Internetes testsúlycsökkentő program

Az elhízás kezelésében szerepet játszó internetes intervenciók kiegészítése minimális személyes támogatással

Gold, B.M.S., Buzzell, P. R.D., Leonard, H. M.S., Pintauro, S. R.D. Ph.D., Harvey-Berino,J.R.D. Ph.D., (2007). Minimal In-Person Support as an Adjunct to Internet Obesity Treatment. The Society of Behavioral Medicine, 33(1):49-56)

Az összefoglalót készítette: Nagy Nikolett

I.Irodalmi háttér

A strukturált, viselkedéses súlycsökkentő beavatkozások (Wing, 2004) eredményei azt mutatják, hogy 20-26 hét alatt körülbelül egy 10%-os, 9-10 kg-os súlycsökkenés érhető el.  Kevés azonban azon személyek száma, akik ilyen testsúlycsökkentő programokban részt vesznek és ebből valamilyen hasznuk is származik, ami valószínűleg a költségekből vagy a kényelmetlenségekből fakad (Jeffrey és mtsai, 2003). Korábban az e-mailes és telefonos programok tűntek ígéretesnek, mint a személyes kezelés egy alternatívája, mára azonban ennek helyét az internet vette át. A web előnye, hogy a távoli területeken lakók számára is elérhető, így az internet egyfajta eszköze lehet az adatok gyors transzferálásnak és a személyre szóló visszajelzésnek. Ezen felül egyfajta fórumként is funkcionál a csetszobák és hirdetőfelületek által, melyek a társas támogatás hálózatát erősíthetik, valamint anonimitást biztosít a felhasználóinak.

A szerzők jelen tanulmányban két olyan kutatásra hivatkoznak, ahol az internet hatékonyságát az elhízás kezelésére vonatkozóan korábban mások már vizsgálták.  Az egyik ilyen Tate, Wing és Winett (2001) vizsgálata, ahol egy 6 hónapos internet alapú viselkedés terápiás programban és egy internetes edukációs programban részt vevőket összehasonlítva azt kapták: a viselkedés terápiás csoport szignifikánsan több súlyt vesztett a 6 hónap alatt, szemben az edukációs csoporttal. Tate, Jackvony és Wing (2003) másik kutatásukban összehasonlított egy internetes testsúlycsökkentő programot és egy olyan internetes csoportot is, mely egy, a viselkedés megváltoztatására szolgáló elektronikus tanácsadó eszközt is használt. Azon csoport, mely az elektronikus tanácsadó eszközt is használta, jóval több súlyt adott le a 12 hónap alatt, mint a pusztán internetes programban részt vevők.

A korábbi kutatások (Gusatfon és mtsai, 1999; Galsgow és mtsai, 1999), melyek az interaktív számítógépes alkalmazások hatását vizsgálták, elsősorban a diabétesz, szívbetegségek, daganatok és az AIDS betegek körében történtek, s ezekben azt találták, hogy a számítógép egy nagyon fontos kiegészítője lehet a szemtől szembeni kommunikációnak, intervenciónak. Egy 2004-es Brit Orvosi Folyóirat összefoglalója szerint azonban még mindig nem teljesen világos, hogy a virtuális közösségek helyettesítik vagy kiegészítik a személyes csoportokat, interakciókat. Az elhízás kezelésében az eddigi adatok alapján a legsikeresebb intervencióknak azok tűnnek, melyek intenzív, személyes kontaktust biztosítanak a csoporttagoknak, valamint jelen van egy szakmailag képzett viselkedés-terapeuta is (Jeffrey és mtsai, 2000). Mindezek ellenére a fogyást megcélzó internetes intervenciók a közelmúltban önálló önsegítő programok tucatjaiként kezdtek el terjedni.

Az internetes, testsúlycsökkentésre fókuszáló intervenciók, mint önálló eljárások a mai napig nem tudták elérni azt a szintet a súlycsökkentésben, mint amit a személyes kezelések nyújtanak.  Az internet alapú dinamikus programokat (mely interaktív eszközöket, megnyerő tartalmat, a terapeutától személyre szóló visszajelzést és társas támogatási lehetőségeket nyújt) kiegészítve azonban minimális egyéni kontaktussal, az egyéni terápiákban tapasztalható hatások mutatkoznak meg.

