2014. június 14., szombat

Kutyasétáltatás, közösségi érzés és környezet: Javaslatok a fizikai aktivitás növelésére 50 évesek és annál idősebbek körében
A.M.Toohey ,G.R.McCormack, P.K.Doyle-Baker, C.L.Adams, M.J.Rock (2013). Dog-walking and sense of community in neighborhoods:Implications for promoting regular physical activity in adults 50 years and older. Health & Place, 22, 75-82.

Készítette: Bolló Henrietta

1. Bevezetés

A tanulmány fő témái a lakókörnyezet sajátosságai és a kutyatartás egészségre gyakorolt hatásai az életkor előrehaladtával.
Mivel a szociális elköteleződés és a fizikai aktivitás is kapcsolatban van a kutyasétáltatással, egyre több vizsgálat igazolja, hogy a kutyával való rendszeres séta protektív tényező lehet bizonyos egészséget érintő kérdésekben. Bár a kutyatartók száma az életkorral csökken, az idősödők körében mégis úgy tűnik, hogy akik kutyát tartanak több fizikai aktivitásról és erősebb szociális elköteleződésről számolnak be.
A lakókörnyezetnek szintén fontos szerepe van az egészség szempontjából, ugyanis fizikai és a szociális környezet egyaránt csökkentheti vagy éppen ösztönözheti lakóit arra, hogy időnként egy-egy sétát tegyenek a környéken. Az általánosságban véve jobb életszínvonalú és sétálásra alkalmasabb környezet jó lehetőséget biztosít a nagyobb mértékű kohézióra a lakók között, fokozottabb közösségi érzést hív elő. Az ilyen környezet kedvezőleg hat a fizikai aktivitásra is. A közösségi tudat kialakulása szempontjából szintén fontos szerepe van annak, hogy az adott személy milyen gyakran fog elmenni sétálni.
A lakókörnyezet sajátosságai, a kutyatartás és a fizikai aktivitás közötti komplex kapcsolatrendszert már több tanulmány is vizsgálta, ám eddig nincs adat az idősebb populációról, pedig körükben a séta a leggyakoribb mozgásforma.

2. Módszer

Kutatási terv és minta
A kutatók keresztmetszeti random mintavételt biztosítottak, mely az alábbiak szerint történt. Az adott térség telefonkönyvében szereplő számok utolsó számjegyét kicserélték egy random számmal, és ezt a számot hívták fel. Ha egy háztartásban többen is éltek, akkor azt a személyt kérdezték, akinek a születésnapja legközelebb esett a hívás időpontjához. Ezután a telefonos beszélgetés után küldték ki a kérdőíveket. A mintába 50 év vagy a feletti személyek kerülhettek be.
A kutyatartást és kutyasétáltatást az alapján definiálták, hogy a személy egy átlagos héten milyen gyakran viszi el a kutyáját sétálni. Más vizsgálatok standardjai alapján a következő három csoport alakult: nem kutyatartók, ritkán sétáltatók (3 vagy kevesebb alkalom egy átlagos héten), gyakori sétáltatók (4 vagy annál több alkalom egy átlagos héten).
A lakókörnyezet fizikai sajátosságait tekintve a vizsgálatban szerepelt, hogy az adott terület milyen arányban tartalmat füves, zöld részeket, illetve milyen sűrű a lakottsága. A szociális jellemzőket tekintve a kutatók figyelembe vették a megkérdezettek iskolázottsági szintjét, jövedelmét, és városi adatbázisok alapján azt, hogy az adott környéken milyen mértékű a kutyatartók aránya.

Eszközök
Annak mérésére, hogy az adott személy milyen gyakran jár el ,,rekreációs” sétákra a környéken az International Physical Activity Questionnaire (IPAQ) tételeit használták. Ez alapján környék alatt azokat a helyeket értjük, melyek legfeljebb 15 percnyi sétára vannak a lakástól.
A közösségi érzést a Psychological Sense of Community Scale kérdőívvel mérték.
Vizsgált szociodemográfiai változók voltak a kor, nem, iskolai végzettség, családi állapot, éves jövedelem, lakhely típusa, mióta tulajdonos, illetve hogy szubjektíven mennyire érzi magát egészségesnek.

Statisztikai elemzés
A kutatásban az alábbi statisztikai módszereket használták: chi2 próba, ANOVA Bronferroni páronkénti összehasonlítással, bináris logisztikus regresszió, lineáris regresszió

3. Eredmények

A válaszolók jellemzői
A válaszadók átlagéletkora 62,6 év (szórás: 9,5 év). 60,1% -uk volt nő. 65,5% egyedülálló. A kitöltők 51,9%-a rendelkezett 60000 dollár fölötti éves jövedelemmel. Átlagosan 18,4 éve (szórás: 13,6 év) az adott lakás tulajdonosai. 43,9 %-uk kiváló szubjektív egészségről számolt be. 74,1% nem tart kutyát, akik tartanak, közülük 57,9% sétáltatja gyakran. A sétáltatások átlagos ideje az elmúlt 7 napban 108 perc. Átlagosan a lakókörnyék 18,3%-át teszik ki füves területek. A lakottságot tekintve az arány 2982,8 fő/km2. Általában elmondható a vizsgálati mintára, hogy minden 10. ember tart kutyát.

Kutyatartók és nem kutyatartók összehasonlítása
A gyakran sétáltatók magasabb közösségi érzésről számoltak be, míg ennek szintje nem különbözött a nem kutyatartók és a ritkán sétáltatók között. Általánosságban elmondható, hogy a kutyatulajdonosok fiatalabbak voltak, mint a nem kutyások. Ezentúl, a ritkán sétáltatók között több volt az egyedülálló, elvált vagy özvegy, továbbá alacsonyabb volt az éves jövedelmük. (A nem kutyásoknak szintén.)

4. Megbeszélés

A kutyatartás tehát összefügg a több fizikai aktivitással, s mivel gyakoribb szociális interakcióhoz vezet, ezért növeli a közösségi érzést, ami elősegítheti a lakókörnyezettel szembeni pozitív attitűdök kialakulását, és a szomszédsággal való jó kapcsolatot. Mindezen tényezők hozzájárulhatnak a jobb egészség fenntartásához, s ez fokozott figyelmet érdemel az idősebbek körében is.

A kutatás gyenge pontjai a mintába kerülés körülményessége és bonyolultsága, továbbá az, hogy néhány tényezőt, melyek hatással lehetnek, nem vettek figyelembe. Ilyen tényezők lehetnek az olyan betegségek, amik befolyásolják a sétálás gyakoriságát vagy időtartamát, illetve a kutya egyes tulajdonságai, mint faj, gazdához való kötődés, szociabilitás, melyek meghatározhatják azt, hogy gazdája milyen gyakran fogja más emberek közé vinni sétálni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése