Az  indulati és depresszív rumináció egyedi hatásai a pszichopatológiás étkezési  zavarokra és az impulzivitás, mint moderátorváltozó szerepe

Wang, S. B., & Borders, A. (2018). The unique effects of angry and depressive rumination on eating-disorder psychopathology and the mediating role of impulsivity. Eating behaviors, 29, 41-47.

Készítettes: Szily Dorottya

Absztrakt:

A negatív érzelmek és a maladaptív érzelemszabályozás összefüggésben áll az étkezési zavarokkal, továbbá a depresszív rumináció is befolyásolhatja ezen zavarok kezdetének, fennmaradásának és súlyosságának tényezőit. Noha a düh és az étkezési zavarok között is erős kapcsolat áll fenn, az indulati rumináció és az evészavarok kapcsolatában fennálló mechanizmus még feltáratlan terület. Jelen kutatás célja a vonásszintű depresszív és az indulati rumináció étkezési zavarokra való befolyásoló hatásának vizsgálata, továbbá annak feltárása volt, hogy a negatív kitörések (a negatív eseményekre adott hirtelen impulzív válaszok) hogyan hatnak ezekre a kapcsolatokra. A kutatás két tanulmány keretében végzett keresztmetszeti és utánkövetéses (5 hónapig tartó) vizsgálatot egy egészséges, egyetemista hallgatókból álló (119 fős) és egy evészavarral diagnosztizált(85 fős) mintán. A résztvevők mindegyike a vizsgált dimenziókkal (indulatos és depresszív rumináció, evészavar, negatív kitörések) kapcsolatos kérdőíveket töltöttki.A kutatás eredményeképp megállapították, hogy az indulati rumináció közvetett módon, a negatív kitörések által hat az étkezési zavarokra, mind a klinikai, mind a normál populációban. A depresszív rumináció evészavarokra történő befolyásoló hatása ugyanakkor csak részben, az első keresztmetszeti vizsgálatban teljesült, melyből aza következtetés vonható le, hogy a depresszív rumináció és az étkezési zavarok között kimutatható kapcsolat a depresszív és az indulati rumináció komponensei között való átfedések eredménye. Mindezek következtében  azok az intervenciók, melyek az indulati rumináció és a negatív kitörések kezelését célozzák,pozitívanhathatnak az étkezési zavarok prevenciójára, kezelésére sőt akár a zavar diagnózisa és súlyossága tekintetében is.

Bevezetés

Az evészavarok érzelemszabályozási modellje szerint a zavart evési viselkedés tulajdonképpen érzelemszabályozási funkciót elégít ki azon személyek számára, akiknek nincsenek kielégítő megküzdési stratégiáik a negatív események által kiváltott érzelmek kezelésére. Mindezek következtében a patológiás evészavarokban a negatív affektusok alapvető szerepet játszanak. Az utóbbi időben került a szakemberek figyelmének fókuszába, a rumináció- azaz a negatív események indukálta negatív,perszeveratívkogníciós stílus-, mint a negatív hangulati állapotra adott maladaptív megküzdési mód. A kutatók a személyekben megjelenő repetitív gondolatok típusa alapján kétfajta ruminációs stílust, a depresszív és az indulati ruminációt fedezték fel, melyek különböző pszichopatológiákkal hozhatók összefüggésbe. Jelen tanulmány a depresszív és az indulati rumináció egyedi hatásainak feltárására törekszik, azaz hogy megvizsgálja ezen tényezők potenciális mediátor szerepét a patológiás evészavarokan mind a  klinikai és az egészséges populációban.