 A fenti irodalmi adatokból kifolyólag jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja, képes-e az internet önálló viselkedés-terápiás eszközként jelen lenni az elhízás kezelésében, vagy pedig az egyéni, személyes támogatás bizonyul e tekintetben hatékonyabbnak.

A cikk szerzői továbbá azt is vizsgálták kutatásukban, hogyan hasznosíthatóak a különböző weboldalak egyes tartalmi elemei a fogyás kimeneteleit, eredményeit tekintve. Feltételezték, hogy azok a személyek, akik személyes támogatásban is részesülnek, jóval több súlyt képesek leadni, mint azok, akik kizárólag az interneten keresztül részesülnek tanácsadásban.

II.A módszer bemutatása

Résztvevők

A résztvevőket újsághirdetéseken keresztül torborozták, majd egy online alkalmazási felületre irányították őket tovább.

Részvétel feltételei: min. 18 éves; a BMI értéke 25 és 39, 9 közötti legyen; legalább 64MB RAM-os számítógép; Hangkártyával, CD-ROM meghajtóval, 35 MHz-es processzorral, és 33 kbps sebességű internetkapcsolat.

Kizáró ok: a korábbi kórtörténetben súlyos orvosi vagy pszichiátriai betegség, a közelmúltban gyógyszeres úton való próbálkozás a testsúlycsökkentésre; dohányzás (vagy ha 12 hónapon belül hagyta abba); jelenleg tervezett vagy a közelmúltban volt terhessége; olyan orvosi előírások, melyek tiltják a testmozgást; valamint olyan napirend, mely korlátozhatja a részvételt egy megadott időpontban a heti, csoportos találkozókon.

Design

Azokat, akik bekerültek a kutatásba, telefonon értesítették, majd az érintett személyek írásos tájékoztatót kaptak. 123 személy (102 nő, 21 férfi) vett részt a kutatásban, melyből 62 az internet alapú, 61 pedig a kombinált csoportban. A résztvevők véletlenszerűen kerültek a két feltételből valamelyikbe: interneten keresztüli támogatás vagy internet és személyes támogatás (I+IPS).

A randomizációt követően a résztvevők egy következő, második találkozón vettek részt, ahol megtanították őket arra, hogyan kell használni az adott kutatás weboldalát (VTrim). Minden személy egy 12 hónapos, viselkedéses testsúlycsökkentő programban vett részt az interneten keresztül.

A csoportok online módon hetente találkoztak az első 6 hónapban, az intervenció második felében pedig már csak kéthetente. Az I+IPS csoportnak ugyanazon a weboldalakhoz volt hozzáférése, mint az interneteses csoportnak, ám havonta egyszer az online beszélgetés helyett személyes összejövetelen, találkozón vett részt.

A vizsgálat kezdetén, a 6. és a 12. hónapban minden résztvevő testsúlyát megmérték, majd arra kérték őket, hogy figyeljenek a diétázásra, testmozgásra, valamint töltsenek ki egy társas támogatás kérdőívet. A kutatás 2003 februárjától 2005 márciusáig tartott, a vermonti egyetem etikai bizottságának jóváhagyásával.

Eljárás

1.Internetes csoport

A 12 hónapos testsúlycsökkentő program a táplálkozással és a testmozgással kapcsolatos szokások viselkedéses megváltoztatására fókuszált, melyet az egyes online ülések során tanítottak meg a résztvevőknek. A résztvevők minden héten kiscsoportokban „találkoztak” egy 15-30 fős online csetszobában. Ekkor arra kérték őket, hogy ellenőrizzék le az adott heti leckét, amit azt megelőzően elektronikusan kellett benyújtaniuk. Bár a résztvevőket nem korlátozták a többiekkel való csetelésben, beszélgetésben, ám nem tudtak továbbhaladni a leckékben, ha nem fejezték be az otthoni feladatokat. Ha egy lecke elkészült, akkor az online módon minden résztvevő számára elérhetővé vált, hogy annak bármely pontját a többiek is ellenőrizhessék, átnézhessék.

A résztvevőknek egy 1200-2100 kalóriás diétát írtak elő, mely azonban a kiindulási testtömegüktől is függött. 

A kalória bevitel meghatározása: a testsúlyt megszorozták 12-vel, hogy megbecsüljék az aktuális napi energiaszükségletet, majd levontak abból 1000 kalóriát, hogy heti 1-2 fontnyi (1 font=326 gramm-saját megjegyzés) súlyveszteséget tudjanak elérni. (A kalória bevitel meghatározására vonatkozó ezen technikát számos korábbi viselkedéses testsúlycsökkentő tanulmányban alkalmazták, amit jelen kutatás vezetői is átvettek.)

