Felnőttkori egészség a mindennapi családi élet kontextusában

Rena, L. R., Shu-wen, W., Darby, E. S. (2011). Adult Health in the Context of Everyday Family Life. Annals of Behavioral Medicine, 42, 285–293. doi: 10.1007/s12160-011-9293-x

Készítette: Vincze Dávid

Absztrakt

Háttér: A családi élet jellemzői mind keresztmetszetileg, mind a jövőben kapcsolatot mutat a felnőtt fizikai és mentális egészséggel.
Cél: A kutatás összeveti azokat a biológiai és szociális folyamatokat, amelyeken keresztül a családi élet befolyásolhatja a családtagok egészségi állapotát.
Módszerek: Naturalista, tanulmányokat tekintettek át arról, hogy hogyan fejlődnek ki a családon belül a rövidtávú biopszichoszociális folyamatok.
Eredmények: A stresszorok, igények, szociális és érzelmi tapasztalatok napi fluktuációja a családban rövidtávú változásokban tükröződik vissza a felnőtt családtak izgalmi állapotában, valamint a biológiai stressz-válaszért felelős hypothalamusz-agyalap-mellékvese tengely aktivitásában.
Összefoglalás: Hogy megismerjék, hogy a családi környezet hogyan függ össze az egészséggel, ahhoz a kutatóknak meg kell vizsgálniuk a családtagok mindennapi életének különböző aspektusainak összefonódását, beleértve a pszichéjüket, érzelmeiket, aktivitásaikat, viselkedéseiket és tapasztalataikat.

1. Bevezetés

A családi élet mindennapi elemeinek vizsgálatával közelebb kerülhetnek a kutatók azoknak a biológiai és szociális folyamatoknak a megértéséhez, amelyek közrejátszanak a felnőttkori egészség alakulásában.

A kutatók számára már ismert, hogy a házasságon belüli konfliktusok és ellenségesség különböző mediátorokon keresztül, mint például depresszió, alkohol-túlhasználat, vagy éppen kardiovaszkuláris, endokrin- és immunrendszerbeli válaszokon keresztül milyen hatással vannak a felnőtt egészségre.

A gyerek-szülő kapcsolat ezzel szemben sokszor szolgál kedvező hatásokkal. Ilyen amikor a szülő rendszeresen segít (felnőtt) gyermekének különböző rutin műveletek elvégzésében, vagy látja el hasznos tanácsokkal. A másik oldalról viszont az idősebb szülők ápolása gyakran jár együtt kimerültséggel, anyagi és mentális források komolyabb igénybevételével, és fokozottabb halálozási rizikóval.

A szülői szereppel járó megnövekedett feladatokkal kapcsolatban is már kimutatták, hogy nagyobb pszichológiai distresszel jár együtt, mint a gyermektelenség.

Ez a kutatás olyan családon belüli rövidtávú biopszichoszociális folyamatokról íródott tanulmányokat tekint át, amelyek hozzájárulhatnak fix családi karakterisztikákhoz köthető keresztmetszeti és longitudinális következtetések megalkotásához. Az ilyen élő szervezetek megfigyelése egy úttal áll a családok természetes környezetben való megfigyeléséből, valamint a családtagok ismételt beszámolóiból. Ez a beszámoló megkísérli lemodellezni azokat a rövidtávú hatásokat, amelyeket a mindennapi családon belüli tapasztalások és események okoznak egy felnőtt ember pszichológiai státuszában, fizikai reakciójában (leginkább stressz-válaszában) és viselkedésében. Ezeknél a kutatásoknál fontos megkülönböztetni azokat a személyen vagy párkapcsolaton belüli változásokat, amik idővel előfordulhatnak, azoktól a keresztmetszeti eredményektől, amelyek időtöl függetlenül a családtól vagy az egyéntől származnak. Jelen kutatás vezető állítása az, hogy azok a rövidtávú válaszok, amelyek nap-mint-nap előjönnek egy sokkal hosszabbtávú időintervallumon keresztül fejtik ki hatásukat a pszichológiai és a fizikális egészségre. Mindez úgy történhet meg, hogy a családon belüli pszichológiai válaszoktól és az ismétlődő stresszoroktól úgy megnő a fiziológiai „hit”-ek (ütések, igénybevételek) mennyisége, hogy az allosztatikus terhelés koncepciójának megfelelően hiány keletkezik a stressz- és immun-válaszban.

Ebben az áttekintésben egy olyan UCLA interdiszciplináris kutatást mutatnak be, ami 32 középosztálybeli családokat figyeltek meg, ahol iskoláskorú gyerekek vannak. A családok egy héten keresztül naplót vezettek, többször is nyálmintát adtak, valamint videofelvételre kerültek, ahogy mindennapi életüket élték. Ezen felül interjún vettek részt, valamint kérdőíveket töltöttek ki.

2. Érzelmi jóllét

Rövidtávú emocionális válaszok hosszútávon befolyásolhatják a családtagok mentális egészségét. A családon belüli változások leginkább a szociális interakciókon keresztül vannak kapcsolatban az egyén érzelmi jóllétével. Kutatások bebizonyították, hogy a párkapcsolaton belüli nehézségek mind a nőknél, mind a férfiaknál összefüggenek a napi hangulatingadozásokkal. A párkapcsolati problémák negatív hatása az egészségre túlmutat a hangulaton. Egy párkapcsolatban élő nőket vizsgáló kutatás kimutatta, hogy bár a nők depresszív tünetei nőttek a gondterhesebb hetekben, a párkapcsolati változások és a depresszív tünetek között akkor is fennmaradt a kapcsolat, amikor a résztvevők heti hangulatának változóját már kontrollálták.

Ezzel egy időben a párkapcsolatokhoz köthető pozitív érzelmek, mint például a közelség és összetartozás érzése mind a férfiak, mind a nők esetében pozitív hatással voltak a hangulatra. Egy pozitív esemény megosztása a másikkal egyaránt javította a fogadó és a megosztó személy kedélyállapotán. A közelség érzése és a kapcsolattal kapcsolatos pozitív érzelmek leginkább a negatív hangulatokkal való megküzdéskor jótékonyak, amikor a párnak stresszorokkal kell szembenézniük. Több kutatás is arról számolt be, hogy a párkapcsolattal járó pozitív érzések akkor gyarapodtak, amikor közösen szálltak szembe a stresszorokkal. Egy napló-technikát alkalmazó kutatás alapján kiderült, hogy azokban a kapcsolatokban számoltak be a felek a pozitív hangulat fölényéről, ahol egyenlően támogatták egymást a felek.

A családdal kapcsolatos stresszorok, mint a háztartás vezetése, vagy egy beteg/idős családtag ápolása úgyszintén összefüggésben vannak a pszichológiai distressz rövidtávú növekedésével. Kutatások akkor számoltak be emelkedett negatív hangulati állapotról a családtagok körében, amikor a beteg problémásan viselkedik, vagy le kell mondaniuk saját tevékenységeik egy részéről az ápolás javára.

Az itt tárgyalt kutatások összefoglalásaként kijelenthető, hogy a mindennapi családi életben fellelhető fluktuáció kapcsolatban van a hangulattal és a jólléttel. A napi stresszorokra adott visszatérő érzelmi válaszok kapcsolhatják össze idővel a nehéz családi körülményeket a rossz mentális egészséggel. Ugyanez az érzelmi válasz a stressz-válasz biológiai folyamatát is aktiválja. Az allosztatikus terhelés modellje szerint ezek a rendszeresen ismétlődő „hit”-ek megakadályozzák a stressz-válaszért felelős rendszert a hatásos reakcióban.

3. Stressz-válasz rendszer

A hipotalamusz-agyalapi mirigy-mellékvese tengely kulcsfontosságú a stressz-válasz szempontjából, ami az allosztatikus terheléshez kapcsolódik. A kortizol nevű hormon az, ami az ébredés órájában magas kiindulási ponttól a délutánig meredeken csökkenve termelődik. Az allosztatikus terhelésről úgy tartják, hogy az eltompult, laposabb napi kortizol-görbéért és a kevésbé hatékony stresszválaszért felelős. A hipotalamusz-agyalapi mirigy-mellékvese tengely és a kortizoltermelés zavarát összefüggésbe hozták több negatív egészségügyi végkifejlettel, beleértve gyulladásos kórképeket, immunalulműködést, magas vérnyomást, szív- és érrendszeri panaszokat, kognitív deficitet, személyiségzavarokat és pszichológiai zavarodottságot, ezzel igazolva a distressz és a fizikai betegségek kapcsolatát.

