Az
ételfüggőség jelenléte testsúly csökkentő programban résztvevő felnőtteknél: A
pszichoszociális egészség és a fogyás implikációi
Burmeister et al. (2013). Food addiction in
adults seeking weight loss treatment. Implications for psychosocial health and
weight loss. Appetite 60, 103-110
Az összefoglalót készítette: Bencsik Barbara
ABSZTRAKT
A kutatásban az ételfüggőség étkezési zavarokkal
ill. pszichoszociális distresszel való kapcsolatát vizsgálták testsúly
csökkentő programban résztvevő fiatal felnőtteknél. Elsőként az ételfüggőség
tünetei és a rövid idő alatt bekövetkezett fogyás kapcsolatát nézték. A
viselkedésterápiás fogyókúrás programban résztvevők (57 fő) a Yale Étel
Függőség Skálát töltötték ki. Ebben a pszichoszociális distressz szintjét, az
étkezési zavart, a súlyváltozást, a súllyal kapcsolatos attitűdöket mérték föl.
7 héttel később megmérték, hogy a résztvevők mennyit fogytak. Az ételfüggőség
mértéke korrelált a magasabb szintű depresszióval, a torzításokkal, a saját
test iránti szégyennel, az alacsony szintű önhatékonysággal. De nem korrelált a
saját testtel kapcsolatos elégedettséggel. A magasabb szintű ételfüggőség
kisebb mértékű súlyvesztéssel járt együtt a 7 hét alatt. Azok a személyek, akik
megpróbáltak fogyni és ételfüggőségben szenvedtek hajlamosabbak voltak étkezési
zavarokra, a súlyúkkal kapcsolatos torzításokra és a súlyúk miatti
szégyenkezésre. Ez azt jelenti, hogy az
ételfüggőség befolyásolhatja a súlyvesztéssel kapcsolatos erőfeszítéseket.
BEVEZETÉS
Az elhízás okaként a magas születési súlyt, a
metabolikus különbségeket említik a tudósok.
Azonban egy másik egyéni különbségnek - az ételfüggőségnek- is szerepe
lehet az elhízás etiológiájában. Ebben viselkedéses (pl. magas tolerancia
szint, befelé fordulás) és neuropszichológiai (pl. dopamin és endogén opioidok
fölszabadulása a központi idegrendszerben) tényezők is szerepet játszanak. Az ételfüggőség tünetei alapján kimeríti
DSM-IV szerfüggőség diagnózisát.
Jelenleg a Yale Ételfüggőség Kérdőív a legelterjedtebb mérőeszköz a
konstruktum mérésére.
Korábbi kutatások alapján az ételfüggőség
kapcsolatban áll az emocionális evéssel, a magas szintű depresszióval, a
falászavarral, az impulzivitással. Bár erős kapcsolatot találtak a falászavar
és az ételfüggőség között, a páciensek 24%-akiknél teljesült az ételfüggőség
diagnózisa, nem teljesült a falászavar diagnózisa. Az ételfüggőséget gyakran
elfedi a falászavar. Jelen kutatás
bizonyítja, hogy az ételfüggőség önálló, érvényes konstrukció, független a
többi étkezési zavartól.
Mivel az ételfüggőség viszonylag új konstrukció,
még nem ismert, hogy kapcsolatban áll
e a stigmatizációval ill. a saját
testtel kapcsolatos vélekedésekkel. Releváns kutatások szerint másfajta
függőségben szenvedő betegeknél (alkohol, drog, játékszenvedély) a
stigmatizáltság akadályozta az ellátást.
Jelen
kutatás túlsúlyos és elhízott egyénekre fókuszál, akik fogyókúrás programban
vettek részt és nem diagnosztizálták korábban falászavarral, bulimiával vagy anorexiával.
A következő változókat vonták be: pszichológiai distressz, evéssel kapcsolatos
maladaptív gondolatok és viselkedések, a súllyal és a testtel kapcsolatos
attitűdök és a testsúly csökkenés mértéke.
Hipotézisek:
§
Az ételfüggőséggel kapcsolatos
tünetek száma pozitív kapcsolatban lesz a distressz mértékével.
§
Pozitív kapcsolat lesz az
ételfüggőség tünetei és a falászavar, az emocionális evés és az alacsony
mértékű önhatékonyság között.
§
Akik ételfüggőségben
szenvednek, kevésbé lesznek képesek kontrollálni az evést a program során.
§
Az ételfüggőségben szenvedők
torzítanak súlyukkal kapcsolatban és inkább jellemzi őket a zsír ellenes
attitűd.
§
Akik ételfüggőségben szenvednek
és fogyókúrás programban vesznek részt több negatív gondolattal rendelkeznek
fizikai megjelenésüket illetően.
§
Az ételfüggőségben szenvedők
kevesebbet fogynak a programban.
MÓDSZER
Résztvevők
A vizsgálatban 57 túlsúlyos illetve elhízott
felnőtt személy vett részt, akik viselkedésterápiás testsúlycsökkentő
programban részesültek. Átlag életkoruk 47.4 (szórás=13.7), legtöbbjük nő volt
(39 fő, 68.4%). Kaukázusiak (84.2%), házasok (70.2%). Legalább főiskolai
végzettséggel rendelkeztek (91.2%). Átlagos BMI- jük 38.2 (szórás=8.1). A
résztvevőket újsághirdetésen, ill. szórólapon keresztül toborozták.
