Amikor a halál dohányzásra késztet: cigarettadobozok figyelmeztetőcímkéi a Rettegéskezelés elméleti perspektívájából

Hansen, J., Winzeler, S., Topolinski, S. (2010) When the death makes you smoke: A terror managemenet perspective on the effectiveness of cigarette on-pack warnings. Journal of Experimental Social Psychology, 46, 226-228.

Készítette: Száki Roland

Absztrakt

A dohánytermékek fogyasztóinak, a dohányzás kockázatairól való informálásában az egyik legfőbb eszközt a cigarettadobozok figyelmeztetőcímkéje jelenti. Jelen kutatás a rettegéskezelés elméleti keretében vizsgálja a halandóság tudatot kiváltó cigarettadoboz figyelmeztetések hatását, a halandóságra nem emlékeztető címkékkel szemben. Az eredmények alapján: a halandóság tudatot kiváltó üzenetek esetében amennyivel nagyobb részét képezi a dohányzás az önértékelésnek, annyival pozitívabb irányban változnak a dohányzással kapcsolatos attitűdök. Ezzel szemben, ha a figyelmeztetés rémisztő, de nem vált ki halandóság tudatot, akkor a dohányzással kapcsolatos attitűdök annál negatívabbá válnak, amennyivel magasabb a dohányzásra épülő önértékelés. Tehát, a halandóság tudatot kiváltó figyelmeztetések bizonyos körülmények között növelhetik a dohányzás előszeretetének gyakoriságát. Ez az ironikus hatás rávilágít a kockázatok kommunikációjának fontosságára, melynek egyeznie kell a fogadók önértékelés kontingenciáival, s sürgető következményeket helyez az egészségügyi szabályozások elé.

Bevezetés

A dohányzás milliók haláláért felelős az egész világon, s úgy tűnik, ez a szám csak nőni látszik. A különböző kormányok rengeteg dohányzás ellenes stratégiát bevetettek, melyek között megemlíthető az adóemelés, a dohányzás közterületeken való tiltása stb.

A dohánytermékek megcímkézése is ezen stratégiák közé tartozik, hiszen számos országban minden dohánytermék rendelkezik figyelmeztető felirattal a dohányzás egészségre ható negatív következményeit illetően. Az efféle üzenetek felhívják a fogyasztók figyelmét arra, hogy a dohányzás halálhoz illetve egészségügyi és szociális problémákhoz vezethet. Tehát számos felirat a halandóságunkra emlékeztet, de vannak közülük olyanok is melyek nem. A kérdés az, hogy ezek mennyiben képesek csökkentetni a dohányzással kapcsolatos attitűdöket?

A tanulmány hipotézisei alapján a figyelmeztetések különböző hatással bírnak a dohányzással kapcsolatos attitűdökre, mely függ a halandóság tudattól és attól, hogy az egyénnek mennyire köthető önértékelése a dohányzáshoz.

A Rettegéskezelés egészségmodellje alapján azt feltételezhetjük, hogy a halandóság tudatot kiváltó figyelmeztetések a dohányzás iránti pozitív attitűdöket erősítik amennyiben az egyén önértékelése a dohányzáshoz köthető, s ennek fordítottja igaz a halandóságra nem emlékeztető üzeneteknél.

Maga a hipotézis a Rettegéskezelés elméletéből származik. Minden ember tudatában van saját halálának tényével, s ez a tudat magában rejti a bénító egzisztenciális szorongás lehetőségét. Annak érdekében, hogy ezt kezelni tudjuk, hiszünk egy kulturális világnézetben, s önértékelésünket az ennek megfelelő életmóddal tartjuk fent. Az önértékelés pedig segít fenntartani a biztonságérzetünket és kivédeni a bénító rettegést, amikor halandóságunk kiugróvá válik. Mivel a dohányzás az önértékelés egyik forrását jelenti, ironikusan a halandóság tudatot kiváltó figyelmeztető címkék megerősíthetik a dohányzással kapcsolatos pozitív attitűdöket.

Módszer

Vizsgálati alanyok és berendezés

Egyetemi kreditért cserébe 39 pszichológia hallgató vett részt a kutatásban, akik közül mindegyik dohányosként jellemezte magát.

Eszközök és eljárás

A demográfiai információk után a résztvevők egy kérdőívcsomagot töltöttek ki. Az első kérdőív a dohányzásra épülő önértékelést mérte. Ezt követően az alanyok véletlenszerűen két csoportba kerültek. S mind a két kondícióban két dohányzás ellenes üzenettel ellátott cigarettadobozt mutattak be a vizsgálati személyeknek, az elsőben a halandóság tudatot kiváltó, míg a másodikban ahhoz nem kapcsolódó (de fenyegető) üzenetekkel találkoztak.

Egy a vizsgálattól független kérdőív következett, melynek célja a csupán egy késleltetés beiktatása volt; hiszen a korábbi kutatások alapján a halandóság tudat hatása egy rövid késleltetés után a legkifejezettebb.

