Személyiségvonások  és a stresszel szembeni ellenállás kapcsolata

Ulrichová, M. (2014): The connection between personality traits and resistence to stress. Procedia-Social and Behavioral Sciences, 112, 1246-1254.

Készítette: Sajtos Viktória

Absztrakt

A jelen tanulmány a stressz széles körű problémájával foglalkozik, illetve az azzal való megküzdés előfeltételeit tanulmányozza. A mentális állapot hatással van az ember életére, és a gondolkodási stílus visszahat a viselkedésre. A nem megfelelő életstílus okozhat pszichoszomatikus zavarokat, melyek megkeserítik az ember életét. A tanulmány leír bizonyos személyiségvonásokat melyek segítenek bejósolni a stressz hatásait a mentális védettségre. A vizsgált minta ápolói, illetve általános gimnázium, végzős, női diákjaiból áll.

1. Bevezetés

Pszichológiai beállítottságunk hatással van életünkre, gondolkodásunkra, ami visszahat a viselkedésre. Az egyén lelkiállapota döntő fontosságú a siker és a boldogság szempontjából, ami nagy hatással van a fizikai állapotra is. Az érzelmek (mint pszichológiai beállítottság része), jelentős faktora lehet az egyén egészségi állapotának.

A stressz kutatás alapítója, Selye János megállapítása szerit minden stressz igénybe veszi a szervezetünket. A negatív érzelmek fáradtságot és depresszió érzését keltik, stimulálják a megbántottság érzékelésének központjait, míg a pozitív érzelmek eustresszt (jó stressz) okoznak, erő, egészség, élettel teliség és öröm érzését keltik. Kiemelte a szeretet, mint a szociális támogatás hatásos forrását, melynek hatása nem helyettesíthető a stressz enyhítésében. Ahhoz, hogy megfelelő életkörülményeket teremtsünk, enyhítenünk kell ösztönös önzésünkön, ami félelmet és ellenségességet gerjeszt kapcsolatainkban. Ha hagyjuk, hogy szeressenek, és nem csak magunkra fókuszálunk, az biztonság érzését kelti, ezáltal redukálja a stressz mennyiségét.

Ebben a tanulmányban a cél, hogy azonosítsunk bizonyos személyiségvonásokat, ami által feltárható pszichológiai rugalmasság, vagy alkalmazkodási nehézség, nehéz helyzetekben, a stressz hatásától függően. A stressz kérdéskörének érdekessége nem csak az aktualitásában rejlik, hanem abban is, hogy közvetlen kapcsolatban van a lelki élettel és testi aspektusokkal.

A vizsgálathoz a SPIDO kérdőívet használták, olyan végzős diákokon, akik ápolónak, illetve általános gimnáziumban tanulnak. A kontroll csoport a sima gimnazisták, a vizsgálati csoport az ápolónak tanulók. A lelki terheltség és stressz az ápolók körében fontos aspektus, mert hatással van a nehéz szituációkhoz való alkalmazkodásban, ami elkerülhetetlen a páciensekkel való gondoskodás esetében. Feltételezhető, hogy ezen a szakterületen a pszichológiai rugalmasság nagyon is szükséges.

A tanulmány célja, hogy meghatározzunk olyan különféle személyiségvonásokat, amelyekből következtetni lehet a pszichológiai rugalmasságra, 2 különböző iskolában tanuló diákok körében.

2. Stressz

A stressznek sok definíciója van az irodalmakban, melyek nem egységesek. Elsőként Selye János írta le a fogalmat, 1949-ben, mint a szervezet nem specifikus pszichológiai válaszát, minden igénybevételre. Majd 1929-ben Cannon is megalkotta saját fogalmát, a „fight or flight” választ, mint hirtelen erős ingerre adott reakciót, amit alarm fázisnak nevezett el. Ezt a szimpatikus idegrendszer aktivációja okozza, aminek hatására adrenalin és noradrenalin termelődik. Ennek rövidtávon élettani előnyei vannak.  Ezzel szemben ismétlődő és hosszan fennálló stressz hatására alakul ki az ellenállási fázis, ami a mellékvese kéreg fokozott aktivitásával jár. Ez serkenti az ACTH és ez által a kortizol termelést. A kortizol főként két szerven hat: az agy és a szív, továbbá az immunrendszerben operál. Ha a kortizol termelés tartósan fennáll, akkor következik a szervezet kimerülési fázisa, ami tartós károsodást okozhat az említett szervekben.

Birkenbihlová beszélt az öröm okozta stresszről, azaz az eustresszről. Ha az egyén ezt képes kezelni, egy katarzison megy keresztül, ami az elégedettség és az öröm érzésével jár. A pozitív stressz strapabíróbbá teszi az egyént, aminek gyógyító hatása van.

