Egy nikotinpótlás nélküli, Interneten és mobiltelefonon keresztül végzett digitális, dohányzásról való leszokást segítő program (Happy Ending): randomizált kontrollált tanulmány.

(Brendyren, H., Drozd, F., Kraft, P. (2008). A Digital Smoking Cessation Program Delivered Through Internet and Cell Phone Without Nicotine Replacement (Happy Ending): Randomized Controlled Trial. Journal of Medical Internet Research, 10 (5), e51)

Az összefoglalót készítette: Román Nóra

Ennek a tanulmánynak a célja egy olyan sokrétű, a dohányzásról való leszokást támogató program hatékonyságának vizsgálata, amely digitális eszközök, az Internet és mobiltelefon használatával kívánja a kutatásban résztvevőket a cigaretta letételében segíteni. A 12 hónapos programot Happy Endingnek (HE) nevezték el megalkotói, és ennek során a programot vezetők e-maileken, honlapokon, interaktív hangüzeneteken (interactive voice response) és SMS-eken keresztül állnak kapcsolatban a dohányzással felhagyni vágyó résztvevőkkel.

A HE program egyes elemei követik, és fő szervező elvként használják annak a pszichológiai folyamatnak a kronológiáját, amit az emberek általában a leszokási folyamat során tapasztalnak. Ennek a lényegi pontnak a megragadásában és pontos kivitelezésében látják a kutatók a programjuk majdani sikerességét.

Hogy ez megvalósuljon, több szakaszra bontották az egy éves programot. A HE egy kéthetes előkészítő fázissal indul, mely során a résztvevők minden nap e-mailen keresztül kapják meg egy weblap linkjét, melyre rákattintva az aktuális napra vonatkozó tartalommal, feladatokkal találkoznak. A siker elérése érdekében az első napokban a cél a kezelést nyújtókba vetett bizalom megalapozása, és az én-monitorozásra, aktív részvételre, elköteleződésre való buzdítás. Ez után a személyek többet tudnak meg saját dohányzási szokásaikról, nikotin függőségükről, korábbi sikertelen leszokási kísérleteik okairól, az általános- és feladathoz kötött én-hatékonyságról, problémákról, amiket az emberek a leszokási folyamat során tapasztalnak, valamint a stressz- és testsúly regulációjáról. Hangsúlyt helyeznek még ebben a szakaszban a kognitív, affektív és viselkedéses reakciókra és ezek szabályozására, amiket a ’megbotlások’, visszaesések során tapasztalhatnak. A kognitív-viselkedésterápiából is emelnek be ide elemeket, mint például hogy hogyan oldják meg az életben felmerülő problémáikat dohányzás nélkül, és hogy ismerjék fel, értsék meg, és változtassák meg diszfunkcionális, ezekkel kapcsolatos gondolataikat. Tanulnak még az én-stop, önmonitorozás, körültekintés és megküzdés-tervezés technikákról.

Ezt a kéthetes időszakot követi egy harmincnapos aktív leszokási fázis. Ennek során egy előre meghatározott napon a résztvevő abbahagyja a dohányzást. A fokozott segítségnyújtás érdekében naponta többször is kapcsolatba lép a program a személyekkel. Minden reggel e-mailértesítést kapnak a weboldal tartalmáról, ami a cigaretta letételét követő első napokban arra a motivációs konfliktusra fókuszál, ami a résztvevőkben támadhat a dohányzás rövid távú előnyeivel és hosszú távú hátrányaival kapcsolatban. Hogy a belső konfliktus kialakulását megelőzzék, interaktív hangüzenet segítségével is - biofeedback-szerűen - üzenetet küldenek a leszokás rövidtávú előnyeivel kapcsolatban (pl. a vérnyomáscsökkenésről). Különös hangsúlyt fektetnek továbbá az én-hatékonyságra: megerősítik azt az elvárást a személyekben, hogy sikeresek lesznek leszokásban és a felmerülő problémák megoldásában - dohányzás nélkül. Ezzel együtt az ’elcsábulást’ előidéző helyzetekre is felkészítik a személyeket. Az aktív részvételt olyan tevékenységekkel erősítik, mint a naplóírás, olvasás, elmélkedés, stb. Ebben a szakaszban természetesen a visszaesés esetleges problémájával is foglalkozik a program. Ehhez a gyorsan beavatkozó, ún. ’just-in-time’ terápia elemeit alkalmazzák, amelynek fő célja a visszaeséskor a minél kevesebb cigarettafogyasztás elérése, és a dohányzással való felhagyás legközelebbi időpontjának minél hamarabbi kitűzése. A HE minden este megkérdezi a résztvevőket, hogy dohányoztak-e aznap, és ha igen, mennyit. Erőfeszítést tesznek még a megbotlással kapcsolatos negatív érzelmek kivédésére, illetve a döntéshozatal szabadságának hangsúlyozására. Olyan szituációkban is felhívható az interaktív hangüzenet szolgáltatás, amelyekben a kliens úgy érzi, hogy nagyon nehéz megállnia, hogy rágyújtson.

A HE következő szakasza a tizenegy hónapos utánkövetés. Ekkor egyre ritkuló gyakorisággal a személyek még kapják az esti telefonhívásokat az aznapi dohányzás előfordulásával kapcsolatban, illetve a visszaesést megelőző rendszer a program egész ideje alatt a rendelkezésükre áll. Szintén a program végéig bátorító SMS- és hangüzeneteket kapnak a programtól.

