2014. június 13., péntek

A  zeneterápia megfigyelt hatásai testi tamburával palliatív kezelésnél – kvalitatív  előtanulmány

Teut, M et al. (2014). Perceived outcomes of music therapy with Body Tambura in end of life care – a qualitative pilot study, BMC Palliative Care, 13:18

Összefoglalót készítette: Tregova Anita

Absztrakt
Az utóbbi években a zeneterápia egyre gyakrabban használatos a palliatív gondozásban. Ennek az előtanulmánynak a célja az volt, hogy felmérje és leírja a szubjektív élményeit a betegeknek és a hozzátartozóiknak, akik zeneterápiában részesültek testi tambura által egy német hospice kezelésben.
Módszerek: Jelen tanulmány egy kvalitatív interjúkon alapuló előtanulmány, melynek részét képezte az adatgyűjtés és analízis, melyeket a módszertani normáknak megfelelően végeztek el. A kutatásban német anyanyelvű betegek illetve német anyanyelvű hozzátartozóik vettek részt, akik részt vettek bentlakásos hospice kezelésben is.
Eredmények: Összességében 11 ember volt kezelve zeneterápiával, ebből 8 beteg (51-82 év közötti, 4 férfi és 4 nő) valamint 3 hozzátartozó, mindegyikükkel interjút is készítettek. Minden beteg rákos megbetegedés előrehaladott stádiumában volt. A leggyakrabban leírt szubjektív élmények relaxáló és megnyugtató érzéseket írtak le, annak az érzését, hogy a test könnyebb, illetve relaxáló képek és víziók megjelenését. A családtagok élvezték a zene hallgatását, és azt élték meg, hogy jobban kapcsolódnak beteg hozzátartozójukhoz a zeneterápia által.
Konklúzió:
A betegek pozitív élményekről számoltak be. A kis mintaméretet limitációként is fel lehet fogni. A jövendőbeli kutatásokban a kvalitatív interjúkon túl kvantitatív mérőanyagok, tesztbattériák is a kutatás részét kell, hogy képezzék, melyekkel mérni lehet a megélt stressz szintet illetve annak feltételezett csökkenését.

Háttér
Az utóbbi években a zeneterápia használatának gyakorisága megnőtt, különösen a rákos megbetegedések esetében. A történelmen keresztül napjainkig a zene és a gyógyászat szoros kapcsolatban álltak egymással. A zeneterápiára az alábbi definíciót alkalmazták a kutatás során: „ A zeneterápia a zene használata a kliens és a terapeuta között annak érdekében, hogy fejlesszék a fizikai, mentális és spirituális jóllétet”.
A zeneterápiával foglalkozó meta analízisekből kiderül, hogy a zeneterápiának jótékony hatása lehet a szorongásra, fájdalomra, hangulatra, és az életminőségre rákos betegek esetében. Ezen kívül hatással lehet még a szívritmusra, a légzésre, és a vérnyomásra. Nincs megbízható adat arra nézve, hogy a zeneterápia milyen hatással van a testképre, az oxigén szaturáció szintjére, az immunológiai működésre, a spiritualitásra és a személyközi kommunikációra. Ennek oka abban keresendő, hogy a kutatások, melyekből a meta analízisek dolgoznak, többször módszertanilag erőteljesen megkérdőjelezhetőek, nem érvényesül a random kiválasztás, a blinding technika, és sokszor nem jelentik a kísérletben résztvevők kiesését a kísérletből.
A zeneterápiának nagy előnye más intervenciós technikákkal szemben, hogy nem gyógyszeres alapú és ennélfogva kevés az előfordulható mellékhatások száma. Ezen felül kedvező pszichofiziológiai hatásai lehetnek, illetve fejleszti az interperszonális kapcsolatokat, mind a beteg és a személyzet, mind a beteg és a családja között.
Az utóbbi években egyre elterjedtebbé vált a testi tambura használata a palliatív gondozásban. A testi tambura a hagyományos indiai Tapura egyfajta változata, melyet a betegek testére helyeznek, és úgy játszanak rajta.

Módszerek
Az adatfelvétel nyílt kérdéses interjútechnikával történt, mivel ezáltal olyan betegek is bekerülhettek a kutatásba, akik állapotuk miatt más fajta kutatási elrendezéseknél (pl. kérdőív) kiestek volna a mintából.
A minta megválasztásánál kiestek azok a betegek, akik 18 év alattiak voltak, nem beszéltek németül illetve olyan klinikai tüneteket produkáltak, melyek ellehetetlenítették a zeneterápiát. Ha a családtagok is részt vettek a zeneterápiában, őket is meginterjúvolták utána.
Az interjú felépítésénél egy félig strukturált szerkezetet használtak, mely olyan kérdésekre fókuszált, mint a terápia szubjektív megélése, változások észlelése, kellemetlenségek jelenléte, a panaszok milyenségének változása. Minden beteg alapdiagnózisa illetve szocioökonómiai státusza dokumentálásra került a kutatás során.

Intervenció
A terápia során a beteg testére helyezik a tamburát, (70x33x28 m), melyen 28 húr található. A tamburát megszólaltatva hanghatások illetve vibrációs hatások érik a betegek, melyeknek transz-szerű illetve relaxációs hatásuk van.
A kísérletben két, több mint 10 éve praktizáló zeneterapeuta részesítette terápiában a betegeket. Miközben a testükön volt a hangszer, egyenletesen, nyugodt, lassú mozdulatokkal játszottak a hangszeren. A kezelések időtartama és gyakorisága a beteg igényeitől függött, általában 30 perces volt egy-egy alkalom, és hetente maximum ötször részesülhettek ebben a fél órás zeneterápiában.
Minden alkalom egy rövid bevezetővel illetve egy visszajelzéssel kezdődött az előző terápiás ülésről, ezután következett maga a zeneterápia. Az ülés végeztével a betegeknek lehetőségük volt visszajelzést adni a terápiáról és élményeikről.

Eredmények
A kutatásban összesen 8 beteg vett részt, mindegyikük rákos megbetegedés terminális státuszában volt, és hospice kezelésben részesült az osztályon. Minden beteg képes volt legalább egy interjúban részt venni. Két esetben a második interjú már nem volt lehetséges, mivel a betegség előrehaladása miatt ezek a betegek beszédképtelenné illetve dezorientálttá váltak a második interjú időpontjára.
Az interjú hossza 3 és 13 perc között volt a beteg teherbírásától illetve kommunikatív készségétől függően. A legtöbb esetben az első intervenciók kezdetén a hangszert először nem helyezték a beteg testére, csak később, amikor a beteg jelezte, hogy felkészült rá.
A legfontosabb leírt szubjektív élmény a betegek relaxált érzete, a megváltozott testi érzések illetve az élvezetes és relaxáló vizuális képek áramlása volt.

Diszkusszió
A betegek mind jótékony hatásról számoltak be a zeneterápiával kapcsolatban, így joggal feltételezhető, hogy a zeneterápia pozitív irányba befolyásolhatja a szubjektív jóllélet palliatív kezelésben részesülő betegek esetében.

A kutatás gyenge pontja az alacsony elemszám, illetve a vizsgált mintából adódó nehézségek, úgy mint a betegek alacsony teherbírása, illetve a rosszabbodó állapotuk miatt való ellehetetlenedése az interjúnak. Kvantitatív kutatások végzése a zeneterápia jótékony hatásának eredményes továbblépésnek bizonyulna ezen a kutatási területen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése