Babra megy a játék?

- avagy miért vegyük komolyan az iskolai étkeztetést

Weaver-Hightower, M. B. (2011). Why education researchers should take school food seriously. Educational Researcher, 40(1), 15-21.

Az összefoglalót készítette: Tasi Lia

Az iskolai étkezes, étkeztetés témája meglehetősen mostoha volt az elmúlt időkben: sokan a nap praktikus, „essünk túl rajta” részeként gondoltak rá, az oktatáskutatók sem tekintettek komoly kérdésnek. Jó okunk van azonban azt gondolni, hogy e téma több figyelmet érdemel. Az étel életünk rendkívül fontos része, kapcsolódik túlélésünkhöz, énérzésünkhöz, hiedelmeinkhez, másokhoz való kötődésünkhöz vagy ennek hiányához, illetve az élővilágra gyakorolt hatásunkhoz. Az étel az oktatásnak is jelentékeny összetevője, nemcsak a menzákon találkozunk vele, hanem ételautomatáknál, iskolai büfékben, jótékonysági gyűjtéseken, tanítás utáni programokon, osztálybulikon, háztartástan- vagy egyéb tanórákon, más iskolai programokon is.

Elvétve foglalkoztak már az iskolai étkezés témájával: Thorne Gender Play (1993) című írásában az ebéd közbeni viselkedést tárgyalta (például kikkel ülnek szívesen a gyerekek, és mely helyeket preferálják). Más irányzatok felől is közelítettek már az iskolai étkezés felé: Susan Levine (2008) az amerikai iskolai étkeztetés történetéről írt, Janet Poppendieck (2010) pedig szociológiai szempontból vizsgálta a témát. Az Iskolai Étkezés Forradalma program keretében számos országban reformálták meg eddig a menzákat: így például Nagy Britanniában, Olaszországban, az Egyesült Államokban, Ghánában. Megemlítendő az is, hogy Nestle Food Politics (2007) című művében 2 fejezetet szentelt a témának, emellett számos újságcikket és blogbejegyzést is közölt a témában. Születtek tehát tanulmányok az iskolai étkeztetés témájában, ám mivel azok nem oktatáskutatók tollából származnak, nem foglalkoznak számos olyan aspektussal, amelyet egy oktatással foglalkozó szakember látna át igazán.

Miért esik kevés szó az étkeztetésről az oktatáskutatásban?

Belasco (2008) számos okot vonultat fel annak magyarázatára, hogy miért esik kevés szó az ételről a társadalomtudományokban, humán műveltségben. Az első ok a test és lélek közötti dualisztikus szemléletben gyökerezik, miszerint a lélek felette áll a testnek, így az olyan profán szükségleteknek is, mint például az evés. A második ok, hogy az iskoláztatás az egyén közösségi szerepvállalására helyezi a hangsúlyt szemben a privát szférával, melynek az étkezés is részét képezi. Harmadik érvként Belasco a technológiai utópianizmust hozza fel: a fejlett országokban az étel a legtöbb fogyasztó számára absztrakcióvá vált, és az ipar rejtélyes, távoli tevékenységének része lett a termelés, feldolgozás, csomagolás, forgalmazás folyamata.

Belasco meglátásain kívül az iskolai étkeztetés negatívuma, hogy az oktatási vezetők az étkeztetésre szükséges szolgáltatásként tekintenek, s néhány szakember szerint az ebéd lényege, hogy a gyerekek korgó gyomra ne vonja el a figyelmüket a valódi munkától: a tanulástól. A gyerekkori elhízás témája hívta fel a figyelmet arra, hogy az étkezés több merő kipipálandó praktikumnál, s az iskolai étkezések egy egészségnevelési program részei. Szembe kell azonban néznünk azzal, hogy az új perspektíva sem könnyíti meg jelentősen az oktatáskutatók munkáját, hiszen az étkezés kérdése kívül esik a szaktudásuk körén, azt maguktól idegennek érezhetik. A kutatási támogatás kérdése szintén szerepet játszik az iskolai étkezés tanulmányozásának hiányában: ha a támogatók nem kapcsolják össze az étkeztetést az oktatási intézmények tanító, kulturális missziójával, valószínűtlen hogy olyan kutatásokat támogatnának, amelyek ezt teszik. Arról se felejtkezzünk meg, hogy az iskolai menzák régóta nevetség tárgyát képezik. A „konyhás néni” prototipikusan túlsúlyos, hajhálós, mogorva alakja számos viccben, filmben megjelenik (pl. Simpson család). A „menza kosztot” sem kíméli a népnyelv, az USA-ban a hús kétes eredetén köszörülik szívesen a nyelvüket, de Magyarországon sincs jó híre az iskolai konyha remekeinek: városi legendák szólnak arról, ki mit talált már az ebédjében (megj: Tasi Lia). Nem csoda hát, ha az oktatáskutatók nem éreznek késztetést arra, hogy az iskolai élet e kétes hírű szereplőjét kutassák. Ki szeretné, ha a témaválasztás folytán munkája élcelődés potenciális tárgya lenne?

Miért foglalkozzanak az iskolai étkeztetéssel az oktatáskutatók?

Az iskolai étkezés hat a diákok egészségére

Az iskolai étkeztetés bevezetésének célja eredetileg az volt, hogy a diákok egészségét szolgálja. Mára az irányelv nem változott, azon belül pedig a fókusz az elhízás megelőzése lett, aminek oka, hogy az Egyesült Államokban az elhízott gyerekek aránya 1980 óta megháromszorozódott. Az oktatáskutatóknak nehéz dolguk van az étel és az oktatás kapcsolatának vizsgálatakor, mert habár egyértelmű oksági kapcsolatot nehezen fedhetünk fel közöttük, együttjárásuk kétségtelen. Érdemes elgondolkodni például azon, hogy a gyerekek menzakoszt által javuló vagy romló egészségi állapota hogyan hat az irodalom vagy épp matematika jegyekre, vagy, hogy a speciális osztályokba járó gyerekek viselkedési problémáit mennyire fokozza, vagy éppen ellensúlyozza a suliebéd.

Az étel hat a gyerekek tudására, eredményeire

Az étkezés és a dolgozatok eredményei között is vakmerő vállalkozás lenne direkt kapcsolatot keresni, ám a kutatások szerint számít, hogy mit (ha egyáltalán) esznek a diákok az iskolában abból a szempontból, hogy milyen a teljesítményük. Ezt az összefüggést jól szemlélteti Belot és James (2009) munkája, melyben egy Jamie Oliver menzareformjában résztvevő angliai iskolában születő dolgozatok pontszámait hasonlítottak össze egy szomszédos iskolában adott pontokkal, ahol továbbra is zsírban, sóban és cukorban gazdag ételeket fogyasztottak a diákok. Az eredmények szerint a menzareformot követően az adott iskolában javultak a matematika és irodalom jegyek, viszont csökkent a hiányzások száma. Más kutatások szerint az étkek minőségének javítása a jobb tanulási teljesítménnyel összefüggő viselkedések felvételén keresztül hat: a The School Food Trust (2009) megállapította, hogy azokban az iskolákban, ahol menzareform történt, a diákok több igyekezetről tettek tanúbizonyságot az iskolai feladataik ellátásában szemben a kontroll iskolákkal, ahol minden maradt a régiben.

Az étel hat a tanításra és az adminisztrációra

Ez a hatás több mechanizmuson keresztül is tetten érhető.  A legegyszerűbbnek az az összefüggés látszik, hogy az iskola dolgozói szintén az iskolai ételt fogyasztják, és az az ő teljesítményükre is hatással van, emellett azonban az sem elhanyagolható, hogy az iskola vezetése sokszor profitál az iskolában árusított élelmiszerekből, például az automaták kínálatából. Az is lényeges, hogy az iskolai étkezés biztosítása, megszervezése, levezénylése is erőfeszítést követel mind a tanároktól, mind pedig az iskola más dolgozóitól.

Az iskolában a gyerekek tanulnak az életről – és az ételről is!

A sulikonyhák forradalmárai gyakran teszik szóvá, hogy az iskolákban a gyerekek nem tanulnak expliciten az ételekről és a főzésről, ám a direkt oktatás hiánya mellett is sokmindent sajátítanak el a témában. Például amikor egy művészeti projektben a makaróni nyakláncként nyert új értelmet, arról árulkodott a diákoknak, hogy az étel játék, nem értékes, lehet pazarolni.

