A stressz és megküzdés hatása a túlevésre egyetemi hallgatónők  körében

Sulkowski, M. L., Dempsey, J., & Dempsey, A. G. (2011). Effects of stress and coping on binge eating in female college students. Eating Behaviors, 12(3), 188-191.

http://dx.doi.org/10.1016/j.eatbeh.2011.04.006

Készítette: Kovács Zsuzsa

Absztrakt

A megküzdési stratégiák, a stressz és a túlevés közötti kapcsolatot viszonylag csak kevés kutatás tárta eddig fel. Jelen vizsgálat 147 egyetemista nőn tárta fel ezen változók kapcsolatát. Feltételezte, hogy míg az érzelmi-fókuszú és az elkerülő megküzdési stílus pozitív, a racionális és az érzelemtől elkülönítő megküzdés negatív kapcsolatot mutat a stresszel és a túlevéssel. A feltevésekkel megegyezően az érzelmi-fókuszú és elkerülő megküzdési stílus pozitív kapcsolatot mutatott, és az érzelmi-fókuszú megküzdés e mellettt részben közvetítette a kapcsolatot a stressz és a túlevés között. Azonban a racionális és az érzelmektől elkülönítő megküzdési stratégiák nem mutattak a változókkal kapcsolatot. Az eredmények a túlevés negatív megerősítő modellje kontextusában  kerülnek megvitatásra.

Bevezetés

A túlevés egy adott időtartamon belül nagy mennyiségű étel elfogyasztása, egy kontrollvesztett állapot eredményeként (American Psychiatric Association, 2000). A túlevés együtt jár az étel gyors elfogyasztásával, a nagy mennyiségű étel elfogyasztása miatt érzett szégyenérzettel és az éhségérzet nélküli falásrohamokkal. Ezen kívül bizonyos egészségügyi problémákkal is összefüggéseket mutat, mint például az elhízás, a magasvérnyomás-betegség vagy a 2-es típusú cukorbetegség. Ezek mellett pszichoszociális problémákat is okozhat (Hudson, 2010; Yanovski, 2003). A túlevést kiváltó tényezők többfélék lehetnek. Ide tartozik a magány, a túlságosan korlátozó étrend, vagy a depresszív gondolatok jelenléte a személynél (Craighead, Allen, Craighead, és DeRosa, 1996; Deaver,Miltenberger, Smyth, Meidinger, és Crosby, 2003; Heatherton és Baumeister, 1991; McManus és Waller, 1995; Schlundt és Johnson, 1990; Telch és Agras, 1993). Több tanulmány is kimutatta, hogy ezek mellett a pszichológiai stressz is hozzájárulhat a túlevés megjelenéséhez (például Freeman és Gil, 2004). Tuschen-Caffier és Vögele  (1999)  kísérletében indukált stressz túlevési kényszert eredményezett a résztvevő nőknél, míg Crowther (2001) megállapította, hogy a rendszeresen túlevő nők nagyobb intenzitású stresszt élnek meg életükben a nem túlevő nőkhöz viszonyítva. Egy másik tanulmány pedig arról számolt be, hogy azok a nők, akikre jellemző a túlevés, általában véve magasabb stresszszintről számolnak be a kontrollcsoporthoz viszonyítva. A pszichológiai stressz és a túlevés kapcsolatában azonban feltételezhetőek közvetítő változók, mint például a megküzdési stílus, de az eddigi tanulmányok ennek vizsgálatára még nem fektettek nagy hangsúlyt.