3. Kutatás, szelekció és módszerek

A stressz egy elég komplex fogalomkör, mely sok faktorral rendelkezik. A stressz kutatásánál fontos figyelembe venni az egyéni személyiségvonásokat, melynek észlelhető hatása van a stressz feldolgozásában.

A stressz negatív hatásai megmutatkoznak az egyén magatartásában, hosszabb fennállás esetén előfordulhat csökkent érzékenység, érdeklődés beszűkülése és az empátiás képesség elvesztése.

A feszültség csökkentésében nagy szerepe lehet környezetünkben lévő pozitív személyeknek vagy tárgyaknak, melyekhez kötődünk. A diákok számára egy-egy tanár is betöltheti ezt a szerepet. Ez a tanulmány 2 csoportnál- ápoló képző szakiskola és általános gimnázium tanulói között - veti össze a stressz kezelésében szerepet játszó pszichológiai rezilienciát. Továbbá személyiségvonásaik függnek a stressz faktoroktól.

Az ápoló képző iskolában a diákok gyakrabban vannak kitéve stresszes szituációknak, mint az általános gimnáziumban tanulók, ezért feltételezhetően több olyan személyiségvonással rendelkeznek melyek magasabb is a pszichológiai ellenálló képességet jeleznek. Ezzel szemben bizonyított, hogy az általános gimnáziumban tanulók alkalmazkodóbbak és rugalmasabbak.

A SPIDO, multidimenzionális kérdőívet használták a kutatáshoz, mely egy jó eszköz a személyiség és a stressz ellenálló képesség felméréséhez, a személyiségstruktúra és a dinamika előrejelzéséhez kétes, újszerű interakciós helyzetekben. 200 itemet tartalmaz, és 14 dimenziót fed le, melyek az alábbiak:

KO- kognitív variabilitás: kognitív funkciók, érzékelési és feldolgozási funkciók. Magas variabilitás: tendencia arra vonatkozóan, hogy a személy keresi a változást, magas igénye van az intenzív külső stimulációra. Invariabilitás: arra való hajlam, hogy stabil és szegényes kognitív környezetben maradjon, ami a percepció és a feldolgozás alacsony színvonalát indikálja.

EM- Érzelmi variabilitás: környezete érzelmeinek megtapasztalása interakció közben. Az érzelmek dinamikája és következményeik a kognitív és akaratlagos területen. Pozitív pólus: magas érzelmi ingerelhetőség, tendencia, hogy megtapasztalja a nyomást, a szituációs stresszt, szorongást. Negatív pólus: Érzelmi stabilitás, csökkent érzékenység.

RE- regulatív variabilitás: akaratlagos modalitás (viselkedés) szabályozása, ambíció, célorientált viselkedés. Invariabilitás (magas stabilitás): beszabályozott viselkedés. Magas variabilitás: alacsonyabb önszabályozási gát, rövidtávú előnyök elérése a cél.

AD- alkalmazkodási variabilitás: az élet és az eseményekhez való alkalmazkodásra mutatott tendencia. Magas variabilitás: adaptív válaszok. Magas stabilitás: adaptációs merevség, nehézség, merev, maladaptív viselkedési sémák.

OV- ingerelhetőség általános szintje: pozitív pólus arra való hajlama. hogy dinamikus interakciókat indítson, intenzív ingerelhetőség.

MH- motoros reakciók és azok regulációja: pozitív értékek: változás kereső magatartás, negatív értékek: békekereső magatartás.

KR- kognitív regulációs variabilitás: pozitív pólus: magas érdeklődés, dinamizmus, izgatottság, változékonyság megfelelő ambíciók nélkül. Negatív pólus: kognitív merevség regulatív gátakkal, korlátozott interakciós és viselkedéses készségekkel.

ER- érzelmi regulatív variabilitás: kombinálható az érzelmi feszültség által okozott impulzív viselkedés fogalmával. Pozitív pólus: kontrollálatlan, impulzív viselkedés, negatív pólus: érzelmi ellenállás, önkontroll túlsúlya.

KA- kognitív alkalmazkodási variabilitás: magas kognitív adaptivitás magas öntudatossággal, magas szintű önérvényesítéssel, magas ambíciókkal jár együtt. Alacsony variabilitás ennek az ellentéte: konvencionalitás, önelnyomásra mutatott tendencia.

EA- érzelmi adaptivitás variabilitás: empátia a helyzeti változókra nézve. Negatív pólus: szituációs érzékenység, alacsony magabiztosság, pesszimizmus depresszív viselkedéssel. Pozitív oldal: szituációs optimizmus, jólét magabiztosság.

RA- regulatív adaptivitási variabilitás: a motivált és frusztrált viselkedés indikátora. Pozitív oldal: célorientált, motivált alkalmazkodás a szituációkhoz, negatív pólus: impulzív, az interakciók szituációsan frusztráltak, instabilitás, regulációs nehézségek.

FM- feminitás-maszkulinitás: interakciókhoz való hozzáállás. Pozitív pólus: problémamegoldó megközelítés (maszkulin), negatív pólus megközelítése a megtapasztaláson alapul (feminin).

US- „változatlan élet” skála: magas pontszámok: magas konzervativizmus, letelepedett, felelősségteljes életmód, alacsony pontszám: bohém, szabad életmód.

EX- extrém válaszok készlete- hazugság skálaként is szolgál, az egyén extrém válaszaira irányuló tendencia. Magas érték: félénkség, passzivitás az adekvát válaszokat tekintve.

A résztvevők a kérdésekre „Egyetértek” vagy „Nem értek egyet” válaszokkal felelhettek. A válaszok egy sablon alapján (számkódokkal) lettek kiértékelve minden dimenzióban. Érvényes pontnak az számított, ha egyezés volt jelölt válasz és a sablonon szereplő szám között. Az értékek összege 2 vonal tetejére lett bejegyezve, ami pontosan arra lett kifejlesztve h értékeljük a 14 dimenziók. A végső eredményt egy standard táblából kaptuk meg nem és kor alapján. Az átlagos eredmény: 4,5,6; magas eredmény: 7,8,9,10; az alacsony pedig: 1,2,3. A magas érték pozitív értékeket jelölnek, míg az alacsonyak negatívat.

3.1 A kutatási minta jellege

2 csoport: kontroll (általános gimnazisták) és kísérleti (ápolók) csoport. 40 főt tartalmazott a kutatás: 20 nő a kontroll csoportban és 20 nő a kísérleti csoportban.

A vizsgálati csoportban a lányok ápoló képzés végzős diákjai voltak, egy pardubice-i iskolában, 17 és 19 év közöttiek voltak, átlag kor a 18 év volt. A kérdőívhez a kitöltés előtt instrukciót kaptak, hogyan töltsék ki.

A kontroll csoportban általános gimnázium végzősei, szintén pardubice-i diákok, az átlag életkor kicsit alacsonyabb: 17,5 év volt. Célunk volt, hogy a 2 csoportban a kor megegyezzen.

Míg az ápolóknál a mintában csupán egyetlen osztály diákjai szerepelnek, az általános gimnáziumban szükséges volt több osztály diákjait vizsgálni, hogy kitegyék a megfelelő létszámot. A végzős csoportok vizsgálata azért volt szükséges, mert feltételezhetően több érett vonással rendelkeznek fiatalabb társaiknál.

Az instrukcióban szerepelt, hogy a kérdőív 200 kérdést tartalmaz, melyre „Egyetértek” vagy „Nem értek egyet” választ jelölhetnek. Azt is elmondták nekik, hogy néhány esetben a döntés nehéz lehet, ekkora a számukra legelfogadhatóbb választ kell adniuk, anélkül, hogy hosszasan töprengnének rajta. Kihangsúlyozták, hogy nincs rossz vagy jó válasz, és a saját véleményüknek megfelelően, őszintén válaszoljanak, ne hagyják, hogy a közösség befolyást gyakoroljon felettük.

4. Eredmények

A megszerzett válaszok alapján kiderült, hogy az ápoló diákok 6 átlagos, 1 pozitív (EX) és 7 negatív értéket értek el a 14 vizsgált dimenzióban, míg az általános gimnazisták 4 átlagos, 3 pozitív és 7 negatív értéket.

A tábla azt mutatja, hogy a KO –kognitív variabilitás dimenzió- elérte a 2,2-es átlagértéket, továbbá 7 személy 1-es értéket ért el, ami mindenképp meglepő. Egyetlen ápoló diák sem érte el ebben a dimenzióban átlagos (4,5,6) értéket. Ez alacsony kognitív kapacitást indikás szituációs változós percepciójában és feldolgozásában.

Ugyan ez elmondható az általános gimnázium tanulóiról, annyi különbséggel, hogy az ő átlagos értékük 2 volt. 8 tanuló kapott 1-es értéket, 1 pedig 0-t.

Megbeszélés

Feltételeztük, hogy az ápoló diákok több olyan személyiségvonással rendelkeznek, melyek magasabb fokú pszichológiai rezilienciával járnak. Ennek igazolásához az EM (érzelmi variabilitás), KO (kognitív v.), RE (Szabályozási v.), MH (motoros ügyesség) ER (érzelemszabályozás v.), RA (szabályozási adaptivitás v.), OV (általános ingerelhetőségi szint) dimenziókra támaszkodtunk. Beigazolódott, hogy az ápoló diákok magasabb stabilitással-invariabilitással rendelkeznek ebben a 7 dimenzóban.

