A pozitív mentális egészség és a támogató iskolai környezet kapcsolata: Egy reprezentatív longitudinális  tanulmány a korai serdülőkorban tapasztalt vonásjellegű optimizmus és az iskolai kapcsolatok tekintetében

Oberle, E., Guhn, M., Gadermann, A. M., Thomson, K., Schonert-Reichl K. A. (2018). Positive mental health and supportive school environments: A population-level longitudinal study of dispositional optimism and school relationships in early adolescence. Social Science and Medicine, 214, 151-161.

Készítette: Korim Anna

1. Absztrakt

A kutatás célja meghatározni, hogy a korai serdülőkori iskolai kapcsolati élmények, például a kortárs csoportokhoz való tartozás, vagy éppen az általuk történő becsapás, illetve a felnőttekkel való támogató kapcsolat, mely szintje jár együtt a vonásjellegű optimizmussal, egyéni és iskolai szinten, a felmérés időpontjában, és általánosságban nézve is. Több, mint 4000 4. osztályos és 7. osztályos tanulót vizsgáltak, megállapítva azok támogató kapcsolatait és jóllétét. A családjuk jövedelme (tehát szocioökonómiai státuszuk, SES) is felmérésre került, adóbevallásuk alapján. Eredményeik szerint azok a 4. osztályosok, akik erősebben kapcsolódtak valamilyen kortárs csoporthoz, nagyobb felnőtt támogatottságot élveztek az iskolában és kortársaik tisztességesebbek voltak velük, optimistábbak voltak, a nem, a kor, az angol, mint második nyelv és a SES kontrollálásával együtt is. Továbbá, iskolai szinten is igaz volt ez a kortárs csoporthoz való tartozás és a felnőtt támogatottság tényezők esetében. Longitudinálisan azok a 4. osztályosok, akiknek a kortárskapcsolataik jobbak voltak, növekvő optimizmust mutattak a 4-7. osztály között. A kutatásból tehát kiderül, hogy a pozitív kapcsolatok (kortársakkal és felnőttekkel egyaránt) az iskolában hozzájárulnak a mentális egészséghez, továbbá, egy támogató iskolai környezet hozzájárul a tanulók jelenlegi és jövőbeli jó mentális egészségéhez. A kutatás újat hozott abban, hogy olyan környezeti tényezőket is meghatározott, melyek összefüggnek az optimizmussal, így intervenciós programokban is felhasználhatók.

2. Elméleti bevezető és a jelen tanulmány célja

A legtöbb ember által elfogadott tény, hogy az optimizmus elengedhetetlen egészségünk és jóllétünk szempontjából. Bár vonásjellegűnek tekintjük, mégis dinamikusan változik az idő folyamán. Egy lehetséges definíciója szerint, az optimizmus egy olyan tendencia, mely során az egyén a legjobbat várja. Egy általános nézet, hogy a legjobb fog megtörténni az egyénnel. Jelen kutatás különböző iskolai szociális kapcsolatok (kortárs és felnőtt kapcsolatok) valamint az optimizmus szintjének kapcsolatát vizsgálta, fiatal serdülőkben, egyéni és iskolai szinten egyaránt. Az iskolai környezet választását az indikálta, miszerint ez a korosztály ideje nagy részét tölti ott, a korosztályválasztás (10-14 év) pedig az ekkor fellelhető nagyfokú kapcsolatteremtési-készség fejlődése miatt történt kiválasztásra. Bár korábbi kutatások is foglalkoztak a témával, e kutatás kiemeli a kritikus élményeket, nevezetesen a kortárs csoporthoz való tartozást, valamint a bullyinget, illetve a felnőttekkel való kapcsolatot. A longitudinális dizájn lehetővé teszi a korai élmények későbbi életre való hatásának vizsgálatát. Továbbá praktikus relevanciája is van: az iskolai környezet szerepének meghatározásával az iskolai intervenciós programok is fejleszthetők.