A különböző megküzdési módok a relatív hatékonyságukban is különbözhetnek: ha a probléma nem megváltoztathatatlan, a racionális megküzdés (pl. különböző megoldási stratégiák mérlegelése az adott probléma megoldására) általában hatékonyabb, mint az érzelmi-fókuszú megküzdés (mint a ruminálás vagy mások/saját maga hibáztatása) (Kelly, Tyrka, Price és Carpenter, 2008).  Továbbá, az érzelmi-fókuszú megküzdés több negatív következménnyel is járhat, úgymint a depresszió és szorongás (Bauman, Haaga és Dutton, 2008; Li, DiGiuseppe, és Froh, 2006; Staiger, Melville, Hides, Kambouropoulos és Lubman, 2009; Whatley, Forman és Richards, 1998). Ehhez hasonlóan az elkerülő megküzdés (a probléma figyelembe nem vétele vagy álmodozás) szintén kapcsolatban áll a problémákhoz való elégtelen alkalmazkodással, a hangulatszabályozási problémákkal és az öngyilkossággal (Catanzar, Horaney és Creasey, 1995; Kochman, Sikkema és Kalichman, 1999). Az érzelmektől elkülönítő megküzdés szintén egy coping stratégia lehet (a személy elkülöníti a problémát saját magától). A racionális és az érzelmektől elkülönítő megküzdés általában adaptív, míg az érzelmi-fókuszú és elkerülő megküzdés maladaptív coping stratégiának számít (Roger, Jarvis és Najarian, 1993). Ebben a tanulmányban a szakirodalom alapján az első feltevés az volt, hogy az érzelmi-fókuszú és elkerülő megküzdés pozitív kapcsolatban áll a személy által megélt stresszel és a túlevéssel. Ezzel szemben viszont a másik feltevés szerint a racionális és az érzelmektől elkülönítő megküzdés negatívan kapcsolódik a két változóhoz. Továbbá, a harmadik hipotézis alapján a maladaptív megküzdési stílusok (érzelmi fókuszú és elkerülő) közvetítik a kapcsolatot  a stressz és a túlevés között.

Módszerek

Résztvevők

A vizsgálatban 147 egyetemista nő vett részt egy Egyesült Államokban található egyetemről. A résztvevők egy pszichológiával kapcsolatos kurzus keretén belül vettek részt a kutatásban. Életkoruk 18 és 25 év közé esett. Az etnikumok többfélék voltak, a résztvevők 64%-a kaukázusi, 19%-a afroamerikai, 10%-a latin/hispán, 3%-a ázsiai és 4 %-a  egyéb etnikumú volt.

Vizsgálati eszközök

Stressz: A The Undergraduate Stress Questionnaire (USQ; Crandall, Preisler, és Aussprung, 1992) egy 82, hétköznapi életben is előforduló stresszkeltő eseményeket tartalmazó lista, amikről a résztvevőknek el kellett dönteni "igen" vagy "nem" válaszok formájában, hogy az adott életeseményt tapasztalták-e az elmúlt szemeszterben.  

Megküzdési stílus: A  The Coping Styles Questionnaire (CSQ; Roger, Jarvis és Najarian, 1993) egy 60 itemet tartalmazó kérdőív, amely azt méri fel, hogy a hallgatók milyen gyakorisággal mutatnak specifikus viselkedéses vagy érzelmi reakciókat stressz esetén. A kérdőívben a tételeket egy 4-fokozatú  skálán kell értékelni és a 4 megküzdési stratégiát mér fel :  a racionális megküzdést (RATCOP), az érzelmektől elkülönítő megküzdést (DETCOP), az érzelmi-fókuszú megküzdést (EMCOP), és az elkerülő megküzdést (AVCOP).

Túlevés: A  The Binge Eating Scale (BES; Gormally, Black, Daston és Rardin, 1982) egy 16 tételes kérdőív, mely a túlevés gyakoriságát és súlyosságát méri fel fiatal felnőttek körében. A résztvevőknek több állítás közül kellett kiválasztani a viselkedésükre és hiedelmeikre leginkább illő állítást.

