A férfiak étkezési zavarainak  kialakulását és fennmaradását előrejelző tényezők

Dakanalis, A., Pla-Sanjuanelo, J., Caslini, M., Volpato, C., Riva, G., Clerici, M., & Carrà, G. (2016). Predicting onset and maintenance of men's eating disorders. International Journal of Clinical and Health Psychology, 16(3), 247-255.

Készítette: Tóth Regina

1. Absztrakt

Háttér/Célkítűzések: Étkezési zavarok fiatal felnőtt férfiak körében történő megjelenése fontos, ám kevéssé kutatott terület. A közelmúltbeli bizonyítékok szerint az egyetemi oktatásban résztvevő férfiak étkezési zavarainak legkiemelkedőbb tünetei gyakoriak és viszonylag stabilan fennállóak ebben az életszakaszban, ám csak keveset tudunk arról, hogy milyen tényezők járulnak hozzá a diagnosztizálható étkezési zavarok kialakulásához és fennmaradáshoz.

Módszer: Étkezéssel és mentális egészséggel foglalkozó, folyamatban lévő longitudinális kutatásból származó adatok felhasználásával (N=2,507) vizsgálták a releváns faktorokat az étkezési zavarok (DSM-5) kialakulásában és fennmaradásában.  

Eredmények: A testtel való elégedetlenség, diétázás, öntárgyiasítás, ideális megjelenés internalizálása és negatív affektivitás mind előrejelzője volt az étkezési zavarok kialakulásának és fennmaradásának. Az öntárgyiasítás járult hozzá leginkább az étkezési zavarok kialakulásához és fennmaradásához.

Konklúzió: A kutatás eredményei hasonló pszichoszociális fókuszpontokat emelnek ki a megelőzési és kezelési részről. A jelenlegi megelőzési és kezelési módszerek javítás is megvitatásra kerül.

2. Elméleti bevezető és a jelen tanulmány célja

A DSM-5 által feltűntetett evészavarokról, mint például: anorexia nervosa (AN), bulimiai nervosa (BN) és falásroham zavar (BED) elmondható, hogy többek között súlyos funkcionális károsodást és érzelmi szorongást eredményeznek. Az evés zavarok területe súlyossága ellenére kevéssé kutatott, különösen a kialakulás tipikus éveiben lévő fiatal férfiak körében akik egyetemi oktatásban vesznek részt. Korábbi kutatások szerint férfiak körében 18-20 év az általános kezdeti időszaka az étkezési zavaroknak, valamint azt is kimutatták, hogy az egyetemen történő viselkedés változás egyik kiváltó oka lehet az evészavarok kialakulásának.

A táplálkozási kórtan kétpályás modellje kulcsfontosságú keretet jelent az étkezési zavarok kialakulásának és fennmaradásának értelmezésében. A modell szerint a testtel való elégedetlenség, amely az ideális megjelenés internalizálásából származik, egészségtelen diétázási szokásokat közvetít. Másrészről az a tévhit is, miszerint ha adott ideig korlátozza a személy az étkezését az lehetővé teszi a mértéktelen evést „binge-eating” súlygyarapodás nélkül. A nyugati kultúrákban nagy jelentőséget tulajdonítanak a külső megjelenésnek, így a testtel való elégedetlenség hozzájárulhat a negatív affektivitáshoz (szorongás, szomorúság, szégyenérzet). A egyetemi korú nők körében végzett kutatás szignifikáns asszociációt mutatott  a megnövekedett testtel való elégedetlenség, negatív affektivitás, diétázás, ideális megjelenés internalizálása és az étkezési zavarok kialakulása között.

A fiatal felnőtt férfiak körében végzett longitudinális kutatások azt mutatták, hogy a testtel való elégedetlenség és későbbi testzsír csökkentésére és izomzat kiemelésére irányuló diétázási kísérlet előrevetíti a mértéktelen evést majd az utána következő kompenzációs viselkedés megjelenését. A megvizsgált kutatások szerint a fiatal felnőtt férfiak csak egy részénél alakul ki diagnosztizált étkezési zavar, mégis ennek a populációnak jelentős része mutat magas értéket a testtel való elégedetlenség, negatív affektivitás, diétázás és külső megjelenés idealizálás faktorokból. Az említett faktorok prediktor jellegűek lehetnek más pszichopatológiai állapotok megjelenésében. Ezért kiemelt fontosságú, hogy azonosítani tudják azokat tényezőket, amelyek különbséget tesznek azon férfiak között akiknél végső soron kialakulnak evészavarok és azok között akiknél nem. Az új faktorok azonosítása elősegítheti a prevenció hatékonyságát és a terápia eredményességét.