Vizsgálati elrendezés
A 18
hetes program előtt baseline adatokat gyűjtöttek a motivációra, a habitusra és
a korábbi beavatkozások eredményeire, a saját testtel - és étellel kapcsolatos
maladaptív attitűdökre vonatkozóan. A
program egyéni és csoportos testsúlycsökkentő módszereket alkalmazott. A
vizsgálati személyeknek fel kellet jegyezniük a napi kalória bevitelt és
felhasználást, ill. a végzett testmozgás mennyiségét. Hetenként egyszer 90
percben konzultáltak egy egészségpszichológussal és egy pszichológus
hallgatóval. A kísérleti személyek két csoportba kerültek: egy 7 hetes intenzív
és egy 18 hetes kevésbé intenzív programot csináltak végig. Jelen tanulmányban csak
a 7 hetes program eredményeit ismertetik az önbeszámolós baseline adatok alapján.
Mérések
Az ételfüggőséget, a pszichológiai distresszt,
az evéssel kapcsolatos maladaptív viselkedésmódokat, a súllyal kapcsolatos torz
attitűdöket, a testtel kapcsolatos elégedettséget és testimázst mérték föl
különböző önbeszámolós kérdőívekkel. Ezen felül megmérték a résztvevők BMI-jét.
Az adatelemzésben egyszempontos variancianalízist alkalmaztak. A vizsgált
változókban nem mutatkozott szignifikáns demográfiai eltérés.
EREDMÉNYEK, MEGBESZÉLÉS
A résztvevők 19%-ra teljesül az ételfüggőség
kritériuma. Az ételfüggőség gyakoribb
nőknél. Ez azért lehet, mert a férfiak kevésbé tapasztalják meg az ételfüggőség
negatív hatásait. Korábbi vizsgálatokhoz
hasonlóan azt találták, hogy a
falászavar, az alacsony énhatékonyság, az emocionális evés, a magas
depresszió pozitív kapcsolatban állt az
ételfüggőséggel. A depresszió
meghiúsíthatja a sikeres fogyókúrát. A pszichoszociális jellemzőket
figyelembe véve azt találták, hogy atársadalom azért stigmatizálja a túlsúlyos,
elhízott embereket, mert akaratgyengének tartják őket. Úgy vélik állapotukról
saját maguk tehetnek, nem veszik tekintetbe a környezeti faktorokat. Az internalizált negatív attitűdök mediáló
tényezőkként vannak jelen a BMI és az egészséggel kapcsolatos életminőségben.
Az internalizált és az explicit testsúlytorzítások kapcsolatban álltak a
pszichológiai distresszel. Azoknál a személyeknél, akik megpróbáltak fogyni, az
ételfüggőség kapcsolatban állt a saját test miatt érzett szégyennel, de
független volt a testtel való elégedettség mértékétől. Ez azért lehet, mert a
saját testtel való elégedettség olyan tényezőkben is megnyilvánulhat, minthogy
valaki büszke a hajára vagy fizikai erejére. Tehát magas testsúlyú,
ételfüggőségben szenvedő egyének is lehetnek teljesen elégedettek saját testükkel.
Ezt újabb kutatásokban érdemes lenne tovább vizsgálni. Akik nagyobb mértékű
ételfüggőségben szenvedtek, kevesebbet fogytak a program végére. Bár az
ételfüggőség és a fogyás mértéke közötti kapcsolat meglehetősen gyenge
(r=0.24). Ez megerősíti azt a feltételezést,
miszerint az ételfüggőség alááshatja a fogyókúra sikerességét. Érdemes leszögezni, hogy interakciók
állhatnak fönt az ételfüggőség és a
különböző fogyókúra típusok között, amelyek aztán befolyásolhatják a program kimenetelét.
Kimutatták, hogy az ételfüggőség és a falászavar
tünetei nagyon hasonlóak pl. a túlevés mindkettőben megjelenik. Mindkettőre
igaz, hogy gyakoriak a visszaesések megakadályozva a fogyást. Az ételfüggőség
erősebb kapcsolatot mutat az impulzivitással, érzelemszabályozással,
depresszióval, önbecsüléssel, mint a falászavar. A szerfüggőség is ezekkel a
pszichológiai dimenziókkal áll kapcsolatban. Mindent összevetve kijelenthetjük,
hogy az ételfüggőséget a falászavar elfedi, de attól független konstrukció,
valamint jól előre jelzi a maladaptív
alkalmazkodást.
Milyen következményei vannak annak, ha az
ételfüggőséget az alkohol-, és drogfüggőséghez hasonlítjuk. A szerzők szerint
a különböző országok kormányainak prevenciós ill. .intervenciós
programokat kellene kezdeményezniük. Így talán csökkenthető a túlsúly és az
elhízás mértéke a társadalomban. Magas adókat vethetnének ki a hizlaló
ételekre, ahogy a szeszre és a cigarettára. Ha azonban újabb diagnosztikus
címkét kreálunk ételfüggőség néven, fenn áll a veszélye, hogy a túlsúlyos és
elhízott egyéneket még inkább stigmatizálni fogják. A kutatásból kiderült, hogy
az elhízott embereket a társadalom okolja saját elhízásukért. Lényegében ez egy
ördögi kör. Hogyan szorítható vissza az elhízás, mint népegészségügyi
probléma?! A megoldás még várat magára.
A vizsgálat korlátja, hogy a minta nagyon
specifikus. A vizsgálatban csak kaukázusiak, főleg nők vettek részt, akik részt
vettek valamilyen testsúly csökkentő programban. Nem biztos, hogy
kiterjeszthetőek az eredmények szélesebb populációra. Keresztmetszeti
vizsgálatról van szó, a változók későbbi kapcsolatáról nem tudunk semmit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése