Alkohollal  kapcsolatos ártalomcsökkentő módszerek egyetemisták körében: Van befolyásoló   hatása a lakóhely típusának?

Hepworth, J., Schofield, T., Leontini, R., & Germov, J. (2018). Alcohol-related harm minimization practices among university students: Does the type of residence have an impact? British Journal of Health Psychology, 23(4), 843-856. doi:10.1111/bjhp.12319

Készítette: Bognár Bettina

Absztrakt

A kockázatos alkoholfogyasztás intrinzik részét képezi sok egyetemi hallgató életének, főként az angolnyelvű országok kollégiumi lakói körében. Bár az említett országokban az alkoholfogyasztással kapcsolatban az ártalomcsökkentő megközelítés a jellemző, kevés információnk van arról, hogy a tanulók mennyire vannak tisztában ezekkel a módszerekkel, vagy ezek a módszerek milyen kapcsolatban vannak a hallgatók lakhelyének típusával. A kutatás fókuszában ezek feltárása áll. A 70 résztvevő ausztráliai egyetemekről került kiválasztásra, a csoportokat a szálláshelyük típusa alapján hozták létre. A hallgatók három fő téma körül nyilatkoztak a kockázatos alkoholfogyasztásról, valamint az alkoholfogyasztással kapcsolatos károkról: az alkoholfogyasztás és az ártalmak áthatósága, az érzékel biztonság és a fizikai helyek, nemi alapú alkohollal kapcsolatos ártalmak. Az ártalomcsökkentési módszereket négy témát érintve tárgyalták: (1) a szabályzat hatástalansága, (2) az „alapozás” megtervezése,

(3)    a barátok gondoskodnak egymásról és (4) segélykérés titkossága. A kutatás eredményei alapján az egyetemista alkoholfogyasztóknak limitált tudása van az ártalomcsökkentő

módszerekről, ezt általában az első év során tanulják specifikus „ivókultúrákban” amelyek különböző faktorok – pl. szálláshely típusa – mentén alakultak ki.

Elméleti bevezető

A tanulmány során a napi kettő standard ital feletti, vagy az alkalmanként négy standard ital feletti fogyasztást tekintik kockázatosnak. Az alkoholfogyasztás a fiatalok körében egy olyan csatornaként szolgál, amely elősegíti a beilleszkedést a társak közé, és erősíti a valahová tartozás érzését: az alkoholfogyasztás tulajdonképpen a fiatalok identitásának a részét képezheti. Különböző szociális szokások kombinációja által az alkoholfogyasztás normalizálttá vált, ezt nevezzük az intoxikáció kultúrájának. Számtalan lokális és globális faktornak köszönhetően megindult a növekedése annak a kultúrának, ahol szociálisan elfogadott az alkoholfogyasztók szándékos lerészegedése.

Az egyetemi hallgatók nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztanak, mint azok a kortársaik, akik nem egyetemisták. Több faktor járul hozzá a fent említett csoport problémás alkoholfogyasztásához. Ezek közül az egyik legfontosabb a családtól való távollét, valamint a kikerülés a szülői kontroll alól. Egy korábbi kutatás demonstrálta, hogy a kollégiumban élő hallgatók körében az alkoholfogyasztás az intézményi szokásokhoz tartozik, és központi részét képezi az egyetemi élménynek. A kollégiumi formális eseményeken is jelen van az alkohol, a vezetőség által kiadott szabályzatban hangsúlyozzák, hogy fogyasztása engedélyezett. Ebből adódik, hogy az imént említett szabályzatok is hozzájárulnak az „ivókultúrák” kialakulásához. A fiatal felnőttek kockázatos alkoholfogyasztásának a befolyásolása több országban is megjelent a politika és a közegészség napirendjén.

A közegészség pszichológia területén megjelent egy elméleti keret, ami az alkohollal kapcsolatos ártalomcsökkentésre kínál egy konceptuális elméleti keretet, amely értelmében az egyéni egészségmagatartást mindig a szociális kontextussal összefüggésben vizsgálják, különböző tudásanyagok összegzésével alkotnak megfelelő elméleti alapot a jelenség magyarázására, végül pedig az egészséggel kapcsolatos változások nem korlátozódnak az egyénre.

Módszer

Egyre növekvő számú nemzetközi kutatás indikálja, hogy a hallgatók nagymértékű alkoholfogyasztása erős asszociációt mutat a kollégiumi tartózkodással. Ausztráliában a bentlakásos kollégiumok a szálláson kívül ételt, előadásokat, tananyagon kívüli tevékenységeket, közösségi eseményeket, valamint lelkigondozást is biztosítanak, így jelen tanulmány kontextusában a kollégiumnak ezt a specifikus jelentését használják.

A kutatás célja az alkoholfogyasztás, valamint az ahhoz kapcsolódó ártalmak percepciójának,

illetve az ártalom minimalizálására irányuló módszerek megfigyelése kollégista, illetve nem

kollégista egyetemi hallgatókból álló mintán.

A kutatás kérdésfelvetései az alábbiak:

-          Mik a hallgatók percepciói az alkoholhasználatról, illetve az az okozta ártalmakról?

-          Milyen ártalomcsökkentő módszereket alkalmaznak a hallgatók?