Az öntárgyiasítás, azaz a személy saját testének egy külső megfigyelő perspektívájából való szemlélése kiemelt fókusza a kutatásnak, hiszen ez a fajta megfigyelési mód azt promótálja, hogy a személy magát inkább külső megjelenése, mint belső tulajdonságai alapján értékelje. Az öntárgyiasítás szintje erősen befolyásolja az evészavar súlyosságát valamint az alkalmazott terápia sikerességét.

A kutatásban felhasznált adatokat egy folyamatban lévő étkezéssel és mentális egészséggel kapcsolatos longitudinális kutatásból származnak. Jelen kutatás célja az öntárgyiasítás és négy másik faktor (testtel való elégedetlenség, külső megjelenés idealizálása, diétázás, negatív affektivitás) befolyásának vizsgálata a férfiak körében kialakuló étkezési zavarok kialakulásának és fennmaradásának előrejelzésében.

3. Módszer

3.1. Résztvevők:

2010-ben az egyik legnagyobb észak olasz egyetem összes elsőéves férfi diákjával (N=3,303) emailen keresztül felvették a kapcsolatot és egy önkéntes, online kutatás kitöltésére invitálták őket, majd 2014-ben utolsó egyetemi évükben is ezt tették. Az első kérdőív kitöltésekor (N=2689) az átlagos kitöltő 18.5 éves, testtömegindexe 23,48 kg/m² , heteroszexuális és középosztálybeli. A második kérdőívet 2507 személy töltötte ki.

3.2. Eszközök

Étkezési zavarok: Olasz Eating Disorder Diagnostic Scale (EDDS) 22 tételes kérdőív, amely alapján a kitöltőkről eldöntötték a DSM-5 szempontjait figyelembe véve, hogy étkezési zavarban szenvednek vagy sem. Olasz Eating Disorder Examination (EDE) 17.0D-t standard interjúként használták a kérdőívek kitöltését követő szóbeli interjúk során, ahol a kérdőív diagnosztikai erejének érzékenységét vizsgálták a kutatás eset-kontroll felépítésből adódóan. Lehetséges Faktorok: Az olasz Objectified Body Consciousness Scale (OBCS) 8 tételes testmegfigyelési alskálát használták, hogy megfigyeljék az emberek milyen mértékben kísérik figyelemmel és gondolnak saját testükre egy külső személy nézőpontjából (öntárgyiasítás). Az olasz 10 tételes férfi testi elégedetlenség skálát alkalmazták a testtel való elégedetlenség mérésére. A 9 tételes általános internalizálás alskálát emelték ki az olasz szociokulturális attitűdök a külső megjelenésről kérdőívből az ideális megjelenés internalizálásának mérésére. Negatív affektus faktor mérésére a 10 tételes negatív affektus alskálát emelték ki az olasz pozitív és negatív affektus kérdőívből. Ezen kívül a diétázásról szóló 10 tételes, étkezés korlátozása alskálát emelték ki az olasz-holland étkezési szokások kérdőívből.

3.3. Eljárás

Emailes megkeresés által egy online kérdőív csomagot kaptak a kitöltők, ahol egyetemi kódjuk utolsó öt számjegye  alapján azonosították az ismételt kitöltés kiküszöbölésére. Az első vagy második online kérdőívet követő két hónapban azok a férfiak akik EDDS kérdőívben adott  válaszaik alapján megfeleltek a DSM-5 evészavar kritériumainak a kutatók egy személyes interjúra invitálták, amelyet kizárólag egy legalább 10 év tapasztalattal rendelkező klinikus folytathatott. A kérdőív kitöltőit illesztett kontrol csoporttal hasonlították össze.

Az adatok elemzéséhez SPSS és SAS 9.3 programot használtak.