A depresszív rumináció konzisztens implikálja az evészavarok kialakulását és fennmaradását, továbbá predikciós hatással bír a falásrohamok és  a purgáló viselkedés megjelenésének tekintetében az egyetemi hallgatók és a serdülő korosztály esetében is. A depresszív ruminatív stílus inkább jellemző az anorexia vagy bulimia nervosa-ban szenvedőkre, mint az egészséges személyekre, továbbá erős összefüggést mutat az evészavarok különböző típusainak ( anorexia, bulimia, binge-eating és elhízás) súlyosságára nézve is. Ezzel szemben a kutatások hiányossága végett, szinte semmilyen szakirodalmi adat nem szolgál az indulati rumináció és az evészavarok közti lehetséges összefüggések megállapítására. Ez a kognitív stílus olyan viselkedésmódokkal áll kapcsolatban, mint az emocionálisdiszregulácó, az impulzivitás a kockázatos viselkedések. Annak ellenére a haraggal való megküzdés és az evészavarok pszichopatológiája közt fennálló kapcsolat jól megalapozott szakirodalmi háttérrel rendelkezik, mindössze két tanulmány vizsgálta az indulati rumináció és az evészavarok összefüggéseit, melyekben a bulimia és a borderline személyiségzavar ás az említett ruminációs stílus között találtak együttjárást. Mindezek fényében látható, hogy a két kognitív stílus egyedi hatásainak mechanizmusa még feltáratlan terület.

Továbbá keveset tudunk a rumináció és az evészavarok kapcsolata mögött meghúzódó mechanizmusokról is, melyek között szerepe lehet például az olyan impulzív tényezőknek, mint a negatív kitörések (a negatív eseményekre adott impulzív, hirtelen válaszok). A negatív kitörések szoros összefüggésben állnak a már említett két kognitív stílussal és predikciós erővel bírnak a zavart étkezési magatartás kialakulásának tekintetében a serdülő és a fiatal felnőtt korosztályt illetően. Ennek következtében feltételezhető, hogy a negatív kitörések mediálják a depresszív és indulati rumináció és az étkezési zavarok kapcsolatát. Az alábbi tanulmányok az indulati és depresszív rumináció és az étkezési zavarok pszichoptatológiájában fennálló egyedi összefüggéseket igyekszik feltárni egy klinikai és egy nem klinikai minta segítségével- Az első tanulmány (Study 1) egy egyetemista hallgatókból álló mintán végzett utánkövetéses vizsgálat eredményeit mutatja be. A második tanulmány (Study 2)egy különböző evészavarokkal rendelkező, kezelést még kereső klinikai mintán végzett keresztmetszeti kutatás eredményeit prezentálja.

Study1 : Módszer

A kutatásban 126 egyetemistahallgató vett részt, akik a kitöltésért a tesztfelvétel mindkét időpontjában pszichológia tárgyból kurzuskreditet, vagy pénzjutalmat kaptak. A hallgatók egy internetes felületen töltötték ki a kérdőíveket a kutatás kezdetén, majd 5 hónappal később. A részvevők összetétele a származásuk tekintetében (fehér, hispán, indiai, fekete, ázsiai, indiai-amerikai) változatos volt.

Mérőeszközök:

Indulati rumináció

            A 19 tételes Ruminációs Kérdőív (Anger RuminationScale ) az indulatot keltő szituációk nyomán megjelenő szándéktalan, repetitív gondolatok mérésére szolgál. A kitöltő minél nagyobb összpontszámot ér el (tételenként 1 és 4 közötti pontszámot kapat) annál jellemzőbb rá az indulatos kognitív stílus.

Negatív kitörtések

            A negatívkitörések skála egy alskálája az UPPS Impulzív Viselkedések skálának mely az érzelem-alapú, hirtelen reakciókat hivatott mérni. Az UUPS skála segítségével jól mérhetők a borderline személyiségzavar, az alkohol abúzus, a szerencsejáték addikció és az egészéges kontrollfunkciók különbözőségei.

Patológiás Evészavarok

            A 28 tételes Étkezési Zavar Felmérő kérdőív a patológiás rendellenes evészavarokat méri. A kitöltő minél magasabb átlagpontszámot ér el, annál inkább jellemző rá valamilyen diszfunkcionális evési magatartás, tehát valamilyen patológiás evészavar.

