A személyiség hatása a közölt fájdalomra és a  fájdalomkezeléssel kapcsolatos énhatékonyságra idős rákbetegek körében

Krok, J. L. & Baker, T. A. (2014). The influence of personality on reported pain and self-efficacy for pain management in older cancer patiens. Journal of Health Psychology, 19, 1261-1270.

készítette:Kovács Luca

BEVEZETÉS

A fájdalom a rákbetegségek egyik leggyakoribb tünete idős páciensek esetében is, akik az összes rákbeteg 77%-át teszik ki (65 év fölött). Ennek ellenére hiányoznak olyan kutatások, melyek ezen a populáción vizsgálnák a pszichológiai és a szociális faktorok szerepét fájdalommal kapcsolatban. Számos vizsgálat mutatott már ki szignifikáns kapcsolatot a személyiség és a különböző betegségek kialakulása, gyakorisága, az egészségmagatartás, a betegséghez való alkalmazkodás között. A legtöbb kutatás a fájdalmat az optimizmussal és a neuroticizmussal való összefüggésében vizsgálta. A rákbetegséggel kapcsolatos kutatási eredmények rámutattak, hogy a betegek fájdalomkifejezése és fájdalomélménye összefüggésben áll a személyiségükkel. A megelőző munkák szignifikáns kapcsolatot fedeztek fel továbbá a Big Five dimenziók és az énhatékony fájdalomkezelés között. A magasabb neuroticizmus pontszámot mutatók körében valószínűbb a katasztrofizálás, a szorongás, a passzív megküzdés. Ezentúl, az eredmények azt mutatják, hogy a negatív affektivitás nagyobb krónikus fájdalommal jár együtt.

A jelen kutatás célja, hogy meghatározzuk a Big Five személyiségtípusok, valamint a pozitív és negatív affektivitás hatását a közölt fájdalom súlyosságára,a fájdalom különböző összetevőire és a fájdalomkezelésre.

MÓDSZEREK

Kiválasztás és interjú Az adatok 55 év fölötti rákbetegektől származnak, önbeszámoló alapján, a pszichoszociális, klinikai és kulturális mutatók mentén. A betegeket egy klinikán keresztül érték el, ahol a 45 perces interjú keretében végezték el a teszteket.

Mutatók

·         A személyiség összetevőinek mérésére a TIPI ( Ten Item Personality Inventory) kérdőívet használták, amely a Big Five 5 dimenziójának mérésére alkalmas (neuroticitás, extraverzió, lelkiismeretesség, nyitottság, barátságosság)

·         A pozitív illetve negatív affektivitást a PANAS (Positive and Negative Affect Scale) segítségével mérték

·         Fájdalom súlyosságának, a fájdalom aspektusainak megállapításához a BPI-t (Brief Pain Inventory) használták

·         A fájdalom szerepének mérésére a mindennapi életben a BPI egyik altesztje került használatra

·         Énhatékonyság mértékét a CPSS-sel (Chronic Pain Self-Efficacy) mérték

·         A mentális és fizikai állapot mérésére az SF-12-t (Medical Outcomes Study 12 Item Short Form Health Survey) alkalmazták

·         Demográfiai adatok

ELEMZÉS

A elemzés különböző aspektusaiban leíró elemzést, Pearson korrelációt, lináris regressziót, és módosított regresszió analízist alkalmaztak.

EREDMÉNYEK

Demográfiai jellemzők és egészség (leíró elemzés): A vizsgálatban részt vevő személyek átlag életkora 65.38 év, 82%-uk fehér, és 93%-uk legalább 12 év iskolával rendelkezik. A leggyakoribb betegség a mellrák, a tüdőrák, és a leukémia voltak. A pácienseknek a komorbid betegség-átlaga 2.67, az átlag legrosszabb fájdalom 6.53, legkisebb fájdalom 2.45, átlagos fájdalma 4.15, a fájdalom mindennapi életre gyakorolta hatása 4.80.

Személyiség és affektivitás (leíró elemzés): A mintában lévő személyiségvonások gyakorisága a következő volt: leggyakoribb a nyitottság, majd extraverzió, neuroticitás, barátságosság, lelkiismeretesség. A minta átlagos pozitív affektivitás mutatója 35.29, negatív affektivitás mutatója pedig 17.65

Különböző fájdalommutatókkal összefüggő regressziós elemzések:

Habár egyik Big Five dimenzió sem bizonyult az összes, a legrosszabb és a legkisebb fájdalom szignifikáns előrejelzőjének, az iskolázottság és a komorbid betegségek szignifikáns indikátornak mutatkoztak az összes fájdalom súlyosságát illetően. További vizsgálat során azt találták, hogy az iskolázottság, a komorbid betegségek és a negatív affektivitás is a legrosszabb fájdalom előrejelzői voltak, ugyanígy a legkisebb fájdalomé. A demográfiai és klinikai változók kontrollja után megállapították, hogy az iskolázottság, a komorbid betegségek és az élményekre való nyitottság az átlagos fájdalom prediktorai, az extraverzió pedig a jelenlegi fájdalomérzeté. Végül az eredmények azt mutatták, hogy a negatív affektivitás szignifikáns összefüggésben áll a fájdalom mindennapi életre gyakorolt hatásával.

Énhatékony fájdalomkezelés

Ezzel a változóval a pozitív és a negatív affektivitás áll szignifikáns kapcsolatban.

További elemzések

További regressziós elemzések összefüggést mutattak ki a legrosszabb fájdalom és a dichotomizált extraverzió, és a dichotomizált lelkiismeretesség között. Pozitív irányú összefüggést találtak legrosszabb fájdalom szintjében azoknál a személyeknél, akik magas szintű fájdalomkezelést és magas extraverziót mutattak.

DISZKUSSZIÓ

A kutatás idős betegek körében vizsgálta a személyiségjellemzők és az affektivitás hatását a fájdalom súlyosságában, a fájdalom mindennapi életre gyakorolt hatásában, és az énhatékony fájdalomkezelésben. Az eredmények azt mutatták, hogy az iskolázottság és a komorbid betegségek szignifikáns előrejelzői a jelenlegi, az átlagos, a legrosszabb és a legkisebb fájdalomnak egyaránt. Ezek megerősítik a megelőző kutatások eredményeit. Meglepetés abban a tekintetben érte a kutatókat, hogy az iskolázottság rendkívül erős összefüggésben állt a rák okozta fájdalommal. Előző kutatások ezt az összefüggést a krónikus fájdalommal kapcsolatban mutatták ki. Lehetséges magyarázat lehet, hogy a kevésbé iskolázott személyek kevésbé hatékonyan fejezik ki a tüneteiket, anyagi nehézségekbe ütköznek a gyógyszerek beszerzésekor, vagy nem megfelelően alkalmazzák azokat.  

Az alacsony extraverziót, mint az erősebb jelenlegi fájdalom prediktorát, szintén megfigyelték előző vizsgálatokban, a krónikus fájdalom kapcsán. Ezt azzal magyarázták, hogy az alacsony extraverzió pontszámot elért személyek kevésbé vonják be szociális kapcsolataikat, kevésbé támaszkodnak a szeretteikre, és az egészségügyi dolgozókkal sem szoros az interakció. Ezzel ellentétben, jelen kutatás vizsgálatai azt mutatták, hogy a legerősebb fájdalmat a magas extraverzióval jellemezhető személyek jelentették. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az extravertált személyek gyakrabban kérnek gyógyszert, és beszélnek a fájdalmaikról másoknak.

Az életkor ebben a mintának fontos jellemzője. Az idős páciensektől elvárják, hogy „jó beteg” legyen, ne panaszkodjon, kövesse pontosan az utasításokat. Ezzel együtt az idős személyek gyakran nehezen különböztetik meg az időskorral járó nehézségeket és fájdalmakat a rák okozta fájdalmaktól.

Az eredmények szerint a nyitottság az új élmények felé az átlagos fájdalom előrejelzője. Ez feltételezhetően annak köszönhető, hogy ezek a személyek tele vannak kíváncsisággal, figyelnek magukra, fontos számukra a kaland, a társaság. A betegség ezeket a tevékenységeket meglehetősen akadályozza, így ezek a személyek nagyobb szorongást és feszültséget élnek át korlátozottságuk miatt, ami kihathat a fájdalomérzetükre is.

A negatív és a pozitív affektivitás szignifikáns kapcsolatban áll az énhatékony fájdalom megküzdéssel. Ez az eredmény megerősíti a megelőző vizsgálatok eredményeit, melyek azt találták, hogy a pozitív affektivitás magasabb énhatékonysággal jár. A lelkiismeretesség szignifikáns közvetítőnek mutatkozott a fájdalomkezelés és a legrosszabb fájdalom viszonyában. Ebben a kapcsolatban az alacsony lelkiismeretességet mutató személyek erősebb „legrosszabb fájdalmat” közöltek. Ennek magyarázatául szolgálhat, hogy az alacsony lelkiismeretesség maladaptív megküzdési módokkal járhat együtt a betegség tekintetében, mint például a tünetek figyelmen kívül hagyása, az orvossal való együttműködés hiánya.

A vizsgálat korlátairól is szót kell ejtenünk. A kutatás keresztmetszeti volt, vagyis a változásokat nem lehetett megfigyelni. Az adatok önbevalláson alapultak, vagyis bizonyos torzító tényezőket, mint például a társas kívánatosságot nem lehetett kiszűrni. A minta nagy része magasan iskolázott, és fehér populációból került ki, így az eredmények univerzális értelmezhetősége limitált. Végül pedig, a mintába való bekerüléskor a daganatos betegségek különböző típusai nem kerültek kategorizálásra vagy szűrésre, pedig a fájdalmat illetően jelentős különbségek lehetnek.

KONKLÚZIÓ

A kutatás felhívja a figyelmet arra, hogy a rákos betegek fájdalomkezelésében kapjanak szerepet a személyes, és személyiségbeli tulajdonságok is. További vizsgálatokra lenne szükség, hogy ezeket a kapcsolatokat részletesen feltárják, és olyan kezelési technikákat dolgozzanak ki, amely a személy számára a legcélravezetőbb.