            Ha a résztvevők elérték a kívánt testsúlyt az adott időszak alatt, a további kalória bevitelt a későbbi fogyás folyamatának fenntartásához igazították. Az étrenddel kapcsolatosan nem szabtak meg semmilyen konkrétumot, de többször kihangsúlyozták a sok gyümölcs, zöldség, teljes kiőrlésű gabonák fogyasztását, valamint a közepes mértékű cukor, zsír, só és alkoholbevitelt.

A résztvevőket arra kérték, hogy heti 7 napból lehetőleg 5-öt sportoljanak, valamint kéthetente csökkentsék 250 kcal-val az energia bevitelt, egészen addig, míg el nem érik az 1000 kcal/nap energia bevitelt.  Az edzésprogram gyaloglást vagy helyben végzett kerékpározást írt elő, ám ettől függetlenül mindenféle fizikai aktivitás végzése megfelelő volt a programban. A vizsgálati személyek az edzések során felhasznált energiát egy online naplóban dokumentálták.

A viselkedés- terápia az online órák formáját jelentette, valamint az ehhez kapcsolódó házi feladatokat. A csoportos megbeszélések különböző leckékre összpontosultak, melyeknek főbb témái a következők voltak: különféle ingerek kontrollálása, relapszus prevenció, problémamegoldás valamint társas támogatás. Az egyéneket az online beszélgetések során elsősorban arra ösztönözték, hogy az előző héttel kapcsolatos sikereiket vagy a korábban már megtapasztalt nehézségeket, kihívásokat megvitassák egymással. A terapeuta ezt követően nézte át az otthon megoldott feladatokat.  

Az első néhány online találkozó fókuszában az ön-monitorzás, a specifikus kalória bevitel, valamint a testmozgást érintő kérdések, célok átbeszélése állt. A résztvevőknek egy olyan online adatbázishoz biztosítottak hozzáférést (Calorie King, Family Health Network, Costa Mesa, CA), mely segített nekik meghatározni a különböző élelmiszerek kalóriatartalmát. A kalória bevitelre, felhasználásra vonatkozó dokumentációt szolgáló naplót a résztvevők minden héten elektronikus formában nyújtották be, amit aztán a csoport facilitátora, vezetője átnézett, s ezzel kapcsolatosan pozitív visszajelzéseket adott. A visszajelzések során a facilitátor többnyire még az alacsonyabb kalória bevitelt és a testmozgást növelését is tanácsolta, valamint a táplálkozással kapcsolatos egyensúly elérésére bíztatta a személyt. Ezen visszajelző e-mailek jellemzően rövidek, ám nem strukturáltak voltak, és az adott személy előző heti önmonitorozási adatain alapult. A résztvevők automatikus pozitív visszajelzést kaptak, amikor egy leckét befejeztek vagy az önellenőrzés megtörtént.  A kutatás második felében a személyek kéthetente kaptak visszajelzéseket.

2. I+IPS csoport

Ezen feltételben részt vevő páciensek is ugyanahhoz az internetes programhoz férhettek hozzá, mint a fenti csoport. Személyesen, csoporthelyzetben havonta egyszer találkoztak. Más esetben a személyes találkozókat az online csetes csevegések helyettesítették, melynek célja a kapcsolattartás, a program menetrendjének tartása volt. Az internetes „találkozók” programban szereplő nagyobb arányának oka az volt, hogy a kutatók ezáltal igyekezték minimalizálni azt a tényezőt, hogy valaki az utazásból kifolyólag ne jelenjen meg a találkozón, növelve így a csoportkohéziót. A személyes találkozókat más terapeuták vezették, mint akik az online üléseket is, azon torzítás kiküszöbölése végett, hogy a vezetők, tanácsadók felől kialakuljon bármiféle elfogultság a résztvevőkkel szemben.

3. Terapeuták

A webes beszélgetéseket és a személyes találkozókat egy dietetikus és egy mester képzésben részt vevő, végzős hallgató moderálta, irányította, akik mindketten tanultak viselkedésterápiás alapelveket és ismerték VTrim tananyagát.