Adatelemzés

A kutatók az előzetes adatelemzést az MPlus 7-es verziójának missing-at-random és maximum Likelihood próbáinak segítségével végezték. Ezt követően a patológiás evészavarok változójának segítségével alkottak egy teljes hatás és egy mediátorhatás modellt a többi változóra. Majd ezt megismételték 5 hónnappal később, a második mérést követően is.

A leíró statisztikák és a korrelációs adatelemzés segítségével megállapítható hogy a nők több patológiás étkezési magatartásról számoltak be amint a férfiak. Továbbá a magasabb indulati és depresszív rumináció a negatív kitörések magasabb szintjével járt együtt, a negatív kitörések pedig a zavart evési magatartásokkal járt együtt.

A keresztmetszeti vizsgálat eredményei:        A teljes hatás vizsgálatára alkotott modell illesztése során kapott eredmények azt mutatták, hogy míg az indulati rumináció nem, addig a depresszív rumináció szignifikáns kapcsolatban áll az étkezési zavarokkal. A mediátorhatások kimutatására alkotott modell illesztése során azt találták, hogy a depresszív és indulati rumináció is predikciós hatással bír a negatív kitöréseket tekintve, és  a negatív kitörések szignifikáns mértékben képesek bejósolni az patológiás étkezési zavarokat.

A longitudinális vizsgálat eredményei:A két időpontban felvett tesztek eredményeit összevetve megállapítható, hogy az első időpontban felvett evészavar mértéke erősen korrelál a dimenzión 5 hónappal később mért értékekkel. Az első mérés során kapott eredményekkel szemben, a második mérés esetén nem találtak szignifikáns kapcsolatot az indulati és depresszív rumináció és az evészavarok között. Továbbá a negatív kitörések mértékét is csak az indulati rumináció jósolta be megbízhatóan, a depresszív nem. A negatív kitörések ez esetben is szignifikáns kapcsolatot mutattak az evészavarokkal, míg azokat közvetlenül sem a depresszív, sem az indulati rumináció  nem tudta bejósolni.

Az első vizsgálat összegzése

A nem klinikai mintán végzett vizsgálat kimutatta, hogy az indulati és a depresszív rumináció különböző, egyedi hatásokkal bír a patológiás evészavarokra nézve. A keresztmetszeti vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a depresszív rumináció egyrészt erőteljes, közvetlen hatással van az evészavarokra és közvetett módon, a negatív kitörések által is képes befolyásolni azokat. Ezzel szemben az indulati rumináció csak a negatív kitöréseken keresztül képes a patológia befolyásolására. Ezek a  hatások a longitudinális vizsgálatban már nem mutatkoztak szignifikáns mértékben, így arra következtethetünk, hogy az indulatot keltő, negatív események indukálta ruminatív gondolatokra adott hirtelen válaszok azok, melyek a patológiás evészavarok folyamatában befolyásoló hatással bírnak.

Study 2

A második kutatásban részvevő 85, főként anorexia, továbbá bulimia nervosaval és egyéb evészavarral diagnosztizált személy volt, akik vagy bentfekvő vagy részben kórházi ellátásban lévő betegei voltak a Northeastern-i egészségügyi központnak. A minta etnikum tekintetében az első tanulmányéhoz hasonlóan nagyon változatos volt. Az egyszeri, online felületen történő tesztfelvételt a kórház egy csendes termében bonyolították le.

A leíró statisztikák és korrelációs elemzések kimutatták, hogy az életkor nem állt összefüggésen egy vizsgált változóval sem, illetve hogy a nők több depresszív  ruminációról számoltak be mint a férfiak. Az első vizsgálatban kapott eredményekhez hasonlóan a depresszív és indulati rumináció a negatív kitörések és a patológiás evészavarok magasabb szintjével járt együtt, és aa negatív kitörések mértéke erős korrelációt mutatott az evészavarokkal. A klinikai mintán végzett vizsgálat során nem találtak egyedi hatást sem a depresszív, sem az indulati rumináció esetén az evészavarokra nézve, valamint a két független változó között erős együttjárás mutatkozott. Az első tanulmánytól eltérően ez esetben az indulati, és nem a depresszív rumináció jósolta be  szignifikánsan a negatív kitörések mértékét, ugyanakkor a negatív kitörések evészavarokra való közvetlen hatása itt is kifejezett maradt. Az eredményekből megállapítható hogy az egyik vizsgáltkognitív stílus sem bírt közvetlen hatással az evészavarokra nézve.

