A   szex és HIV edukációs programok: Hatásuk a fiatalok szexuális viselkedésére a világban

Douglas B. Kirby, Ph.D., B.A. Laris, M.P.H., and Lori A. Rolleri, M.S.W., M.P.H. (2007). Sex and HIV Education Programs: Their Impact on Sexual Behaviors of Young People Throughout the World. Journal of Adolescent Health 40 206–217.

Az összefoglalót készítette: Muth Veronika

A csökkenő tinédzserkori terhességszám ellenére még mindig nagyon magas ezek, illetve a szexuális úton terjedő betegségek (STD) száma az USA-ban, magasabb, mint egyéb fejlett országokban. A fejlődő országokban a házasság előtti terhesség, illetve néhány betegség aránya is növekedni látszik.

Sokan a szexuális, HIV/STD edukációs programokban látják e probléma részmegoldását. Ígéretesnek számítanak azok a programok, amelyek írott anyagon alapulnak, illetve iskolákban, klinikai és közösségi helyeken vezették be, így sok, magas rizikójú fiatalhoz is eljutnak.

Az eddigi áttekintések főleg egy földrajzi területre koncentráltak, vagy nem elemezték mélységében a programok jellegzetességeit. Jelen áttekintés megpróbál ezeken a korlátokon túlmutatni, és 83 kutatás bevonásával elemzi ezeket. A kutatás két kérdésre keresi a választ: Milyen hatásokkal rendelkeznek a tananyag alapú szexuális, HIV edukáció programok a szexuális viselkedésre, STD és teherbeesés arányaira nézve, illetve az olyan mediátor faktorokra, mint a tudásra és az attitűdre? Mik azok a közös karakterisztikumok, amelyek hatásosnak tűnnek a tananyag alapú programok esetében a szexuális kockázati magatartás esetében.

Módszer

Az egyes kutatások az alábbi feltételek teljesülése mellett kerülhettek be: tananyag-alapú és csoportos programot mutat be, illetve a 9 és 24 év közti korosztályra fókuszál, legalább 100 résztvevő bevonásával. Az áttekintésbe olyan 1990 előtt készült kutatásokat vontak be, melyek alapos kísérleti tervezéssel rendelkeztek, elő- és utóméréssel együtt, 3, illetve 6 hónapos utánkövetéssel egybekötve. Minden viselkedésre gyakorolt hatást szignifikánsnak tekintettek, ha a statisztikailag szignfikánsnak volt mondható (p < .05), illetve a szignifikancia vagy a teljes vizsgálati csoportra vonatkozott, vagy egy olyan alcsoportra, mely körülbelül az egyharmadát tette ki a populácónak (pl. USA három fő etnikai csoportja közül az egyik). Különböző módszerekkel próbálták elkerülni, hogy csak a pozitív eredményekre derüljön fény, illetve elérni a minél kiegyensúlyozottabb áttekintést (pl. különböző időintervallumok figyelembevétele).

A hatékony programok jellemzőinek meghatározását egy háromlépcsős modell kidolgozásával kísérelték meg. Elsőként felnőtteknek szóló egészség és HIV edukációs programokat, fiatal felnőtteknek szóló szexuális és HIV edukációs programokat, valamint fiataloknak szóló egyedi szexuális és HIV edukációs programok tanulmányait nézték át. Ezt követően a program alapjául szolgáló anyagokat is áttekintették és elkülönítették a viselkedésváltozásra 28 legerősebb bizonyítékokat tartalmazót. E 28 tanulmányból 19 tevékenységeit lekódolták majd ezeket értékelték és meghatározták a közös jellemzőket. A harmadik lépés során figyelmet fordítottak az anyag kifejlesztésére, illetve végrehajtására is.

Eredmények

Az eredményeket az alábbi 4 kategória szerint csoportosították: az áttekintett tanulmány jellegzetességei, program hatása a szexuális kockázati magatartásra, terhesség és STD arányra, a programok hatása a mediátor faktorokra, ill. a hatékony programok közös jellemzői.

Az áttekintett 83 tanulmány közül 56 származott az USA-ból, a fennmaradó 18 pedig fejlődő országokból. 52%-uk csak az STD/HIVre koncentrált, 31%-uk ezek mellett a tinédzserkori terhességre is, 17%-uk pedig csak a tinédzserkori terhességre. A magatartást illetően a programoknak csak 7%-a volt olyan, amely teljes absztinenciára "buzdított", a programok nagy része a fogamzásgátlás különböző formáira fókuszált. A programok több mint négyötöde rendelt valamilyen elméleti hátteret a programhoz, amely annak alapjául szolgált (pl. szociális tanuláselmélet, szociális-kognitív elmélet). Majdnem az összes program alkalmazott valamilyen gyakorlatot, hogy jobban bevonja a fiatalokat, illetve szintén gyakorlatilag az összes program kiképezte az oktatókat a gyakorlatok elvégzése előtt. Nagy különbség volt a programok hosszában, az átlag 12 óra volt, a bevont programok kétharmada 2-15 üléssel rendelkezett.

A szexuális, illetve a fogamzásgátlással kapcsolatos viselkedéssel kapcsolatos mérések önbeszámoló alapján történtek, míg a korai terhességet és az STD-t laboratóriumi tesztek segítségével mérték (utánkövetés során). Számos program rendelkezett hiányosságokkal is (pl. a program hiányos bemutatása).