Az optimizmus és az iskolában ért élmények kapcsolata ebben a korosztályban mindezidáig igencsak ritkán vizsgált. Két pszichológiai tudományág, a pozitív pszichológia (melyek azok az erősségek, melyek segítik a gyermeket/serdülőt a virágzásban, a mindennapi élete során, és mely iskolai környezet segíti őt ebben) és a fejlődési rendszerek elmélete (az egyén és a környezet interakciójára helyezi a hangsúlyt) foglalkozik e területtel. Mindazonáltal korábbi kutatásokból kiderült, hogy az optimizmus a szubjektív és pszichológiai jóllét magasabb szintjeivel, valamint a depresszív tünetek alacsonyabb számával és több adaptív egészségmegőrző magatartással jár együtt.

Másrészről, a kapcsolati élmények oldaláról nézve, azok a gyermekek és serdülők, melyek pozitívan kapcsolódnak egy kortárs csoporthoz magasabb élettel való elégedettségi és önbecsülési szinttel rendelkeznek. Hasonló igaz az iskolában fellelhető felnőtt kapcsolatokra is: amennyiben ezek a kapcsolatok pozitívak, úgy protektív erejűek a mentális egészségügyi problémákkal, valamint a distresszel szemben. Hovatovább, ezek a kapcsolatok az iskola egészének atmoszférájára hatással vannak: befolyásolják a mindennapi iskolai életet, diákok, tanárok és egyéb iskolai dolgozók között. Korábbi kutatások eredményei alapján, ha ez az atmoszféra kedvező, akkor magasabb boldogság-szint, kevesebb depresszív tünet, valamint kevesebb szerhasználat és iskolai hiányzás a jellemző.

A jelen kutatás által felállított hipotézisek és kérdések a következők: 1) A pozitív kortárs és felnőtt kapcsolatok pozitívan és szignifikánsan befolyásolják az optimizmust, míg a negatív kapcsolatok éppen ellenkezőleg hatnak, 4. osztályos tanulók esetében, 2) az iskola-szintű szociális kapcsolatok vajon fontosabbak-e, mint az egyéni percepciók ezekről a kapcsolatokról a kérdéskörben, és 3) ezek a kapcsolatok 4. osztályban előrejelzik-e az optimizmust 7. osztályban is?

3. Módszer

3.1. Résztvevők

4393 db 4. osztályos diák vett részt a kutatásban, 164 általános iskolából, 10 állami iskolai övezetből, British Columbiában, Kanadában. A longitudinális kutatásrészben végül 1943 diák vett részt, 59 iskolából, 5 kerületből. A 4. osztályosok életkora 8-11 év között, a 7. osztályosok életkora 11-14 év között váltakozott. A diákok 49%-a nő, 21%-uk nem az angolt jelölte meg első nyelvének. A családok szocioökonómiai státusza 3400 CA dollár és 77500 CA dollár között váltakozott.

3.2. Eszközök

Minden önjellemzéses kérdőívet a „Middle Years Developement Instrument” (MDI) segítségével vették fel. A kérdőív tartalmazott demográfiai tételeket (születési év, nem, családi összetétel, első tanult nyelv), optimizmus-tételeket a „Resiliency Inventory” alskálájából, kortársak általi bántalmazásról szóló tételeket a ”Safe School Student Survey"-ból, kortáscsoporthoz tartozást mérő tételeket, a „Relational Provisional Loneliness Questionnaire”-ből, felnőtt támogatást az iskolában mérő tételeket, a „California Healthy Kids Survey”-ből, és szocioökonómiai státuszt meghatározó tételt a 2006-os adóbevallásos adatok alapján.

3.3. Eljárás

Az MDI kérdőívet a tanárok vették fel a tanulókkal, jellemzően a téli szünet után. Az iskola minden megfelelő diákja részt vett a kutatásban, hacsak a szüleik nem rendelkeztek másként, így a diákok részvételi aránya 82-97% között váltakozott. A kérdőívet papír vagy elektronikus módon vették fel, először minden tételt hangosan felolvastak. Az adatokat a PopData BC-ben tárolták. Az adatok elemzéséhez SPSS programot használtak, logisztikus regresszióelemzést használva.  Az optimizmust egy lineáris funkciójaként modellálták a tanuló és az iskola szintjét mérő változókkal. A kutatók alkalmaztak egy feltételekhez nem kötött, és egy feltételekhez kötött modellt. Továbbá korlátozott maximum likelihood eljárást alkalmaztak.

