Az életcél, mint a halálozás előrejelzője  felnőttkorban

Hill, P. L., & Turiano, N. A. (2014). Purpose in Life as a Predictor of Mortality Across Adulthood. Psychological science, 25(7), 1482-1486.

Készítette: Adorján Fanni Vivien

1. Absztrakt

Az életcélt az egészséges öregedés mutatójának tartják több okból is, beleértve a halálozási kockázat csökkentésének lehetőségét. Ebben a tanulmányban arra törekedtek, hogy kiterjesszék a korábbi megállapításokat azzal, hogy megvizsgálták, hogy az életcél elősegíti-e a hosszú élettartamot a felnőttévekben, a Midlife in The United States (MIDUS) (=Életközép az Egyesült Államokban) longitudinális vizsgálat adatait felhasználva. Az arányos hazárd modellek azt mutatták, hogy a céllal rendelkező egyének hosszabb ideig éltek, mint társaik, az alapértékelést követő 14 évben, még akkor is, ha a pszichológiai és érzelmi jóllét további markereit kontrollálták. Ráadásul ezek az élettartam előnyök nem feltétlenül függtek a résztvevők korától, attól, hogy mennyi ideig éltek a nyomon követési időszak alatt, vagy attól, hogy nyugdíjba mentek-e. Az életcél széles körben véd a halálozási kockázattól felnőttkorban.

2. Bevezetés

Számos eredmény azt mutatja, hogy az életcél éveket adhat az élethosszhoz. A vizsgálatok amerikai mintákon azt találták, hogy a céllal rendelkező idősebb felnőtteknél kisebb a halálozási kockázat, még akkor is, ha a hosszú élet eddig ismert előre jelzőit kontrollálják. Ráadásul az előzetes kutatás hasonló hatásokat mutatott ki az ikigai érzés, avagy az "élni érdemes élet" -ről japán mintában, tehát nem kulturális jellegű. Ezek a tanulmányok azonban idősebb felnőtteket vizsgáltak (az összes minta átlagéletkora > 60 év), így meg kell vizsgálni, hogy hasonló-e a hatás a fiatalabb felnőttek körében is.

Annak vizsgálata, hogy a hosszú élethez előny-e az életcél (vagy egyszerűen a "cél") ami kiterjed a felnőttévekre, legalább három okból értékes. Először is, az egyéneknek nagyon különböző halálozási kockázatokkal kell szembenézniük felnőttkorban, és bizonytalan, hogy a cél véd-e a korai halálozás kockázatától. Másodszor, a nyugdíjba vonulás következtében fokozott egészségügyi kockázatok jelentkeznek, ezért a cél az élet későbbi szakaszában hasznosabbnak bizonyulhat az élet struktúrájának és szervezettségének elvesztése miatt. Harmadszor, a életcélokkal az egyén elkötelezi magát az életének egyértelmű céljainak elérésére, és az emberek céljainak tartalma vagy jellege változik a korral és az észlelt idővel, ami még hátravan az életéből. Ezért fontos megvizsgálni, hogy a célok hasonló élettartam előnyökkel járnak-e az ilyen korhoz köthető változások előtt és után.

Ez a tanulmány azt vizsgálta, hogy a cél hasonlóan élettartam előnyöket jelent-e a fiatal, középkorú és idősebb felnőttek számára. Először megpróbálták megismételni a múltbeli megállapításokat, amelyek azt mondják, hogy az életcél bejósolja az élettartamot, és tesztelni szerették volna az általánosíthatóságát a fiatalabb minta használatával. Másodszor, kiterjesztették ezt a kutatást azon pszichoszociális változók kontrollálásával, amelyekről tudni lehet, hogy korrelálnak a céllal, annak megállapítására, hogy a hatásai egyediek voltak-e a célra. Harmadszor, vizsgálták a lehetséges fejlődési fluktuációkat a cél élettartamra gyakorolt hatásában a 14 éves követési időszak alatt. Ennek érdekében az elhalálozási kort és a nyugdíjazási státuszt potenciális moderátorokként tesztelték. Összefoglalva, ez a kutatás lehetővé teszi számunkra a jobb megértését, hogy a cél hasonlóan befolyásolja-e a halálozási kockázatot a különböző fejlődési és életszerkezeti szakaszokban.