Egy kivételével az összes program az alábbi 6 viselkedési összetevő legalább egyikére hatással volt: szexuális élet megkezdése, együttlét gyakorisága, szexuális partnerek száma, óvszer használata, fogamzásgátlási módszerek használata általánosságban, rizikó vállalása, terhesség aránya, STD aránya. A programok 42%-a késleltette a szexuális élet megkezdődését, 55%-uk nem talált szignifikáns eredményt. A tanulmányok 29%-a talált csökkenést a szexuális együttlétek gyakoriságában, míg 61%-uk nem talált erre utaló hatást, 35%-uk talált a szexuális partnerek számában csökkenést, míg 62%-uk nem talált szignifikáns hatást. A tanulmányok majdnem fele talált megnövekedett óvszer használatot, illetve valamivel több, mint az egyharmaduknál gyakoribb egyéb fogamzásgátló módszerek használatát.

Az eredményeket összesítve látható, hogy a programok 65%-a szignifikáns pozitív hatással bírt egy vagy több szexuális magatartás összetevőre nézve. A programok 33%-a volt pozitív hatással 2 vagy több összetevőre. Néhány program hatása csak néhány hónapig tartott, azonban voltak olyanok is, ahol több évig kimutatható volt a hatás. A programok egyaránt hatékonynak bizonyultak alacsony és átlagos jövedelmű, vidéki és városi fiataloknál, fiúknál és lányoknál, különböző korosztálynál, illetve iskolákban, klinikai és közösségi helyeken.

Fontos kérdés, hogy vajon a támogatott és szakemberek által kifejlesztett és véghezvitt programok, amelyek hatékonynak bizonyultak, mások által más közösségekben megismételhetőek-e. Az erre a kérdésre irányuló vizsgálatok konzisztensen pozitív eredményeket hoztak, amikor a gyakorlatokat az eredetileg megtervezett módon alkalmazták, illetve hasonló környezetben, hasonló célcsoportnak tartották a programot. Amikor ezen a két tényezőn változtattak, a hatás kevésbé bizonyult pozitívnak.

Fontos, hogy milyen faktorokon keresztül bizonyultak a programok hatékonynak, így az áttekintés szerzői 71 mediátor faktort különítettek el, amelyek legalább egy tanulmányban megjelentek. Ilyen mediátor faktornak számított a tudás (a szexualitással általánosságban, STD/HIV-ről), észlelt rizikó, a következmények észlelt fontossága, stb….  Az elemzések során számos mediátor szignifikáns hatása bebizonyosodott, és láthatóvá vált, hogy az ilyen tényezőkön végbemenő változások nagyban elősegítik a viselkedés megváltozását is. Számos program pozitív hatással bírt a releváns tudásra, a rizikóval kapcsolatos tudatosságra, értékekre és attitűdökre, én-hatékonyságra, stb.

A programok írott anyagának elemzése során 17 olyan jellemzőt azonosítottak, melyek megjelentek a hatékony programok nagy részében. Az olyan képesség-alapú anyagok, amelyek megtestesítették ezen jellemzők jelentős részét, hatékonyabbnak bizonyultak, mint az olyan tudás-alapú anyagok, amelyek nem tartalmaztak sokat ezek közül. Fontos tényezőkként írták le a közösség kiugró jellegzetességeit is. Tehát ha a HIV igen jellemzőnek bizonyult egy közösségben, valamint a közösség tagjainak hiányosak a betegséggel kapcsolatos információi, akkor az ilyen jellegű információkat tartalmazó program akkor is hatékonynak bizonyult, ha nem tartalmazta a hatékony anyagokat jellemző vonásokat.

Konklúzió

Számos áttekintett tanulmány jelentős korláttal bír. Ezek a korlátok megfigyelhetők voltak többek között a program bemutatása, a kvázi-kísérletek tervezése, illetve a fókuszban levő jelenségek hiányosságai során.

A hiányosságok ellenére a tinédzsereknek és fiataloknak szóló edukációs programok igen hatékonynak és erősnek bizonyultak. A programok kétharmada mutatott szignifikánsan pozitív hatást a viselkedésváltozást illetően, illetve több mint 10 intervenció fejtett ki hosszú távú hatást (2, vagy több évig tartóan).

A programok hatékonyságának erőssége a fejlődő országokban legalább annyira erősnek mondható, mint az USA-ban kialakított programok, illetve a hatékonyságban nem mutatkozott különbség sem a városi vagy vidéki helyszín között, sem a nem, rassz, vagy jövedelmet figyelembe véve. Ezt a hatékonyságot támasztja alá a programok megismételhetősége is, melyek során a pozitív hatás megerősítetté vált.

A szignifikánsan pozitív hatások tekintetében kevésbé bizonyultak hatásosnak a programok az STD-re, illetve a korai terhességre nézve. A hiányos konzisztens eredményekért felelhet az alacsony elemszám, vagy valamilyen egyéb módszertani hiányosság, vagy a viselkedésben megjelenő kismértékű változás is, amely nem eredményezett értékelhető változást az STD-ben, vagy a korai terhességben.

Végezetül ezek alapján az áttekintés számos jövőre irányuló konklúziót fogalmaz meg, ezek közül néhány: az ilyen jellegű programok nem elégségesek pl. az STD visszaszorításában, viszont egy nagyobb kezdeményezés részei lehetnek, szigorúbb programokra van szükség magasabb rizikójú környezetekben, a negatív eredmények publikálására is szükség van a terület jobb megértéséhez, stb.

Összességében úgy gondolom, hogy az áttekintés alapos áttekintését végezte a bevont tanulmányoknak, valamint a cikkben is részletesen bemutatásra kerülnek az egyes lépések. Számos kritikai elem és jövőre irányuló fontos gondolat megjelenik a cikkben, amelyek szintén az erősségei közé sorolhatók. Az egyes jellemzőkön belül kialakított csoportokat azonban nem minden esetben éreztem megalapozottnak. Szintén az áttekintés egyik erősségének érzem a fejlett és fejlődő országok programjainak való bevonását.