 4. Eredmények

4.1. Optimizmus szintjének előrejelzése 4. osztályban

A feltételekhez nem kötött modellben (1. modell) 6,5%-ban magyarázta az iskolai környezet az optimizmus szintjeit. A feltételekhez kötött modell (2. modell) már tartalmazta az áldozattá válás, a kortárs csoporthoz tartozás és a támogató felnőttel való kapcsolat percepcióját a tanuló szintjén. A nem, a kor, az angol, mint első nyelv és a SES kontrollálva volt. Emellett tartalmazta az iskola szintjén az áldozattá válás, a kontroll csoportba tartozás és a felnőttek támogatását, mint percepciókat. A tanuló szinten az áldozattá válás negatívan, míg a kortárs csoporthoz tartozás és a támogató felnőtt közeg pozitívan befolyásolta az optimizmust. A lányok szignifikánsan magasabb optimizmus szinttel rendelkeztek, mint a fiúk. Az iskola szintjén a kortárs csoportba tartozás, és a felnőttek támogatása járt együtt pozitívan az optimizmussal. Ezesetben az áldozattá válás nem mutatott szignifikáns kapcsolatot. Bár az első modell változóinak hatása még így is szignifikáns eredményt hozott, a kontroll változók behozásával a tanuló szinten levő változók 20,8%-kal csökkentették a varianciáját, és az iskolai kontextus magyarázó hatása is 2,6%-ra csökkent.

4.2. Optimizmus szintjeinek előrejelzése 4. és 7. osztály között

A kérdéskör vizsgálata során a kutatók az iskola szintű kortárs csoportba tartozás változójára fókuszáltak, mivel ez volt a legerősebb iskolai szintű prediktor a keresztmetszeti elemzés során a 4. és 7. osztályban. Kontroll változóknak 4. osztályban az optimizmust választották és a SES-t, az angolt, mint első nyelvet, a tanuló szintű áldozattá válást, kortárs kapcsolatokat és felnőtt támogatást a 7. osztályban, illetve a kortárs kapcsolatokat iskola szinten a 7. osztályban. Szignifikánsan pozitív eredményt hozott az optimizmus 4. és 7. osztályban, az iskolaszintű kortárs csoporthoz tartozás 4. osztályban, és az iskola szintű kortárs csoporthoz tartozás 4. és 7. osztályban. Továbbá a 7. osztályos optimizmus szintjének 3,5%-át magyarázta az iskolai környezet. Emellett a teljes modellben a tanuló szintű optimizmus 4. osztályban, a bullying 7. osztályban, a kortárs csoporthoz tartozás 7. osztályban, és a felnőtt támogatás 7. osztályban, valamint iskola szinten szintén a kortárs csoporthoz tartozás 7. osztályban járult hozzá szignifikánsan a 7. osztályosok optimizmus szintjéhez. Összességében az látható, hogy az iskola szintű kortárs csoporthoz tartozás 4. osztályban szignifikáns pozitív kapcsolatot mutatott a 7. osztályos korban mért nagyobb optimizmus szinttel.

5. Megvitatás

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az iskolai stressz növekvő mértéke, valamint az ennek kapcsán megjelenő mentális problémák igencsak szükségessé teszik az iskolai környezet és a jóllét kapcsolatának vizsgálatát. A kutatás eredményeként, összhangban a korábbi kutatások eredményeivel, megállapítható, hogy azok a korai serdülőkorban levő gyerekek, akik egy kortárs csoport tagjai, támogató felnőtt közösség veszi őket körbe az iskolában, valamint kevesebb zaklatásnak vannak kitéve kortársaik által, optimistábbak 4. osztályos korukban. Továbbá, a kutatás felhívja a figyelmet az iskolai környezet fontosságára is, hiszen eredményeik szerint egy támogatóbb iskolai közeg pozitív kapcsolatot mutat a diákok optimizmus szintjeivel. Ez az eredmény azért fontos, mert a korábbi tanulmányok az iskolai kedvező környezetet inkább a tanulók teljesítményével kötötték össze, míg ez a kutatás a mentális jóllétükre való pozitív hatására is felhívja a figyelmet. Másrészt, az eredmény fontossága abban is rejlik, hogy felhívja a figyelmet az iskola egészének befolyásoló hatására, a gyermekek személyes kapcsolatain túl: azok, akik küszködnek személyes kapcsolataikban, az iskolában egy támogató, biztonságos közegre találhatnak, mely segíti őket szociális készségeik fejlesztésében is. Érdekesség, hogy a negatív iskolai atmoszféra nem mutat szignifikáns kapcsolatot az optimizmussal. A szerzők szerint ez annak tudható be, hogy bár az olyan preventív programok, melyek csökkentik a negatív hangulatot az iskolában, fontosak, de nem elégségesek az optimizmus fejlődéséért a tanulókban. Más szóval, a negatív aspektusok megszűntetése nem elég, fontos a pozitív tényezők elősegítése. Az összes változó közül a kortárs csoporthoz való tartozás mutatkozott leginkább fontosnak, nem csak 4. osztályos diákok körében, hanem az optimizmus erősödésében a két mérési időpont között is.

Végül, a kutatók hangsúlyozták eredményeik fontosságát az iskolai intervenciós programok szempontjából is. Kiemelik a kortársakkal és felnőttekkel való pozitív viszonyt, valamint a korábbi kutatásokból ismert kooperációt a versengés helyett és számos szociális-emocionális tanulási intervenciós elemet is. Azok, akik a kedvesség kifejezését elősegítő programokban vettek részt, több elfogadásra leltek kortársaik között. Hasonlóan, azok az iskolák, melyek szociális-emocionális programokat szerveztek diákjaik számára, mint a kutatók által említett RULER, elősegítik ezáltal a pozitív iskolai klíma kialakulását, valamint a kedvező szociális kapcsolatot a tanulók között és a tanulók és tanáraik között is.

5.1.Korlátok és kitekintések

A kutatás korlátjának tekinthető, hogy a családi jövedelmet csak igen hozzávetőleges értékben határozták meg, így nem lehetett kizárni a nagyon alacsony és nagyon magas pénzügyi státuszú családokat. Továbbá, a kutatás során csupán specifikus élményeket vizsgáltak, így például tisztázatlan maradt, hogy a kortárs csoporthoz tartozást milyen módon befolyásolják az iskolán kívüli kortárs kapcsolatok. Emellett, mivel az elsődleges gondozóval való kapcsolat milyensége befolyásolja a kortárs kapcsolatok minőségét is, így azok pozitív volta önmagában is okozója lehet az optimizmusnak, vagy a jó kortárs kapcsolatoknak. A szülők elkötelezettségének mértéke a gyermek iskolai életét tekintve szintén befolyásoló tényezőként hat a tanuló mentális egészségére, így befolyásolhatja annak percepcióit a valahová tartozásról, valamint az iskolai felnőttekkel való kapcsolatáról.

Kitekintésként, a kutatók teljeskörű megértését javasolják annak, hogy az iskolán belüli és az iskolán kívüli környezet milyen interakcióban állhat egymással a korai serdülőkorban levő fiatalok mentális egészségének tekintetében. Emellett vizsgálat alá vetnék az iskolai szociális tényezők és a mentális egészség kapcsolatát bizonyos csoportokban, például a magas kockázatú populációban. Végül, jelen tanulmányban az iskolai környezet vizsgálata kizárólag a szociális kapcsolatokra irányult, és nem vett figyelembe olyan egyéb, iskolai jellemzőket, mint az intézmény szabályai vagy normái, melyek szintén hozzájárulhatnak az ott tanulók mentális egészségének kialakult szintjéhez.