Más weboldalakhoz való hozzáférés

Az egyéb weboldalak ajánlásának célja az volt, hogy ezáltal növeljék a weboldalakon való bejelentkezéseket, valamint a viselkedési sémák, fogalmak megszilárdítását. Bár a résztvevőknek ezen oldalakhoz hozzáférést biztosítottak, de nem volt kötelező azokat használniuk. Ezen site-ok segítséget nyújtottak például a kezeléssel való együttműködésben, önmonitorozásban, az egyes skillek kiépítésében, továbbá a társas támogatás szempontjából is jelentősnek bizonyultak.

Mérések

3 időpontban mérték az egyes változókat: a kiinduláskor, 6 hónappal később és a 12. hónapban.

Mindhárom időpontban mért változók:

·         testsúly; 

·         testmagasság (közvetlenül nem mérték, ez önbeszámolón alapult);

·         BMI;

·         étkezés, táplálkozás (önbeszámolón alapuló kérdőívvel),  

·         Ételek Gyakorisága Kérdőív (Food Frequency Questionnare);

·         a mindennapi energia bevitel (Blokk Diéta Elemző Rendszer);

·         fizikai aktivitásra fordított energiafelhasználás (a Paffenbarger Fizikai Aktivitás kérdőív);

·         a terapeuták rögzítették a találkozókon való részvételt, a befejezett órákat, az önmonitorozási naplókat és hogy a heti célok teljesültek-e (kalória, fizikai aktivitás)

6. és 12. hónapban mért változók:

·         a csoporttagok észlelt társas támogatása (Észlelt Társas Támogatás Skálát)

·         terapeuta támogatásának mértéke a résztvevők szempontjából („Munka Szövetség Kérdőív”)

 Kiinduláskor és a 6. hónapban mért változók: a résztvevők a számítógépes tapasztalataikat, attitűdjüket

III. Statisztikai adatelemzés- SPSS-szel

·         A testsúly változása: ismételt méréses kovarianca analízis

·         A csoportok közötti kiindulási különbségek megállapítására: független mintás t-próbák az egyes változók menték: életkor, BMI, testsúly, energia bevitel

·         A kategorikus változók mentén Khi-négyzet próba: etnikum, iskolai végzettség, családi állapot, nem

·         A számítógépes készségek és attitűdök kapcsán a kiindulási értékek erősen ferdék voltak, ezért azok kapcsán: Mann-Whitney teszt  

·         Ismételt méréses variancia analízis: a csoport- és az energia beviteli időbeni változások + résztvevők percepciója számítógépes készségeikkel és attitűdjükkel kapcsolatosan.

IV.Eredmények

Kiindulási értékek: A csoportok nem különböztek szignifikánsan az életkor, nem, iskolai végzettség és a családi állapot tekintetében. A résztvevők átlagéletkora 46,8 év volt, átlag BMI: 31, 7 kg/m2. Többségben fehérek (99%), nők (83%) és magasan edukáltak (74% főiskolai végzettség). A lemorzsolódási arány a kutatás során 21 %-os volt, így azon személyek száma, akik végül mindhárom mérésben részt vettek és minden kérdőívet kitöltöttek, 77 fő volt.

Az internetes csoport (62 fő) esetében szignifikánsan magasabb volt a testsúly (p=.02) és BMI, szemben az I+IPS csoporttal (61 fő) a vizsgálat kezdetén, kiinduláskor. Nem mutatkozott azonban jelentős különbség a vizsgálat kezdetekor a két csoport között a BMI-ben (p=.06). Nem volt szignifikáns különbség azon kezelési csoport személyei (internet alapú-63%; I+IPS-62%) között, akik mindhárom időpontban részt vettek a mérésekben (x2 = 0.55).

Számítógép használata, készségek: Nem volt szignifikáns különbség az internetes és az I+IPS csoport esetében a számítógéppel kapcsolatos tapasztalatok és attitűdök esetében; a résztvevők többsége (89%) kényelmesnek találta a számítógép és az internet használatát. Általánosságban a résztvevők könnyen megtanulhatónak ítélték meg (78%), hasznos egészségügyi forrásnak (96%) bizonyult, valamint az időgazdálkodás szempontjából is jó eszköznek bizonyult (86%). A csoportok között a számítógéppel kapcsolatos attitűdök változásában sem volt szignifikáns különbség.

