Depresszív személyiségdimenziók és alexitímia evészavarosok körében

Speranza, M.,T., Corcos M., Loas, G., Stephan, P., Guilbaud, O., Perez-Diaz, F., Venisse, J.,  Bizouard, P., Halfon, O., Flament, M., Jeammet, P. (2005). Depressive personality dimensions and alexithymia in eating disorders. Psychiatry Research, 135, 153– 163

Az összefoglalót készítette: Árvai Dorottya

Absztrakt

A kutatás célja, hogy az alexitímiás vonások és depresszív tünetek kapcsolatát vizsgálja DSM-IV. alapján evészavarosnak diagnosztizált betegeknél (restriktív anorexia, n =105; purgáló anorexia, n =49; bulímia, n =98) és illesztett kontrollcsoporton (n =279). A vizsgálatban részvevőkkel Toronto Alexitímia Skálát (TAS-20); Beck Depresszió kérdőívet; és Depresszív Tünetek Kérdőívet (DEQ) vettek fel, mely a depresszív személyiségtípus két dimenzióját határozza meg (dependens és önkritikus). A páciensek magas pontszámot értek el az alexitímia skálán és a depresszív tünetek magas szintjéről számoltak be. Összehasonlítva az alexitímia skála eredményeit a depresszió hatásának korrigálásával szignifikáns különbség mutatkozott a bulímiás és kontroll csoport között a TAS érzelmek azonosításának nehézsége (DIF) faktorában, ill. a restriktív anorexiás csoport és kontroll csoport között a TAS érzelmek kifejezésének nehézsége (DDF) faktorában. A depresszív személyiségstílusokkal kapcsolatban csak az önkritika pontszám volt magasabb a bulímiás csoportban az anorexiás és kontroll csoportokhoz képest. Az evészavaros csoportok közül csak az anorexiás betegeknél volt megfigyelhető kapcsolat a dependencia és a TAS érzelmek azonosításának nehézsége faktor között. Az önkritika azonban az evészavarosok minden fajtájában együttjárt a TAS érzelmek azonosításának nehézsége faktorával, a kapcsolat azonban szignifikánsan erősebb volt a restriktív anorexiás csoportban. A kutatás eredményei arra utalnak, hogy az anorexiás és bulímiás betegek specifikus klinikai kórképet mutatnak az alexitímiás vonásokkal és a depressziódimenziókkal összekapcsolódva.

Bevezető

Azt már megállapították, hogy az evészavarok hátterében biopszichoszociális tényezők egyaránt szerepet játszanak. A fejlődéspszichológia keretében néhány szerző az evészavarokat az önszabályozás fejlődésének deficitjével hozza kapcsolatba, mely az érzelmek fejlődésének és szabályozásának károsodásával jár együtt. Alexitímiának azt a kognitív-affektív zavart nevezzük, mely az érzelmek azonosításának és kifejezésének nehézségében, a fantáziaműködés csökkenésében és konkrét és szegényes introspektív gondolkodásban nyilvánul meg (Taylor et al., 1997). Az érzelemszabályozás korlátozottsága miatt az alexitímiás betegek ki vannak téve a kontrollálatlan érzelmeknek, melyeket megpróbálnak maladaptív viselkedésmintákkal úgy, mint az evésroham vagy éhezés, szabályozni.

A kötődési elmélet képviselői a nem megfelelő korai kötődési kapcsolattal - ami egy nem gondoskodó környezetben alakult ki - próbálják magyarázni ennek az érzelemszabályozási károsodásnak az eredetét. A depresszív tünetek két dimenzióját különíti el a DEQ. Az egyik a dependens vagy anaklitikus dimenzió, mely a veszteség, lemondás és magány érzetével függ össze, míg az önkritikus vagy introjektív dimenzió az alacsony önértékeléssel, kudarccal, bűntudattal és önbizalomhiánnyal.

Jelen kutatásnak 2 célja van, feltárni az alexitímia előfordulását anorexiás és bulímiás betegeknél. Valamint megvizsgálni a kapcsolatot az alexitímiás vonások és a depresszív tünetek minősége között evészavaros pácienseknél.

A hipotézisek a következők: depresszív tünetek inkább fordulnak elő olyan alexitímiás jegyekkel rendelkező pácienseknél, akiknél falási rohamok is előfordulnak; bulímiás betegeknél inkább a DEQ önkritika dimenzió jegyei fognak nagyon számban előfordulni, míg anorexiás betegeknél inkább a dependencia tünetei.

Módszerek

A résztvevők egy nagyobb kutatás „Dependence Network 1994–2000” (INSERM 494013), mintájából lettek kiválasztva, olyan 15-45 év közötti nők, akiket kórházi felvétel alapján vagy tanácsadási intézményben a DSM-IV. alapján evészavarral diagnosztizáltak (restruktív vagy purgáló anorexia, bulímia). A kor és szocioökonómiai státusz alapján illesztett kontrollcsoport egészséges tagjait közlemények ápolóképző szakiskolákból és orvosi létesítményekből toborozták. Kizáró oknak számított bármilyen jelenlegi vagy az életük során előforduló szerhasználat vagy evészavar.