-          Mi a különbség a kollégisták és a nem kollégisták alkohollal kapcsolatos ártalomcsökkentési módszerei között?

A 70 vizsgálati személyt (18-24) 19 kiscsoportra osztották (13 csoportban mindkét nem képviseltette magát, 4 csoportban csak női, 2 csoportban pedig kizárólag férfi nemű résztvevők voltak), a csoportokba sorolása lakóhely típusa alapján történt. Az egyik csoportot a kollégisták, a másik csoportot pedig a kollégiumtól eltérő típusú helyen élők alkották. A kvalitatív kutatási modell egy csoportmetóduson alapult: a fókuszban lévő csoportokon belül dinamikus megbeszéléseket generáltak, alkoholhoz kapcsolódó témában. A csak azonos neműekből álló csoportok a nem koedukált kollégiumokat reprezentálták.

A fókuszcsoportokat a kollégiumokban, valamint az egyetemek közösségi termeiben tartották, a vezető kutató facilitálásával, aki egy asszisztens segítségével gyűjtötte és jegyezte le a kvalitatív adatokat. A diszkussziókat 5 kérdés mentén vezették le, amelyek arra irányultak, hogy milyen időközönként, milyen körülmények között, mennyi és milyen típusú alkoholt fogyasztanak, buli előtt alapoznak-e, és milyen lépéseket tesznek annak érdekében, hogy alkohol befolyásolta állapotban is biztonságban maradjanak, társaikat is óvják. A 45-60 percen át tartó beszélgetések végén a jegyzetek alapján összefoglalták a megbeszélteket, és azonosították a kulcs konklúziókat. Minden fókuszcsoportról hangfelvétel készült.

A kutatás eredményeinek összefoglalása

Mindegyik fókuszcsoportban volt olyan hallgató, aki megjelölte saját magát kockázatos alkoholfogyasztóként, illetve olyan is, aki megfigyelőként látta az alkohol hatását valamely hallgatótársára.

Összességében, a vizsgálati személyek úgy gondolták, hogy a kockázatos alkoholfogyasztás gyakori a hallgatók körében. A kollégiumi hallgatók nagyrésze úgy gondolta, hogy a „hányás” az erős alkoholfogyasztás fő indikátora. A nem kollégiumban élő hallgatók szélesebb körben beszéltek mások alkoholfogyasztásának a rájuk gyakorolt negatív hatásairól. Mindkét csoport hallgatói kifejezték, hogy hiányos az arra vonatkozó tudásuk, hogy hogyan kell megfelelő segítséget nyújtani az intoxiált állapotban lévő személyeknek.

A biztonságos alkoholfogyasztással kapcsolatos téma esetén alapvető különbség mutatkozott a két csoport nézőpontja között: a kollégiumi hallgatók úgy vélték, hogy a kampuszon belüli fogyasztás biztonságosabb, mivel ismerősök között tartózkodnak, és tudják, hogy kihez kell fordulni segítségért. Véleményük szerint kampuszon kívüli alkoholfogyasztás esetén nagyobb a konfrontáció kockázata. Azok a hallgatók, akik nem kollégiumban élnek, úgy vélik, hogy a kampuszon belül tartott házibulik elkerülendők, a nagymértékű alkoholfogyasztás és az

alkohollal kapcsolatos ártalmak miatt. A hallgatók főként két típusú ártalomról számoltak be:

szexuális inzultálás és erőszak.

A hallgatók egyike sem ismerte az ártalomcsökkentés fogalmát, egyikük sem tudta összekapcsolni a megközelítést a saját alkohollal kapcsolatos élményével. A fókuszcsoportok 4 kulcstémát azonosítottak: (1) a szabályzat hatástalansága, (2) az „alapozás” megtervezése, (3) a barátok gondoskodnak egymásról és (4) segélykérés titkossága.

Összességében a lakóhely típusától függetlenül mindegyik csoport hallgatói arról számoltak be, hogy vagy rendszeresen részt vesznek nagymértékű alkoholfogyasztásban, vagy rendszeresen megfigyelik az alkohol társaikra gyakorolt hatását. Egy személy sem tudta, hogy mit kell tenni egy erősen intoxiált állapotban lévő személlyel. Bár a vizsgálati személyek nem használták az ártalomcsökkentés kifejezést, tudtak ismertetni olyan módszereket, amelyek hasonló célt szolgálnak. A két csoport közötti fő különbség abban rejlett, hogy hol találták biztonságosabbnak az alkoholfogyasztást: a kollégisták a kampuszon belül, a másik csoport a kampuszon kívül.

A kutatás korlátai

A kutatás korlátai között meg kell említeni, hogy a kollégiumi mintát főként elsőéves hallgatók alkották, és több nagymértékű alkoholfogyasztásról számoltak be, mint a másik csoport tagjai. Ezen kívül vannak bizonyos fontos információk és témák, amelyek nem képezték részét a fókuszcsoportok megbeszélésének.

Konklúzió

A kockázatos alkoholfogyasztás mind a kollégisták, mind a nem kollégiumban élő hallgatók körében előfordul, az egyetemi vagy kollégiumi szabályok figyelmen kívül hagyása közben. A hallgatók részt vesznek ad hoc jellegű ártalomcsökkentésben, amelyet általában az első évük során tanultak különböző „ivókultúrákban”.