Siket gyermekek mentális egészség problémái

 Peter A. Hindley: Mental health problems in deaf children. Current Paediatrics (2005) 15, 114–119

            Az összefoglalót készített: Belák Ildikó

                                                                                                                 

A siketség több formában is létezik. Sok gyerek tapasztal átmeneti hallásromlást középfülgyulladás miatt, és ezeknek a gyerekeknek nehezére eshet a koncentrálás, de a halláskárosodás magában nem okoz negatív fejlődési hatást. Ezzel ellentétben a súlyosan, korai életkorban, mindkét fülükre halláskárosodott gyerekeknek szükségük van speciális beavatkozásokra, hogy a fejlődésbeli – főleg a mentális – lemaradásokat csökkentsék.

Nagyjából 1 a 2700 gyermekből születik siketen, ha az első életév alatt megsüketült gyermekeket is beleszámítjuk, akkor az arány 1:1000. Ezeknek a gyerekeknek a többsége olyan családba születik, ahol még nem fordult elő siketség, valamint nagy részük siket közösség tagja lesz, jelnyelvet fog használni és folyamatos diszkrimináció fogja érni. A korai siketség hatásai megfigyelhetőek szociális, pszichológiai, kulturális és orvosi téren is. Szociális kérdés az, hogy a szülők milyen könnyen tudnak eleget tenni a gyerek igényeinek, és a társadalom hogyan tudja a készségkieséseket minimalizálni. Pszichológiailag felmerül, hogy a gyerek siketsége hogyan befolyásolja a gyerek nyelvi, társas és érzelmi fejlődését. Kulturális kérdés, hogy mely gyerekek fognak a szülők halló világából átszokni a siket közösségbe. Végül orvosi kérdés, hogy milyen speciális egészségügyi intervenciókra van szükségük a siket gyerekeknek, valamint milyen egyéb betegségek társulhatnak a siketséghez.

A siketség orvosi aspektusból

A siket gyerekek nagyobb valószínűséggel szenvednek egyéb betegségektől is, magas rizikófaktornak számítanak körükben a központi idegrendszeri problémák, melyek hatszorosára növelik a gyerekek mentális problémáinak kialakulási esélyeit. A siket gyerekek esetében magasabb az olyan központi idegrendszeri problémák előfordulásának esélye, mint az epilepszia és a Little-kór. Valamint az olyan központi idegrendszeri rendellenességek, amelyeket például a terhesség alatti vírusos fertőzés vagy a csecsemőkori meningitisz okoz, gyakran kapcsolatba hozhatóak a siketséggel. A siket gyerekek sérülékenyebbek más egyéb betegségekkel szemben is, pl. látáscsökkenés, mozgászavar és tanulási zavar, diabétesz, pajzsmirigy alulműködés vagy szívritmuszavar.

A siketség társas, kulturális és pszichológiai aspektusai

A szülők reakcióját a gyermekük siketségére meghatározza, hogy milyen korábbi tapasztalataik vannak a siketséggel kapcsolatban. Akiknek nem volt még kapcsolatuk siket emberrel, azok erős sokkot és hitetlenséget érezhetnek, míg azok a szülők, akik sejtették, hogy gyermekük siket, elsőként megjelenő gondolatként megnyugvást érezhetnek, hogy sejtésük igaz volt. A technika fejlődésével ma már a csecsemők néhány hetes korában ki lehet deríteni a siketséget, így a szülőknek több idejük van megemészteni az információt, megtanulni a jelnyelvet, vagy megfontolni hallássegítő implantátum igénybe vételét. Bár az információ megemésztése és az érzelmi megrázkódtatás feldolgozása még így is szakember segítségét igényli.

A Siket Gyermekek Nemzeti Szervezete részletes leírást közölt arról, milyen érzés siket gyermek szülőjének lenni. A szülők különbségeket fogalmaztak meg a siket és halló gyermekek nevelése között a kommunikáció területén, valamint az olyan témáknál, mint a fegyelem, az érzelmek és a szex megbeszélése. Ezek a problémák hangsúlyosabbak voltak azoknál a gyermekeknél, akik több betegséggel is rendelkeztek, de kevésbé voltak jelentősek siket szülők esetében.

A siket gyerekek jelentős része az életkorának megfelelő beszédet, társas és érzelmi képességeket alakít ki, habár az Egyesül Királyság siket gyermekeinek nagy többsége a beszélt nyelv fejlődési lemaradásával küzd, valamint akik jelnyelvvel kommunikálnak olyan környezetben kénytelenek felnőni, ahol a társak és a felnőttek jelnyelvi képességei nem megfelelőek a saját fejlődésükhöz.

Kutatások három aspektusát emelik ki a fejlődésnek, mely siket gyerekek mentális fejlődésénél még hangsúlyosabbak:

1. a siket gyerekek metakognitív és mentalizációs fejlődési hátrányban lehetnek halló gyerekekhez képest. A mentalizáció képessége halló gyerekeknél az 5. életévre kialakul, míg a hét éves siket gyerekek 70 százaléka nem képes az első fokú mentalizációra.

2. Emellett a siket gyerekek nagyobb valószínűséggel mutatnak csökkent megnyilvánulást, megértést, felismerést az érzelmekkel kapcsolatban.

3. Végül a konzekvens gondolkodás területén lemaradással szembesülhetnek, tanulmányaik során pedig problémákba ütközhetnek, főleg az írás és olvasás terén.

Az a feltételezés nem helytálló, hogy a siket gyerekeknél az írás a beszéd megfelelő helyettesítője, hiszen nem mindenkinek van megfelelő irodalmi érzéke, és a jelnyelv írott formáját össze lehet téveszteni gondolatzavarral. Ezen kívül a siket gyerekek körében magasabb minden abúzus megjelenése, melyet nehezebben tudnak kifejezni, ha nincs rá jelnyelvi kifejezésük, és a hatóságoknak is problémás a felderítése, ha senki nem ismeri a jelnyelvet. 

Siket gyerekek mentális problémáinak epidemiológiája

A siket gyerekek körülbelül másfél-kétszer sérülékenyebbek mentális problémák meglétére, mint halló gyerekek, valamint a siket gyerekek 40 százaléka szenved valamilyen mentális problémától. Emellett nagyobb valószínűséggel jelenik meg náluk autizmus spektrumzavar és ADHD. A finneknél találták a legjobb eredményeket a témában: a gyerekek a finn jelnyelvet és hangzó nyelvet is tanulják, míg szüleiket segítik a jelnyelv megtanulásában. Ezeknél a gyerekeknél a mentális betegségek előfordulásának prevalenciája megegyezett halló társaikéval.

Siket gyerekek mentális problémáinak felmérése

A siket gyerekkel foglalkozó klinikus kommunikációs képessége befolyásolja a mentális problémák felmérésének eredményét. Ha a klinikus valamilyen problémába ütközik, hajlamos nagyobb gesztusokat használni, mellyel pont ellentétes hatást ér el: a gyerek nem fog stresszes eseményeket és érzelmeket közölni vele. A klinikusnak észben kell tartania, hogy mindig a gyerek számára legmegfelelőbb módon kommunikáljon. Ha ez a jelnyelv, akkor szükség lehet tolmács segítségére, akit előzetesen be kell avatni a témába, majd a felmérés után is meg kell kérdezni a véleményét, hiszen ő van direkt szemkontaktusban a gyerekkel, ő veheti észre a nem megszokott gesztusokat. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a tolmácsok a jelentést fordítják, a mentális zavarral rendelkező gyerekek viszont torzult jelzéseket használhatnak, aminek nem csak az értelme fontos, hanem a jelzés pontatlansága is. A szülők, vagy tanárok tolmácsként bevonása hasznosnak tűnhet, viszont a valóságban nem javasolt: rosszul fordíthatnak, és a gyerek sem biztos, hogy elárul minden fontos információt ismerős embereknek.

Intervenciók

A mentális fejlesztésnél figyelembe kell venni a gyerek és a szülők kommunikációs képességét és módszerét, a gyerek érettségi szintjét, érzelmi megértését, mentalizációját, valamint a klinikusnak mindig biztosítania kell vizuális megközelítéseket (rajzolás, játék, szobrászat), ha megakadni a kommunikáció.

A kommunikáció kérdése még hangsúlyosabb kórházba került siket gyerekek esetében, nem csak a kórházi dolgozóknak, hanem a többi gyereknek is szükséges tisztában lennie a kommunikációs szükségleteikkel. Még az olyan környezetben is, ahol mindent megtesznek az alkalmazottak és a gyerekek jelnyelvi nevelésében, nehéz a siket gyerekeknek jelentőségteljes kapcsolatokat kialakítaniuk társaikkal.

A siketek segítésére számos kezdeményezés alakult, melyek a gyerekekkel közvetlen kapcsolatban állók tanítását szorgalmazzák, lehetővé teszik a telefonos kapcsolattartást siketekkel szöveges telefonokon és vidótelefonokon keresztül, valamint helyi tolmácsszolgáltatásokat is nyújtanak.

Összefoglalva

A siket gyerekek nagyobb valószínűséggel szenvednek mentális problémáktól, melyek különböző faktorok együttes hatás miatt állhatnak fent. A családon belüli korai hatékony kommunikáció megakadályozhatja ezen problémák kialakulását. A siketekkel foglalkozó klinikusoknak tisztában kell lenniük az adott gyerek kommunikációs képességével és a siketség fejlődésbeli lemaradásainak következményével. A helyi szolgáltatóknak lépéseket kell tenniük, hogy csökkentsék a siketek korlátait a kommunikáció és különféle szolgáltatások elérése területén.