A második vizsgálat összegzése

A második vizsgálat a depresszív és indulati rumináció evészavarokra való egyedi hatásait kutatta étkezési zavarral diagnosztizált, klinikai populációban. Az első kutatáshoz hasonlóan az eredményekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az indulati rumináció közvetetten, a negatív kitöréseken keresztül képes hatni a patológiás étkezési zavarokra. Meglepő módon ugyanakkor egyik vizsgált ruminatív kognitív stílus esetén sem talált egyedi hatást a vizsgált patológiára nézve.

Összegzés

Jelen két tanulmány célja a depresszív rumináció, az indulati rumináció, a negatív kitörések és a patológiás evészavarok kapcsolatának feltárása volt egy egészséges (Study 1) és egy klinikai (Study 2) mintán. Mindkét kutatás jelentős mértékű, negatív kitörések által közvetített hatást talált az indulati rumináció és az étkezési zavarok között. Az első tanulmány a longitudinális vizsgálat által bemutatta a hatás perzisztenciáját, a második kutatás pedig megerősítette az eredményeket a klinikai populáción is. Habár korrelációs elemzésekből ok-okozati összefüggéseket nem vonhatunk le, jelen tanulmányok alapján feltételezhető, hogy a harag indukálta negatív ruminációs válasz megnöveli áll a negatív érzelmekre adott impulzív, hirtelen válaszokra való tendenciát, amely befolyással lehet az evészavarok patológiájára. Ez az első olyan kutatás, amely általánosságban  vizsgálja az indulati rumináció evészavarokra való hatását, továbbákontrollként szolgálhat a depresszív rumináció hatásait illetően.

Ugyanakkor habár konzisztens, támogató eredményeket találtak az indulati rumináció étkezési zavarokra való hatását illetően, az ilyen jellegű hatást a depresszív rumináció esetén nem sikerült kimutatni, így a továbbiakban érdemes lenne a depresszív rumináció evészavarokra való egyedi hatását felülvizsgálni. Kevéssé egyértelmű a káét ruminatív kognitív stílus közvetett, negatív kitöréseken keresztül ható kapcsolata az evészavarokkal. Míg az első, keresztmetszeti kutatás szignifikáns összefügést mutatott a depresszív rumináció közvetett, negatív kitöréseken keresztüli hatásával kapcsolatban, ez a longitudinális vizsgálat és a második tanulmány esetén eltűnt. Az indulati rumináció közvetett hatását illetően a szignifikancia mindhárom esetnem megmaradt. Feltételezhető, hogy azok a  klinikaiszempontból evészavarral diagnosztizált személyek, akikre magasan jellemzőek a negatív, repetitív gondolatok kevésbé élik meg impulzív módon az eseményéket, semmint amilyen mértékben indulati ruminációval jellemzhetőek.A Válaszstílus elmélet a negatív gondolatokat, mint a depresszív rumináció egy mechanizmusát emeli ki, mellyel a negatív, önkritikát megfogalmazó gondolatok gyakorisága szoros kapcsolatba áll. Ezáltal a magas önkritika és perfekcionalizmus megmagyarázhatják a depresszív rumináció és az evészavarok mechanizmusában fennálló hiányokat. Továbbá limitációként említhető még a minták heterogenitása az életkor és a klinikai minta esetén a betegség fajtájának függvényében.

A limitációk ellenére jelent tanulmányok kiemelt jelentőségűek a rumináció és az evészavarok kapcsolatának feltárásában, továbbá kiemelik az indulati rumináció és a negatív kitörések szerepét azemlített kórképek esetében. Az említett tényezők kezelésére specializált intervenciók pozitív hatással bírhatnak az evészavarok kialakulásában és fenntartásában jelen lévő tényezőkre