„Mondd meg mit eszel, megmondom ki vagy” (Brillat-Savarin)

Az étel régóta használatos arra, hogy az embereket kategorizáljuk, megkülönböztessük egymástól. Ez a sulimenzán sincs másképp: Ludvigsen és Scott (2009) úgy találták, hogy az angliai iskolákban éles elkülönülés volt a gyerekek által evett ételek („junk food” ~ szemét kaja, gyors kaja), és a felnőttek étkei között (egészséges étel), és a diákok úgy érezték, hogy azzal, ha egészségesen étkeznek, elutasítják saját „gyerekségüket” is. Az is megfigyelhető volt, hogy a tanulóknak konzisztens előítéletei voltak arról, hogy egy bizonyos étel milyen nemű, társadalmi státuszú, identitású ember eledele, úgy kezelték a táplálékot, mint egy „szociális álruhát” ahhoz, hogy részévé váljanak egy csoportnak, és elkerüljék az iskolai zaklatást (bullyingot).

Az iskolai étel kapcsolata a környezettel és az állatvilággal

Az oktatási intézmények konyháin hatalmas mennyiségű különféle étel jelenik meg, és hogy ezeket hogyan termesztik (pl. kemikáliák), tenyésztik (pl. antiobiotikumok túlzott használata) dolgozzák fel, csomagolják, szállítják, tárolják és készítik el, nagy hatással van a környezetre. Ha ezekről a kérdésekről szó sem esik, azzal a gyerekek azt tanulják meg, hogy a környezet rombolása és az állatokkal való kegyetlen bánásmód elfogadható, problémájuk elhanyagolandó.

Az iskolai étel üzlet

Az iskolák élelmiszerellátásának (menza, büfé, kisbolt, automata) igen nagy anyagi vonzata van, ami nagy csábítást jelent az élelmiszercégeknek, amelyek reklámokat vetnek be, igyekeznek rávenni a tanulókat, hogy új termékeket próbáljanak ki, márkahűséget próbálnak kialakítani. Azért is megéri iskoláknak szállítani, mert azok stabil felvásárlók: az éttermek a gazdasági krízis viharaiban feltűnnek és eltűnnek, ellenben az iskolákban (USA) a válság inkább úgy hagy nyomot, hogy több diák jogosult kedvezményes étkezésre, ami a beszállító profitját tovább emeli.

Az iskolai étel ablak a politikára és törvénykezésre

Az étel eleve kapcsolatban áll a politikával, ám mivel iskolai étekről van szó, így azt a gyerekeken, és az államnak a nevelésükben játszott szerepéről szóló hiedelmeken keresztül még inkább áthatja a politika. Gondolkodjunk el például azon, hogy Margaret Thatcher kiérdemelte a tejrabló („the Milk Snatcher”) becenevet, mivel 1971-ben megszüntette a gyakorlatot, hogy a 7 évnél idősebb gyerekek ingyen tejet kapjanak az iskolában. Az iskolai étkeztetés több törvénynek is a részét képzi: 2009-ben az USA 50 államából 34-ben hoztak törvényt az egészséges étkezésről és fizikai aktivitásról, ami az oktatási intézményekhez is kapcsolódik.

Az iskolai étkezés kapcsolata a társadalmi igazságossággal

Az étel kulturális és politikai vonatkozásán keresztül a társadalmi igazságosság részét képezi. Például a fejlődő országokban mintegy 66 millió gyerek jár éhesen iskolába, éhező gyerekek azonban nem csak ott vannak: az USA háztartásainak mintegy 15%-ára is jellemző, hogy pénzügyi vagy egyéb problémák miatt korlátozott az élelmiszerhez való hozzáférésük az év bizonyos szakaiban.

Összegzés

Ha végignézzük, hogy az iskolai élet milyen nagy részével áll kapcsolatban az étkezés kérdése, láthatjuk, hogy megéri számolni vele, tudományokon átívelő kutatások keretében vizsgálódva pedig még több összefüggés lenne feltárható. Az étkezés önmagában is fontos téma, de azt sem árt látnunk, hogy az iskolai étkezés kérdése utat nyit számos más tárgykör felé, amivel megérné foglalkozniuk az oktatáskutatóknak. Bármilyen hangsúllyal jelenik is meg az étkezés egy tanulmányban, itt az idő, hogy komolyan vegyük a tanítási napok e szeletkéjét.