  

 4. Eredmények

 Leíró statisztikai eredmények alapján az első kérdőív kitöltőinek 4% (N=101) felelt meg a DSM-5 étkezési zavar diagnózisának, a második kérdőív kitöltőinél ez 3.3% (n=83), amelyek közül 40 fő reprezentálja a kezdődő, 43 fő pedig a fennmaradt étkezési zavart a négy éves utánkövetés alapján. Lehetséges faktorok MANOVA vizsgálata szignifikáns különbségeket mutatott ki. A „kialakulás” csoport (nem volt étkezési zavar első kérdőív időpontjában, de a másodiknál igen) magasabb értékeket mutatott az összes lehetséges faktornál, mint az „étkezési zavar nélküli” csoport (egyik kérdőív időpontjában sem volt érkezési zavaruk). Hasonlóan a „fenntartó” csoport (étkezési zavar mindkét kérdőív időpontjában) általánosan magasabb értékeket mutatott, mint a „megszűnési” csoport (étkezési zavar az első kérdőív időpontjában, de a második időpontjánál már nem).

Az első időpontban étkezési zavarral nem rendelkező személyek, akik magas értékeket mutattak a testtel való elégedetlenség, diétázás, öntárgyiasítás, ideális megjelenés internalizálása és negatív affektivitás terén, szignifikánsan nagyobb eséllyel kerültek a második kérdőívnél a „kialakulás” csoportba. Hasonló eredményeket mutattak ki a „fenntartó” csoport esetében is, tehát akik magas értéket mutattak a fent említett faktorokban az első kérdőív során, szignifikánsan nagyobb eséllyel kerültek a „fenntartó” csoportba a négy évvel később felvett kérdőívben. Azoknál a személyeknél is szignifikáns eredményeket mutattak ki, akik diagnózisát megerősítették a kérdőívet követő klinikai interjúk során. Legerősebb magyarázó erővel rendelkező prediktor változó a kialakulásban (R² =0.41) és fenntartásban (R²=0.40) is az öntárgyiasítás.

5. Diszkusszió, kitekintés

Jelen tanulmány a releváns faktorokat vizsgálta a férfiak körében történő étkezési zavarok kialakulásának és fenntartásának előrejelzésében 4 éves utánkövetéssel. Az első interjú idejében a testtel való elégedetlenség, diétázás, öntárgyiasítás, ideális megjelenés internalizálása és negatív affektivitás faktorokban megnövekedett szintet mutató személyek valamint a két kérdőív kitöltése között időben megemelkedett értékek szignifikánsan előrevetítik az étkezési zavar kialakulását. A kutatásban megvizsgált faktorok között a férfiak öntárgyiasítás tendenciája volt a legerősebb prediktor az étkezési zavar kialakulásában és fennmaradásában.

A testtel való elégedetlenség, diétázás, ideális megjelenés internalizálása és negatív affektivitás faktorok kérdésében kapott adatok az előző, nőkkel végzett kutatásokkal összhangot mutatnak, amely alapján kijelenthető, hogy robosztus és nem gender specifikus faktorokról van szó. Az öntárgyiasítás kulcsfontosságú szerepet játszhat a többi faktor kialakulásában és elmélyülésében is, ezért is kiemelkedőek jelen kutatás eredményei. Étkezési zavarok kutatói szerint azok, a diagnózissal rendelkező páciensek akik továbbra is „egy harmadik személy nézőpontjából” figyelik a testüket elérhetetlenek. Ennek fényében a jövőbeli kutatásoknak tisztázniuk és pontosítaniuk kell az intervenciós törekvéseket az öntárgyiasítás kérdéskörében. További leíró statisztikai adatok szerint a kérdőívek előtt, étkezési zavar tüneteivel rendelkező személyek közül senki nem kapott kezelést, amely rávilágít arra, hogy a kutatásban kapott eredmények az étkezési zavarok természetes folyamatait és faktorait mutatják be.

Bár a kutatás longitudinális felépítéssel rendelkezett és számos faktort kontrollált, még így is előfordulhat, hogy más, nem mért faktorok is közrejátszanak a kapott eredményekben. Az online kutatásban a kérdőívet kitöltők önbeszámolóit vizsgálták, amely csak szubjektív adatokat biztosít. A kutatás erőssége a longitudinális design, mégis a két kérdőív kitöltése közötti időszakban nem tudták megfigyelni az étkezési zavar lehetséges fluktuációit és változásait.

A fent említett limitációk ellenére a kutatás eredményei a férfiak étkezési zavarainak előrejelzésében, mind kialakulásában, mind fennmaradásában kiemelt potenciálisan hasznos elemeket prevenció és kezelés tekintetében is. A korábbi és jelen kutatások által is bizonyítottan nagy jelentőséggel bíró öntárgyiasítás faktor, kognitív disszonancia prevenciós programok fókuszába kerülhet az étkezési zavarok csökkentése érdekében.