A tanulmányban a szerzők feltételezik, hogy a teljesen automatizált, dohányzásról való leszokást segítő intervenció megnövekedett, tizenkét hónapos absztinencia-arányt fog eredményezni a kontrollcsoporthoz képest, aminek tagjai számára csupán egy önsegítő kiskönyv állt a rendelkezésükre. Továbbá azt várták a beavatkozástól, hogy már a cigaretta letétele előtt is nőni fog a kísérleti csoportban résztvevők énhatékonysága, illetve hogy ez és az elsajátított megküzdési stratégia mediálja majd a kezelés hatását.

Módszer:

A kutatásban résztevők toborzására az interneten került sor. Olyan személyek vehettek részt benne, akik elmúltak tizennyolc évesek, hajlandóak voltak leszokni a dohányzásról egy előre megadott napon, mindezt nikotinpótló szerek használata nélkül, aktuálisan napi legalább öt szál cigarettát szívnak el, rendelkeznek mobiltelefonnal, és naponta Internet- és e-mail hozzáféréssel.

A kiválasztott 296 résztvevőt random módon sorolták a két kísérleti feltétel egyikébe. A kontrollcsoport tagjai egy negyvennégy oldalas könyvecskét kaptak, amiből tájékozódhattak arról, hogy mi szükséges a sikeres leszokáshoz, illetve egyéb ezzel kapcsolatos információt nyújtó helyekről. A kísérleti csoport a HE programjában vett részt.

Az adatokat a résztvevőktől Interneten keresztül gyűjtötték a programba való belépéskor, valamint a leszokást követően 1, 3, 6 és 12 hónappal. Amennyiben az utánkövetéskor a résztvevők többszöri megkeresésre sem voltak e-mailen keresztül elérhetőek, telefonon keresték meg őket.

A fő kimeneti változó az ismételt absztinencia volt ebben a vizsgálatban, vagyis a dohányzással való felhagyást követő mind a négy mérési alkalommal absztinensnek kellett lennie a személyeknek. Absztinencia akkor volt megállapítható, ha a megkérdezett az előző hét napban egyszer sem gyújtott rá. Ezen kívül nézték még a nikotinfüggőség mértékét a Fagertröm Test for Nicotine Deendence (FTND) kérdőív segítségével, illetve az énhatékonyság és a megküzdés-tervezés mértékét. A rendszer automatikusan rögzítette a programban való folyamatos részvételt.

Az absztinencia biokémiai vizsgálattal való ellenőrzésére a kísérleti feltételek sajátosságai miatt nem volt lehetőség.

Eredmények:

A kísérleti csoportból összesen ötvenheten szakították meg a programban való részvételt, azonban az utánkövetés időpontjaiban mind elérhetőek maradtak. A két csoport között a lemorzsolódásban csak az 1 hónapos utánkövetési pontnál volt statisztikailag is jelentős különbség.

Sem a mért leíró, sem a kimeneti változók kezdeti eredményeiben nem volt különbség a kísérleti és a kontrollcsoport között. Azonban a 12 hónap elteltével összességében nagyobb arányú ismételt absztinencia volt kimutatható a HE programban résztvevők körében,  szemben a kontroll csoporttal. Ez igaz maradt akkor is, amikor logisztikus regressziót alkalmazva kontrollálták a kapott eredményeket a nikotinpótló eszközök használatára (OR= 2,86; 95% CI= 1,31-6,24; n= 290; p= 0,008) - amit igaz a kezdeti megállapodás nem engedélyezett, de mégis előfordult, szignifikánsan többször a kísérleti csoportban. Szintén a hipotézisnek megfelelően azt találták, hogy a cigaretta letételét megelőzően a beavatkozás hatására magasabb volt a HE programban résztvevők megküzdés-tervezése  (t₂₆₁= 3,1; p=0,002), és énhatékonysága (t₂₆₁= 3,0; p= 0,003)  a kontroll feltételben szereplőkéhez képest. Az énhatékonyság mediáló tényezője volt a kísérleti csoportban az absztinenciának egy hónappal a leszokás után, de 12 hónap elteltével ez a hatás nem volt kimutatható.

Az eredmények alapján tehát elmondható, hogy a digitális eszközöket alkalmazó, és teljesen automatizált dohányzásról való leszokást támogató program hatékonyabbnak mutatkozott az ismételt absztinencia fenntartásában 12 hónap elteltével is, mint az önsegítő könyvet alkalmazó feltétel, ami pedig a program pszichológiai támogatásának tulajdonítható. De hogy pontosan melyek azok az alkotóelemek, amelyek a sikerhez vezettek, az ebből a tanulmányból nem derül ki.

Bár biztosan pontosabb képet adott volna az absztinenciáról, ha lehetőség lett volna biokémiai vizsgálatra is, a szerzők tanulmányokra hivatkozva állítják, a hamis beszámolás előfordulása minimális az olyan helyzetekben, amikor nincs, vagy minimális a személyes kapcsolat a kezelést biztosító és a kliens között. Ebből a tanulmányból úgy tűnik tehát, hogy a digitális csatornákon közvetített pszichológiai támogatás is hatékony lehet a tartós viselkedésváltozás elérésében.