A diagnózist a DSM-IV. kritérium rendszere szerint határozták meg. Az alexitímia mérésére a 20 itemes Torontó Alexitímia Skálát alkalmazták, melynek három fő faktora ismeretes: nehézségek az érzelmek azonosításában, nehézségek az érzelmek kifejezésében és kifelé orientált gondolkodás. A depresszió mérésére önbeszámolós kérdőíveket használtak: Beck Depresszió kérdőív rövidített változatát (BDI-13) és a Depresszív Tapasztalatok Kérdőívet  (DEQ). A DEQ egy 66 itemes mérőeszköz, melyen az állításokat egy 7 fokú Likert skálán kell megítélni (1=egyáltalán nem értek egyet,7= teljes mértékben egyet értek). A skálát azért készítette Blatt and Zuroff (1992), hogy a depresszió két fajtáját (anaklitikus és introjektív) különítse. Az adatokat 1995 januárja és 1999 márciusa között gyűjtötték.

Eredmények

A végső mintában 105 restriktív anorexiás (ANR), 49 purgáló anorexiás (ANP), 98 bulímiás (BUL) és 279 kontroll személy vett részt. Az anorexiás betegek a bulímiásoknál fiatalabbak voltak és alacsonyabb test-tömeg index (BMI) volt jellemző rájuk. Minden evészavaros csoportban magasabb pontszámot értek el az alexitímia skálán, de csak DIF és DDF faktorban. A DDF faktor anorexiásoknál magasabb, mint bulímiásoknál. A DEQ pontszáma mindhárom evészavaros csoportban nagyobb a kontrollcsoporthoz viszonyítva. Ezen kívül a purgáló anorexiás és bulímiás csoportban az önkritika dimenzión a kontrollhoz képest szignifikánsan magasabb pontszámot értek el. Korrelációt találtak ugyanakkor a DIF faktor és a depresszió önkritika dimenziója között, amely korreláció szignifikánsan magasabb volt a restriktív anorexiás csoportban, mint a bulímiás csoportban. Ugyanakkor az anorexiás csoportokban szignifikáns korrelációt mutattak ki a DEQ dependens stílus és a TAS összpontszáma valamint a DIF faktor között. Ezt az összefüggést a bulímiás csoportban valamint a DDF és EOT faktorokkal nem tudták kimutatni.

Diszkusszió

Az alexitímia skálán a betegcsoportok magasabb pontszámot értek el, de ha figyelembe vesszük a depressziópontszámot is a hatás csökken. A bulímia és érzelem azonosításának nehézsége faktor valamint az anorexia és érzelem kifejezésének nehézsége faktor közötti összefüggést nem befolyásolja a depresszió szintje. A szerzők úgy vélik, hogy csak úgy mint a függő és szkizotíp zavarban szenvedőknél az alexitímia az evészavaroknál is inkább stabilabb vonásjellegként jelenik meg a személyiségben. A bulímiásoknál a szakirodalom alapján igen magas öntudatosság, folyamatos és kemény önvizsgálat jellemző, így érdekes lehet az eredmény, mely szerint pont az érzelmek azonosítása válik problematikussá esetükben. Ezt azzal lehetne talán magyarázni, hogy ez a magas önmagukra való fókuszálás inkább arra irányul, hogy jelennek meg mások előtt és nem terjed ki belső állapotaikra, érzéseikre. Anorexiásoknál az alexitímia és a dependencia dimenzió kapcsolata összhangban van azzal a kórképpel, mely szerint az anorexiás betegek számukra jelentős másokra való túlzott támaszkodáson keresztül próbálnak meg biztonságot és önbecsülést szerezni és próbálják meg ez által zavaró érzelmeiket szabályozni. Ezért igyekeznek minden olyan viselkedést legátolni, melyek megzavarhatják ezeket a szimbiotikus kapcsolatokat. A szerzők szerint az anorexiás betegek terápiájára leginkább szupportív megközelítés, míg bulímiásoknál a kognitív viselkedésterápia lehet célravezető. Érdemes lenne további kutatásokat folytatni a témában, más evészavarokat is kivizsgálni. E kutatás jelentősége abban rejlik, hogy egy olyan további tényezőt tár fel, mely sérülékennyé teheti az embereket evészavarokra. Például, ha egy restruktív anorexiás beteg nehézségeket mutat az érzelmek azonosításában és magas szintet ér el az önkritika dimenzión meg van az esélye annak, hogy hajlamos lesz bulímiás zavarba átfordulni. A kutatás korlátai között megemlítik, hogy mivel keresztmetszeti kutatásról van szó, nem vonhatnak le ok-okozati következtetést, valamint megemlítik, hogy esetleg pszichiátriai kontroll-csoporttal (függő, depressziós) is össze lehetett volna hasonlítani az adatokat. Valamint a két depresszió dimenzió egyfajta kontinuumként fogható fel inkább normalitás és patológia között, és nem pedig klinikai diagnózisként.