Az EM dimenzió alacsonyabb értéke magasabb érzelmi stabilitással, alacsonyabb érzelmi ingerelhetőséggel (magasabb ingerküszöb), tapasztalati nyomás kisebb intenzitásával, alacsonyabb stresszel és szorongással jár együtt, ami hozzájárul az erősebb pszichológiai rezilienciához.

A KO dimenzió alacsonyabb kognitív kapacitást jelez az általános gimnázium tanulóinál, ami meglepő és további vizsgálatokat kíván, hogy igazolhassunk egy olyan feltevést, hogy az általános gimnáziumban tanulók magasabb kognitív komponenssel és ambiciókkal rendelkeznek.

Hogy igazoljuk ezt a hipotézist a KO, az RE, A KR és a KA dimenziókra támaszkodunk. Ebben a feltételezésben azt várjuk, hogy ezek a diákok magasabb értéket kapnak a KO és a KA dimenziókban, míg a RE, KR dimenziókban alacsonyabbat. Az eredmények azt mutatják, hogy a feltételezés nem igazolódott. A KO dimenzió eredményei nagyon meglepőek, mivel azt vártuk, hogy legalább átlagos értéket érnek el az általános gimnázium végzősei. Ezt arra alapozzuk, hogy magasabb szintű kognitív kapacitással kellene rendelkezniük, mint bármely más iskola tanulói.

A 3. feltételezés, hogy az általános gimnázium tanulói magasabb flexibilitással rendelkeznek, mint az ápoló tanulók. A hipotézis igazolásához az AD (adaptivitási variabilitás), az RA (adaptivitás szabályozási v.), és a MH (motoros ügyesség) dimenziókat használtuk, melyekben magasabb értékek elérését vártuk az AD és az RA esetén, illetve alacsonyabb értékek elérését az MH dimenzióban, ezeknél a tanulóknál. A feltételezés nem igazolódott.

5. Konklúzió

 Összességében megállapíthatjuk, hogy az általános gimnázium végzős tanulói felülmúlták az ápoló diákok csoportját az ingerelhetőség, izgatottság, dinamizmus fogalomkörében, míg az ápoló diákok személyiségének erősebb stabilitása mutatkozott meg, úgy, mint erősebb szabályozottság, korlátozottság és magasabb önkontroll.

Az ápoló diákok „rigiditása” azt eredményezi, hogy empátiás képességeik, szituációs szenzitivitásuk és magabiztosságuk alacsonyabb. Ez meglepő eredmény, mert feltételezhetően az ápolók munkakörének szerves része bizonyos fokú empátia. Másrészről érthető az eredmény, mert ezek a diákok még egy úgynevezett személyiség formálódás folyamatában vannak, mely akkor fog kifejlődni, ha további tapasztalatokat szereznek munkájuk során, ami képessé teszi őket arra, hogy megbirkózzanak a kihívást jelentő szituációkkal.

Továbbá azok az emberek, akik érintettek a jövő generáció oktatásában, minden lehetséges ismeretet meg kell szerezniük a stressz kiküszöbölésével kapcsolatban, és nem csupán az elméleti tudás miatt, hanem főként, hogy képesek legyenek olyan szituációkat létrehozni, ahol a stressz nem, vagy minimálisan jelenik meg. A kérdőívekből megszerzett eredmények és információk nem csupán a jelenlegi személyiség feltérképezésében hasznos, hanem egy hatékony eszköz a diákok számára ahhoz, hogy problémáikat önállóan képesek legyenek megoldani, számításba véve specifikus tulajdonságaikat és képességeiket a stressz bejóslására.

Érthető hogy főkén az ápolókat képző iskolákban és jövőbeli ápolók körében a stressz fogalomkörét nem elég csupán felületesen ismerni, hanem az is szükséges, hogy mélyrehatóbban tanulmányozzák az aspektusait annak érdekében, hogy a nehéz helyzetekre felkészültek legyenek és megfelelően kezeljék azt. Fontos elsajátítandó képesség, hogy a beteg embereknek reményt nyújtsanak, ugyanis tudják, hogy néhány kedves szó milyen erőteljes pozitív hatást gyakorol. Ahhoz, hogy valaki invesztálni tudjon egy ilyen kapcsolatba, valahonnan erőt is kell merítenie ehhez, amire megfelelő lehetőség az iskola, éppen azért elképzelhetetlen a modern oktatás pszichológusok és pszichoterapeuták nélkül. Amint a problémát és a megoldásokat feltérképezték, a szituációt egy komplex perspektívából szemlélve képesek megoldani, a személyt, mint egy bio-pszicho-szociális egységet tekintve. Innentől kezdve az egyént nem kényszeríti térdre szükségszerűen a stressz, hanem egy kihívás lesz amivel képes megküzdeni és profitálni belőle.