ADHD-s fiatal felnőttek  szerhasználata: Komorbiditás és figyelmetlenségi és hiperaktív/impulzív tünetek.

Miranda, A., Colomer, C., Berenguer, C., Roselló, R., & Roselló, B. (2016). Substance use in young  adults with ADHD: Comorbidity and symptoms of inattention and hyperactivity/impulsivity. International Journal of Clinical and Health Psychology,16(2), 157-165. doi:10.1016/j.ijchp.2015.09.001

Az összefoglalót készítette: Holczer Benjámin

Absztrakt: A kutatás célja, hogy 1) Feltárja az alkohol, dohány, marijuána és egyéb illegális szerek használatát, ADHD-s felnőttek és nem-ADHD-s felnőttek között. 2) Összehasonlítsa a szerhasználó ADHD-s felnőtteket a nem-szerhasználó ADHD-s felnőttekkel az oppozíciós zavar, a viselkedéses zavar, a szorongás, a depresszió, az alvás minőség és az antiszociális személyiség jellemzők mentén. 3)  Feltárja az ADHD tüneteinek és a viselkedés zavar prediktív hatását a szerhasználatra. A kutatásban 93 fiatal felnőtt vett részt, 43 ADHD diagnózis nélkül és 50 gyermekkori ADHD diagnózissal. Az ADHD diagnózissal rendelkező résztvevőket szerhasználó és nem-szerhasználó csoportokba osztották. Szignifikáns statisztikai különbséget találtak a nem-ADHD-s fiatal felnőttek és az ADHD-s fiatal felnőttek dohány, marihuána és alkohol használata között. Az externalizációs problémák statisztikailag szignifikáns kapcsolatot mutattak a magasabb rizikójú szerhasználattal. Ezenfelül a viselkedéses zavarok, magasabb mértékben befolyásolták a szerhasználatot mint az ADHD tünetek,  az ADHD-s felnőttek estében.

Bevezetés

Az ADHD-s felnőttek a nem ADHD-s felnőttekhez képest hajlamosabbak, hogy szorongásos, hangulati, oppozíciós és viselkedésesés zavartól szenvedjenek. Ezenfelül az ADHD-s személyeknél magas a szer abúzus kockázati szintje, a hiperaktivitás/impulzivitás mint központi ADHD tünet következetes kapcsolatot mutat a különböző szerek dependenciájával. A szakirodalom jelen állása alapján az ADHD diagnózis önmagában növeli a szer abúzus kockázatát a normál populációhoz képest, azonban ha az ADHD diagnózis mellé oppozíciós vagy viselkedéses zavar társul a szer használat esélye tovább fokozódik. ADHD diagnózissal rendelkező felnőttek 19%-46% cigarettázik míg a nem ADHD-s populáció 10-24%-a. Azon személyek akik az ADHD diagnózisuk mellet externalizációs problémákkal küzdenek, magasabb nikotin bevitelről számoltak be mint a normál populáció és a csak ADHD-s személyek. Továbbá ha az ADHD mellé viselkedéses zavarok társulnak, a fiatalkori dohány és alkohol használat esélye megnő, míg a csak ADHD-val diagnosztizált populáció esetében ezt csak a dohányzás kapcsán figyelték meg.

Hipotézis 1: A szerhasználat prevalenciája magasabb lesz az ADHD-s fiatal felnőttek körében a normál populációhoz képest

Hipotézis 2: A szerhasználó ADHD-s fiatal felnőttek több mentális zavarral küzdenek mint a nem-szerhasználó ADHD-s fiatal felnöttek

Hipotézis 3: Az ADHD tüneti és az a mellé társuló externalizációs problémák növelik az alkohol, dohány, marihuána és egyéb illegális szerek használatának az esélyét.

Módszer

Résztvevők

A vizsgálatban 93(91ffi,2nő) fiatal felnőtt vett részt, 43 ADHD diagnózis nélkül és 50 ADHD diagnosztizált személy, az átlag életkor 18,7 volt. Az adat felvételt követően az ADHD-s résztvevőket szerhasználatuk alapján két csoportba osztották, ADHD magas szerhasználati kockázattal és ADHD alacsony szerhasználati kockázattal.

Mérőeszközök

1.Conners Adult ADHD Rating Scale-Observer version(CAARS): Az ADHD-s tünetek jelenlétét és súlyosságát hivatott mérni a DSM-IV kritériumai alapján.

2.Questionnaire on Comorbidity-Weiss Symptom Record(WSR): A viselkedéses, oppozíciós, hangulati zavarok  és az antiszociális személyiség zavar súlyosságát és jelenlétét hivatott mérni. Ezenfelül a résztvevők szülei (a résztvevőkkel párhuzamosan) kitöltötték a kérdőív Szerhasználati zavar alskáláját, hogy ezen dimenzióról átfogóbb képet kapjanak a kutatók.

