bizonytalanság kezelése, beteg önmenedzselésének lehetővé tétele, érzelemre adott válasz, orvos-beteg kapcsolat támogatása, közös döntés hozás. Azt viszont nem tudjuk, hogy ezek közül a részek közül melyik vezet jobb egészséghez. Például egy randomizált kontrollált vizsgálatban az orvos kommunikációs intervenciója abból állt, hogy aktívan kellett hallgatnia a beteget (cukorbetegekről volt szó) és tárgyalási készségét kellett alkalmaznia. Akik az intervenciós csoportban voltak jobban meg voltak elégedve az orvossal való találkozással és magasabb jóllétről számoltak be. Mégsem volt ez hatással az anyagcsere folyamataikra és több súlyt szedtek fel. Tehát összefoglalva a kettőt: jobb érzéseik voltak az egészségükkel kapcsolatban, de egészségügyi mutatóikban ez a jóllét nem nyilvánult meg.  

Ezenkívül az is probléma, hogy a kutatások ritkán helyezik a beteg orvos kommunikációt tágabb környezetbe (fiziológiai, személyes és szociális meghatározottságát ritkán nézik). Illetve az is fontos, hogy lehet, hogy a kommunikáció nem közvetlenül az egészségre hat, hanem viselkedéses változást indukál, aminek lesz a későbbiekben egészségbefolyásoló hatása.

Negyedik probléma a mérés. Például gond lehet az, hogy az orvos hiába tájékoztatta a beteget, nem biztos, hogy az kellően informatív volt a beteg számára, illetve nem biztos, hogy megértette azt. Illetve a döntés hozásban való részvétel megítélése különbözhet a beteg és a megfigyelő között. Tehát nehéz, meghatározni, hogy hogy mérjünk egy adott konstruktumot.

Összességében azt mondhatjuk, ahhoz, hogy megértsük hogyan hat az orvos beteg kommunikáció az egészségre, fel kell tárnunk, hogy a kommunikáció melyik jól definiálható és specifikus aspektusa milyen specifikus változásokat idézhet elő az egészségben, illetve ezeket a hatásokat, hogyan módosítják kontextuális tényezők (mind klinikai tényezők, mind családi, mind szociális faktorok).

Ehhez arra van szükség, hogy a leíró fogalmi kereten túl alkossunk egy teoretikus magyarázó modellt. 

Kommunikáció és a jobb egészség közötti kapcsolat

Mi segíti a fizikai egészséget?

A kommunikáció viszonylatában a megfelelő orvos-beteg konzultáció hatására a beteg megfelelő diagnózist és kezelést kaphat, a beteg részéről pedig magasabb elköteleződésre és gyógyulásba vetett hitre számíthatunk, melyek gyorsabb gyógyulást eredményezhetnek.

Mi javítja a pszichológiai aspektusát az egészségnek?

Az orvos-beteg konzultációnak lehet pozitív direkt hatása az egészség pszichológiai aspektusára, ha az orvos megerősíti a beteget, ha a páciens értékesnek, reménytelinek érezheti magát a találkozó után, vagy ha megnyugtatónak érzi a találkozást. A találkozás indirekt hatása pedig megnyilvánulhat a megfelelő diagnózis elállításán és a kezelésen keresztül.

Kommunikációs utakat, ami jobb egészségi állapothoz vezet a cikk szerzői szerint a következő ábra foglalja össze:  

Útmutatók a jövőbeni kutatáshoz

A jövőbeli kutatások, melyek a kommunikáció és az egészségügyi eredmények közötti kapcsolatot szeretnék feltárni, arra kéne irányuljanak, hogy megtalálják az egyes utakat amin keresztül a kommunikáció hatni tud az egészségre és a jóllétre. Először érdemes lehet az egészség változókat azonosítani és visszakeresni az erre ható közvetlen és közvetett tényezőket, melyek mérhetők és végül meghatározni azt, hogy milyen aspektusai relevánsak az orvos beteg kommunikációnak. A cikk szerzői vettek néhány példát. Például a hipertóniával kezelt betegeknél nagyon fontos, hogy az orvos elérje, hogy a betegek betartsák az előírásokat, míg a rákos betegek fájdalom kezelésénél az orvos-beteg kommunikáció úgy hathat a beteg egészségére, ha a beteg megtanulja hatékonyan és félelem mentes csillapítani a fájdalmát, míg a halálos betegeknél életük utolsó stádiumában a segítő orvosi kommunikáció célja, hogy a beteg és a családja érzelmi jóllétét biztosítsa.

Következtetés

Ezzel a cikkel a szerzők megpróbálták bemutatni, hogy a kommunikáció egyes elemeinek milyen közvetlen és közvetett hatásai vannak a beteg egészség állapotára. Illetve megalkottak egy egyszerű és pragmatikus modellt, amiben megfogalmaztak útvonalakat, melyen keresztül a kommunikáció egyes elemei hathatnak közvetlen és közvetett úton a betegek életminőségére. Ezenkívül a cikk szerzői arra is felhívják a figyelmünket, hogy vegyük mindig számításba a kontextuális tényezőket, mivel nem mindegy, hogy milyen orvosról és betegről van szó, illetve milyen betegségben és a betegség melyik stádiumában áll a páciens, illetve nem szabad megfeledkezni a beteg életkörülményeiről sem. Ezenkívül a cikk szerzői felhívják a figyelmünket, hogy még szigorúbb megközelítésre van szükség mind teoretikus, mind kontextuális, és mérési szinten, ha szignifikáns eredményeket szeretnénk kapni.