Testtömeg: Nem volt szignifikáns különbség a csoportok között a 6. (-6.8 ± 7.8 vs. -5.1 ± 4.8, p=.15) és 12. hónapban (-5.1 ± 7.1 kg vs. -3.5 ± 5.1 kg, p=.17,) a testsúly változásában a teljes mintát, mind a 123 főt tekintve. A minden mérésben részt vett 77 fő esetében sem volt jelentős szignifikáns különbség a 6. (-9.2 ± 7.0 kg vs.-6.9 ± 4.2 kg, p =.08) és a 12. hónap (-8.1 ± 7.5 kg vs. -5.6 ± 5.5 kg, p =.10) esetében a csoportok között.

 Voltak azonban jelentős idői hatások (p <.01) mindkét csoportban: 6 hónap után a kiindulási testsúlyuk 8, 5%-át (7.5 ± 6.4 kg), a 12. hónapban pedig a kiindulási testsúly 7,5%-át (6.6 ±6.6 kg) adták le a résztvevők.

A kezelési célokkal való együttműködés: A csoportos találkozókon való teljes részvételi arány nem különbözött a kiindulástól a 6. hónapig (77 ± 24% vs. 76 ± 16%, p =.52), valamint a 7-12. hónapig (56± 32% vs. 52 ± 31%, p =.53) tartó időszakban.

Az online találkozókat tekintve az I+IPS csoport szignifikánsan kevesebbet volt jelen, mint a csak internetes csoport az első 6 hónapban (76% ± 21% vs. 54 ± 14%, p=.00), de a 7-12. hónban (58 ± 33% vs. 55 ± 34%, p=.67) már nem volt különbség a csoportok között. Az I+IPS csoportok résztvevői az első hat hónapban szignifikánsan magasabb arányban voltak jelen az online találkozókon szemben a személyesekkel (71% vs. 54%,p <.001), azonban a személyes és az online találkozókon való részvételi arányban már nem volt szignifikáns különbség a 7-12. hónap között (55% vs. 54%, p = .99).

 Az önmonitorozási naplók, az időben leadott házi feladatok vagy a fizikai aktivitás és a kalória bevitel tekintetében nem volt szignifikáns különbség az első hat hónapban, valamint a 7-12. hónapban sem (67% ± 30% vs. 61% ± 27%,p= .34; 55% ± 35% vs. 47% ± 30%, p=.07) a csoportok között. Összességében véve a résztvevők csökkentették a kalória bevitelt (-420 kcal/nap, p< .001) és növelték a fizikai aktivitás mértékét (+810 kcal/testedzés, p=. 001) a 12 hónap alatt.

Társas támogatás: Mind az első 6 (7.4 ± 3.1 vs. 6.1 ± 2.8, p=.05), mind a 12 hónapon (7.6 ± 2.8 vs. 5.7 ± 3.5, p< .001) keresztül az internetes csoport nagyobb mértékű társas támogatást észlelt, mint az I+IPS csoport, bár a résztvevők terapeutájukkal való kapcsolati minőségében mutatkozott szignifikáns különbség (p=.56) a csoportok között.

Weboldalak kihasználása, alkalmazása: Az első 6 hónapban (223 vs. 206, p=.60) és a 7-12. hónapban (99 vs. 90, p=.69) nem volt különbség a csoportok között az oldalakra való belépés tekintetében. Az első 6 hónapban és a 7-12. hónapban az internetes csoport azonban gyakrabban használta a BMI kalkulátort, mint az I+IPS csoport (2.6 ± 3.0 vs. 1.0 ± 1.5, p =.004).

V.Diszkusszió

A szerzők eredeti hipotézisével ellentétben tehát úgy tűnik, hogy egy online program keretében a havi egy, személyes találkozón való részvétel nem járul hozzá jelentős mértékben a testsúly csökkentéséhez. Azok a személyek, akik 12 hónapon keresztül vettek részt a viselkedéses testsúlycsökkentő programban az interneten keresztül, ugyanannyi súlyt vesztettek, mint azok, akik olyan online programban vettek részt, amit kiegészítettek havi személyes találkozókkal.