Legvégül az alanyok 5 dohányzással kapcsolatos attitűdre adtak választ.

Eredmények

A kísérleti és a kontroll csoport nem különböztek szignifikánsan a dohányzáshoz köthető önértékelés tekintetében. Azonban a kísérleti csoport szignifikáns interakcióban állt a dohányzáshoz kapcsolódó önértékeléssel. Továbbá az negatív kapcsolatban volt a dohányzásos attitűdökkel a kontroll csoportban, s pozitív kapcsolatban volt a kísérleti csoportban (a halandóság tudat kondíciójában).

Diszkusszió

Az eredmények arra utalnak, hogy a cigarettadobozon található figyelmeztetések hatékonyak lehetnek a dohányzás ellenes attitűdök kialakításában. Ugyanakkor ez a hatás függ a dohányzáshoz köthető önértékelés és az üzenet halandóság tudatának kombinációjától. A halálra emlékeztető figyelmeztetések ironikusan a pozitív attitűdöket erősítették meg azoknál, akik nagy hangsúlyt fektettek a dohányzásra önértékelésükben. Tehát ezek a személyek a dohányzás iránti attitűdjeiket a kiváltott egzisztenciális szorongás elleni védekezésképpen használják. Az alacsony dohányzáshoz kapcsolódó önértékelésű személyeknél ez a hatás nem volt megfigyelhető.

Továbbá a halálhoz nem kapcsolódó figyelmeztető üzenetek is annál hatékonyabbak voltak, aminél nagyobb hangsúlyt fektettek önértékelésüket tekintve a dohányzásra.

Az eredmények összességében egybehangzanak a Rettegéskezelés elméletével és annak egészségmodelljével is; továbbá praktikus szempontból kiemelkedő relevanciával rendelkeznek, hiszen arra figyelmeztetnek, hogy különböző stratégiákat érdemes bevetni a dohányzás ellenes kampányok során.

Kérdésként felmerülhet, hogy a való életben az emberek mekkora súlyt fektetnek a dohányzásra önértékelésük fenntartásához, ami önmagában is befolyásolhatja a különböző üzenetek hatékonyságát. Feltételezhetjük azonban, hogy egyes csoportok nagyobb hangsúlyt fektetnek a dohányzásra; például a fiatalok, akik kortársaik előtt akarnak pozitív színben megjelenni.

Konklúzió

Ha a dohányzók halállal kapcsolatos üzenetekkel találkoznak akkor aktív megküzdési kísérleteket tesznek arra, hogy képesek legyenek a kockázatos viselkedés folytatására. Az, hogy mely stratégiát választják, függ a dohányzásból fakadó önértékelésüktől. Hogy sikeres dohányzás ellenes üzeneteket hozzunk létre, számításba kell vennünk, hogy a halál akár dohányzásra is késztetheti az embereket.

199� b E e �� �f� az egyik tanulmány (Marcus, 1999) szignifikáns különbséget talált 3 hónapos utánkövetés után is, emellett határeseti szignifikancia mutatkozott az utánkövetés 12. hónapjában. Egy másik tanulmány esetében a szignifikánsan magasabb absztinencia-ráták csak az utánkövetés 3. hónapjában mutatkoztak meg (a kezelés végén, illetve az utánkövetés 12. hónapjában nem; Marcus, 2005). A többi vizsgálat nem támasztotta alá a testedzés absztinenciára gyakorolt szignifikáns hatását, meg kell azonban jegyezni, hogy a 15-ből mindösszesen 6 vizsgálat elemszáma volt kielégítő.

Diszkusszió

Leszoktató programok

Több tanulmánnyal szemben is kritikák fogalmazhatók meg. Például Taylor (1988) vizsgálatában a dohányzásról való leszokást segítő program mindössze egy tanácsadási alkalomban merült ki, valamint az intervenció célja nem az absztinencia elérése, hanem annak fenntartása volt, így az eredmények (melyek nem mutatták ki a testedzés jótékony hatását) a vizsgált mintán (miokardiális infarktuson átesettek) nem túl könnyen általánosíthatóak. Az eredményeket négy vizsgálatban (Hill, 1985; Marcus, 1991, Martin, 1997, Taylor, 1988) az torzíthatta, hogy a kontroll csoport jóval kevesebb figyelmet kapott a testedzéses feltételben részt vevő kísérleti csoportnál, így az eredmények a társas támogatás nagyobb mértékének is tulajdoníthatók. Bár az ajánlások amellett szólnak, hogy a leszoktató programok a cigaretta letétele előtt induljanak, ezt mindössze csak 7 vizsgálat tartotta be. Ráadásul a programok egy kivétellel a testedzésre nem úgy tekintettek, mint a leszokást esgítő megküzdési stratégiára.

Célpopuláció

A demográfiai faktorok (mint a kor, nem, testsúly, edzettségi szint, SES, foglalkozás) befolyásolhatják mind a dohányzásról való leszokást (Javis, 1997), mind a testedzési viselkedést (Caspersen, 1994). A tanulmányok közül mindössze 6 vizsgált férfiakat és nőket egyaránt, és ezek közül csak kettő hasonlította össze nemek szerint a kimeneti változókat: ezek a vizsgálatok azonban nem találtak szignifikáns különbséget. Egyik tanulmány sem vette figyelembe az eredmények értelmezéskor a foglalkozást, a SES-t vagy az életkort. Három kivételtől eltekintve mindegyik vizsgálat észak-amerikai volt, s mindössze 7 tanulmány rögzítette az etnikai státuszt: ezek is a fehérek túlsúlyát állapították meg a mintákon belül. A minták egy kivétellel (poszt-akut miokardiális infarktusos minta) a dohányzók általános populációját vizsgálták, holott szakirodalmi előzmények alapján mind a mentális betegek (pl.: súlyos depresszióban szenvedők), mind az obese-ek, mind pedig a terhes dohányzók populációját érdemes lenne vizsgálni.

Súlygyarapodás

A vizsgált tanulmányok zöme a súlygyarapodás tekintetében nem mutatott szignifikáns különbséget a testedzéses intervencióban részesülő valamint a kontroll csoport között sem a kezelés végén, sem az utánkövetés során: ez egyrészt magyarázható az intervenciók kombinálásának sokféleségével (pl.: nikotin tapasz, nikotin helyettesítő kezelés), másrészt az alacsony mintaelemszámokkal, ugyanis egy korábbi metaanalízis szignifikáns rövidtávú előnyökről számolt be (Spring, 2009).

Testedzéses intervenciók

A legtöbb tanulmány felügyelt, csoportos testedzést alkalmazott, melyet otthon végezendő gyakorlatokkal egészítettek ki. Az intervenció hatását nagyban befolyásolhatta annak időtartama (pl.: a kevesebb, mint 6 hetes intervenció nem bizonyult hatásosnak), típusa (a legtöbb vizsgálat kardiovaszkuláris típusú mozgást alkalmazott) valamint intenzitása (ebbe beletartozik a fizikai aktivitás szupervíziója is, melynek során kognitív viselkedésterápiás módszerekkel igyekeznek növelni az adherenciát). Ezek kapcsán Marcus (2005) az eredményei alapján ajánlást fogalmazott meg (hetenként minimum 110 perc aktivitás, melyet felügyelt módon, heti 2-3 alkalommal végeznek), azonban további vizsgálatok szükségesek még az optimális paraméterek meghatározására. Emellett az intervenció után végzett fizikai aktivitás mértékére vonatkozóan a bevont tanulmányok nem szolgáltattak információt, továbbá a felügyelet nélküli, otthoni testmozgásra vonatkozó adherencia növelése érdekében is további kutatásokat lenne szükséges végezni.

Emellett négy kivételtől eltekintve a tanulmányok nem vizsgálták a kontroll csoport fizikai aktivitását az intervenció alatt, valamint az utánkövetés alatt mindössze három tanulmány vizsgálta bármelyik csoport fittségének mértékét (mely hasznos mutatója az adherenciának). Azonban a fizikai fittség változásának jelentősége a dohányzásról való leszokás kontextusában kétséges: a testmozgás ugyanis a fittségben bekövetkező változástól függetlenül is kifejti előnyös pszichológiai és egészségre gyakorolt pozitív hatását (pl.: Taylor, 2008).

Pszichológiai mutatók

            Az eredmények a mért változók tekintetében inkonzisztensek, s számos tanulmány nem is talált szignifikáns különbséget a pszichológiai mutatók (depresszió, elvonási tünetek, sóvárgás, észlelt stressz, stb.) tekintetében a vizsgált csoportok közt. Szakirodalmi előzmények (pl.: Grove, 2006) alapján a szerzők azonban érdemesnek tartanák további vizsgálatok során a testedzés alvásproblémákra gyakorolt hatását is vizsgálni. Emellett 25 olyan tanulmányt is azonosítottak, mely a testmozgás akut hatásait vizsgálta a dohányzással kapcsolatos kimeneti változókra (elvonási tünetek, sóvárgás). Ebből három tanulmány a cigaretta letételének időszakát vizsgálta, inkonzisztens eredményekkel, a többi 22 tanulmány pedig az absztinencia időszakában: ezek esetében 5 kivétellel minden tanulmány szignifikáns csökkenést mutatott ki az elvonási tünetek és sóvárgás tekintetében a passzív kontroll csoporthoz képest.

Konklúzió, kitekintés

A szerzők további vizsgálatok szükségességét hangsúlyozzák, melyek nagyobb mintaelemszámmal dolgoznak, megfelelő hatékonyságú testedzést alkalmaznak az intervenciók során, a kontroll csoportot a vizsgálati csoporttal megegyező mértékű figyelemben részesítik, valamint a teljes mintán mérik az adherenciát. A testedzés absztinenciára gyakorolt hatásának specifikálása valamint az optimális intenzitású és típusú testedzéses intervenciók feltárása érdekében szintén további vizsgálatok szükségesek.