3. Módszer

3.1 Minta

Az adatokat a MIDUS-ból vették át, amely az egészségi állapotot és a jóllétet vizsgálta longitudinálisan az Egyesült Államokban. 1994-95 között 7108 résztvevőt gyűjtöttek véletlenszám tárcsázással. A minta országosan reprezentatív, 20 és 75 év közötti felnőttekből áll (átlagéletkor = 46,92 év, SD = 12,94). Miután hozzájárultak a tanulmányban való részvételhez, a résztvevők egy kérdőívet telefonon keresztül, és egy kérdőívet önállóan otthon töltöttek ki. A jelenlegi elemzésbe való bekerüléshez a résztvevőknek hiánytalanul kellett kitölteniük a teljes demográfiai adatokat felmérő kérdőívet, valamint az életcél skálát. A hiánytalan adatokkal rendelkező résztvevőkhöz képest (N = 6163), a hiányos adatokkal rendelkezők (akik ezért nem szerepelnek a jelenlegi elemzésekben) szignifikánsan fiatalabbak voltak; nagyobb valószínűséggel férfiak; nyugdíjasok; és alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeztek.

A nemek eloszlása kiegyensúlyozott volt a mintában (52% nő, 48% férfi). Az iskolai végzettséget az 1995-96-ban elért legmagasabb végzettség alapján kódolták 12 pontos skálán (1 = nincs iskolai végzettség, 12 = PhD/MD). Tekintettel arra, hogy a minta 91% -a fehérnek vallotta magát, egy dummy változót hoztak létre, hogy megkülönböztessék a fehéreket az összes többi rassztól az elemzésben. A nyugdíjazási státuszt a résztvevők megkérdezésével értékelték; 14% arról számolt be, hogy jelenleg nyugdíjas.

3.2 Életcél

Az életcélt a Ryff Pszichológiai Jóllét Kérdőív három itemével vizsgálták. A résztvevők hétfokozatú Likert-skálán értékelték, hogy mennyire értenek egyet a következő tételekkel: „Vannak, akik céltalanul bolyonganak az életben, de én nem vagyok köztük”; „Napról napra élem az életem, és nem igazán gondolok a jövőre”; "Néha úgy érzem, mintha már mindent megtettem volna az életben, amit meg lehet".

3.3 Egyéb pszichoszociális változók

Három további pszichoszociális változóval vizsgálták az életcél egyedülálló hatását. A másokkal való pozitív kapcsolatot a Pszichológiai Jóllét Kérdőív három elemével mérték. Ugyanazon Likert skála segítségével válaszoltak a résztvevők a következő kérdésekre: "A szoros kapcsolatok fenntartása nehéz és frusztráló számomra"; "Az emberek úgy jellemeznének, mint aki odaadó személy, hajlandó megosztani az idejét másokkal"; "Nem sok meleg és bizalmi kapcsolatot tapasztaltam másokkal".

A pozitív és a negatív érzelemi állapotot 12 kérdéssel értékelték, amelyek mindegyike "Az elmúlt 30 napban hányszor érezte, hogy. . . "-gyal kezdődött és a következő kifejezésekkel folytatódott: "vidám", "jó hangulatú", "rendkívül boldog", "nyugodt és békés", "elégedett", "teli van élettel", vagy "annyira szomorú, hogy semmi sem tudná felvidítani", "ideges", "nyugtalan", "reményvesztett", "minden erőfeszítés", "értéktelen". A résztvevők Likert-skálán válaszoltak, ami 1-től (mindig) 5-ig (soha) terjedt. A válaszokat kódolták, így a magasabb pontszám pozitívabb vagy negatívabb érzelmi állapotot jelent. A pozitív érzelem átlagos értéke 3,39, a negatívé pedig 1,54 volt.

A kovariánsok kiválasztásának folyamatát három fő kritérium határozta meg. Először is, olyan változókra fókuszáltak, amelyekről tudni lehet, hogy az életcéllal korrelálnak. Bár korábban már vizsgálták a célnak a hatását a mortalitásra a negatív érzelmi állapot befolyásolásától elkülönítve, ez a kutatás újszerű abban, hogy a pozitív és a negatív érzelmeket egyidejűleg kontrollálták. Továbbá, eddig egyetlen kutatás sem vizsgálta, hogy a céltudatosabb egyének hosszabb ideig élnek-e, ha a pszichológiai jóllét más aspektusait kontrollálják. A másokkal való pozitív kapcsolatokra összpontosítottak, mivel egyes kutatók azt állítják, hogy az életcél elérésére való törekvés szükségessé teszi mások befogadását. Másodszor, a cél azon korrelációit választották, amikről tudták, hogy befolyásolják az élettartamot. Korábbi eredmények felvázolták a lehetséges kapcsolatokat a halálozási kockázat és a pozitív érzelmi állapot, a negatív érzelmi állapot, és a társadalmi kapcsolatok között. Harmadszor, a célnak az élettartamra gyakorolt ​​potenciális hatásának magyarázatakor a kutatók hajlamosak voltak a fizikai egészségre vagy fogyatékosságra fókuszálni, vegyes eredményekkel. Ezért ezen vizsgálat újdonságának növelése érdekében a kutatók inkább az érzelmi és pszichológiai jóllétre fókuszáltak.

3.5 Adatelemzés

Az életcél és halálozási kockázat közötti összefüggés vizsgálata során arányos hazárd modelleket (proportional hazards model) alkalmaztak a SAS statisztikai szoftvert használva (9.1.3 verzió).

4. Eredmények

A 14 éves követési időszak alatt 569 résztvevő halt meg (a minta kb. 9% -a). Az elhunytak szignifikánsan idősebbek, nagyobb valószínűséggel férfiak, kevésbé iskolázottak, és nagyobb valószínűséggel munkanélküliek voltak, mint akik életben maradtak. Az elhunytak kevesebb pontot értek el az életcélban és a pozitív kapcsolatokban másokkal, mint az életben maradottak, de nem különböztek a pozitív vagy negatív érzelmi állapotban.

Az 1. modell a kiinduláskor a mortalitás kockázatának erős életkor béli különbségeit tükrözte, a célok hatását a kiindulási életkor hatásainak meghatározása után határozták meg, és eltávolították a modellben szereplő többi kovariánst. Az eredmények megismételték a korábbi megállapításokat: A nagyobb cél alacsonyabb halálozási kockázatot jelzett előre.

Mivel az 1. modell alapvetően a cél átlagolt hatását mutatja a 14 éves követési időszakban szereplő összes halálozási korban, megvizsgálták, hogy a céltalanság veszélyei (vagy a céltudatosság előnyei) különböznek-e a követési időszakban, úgy, hogy egy cél × halálozási életkor interakciót vettek be a 2. modellbe. Ez a kölcsönhatás nem érte el a szignifikanciaszintet. További elemzések megerősítették az arányosság mintáját.

A cél a fiatal, középkorú és idős felnőttek esetében is viszonylag azonos arányban csökkentette a halálozás kockázatát a 14 éves nyomon követési időszak alatt.

Végül a célnak a nyugdíjba vonulás során betöltött szerepét vizsgálták azáltal, hogy bevezették a cél × nyugdíjállapot interakciót a 3. modellben. Ez az interakció szintén nem érte el a szignifikanciaszintet. Így ez a modell is azt sugallja, hogy a cél hasonló előnyökkel jár a különböző felnőttkorú csoportokban.

5. Diszkusszió

Ebben a tanulmányban megmutatták, hogy a nagyobb cél hosszabb életet jelez előre felnőttkorban egy reprezentatívabb mintán, ami szélesebb korosztályt tartalmazott, mint a korábbi kutatások, ezáltal nagyobb általánosíthatóságot biztosítva. Másodszor, megmutatták, hogy a cél előnyei nem magyarázhatók a pszichológiai és érzelmi jóllét mutatóival, ami kiemeli a cél egyedülálló szerepét az élettartam befolyásolásában. Harmadszor, elméleti szempontból azt találták, hogy az erős életcél fenntartása ugyanolyan fontos lehet fiatalabb korban, mint idősebb korban. Negyedszer, az eredményeik azt sugallják, hogy a cél előnyei nem függenek a nyugdíjazási státusztól.

Az eredményeik alapján fontos, hogy a lehető legkorábban megalapozzuk az életutunk irányítását. Azonban továbbra is kérdéses, hogy vajon az utak, amelyeken át befolyásolja a cél a halálozási kockázatot fluktuál-e felnőttkorban, mivel a korai felnőttkori halálozási kockázati tényezők nagyban különböznek az idősebb felnőttkori kockázatoktól.

Korlátok: A minta jellegzetességeiből adódott, hogy nem tudták vizsgálni a célok hatását a különböző faji és etnikai csoportok között. Másodszor, az életcél átfogóbb mérésére lenne szükség a konstrukció megbízhatóságának növelése érdekében. Harmadszor, a jelenlegi minta nem volt ideális a potenciális mediátorok tesztelésére.

Összefoglalva, kihangsúlyozzák a cél hatásában rejlő potenciált az egészséges öregedésre, és rámutatnak annak szükségességére, hogy további vizsgálatokat végezzenek arról, hogy miért adhat éveket az élethez a cél. Például, fontos lenne megvizsgálni a napi fizikai aktivitást és cél elérését, mint utakat, amik összekötik a célt az egészséges öregedéssel. Ezért ennek a tanulmánynak inkább az volt a célja, hogy iránymutatást adjon a kutatóknak a későbbi kutatásokhoz, minthogy végső megállapításokat tegyen.