 Jelen kutatás a többi hasonlóhoz képest több tényezőt tekintve is újdonságot hozott: a terapeuták személyre szóló visszajelzéseket adtak, a csoportos találkozókat egy online chat fórumon valósították meg, az I+IPS feltételben részesülők havonta egy alkalommal a heti webes csetelést személyes találkozóval helyettesítették. Ezen találkozók nemcsak a résztvevők-terapeuta kontaktját biztosították, hanem a csoporttagok számára is a lehetőséget a hagyományos csoport interakciókhoz. Az interneten keresztüli fogyással kapcsolatos irodalom szerint a weboldalak használatának gyakorisága erősen korrelál a fogyást érintő sikerekkel, melyet jelen kutatás eredményei is alátámasztottak.  

Az internetes programokkal kapcsolatban felmerül azonban az a probléma, hogy azokat az emberek nem veszik igénybe olyan gyakran, mint a személyes intervenciós lehetőségeket. Bár sok internetes intervenciós tanulmány nem követte nyomon a weboldalakra való bejelentkezést, jelen kutatás eredményei arra utalnak, hogy az online kezeléssel való együttműködés, annak teljesítése sokkal gyorsabban csökken, mint a személyes kezelések esetében. Erre alapozva a szerzők az internetes programok tartalmának fejlesztését javasolják. Összehasonlítva korábbi online testsúly csökkentő programokkal, jelen vizsgálatban magasabb arányú bejelentkezés figyelhető meg az egyes weboldalakon. A résztvevők átlagosan 200-szor jelentkeztek be 6 hónap alatt, amely Tate és munkatársai (2003) eredményeinek nagyjából kétszerese (kevesebb, mint 100 bejelentkezés 6 hónap alatt). A szerzők szerint ez a magas bejelentkezési arány a résztvevők mindkét csoportjában elért magas szintű súlycsökkenés szempontjából kiemelkedő faktornak tekinthető.

Nem világos azonban az a tendencia, hogy az internetes csoport esetében miért tapasztaltak hasonló mértékű súlycsökkenést. A szerzők szerint elképzelhető, hogy a személyes kontaktus vagy támogatás számos módon fejtheti ki hatását, és talán nem feltétlenül a személy fizikai jelenléte az, ami hat. Lehetséges, hogy a weboldalak dinamikus, a társas támogató és interaktív elemei szükségtelenné teszik a további interperszonális viselkedéses intervenciók szükségességét. Fontosnak tartották a szerzők kiemelni, hogy jelen kutatásban az észlelt társas támogatás a vizsgálat „követelménye” volt, és nem pedig egy „lehetőségként” volt jelen.

A kezelésben való együttműködés mindkét csoport részéről magas volt. A részvételi arány pedig mind a rövid, mind a hosszú távú súlycsökkenés szempontjából fontos prediktor tényezőnek bizonyult. A vizsgálat első 6 hónapja során a találkozók 77%-án részt vettek a személyek; ez a részvételi tendencia pedig összhangban van a hagyományos, szemtől szembeni, 6 hónapig tartó intervenciók eredményeivel. Az I+IPS feltételben részt vevők szignifikánsan kevesebbet vettek részt az online (54%) találkozókon, szemben a személyesekkel (71%) az első 6 hónapban. Ezen feltételben részt vevők elképzelhető, hogy a személyes találkozók jelentőségét fontosabbnak ítélték meg, mint az onlie-okét.  Ezen a ponton fontos kiemelni, hogy csak egyetlen csoport volt velük szemben, akikkel őket a kutatás során össze lehetett hasonlítani.

A részvételi arány a 6. hónaptól kezdve szignifikánsan csökkent. A 12. hónapban a kutatás mindkét csoportjában 55%-os volt a részvételi arány volt, melyhez hasonló csökkenési arányt már más, nemcsak online programok során is feljegyeztek. Wing, Venditti és munkatársai azt találták, hogy a személyes kezelés első 6 hónapjában a 61%-os részvételi arány 27%-ra csökkent 2 év múlva. Ez a tendencia pedig azt sugallja, hogy a jövőbeni kutatásoknak az internetes súlycsökkentés módszerét az első 6 hónapon túl is vizsgálniuk kell.

A szerzők eredményei összhangban vannak Tate és munkatársainak azon állításával, miszerint az online súlycsökkentő programok egy kulcsfontosságú eleme a terápiás kontaktus, valamint ha adott egy bizonyos szintű terápiás és társas kontaktus, az online programok klinikailag jelentős súlyvesztéshez vezethetnek.

A jövőbeni kutatásoknak nagyobb mintát lenne érdemes megvizsgálniuk internetes testsúlycsökkentő programokban az adatok általánosíthatóság céljából.