A szociális és érzelmi tapasztalatok meglátszanak a reggeli kortizolszintben. Ez a megállapítás konzisztens azokkal az eredményekkel, amik azt hozták, hogy a rosszabb házasság a laposabb kortizol-görbével, a házassággal való elégedettség pedig a meredek kortizol-görbével van kapcsolatban. Keresztmetszeti kutatások azonban arról számolnak be, hogy a családdal kapcsolatos tapasztalatok nem korlátozódnak csupán az élettársakra. Az édesapák körében akkor találtak meredekebb kortizolgörbét, amikor kevesebb affilációs tevékenységben vettek részt. Az édesanyák esetében ez pont akkor történt, amikor több interakcióban vettek részt. Ezen felül a háztáji munkával töltött idő és a kortizolkiválasztás mértéke között is kapcsolatot találtak.

Már az, ha egy családban vannak gyerekek, az is növeli a napi kortizolszintet. Ez valószínűleg a megnövekedett felelősségnek és a több teendőnek tulajdonítható. Ezzel együtt a megnövekedett háztáji munka is hozzájárul a kortizolszint-növekedéshez, hiszen dolgozó nők és férfiak között a házimunkával töltött idő magyarázta a különbséget.

4. Lazítás a munkától

Biztosan nem az otthon az a hely, ahol a felnőttek a stressz legnagyobb részének ki vannak téve. A krónikus munkahelyi stressz úgy tűnik, hogy nagyban emeli az egészségügyi gondok, krónikus elhízás, magas vérnyomás, metabolikus szindróma és az addikciók rizikóját.

Egy kisgyermekes dolgozó anyákat vizsgáló kutatás kimutatta, hogy minél rugalmatlanabb a munkahely és nagyobb a nyomás, annál valószínűbben fordulnak elő depresszív tünetek 18 hónappal később. A családi élet bizonyos karakterisztikái akár protektív tényezőként is hathatnak az emberekre.

Napi naplózásos kutatások bizonyítékot találtak arra, hogy az emberek „hazaviszik” mind a pozitív, mind a negatív hangulati állapotukat a munkahelyükről. Egy kutatásban, amiben 166 párt figyeltek meg 42 napon keresztül, kapcsolatot találtak az önbevallásos munkahelyi feszültség szintje, valamint a férjjel való kapcsolatban észlelt feszültség között, de a feleséggel kapcsolatban nem. Olyan kapcsolatokban, ahol mindkét fél dolgozik, több jelét találták a hazavitt stressznek. Ezekben a kapcsolatokban türelmetlenebbek, agresszívebbek és kritikusabbak voltak egymással a felek. Ugyanezek a tendenciák voltak megfigyelhetőek a szülő-gyerek kapcsolatokban is. Mind az apák, mind az anyák szigorúbbak voltak a gyerekeikkel, és több veszekedésről is számoltak be.

Azonban a rossz hangulat továbbgördítése nem volt mindenkinél megfigyelhető. Egy másik kutatásban úgy tűnt, hogy ez a jelenség attól függ, hogy hogyan reagálnak a dolgozó szülők egy stresszel teli napra a munkahelyükön. Csak azokban a családokban emelkedett a stresszes munkanapok után a konfliktusok száma a családban, ahol már eleve magasabb szinten volt a családon belüli feszültség szintje. Azok az apák és anyák, akik olyan családba mentek haza, ahol alacsonyabb volt a feszültség, nem mutatták a hazavitt negatív érzelmek jeleit. Ezeket az eredményeket tovább finomította egy CELF kutatás, ami azt az eredményt hozta, hogy csak azok a szülők vezetik le a munkahelyi feszültséget a családon, akik magas értéket érnek el a vonás neuroticizmus skálán.

Összefoglalásképpen, vannak olyan emberek, vagy körülmények, amiknél a munkahelyi stressz továbbgyűrűzik a családi életre, ami több agresszivitásban és magasabb kortizolszintben mutatkozik meg. Ezt kiegészítő tanulmányok azt mutatják, hogy a családi környezetben töltött különféle elfoglaltságok elősegítik a stresszel teli napok utáni regenerációt.

5. Jegyes hatás

Eddig olyan kutatások lettek összevetve, amik a családon belüli szocio-emocionális tapasztalások hangulatra és egészségre gyakorolt pozitív és negatív hatását részletezték. Ezek alapján az otthon inkább az a hely, ahová az ember visszahúzódhat feltöltődni a stresszes mindennapokból. A „jegyes hatás” alatt a szerzők azt értik, ahogyan az ember társa kihat a viselkedésére, érzelmeire és fiziológiai állapotára.