Eljárás

A WCR-t mind az ADHD diagnózissal nem rendelkezők mind az ADHD diagnózissal rendelkezők csoportja kitöltötte. A CAARS kérdőívet az ADHD-s csoportba osztott személyek szülei is kitöltötték, hogy kontúrosabb képet kapjanak a kutatók ezen csoport tagjainak a tüneteiről és azok súlyosságáról. Az adat felvételt minden esetben ADHD specialisták vezették. A kutatásban résztvevők fejenként 30eurót kaptak a részvételükért.

Eredmények

1.      Hipotézis: Az alkohol, dohány és a marihuána használat esetében az ADHD-s és s nem ADHD-s csoport között statisztikailag szignifikáns különbséget találtak. Az ADHD-s csoport  nagyobb valószínűséggel használta ezeket a szereket mint a nem ADHD-s csoport.

2.      Hipotézis: A szerhasználó ADHD-s személyek statisztikailag szignifikánsan magasabb együtt járást mutattak az oppozíciós és viselkedéses zavarokkal mint az ADHD-s nem szerhasználó személyek. A hangulati zavarok, az alvás zavar és az antiszociális személyiség zavar mentén azonban nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között. Bizonyos  tünetire az oppozíciós zavarnak és viselkedéses zavarnak, a szerhasználó ADHD-s személyek szignifikánsan nagyobb pontszámot értek el mint a nem-szerhasználó ADHD-s személyek.

3.      Hipotézis: A logisztikus regresszió modell mely az  ADHD-s tünetek, az externalizációs problémák és a szerhasználat összefüggéseit vizsgálta csak a viselkedéses zavar mentén talált szignifikáns különbséget a szerhasználó és a nem szer-használó ADHD-s személyek között. A viselkedéses zavar pozitív összefüggést mutatott a marihuána és az illegális szerek használatával. Az ADHD-s tünetek nem mutattak szignifikáns összefüggést a modell egy változójával sem.

Megvitatás

A kutatás első hipotézise megerősítést nyert miszerint a fiatal felnőtt ADHD-s populációban magasabb a szerhasználat prevalenciája, a dohány, alkohol és a marihuána esetében, a normál populációhoz képest, mely igazolja a szakirodalom eddigi eredményeit. Azon kutatások melyek ezen tendencia miértjére keresik a választ, több olyan mechanizmust azonosítottak melyek az ADHD-s populációban megjelenő szerhasználati trendeket negatívan befolyásolhatják pl.: Az ADHD tünetek csökkentése önmedikációs törekvések által vagy olyan személyiség vonások mint az impulzivitás vagy a szenzoros élménykeresés. Ezen felül az olyan pszichoszociális tényezők mint az iskolai kudarcok, szociális problémák, a túl engedékeny nevelési stílus negatív hatással lehet az ADHD-s fiatal felnőttek szerhasználatára.

A második hipotézist csak részben sikerült a kutatóknak igazolni, hiszen a szerhasználó ADHD-s és a nem-szerhasználó ADHD-s személyek között nem találtak szignifikáns különbséget a szorongás, depresszió, illetve az alvászavar dimenziói mentén. Azonban a kutatók azon feltételezése, hogy a szer-használó ADHD-s személyek szignifikánsan magasabb pontszámot fognak elérni az externalizációs problémák dimenziói mentén, a nem-szerhasználó ADHD-s személyekhez képest, beigazolódott. Az olyan oppozíciós zavarra jellemző tünetek esetében mint az ingerlékenység , míg a viselkedés zavar esetében a lopásra való hajlamosság mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között.

A harmadik hipotézis miszerint az ADHD tünetei és az externalizációs problémák képesek bejósolni az alkohol használatot és a dohányzást, nem lett igazolt ebben a kutatásban. Azonban a viselkedéses zavar képes volt bejósolni a marihuána és az egyéb illegális szerek használatát. Ezen eredmények tükrében a kutatok azt feltételezik, hogy a viselkedéses zavar tünetei jobb prediktorai a szerhasználatnak mint az ADHD tünetei

A kutatás korlátai és kitekintés

A kutatás talán legszembetűnőbb hátránya a résztvevők alacsony száma. A másik hátrány amit kiemelnek, hogy a vizsgálatban nem vették figyelembe az ADHD altípusait. Ez azért problematikus mert a figyelem, a szorongás mint vonás és az észlelt szorongás tekintetében az altípusok jelentősen különböznek. A másik probléma amit felvetnek, hogy az externalizációs problémákat nem megalapozott diagnosztikus eszközzel mérték hanem egyszerűen tünetek alapján osztályozták a résztvevőket. Az olyan szocio-kultúrális tényezők mint a szerek hozzáférhetősége, a szerek felé tanúsított attitűd, a szülő nevelési stílusa hiányzik a kutattatási dizájnból. Összegezve a kutatásból az látszik, hogy a Komormbid ADHD mely szerhasználattal, olyan új kezelési nehézségeket hordoz magában  melyre talán a klinikusok nincsenek felkészülve. Ezért fontos ezen terület alapos vizsgálata, hogy ezen egyedi probléma által elénk tárt kihívásokra a klinikusok fel tudjanak készülni és hatékony intervenciós módszereket tudjanak kifejleszteni/alkalmazni.