Eredmények

A változók között első körben Pearson-féle korrelációt alkalmaztak, a specifikus megküzdési stílusok, a stressz és a túlevés közötti kapcsolatok feltárására. A mediáció tesztelésére először a prediktor és mediátor változó, majd a mediátor és kimeneti változó kapcsolata lett vizsgálva. Az elemzések SPSS 17 programmal készültek. A várakozással megegyezően, a stressz és túlevés pozitív szignifikáns együttjárást mutatott (r(145) = 0,32, p<0,001), ezek mellett pedig a stressz az érzelmi-fókuszú (r(145) = 0,32, p<0,001)  és elkerülő (r(145) = 0,24, p<0,01) megküzdési stratégiákkal is pozitív kapcsolatot mutatott. A stressz és a racionális (r(145) = 0,02), illetve az érzelmektől elkülönítő megküzdés (r(145) = 0,03)  között nem mutatkozott összefüggés. A túlevés szignifikáns együttjárást mutatott az érzelmi-fókuszú (r(145) = 0,44, p<0,001) és elkerülő (r(145) = 0,27, p<0,01) megküzdésekkel, de a racionális (r(145) = -0,02) és érzelmektől elkülönítő (r(145) = 0,02) megküzdéssel azonban nem. A mediációból azon változókat, amelyek nem korreláltak a stresszel vagy a túlevéssel, kizárták, így a racionális és érzelmektől elkülönítő megküzdés a mediációs tesztelésbe nem lett bevonva.

Az érzelmi-fókuszú és elkerülő megküzdési stratégiák mediátor változókként lettek bevonva az elemzésbe a stressz és a túlevés kapcsolatában. Az elkerülő megküzdés az érzelmi-fókuszú megküzdés kontrollálása esetén nem mutatott szignifikáns kapcsolatot a túlevéssel, ezért az elemzésben az érzelmi-fókuszú  megküzdés lett a kizárólagos mediátor változó a modellben. Ahogyan már Baron és Kenny (1986) is leírta, a mediációs tesztelés három különálló regressziós analízist tesz szükségessé. Az első két regresszióanalízisben a stressz bejósolta a túlevést (t(145) = 4,02, p<0,01) és az érzelmi-fókuszú megküzdést is (t(145) = 4,11, p<0,01) míg a harmadik analízis feltárta, hogy az érzelmi-fókuszú coping bejósolja a túlevést a stressz változó kontrollálása mellett (t(145) = 4,80, p<0,01). Továbbá, a stressz és túlevés kapcsolata csökkent, de még mindig szignifikáns együttjárást mutatott az érzelmi-fókuszú megküzdés kontrollálása esetén is (t(145) = 2,52, p<0,05). Ezen eredmények azt mutatják, hogy az érzelmi-fókuszú megküzdés részben közvetíti a stressz és túlevés közötti kapcsolatot.

Diszkusszió

Azon feltevés, hogy az érzelmi-fókuszú és az elkerülő megküzdési stratégiák pozitív együttjárást mutatnak a stresszel és a túlevéssel, megerősítésre került. Ezek mellett az érzelmi-fókuszú coping részben közvetítette a két változó közötti kapcsolatot. Azonban az elkerülő megküzdés és a túlevés nem mutatott együttjárást az érzelmi-fókuszú megküzdés kontrollálása esetén. Az érzelmi-fókuszú megküzdés stressz és túlevés közötti közvetítő szerepe bizonyítja azt a feltevést is, hogy a túlevés egyfajta negatív megerősítésként működik. E szerint a modell szerint a negatív eseményekből származó distressz és depresszív gondolatok növelhetik a túlevés esélyét. A túlevés eredményeként azonban átmenetileg csökkenhetnek a negatív érzelmek és egy relatív nyugodtságot biztosíthat a személynek (Stickney, Miltenberger és Wolff, 1999).  Az elvárásokkal ellentétben a racionális és érzelmektől elkülönítő megküzdés nem mutatott kapcsolatot a stresszel és a túlevéssel sem. Ezáltal feltételezhető, hogy csak bizonyos (maladaptív) megküzdési módok függenek össze a túlevéssel, az adaptív megküzdési módok nem. A kutatás kiemeli az étkezési zavarok kezelésének fontosságát is, amiknél a kognitív viselkedésterápia (CBT) és az interperszonális pszichoterápia (IPT) bizonyul a kutatások szerint leghatékonyabbnak (Wilson, Wilfley, Agras és Bryson, 2010). A kutatásnak több limitációja is van, ezek közül az egyik a férfi populáció hiánya a vizsgálatban. A mintában e mellett nem lettek elkülönítve az egyértelműen diagnosztizálható és esetleg csak szubklinikus étkezési zavarral rendelkező résztvevők. Ezen kívül az önbevalláson alapuló kérdőívek és a keresztmetszeti elrendezés a kutatás további korlátait veti fel.