A következőkben tárgyalt kutatás arra enged következtetni, hogy a párok emocionális és fiziológiai állapotai igazodnak, szinkronizálódnak egymással.

6. Koreguláció

Bár a koreguláció jelenségére a kutatók már több példát is találtak, mint például az együtt élő hölgyek menstruációs ciklusának szinkronizációja, vagy az újszülöttek evés, alvás és homeosztatikus ciklusainak egymáshoz igazodása, felnőttek mindennapi élet során kialakult fiziológiai koregulációját még alig vizsgálták.

Azonban a házassági problémákat kutatóknak sikerült laboratóriumi körülmények között modellezni a jelenséget. Egyik kulcsfontosságú eredményük az úgynevezett „negatív hatás reciprocitás” volt, ami kimondja, hogy azok a párok, akik reaktívabbak egymásra konfliktus idején, nehezebben jutnak túl azokon.

Több másik kutatásban mind a könnyű, mind a nehéz időkben összefüggött a párok rövidtávú hangulata, de csak abban az esetben, ha fizikailag többet voltak együtt. Ezt a hatást később szülő-gyermek kapcsolatokban is beigazolták.

A metaanalízis írói egy korábbi kutatásban egy háztartásban élők kortizolszintjét és rövidtávú hangulatát vetették össze. Azt találták, hogy ha a pár egyik fele lehangolt lesz, valamint magasabb lesz a kortizolszintje, akkor pár nappal később párja is követi ezt a tendenciát. Ez alapján azt feltételezik, hogy a párok képesek egymás hangulati, mentális és fiziológiai állapotát befolyásolni, és így a boldogabb párok valószínűleg jobban tudják egymás hangulatingadozásait kezelni, míg a boldogtalanabbak sokkal reaktívabbak egymás rossz érzéseire.

7. Az élettárs viselkedése és a munkahelyi események

Ahhoz, hogy a párok hatással legyenek egymás belső fiziológiai állapotára, kell lennie egy útnak, amin belső állapotaikat megosztják a másikkal. A támogató viselkedés is összefügg a hangulati ingadozással. Azt találták, hogy az emocionális támogatásra tett kísérletek akkor a leghasznosabbak, amikor a fogadó fél nincs azok tudatában.

Egy másik kutatásban azt találták, hogy akkor a javult az emberek hangulata, amikor partnereik jobban bevonódtak az ő személyes napi céljaik megvalósításába.

A cikk íróinak korábbi két megfigyeléséből kiderült, hogy azoknak a férfiaknak volt alacsonyabb a kortizolszintje, akiknek a feleségei kevesebb pozitív érzelmet mutattak és kevésbé váltak szociálisan aktívak, valamint az is, hogy a napvégi kortizolszint nem csak az egyén napi teendőitől függ, hanem a partneréitől is. Az előbbi kutatások alapján, az ember kortizolszintjére és hangulatára épp úgy hatással vannak a napi történések és a az otthoni teendők, mint a partneré. Ezt egy izraeli kutatás is alátámasztotta, ami azt találta, hogy a partner stresszesebb napja a párkapcsolattal való elégedettség esetén hat negatívan a családi hangulatra, azonban rosszabb párkapcsolat esetén nem rontja tovább a helyzetet. Ez a hatás megmutatkozni látszik a stresszel kapcsolatos fiziológiai mutatókban is.

Következtetések

A cikkben bemutatott kutatás, hogy a családi élet hullámhegyei és -völgyei – a stresszorok fluktuációja, az elvárások, a szociális és emocionális tapasztalatok  – hogyan tükröződnek vissza a rövidtávú hangulatban és a biológiai stresszválaszban.

A család lehet az a hely, ahol az ember megpihenhet a mindennapi stressz után, de lehet az a hely is ahol „túlcsordul”. Az eredmények azt mutatják, hogy a házasságban élők napi hangulatingadozásai nem csak az őt érő stressz és partnere viselkedésének függvénye, hanem még a partnert érő stresszel is összefügg. A cikk szerzői remélik, hogy egyre több kutató mozdul majd ki a laboratóriumi körülmények közül, mert a természetes környezetben végzett vizsgálatok adnak igazán jó képet a családi élet körülményeinek kapcsolatáról a kortizolkiválasztással és a stresszel kapcsolatos biológiai mutatókkal.

Direkt és keresztmetszeti kutatásokat javasolnak a rövid- és hosszútávú hatások vizsgálatához.