A  halvaszülés pszichológiai hatásai

Cacciatore, J. (2013.) Psychological effects of stillbirth. Seminars in Fetal & Neonatal Medicine. 18. 76-82.

Készítette: Mihályi Enikő 

Absztrakt:

Anyák, apák és családok küzdenek a csecsemőjük hirtelen halálával fellépő következményekkel, melyek évekig, akár évtizedekig is tarthatnak. Kevés tanulmány van azonban, amely a perinatális halált követő akut gyász intervenciós hatékonyságát bizonyítaná, viszont a mindfulness alapú kezelések hatása eredményesnek bizonyult szorongás és depresszió esetén. Ez az értekezés is egy ilyen módszert kutat, az ATTEND- modell (Attunement- ráhangolódás, Trust- bizalom, Therapeutic touch- terápiás kapcsolat, Egalitarianism- egyenlőség, Nuance- árnyaltság, Death education- halállal kapcsolatos oktatás) a pszichológiai gondozást javallt fejleszteni az akut és krónikus gyász alatt.

1.      Bevezetés:

A tanatológiai kutatások fejlettségének ellenére a halvaszülés továbbra is egy félreértett és lekicsinyelt veszteség maradt. Kevés ennél megrázóbb esemény történhet egy nővel élete során, melynek érzelmi, kognitív, pszichológiai, szociális, spirituális és fiziológiai hatásai is vannak. Nem csak az anyákra van ennek hatása, hanem a párkapcsolatokra, korábbi gyermekekre, karrierre, barátságokra és az egészségügyben dolgozókra is. A nők úgynevezett jogfosztott gyászon mennek keresztül, ez Doka szerint egy olyan gyászforma, mely nem fejezhető ki nyilvánosan, és társadalmilag nem elfogadott, támogatott. Doka három alapvető szempontot említ a gyásszal kapcsolatban: 1. szociális és pszichológiai tényezők, mint a kultúra; 2. az elhunythoz fűződő kapcsolat fejlettsége; 3. a halált okozó betegség etiológiája. Ezeken kívül befolyásoló tényező még az anya kapcsolata az egészségügyi dolgozóval, Lovell szerint ugyanis megváltozik a kép arról az orvos, aki közli a rossz hírt.

2.       Azonnali hatások:

A tény, hogy nincs elsődleges kapcsolat a csecsemővel, nem számít elismert családtagnak, valamint nincs megfelelő társas támogatás, mind elviselhetetlenül fájdalmas élmények. Gyakran megértést, együttérzést, valamint pszichológiai oktatást igényelnének, hogy enyhítsék a szenvedésük azonnali hatásait. Az anyák nagyra értékelik az egészségügyi dolgozók olyan gesztusait is, mint a fényképkészítés (memento mori), vagy a csecsemő kézben tartása. A szakirodalomban azonban fellelhetők ellentmondások is, a halva született csecsemő tartása egyeseknek segít a hosszú távú feldolgozásban, másoknak viszont erősítik a negatív pszichológiai következményeket.

3.      Hosszú távú hatások:

A nőkön gyakran nyomás van, hogy felejtsenek, lépjenek tovább, vállaljanak újabb gyermeket, amik miatt úgy érzik, egyedül vannak gyászukkal. A perinatális halál hosszú távú (évek, évtizedek) hatásai közé tartozik a depresszió, a szorongás, az obszesszív- kompulzív viselkedés, az öngyilkos fantáziák, a bűntudat, a szégyen, az alkohol- és drogfogyasztás, valamint a poszttraumatikus stressz. Kutatások szerint a neuroticizmus, a nem megfelelő én-erő, a védekező magatartás, a személyes alkalmatlanság és az önkritika jobban befolyásolja a gyászt, mint a demográfiai, szociális és várandóssággal kapcsolatos tényezők. Az anyák és apák egyaránt észlelnek szomatikus tüneteket a gyermekük halála utáni hónapokban, években, melyek nagy veszélyt jelentenek egészségükre, és korai halálozáshoz vezethet.

4.      Az anyákra és apákra gyakorolt hatások:

4.1.Házastársi kapcsolatok

A veszteség után házastársi ellentétek, szexuális és kommunikációs problémák, valamint eltérő gyászolási formák alakulhatnak ki. Az apák gyakran a szexuális együttlét felé fordulnának, az anyák azonban ezt az elhunyt gyermekük elárulásaként értelmezik. Az érzelmi distressz házassági problémákhoz vezethet, ahogy a házassági problémák is érzelmi distresszt vonnak maguk után. Azonban nem minden tragédia után romlanak a kapcsolatok, egyeseknél még szorosabb kötelék alakulhat ki, ha kellőképp támogatóak és együtt érzőek a felek.

4.2. Jelentésadás

A szenvedés valószínűleg a veszteség váratlan és anakronisztikus volta miatt húzódik el. A gyermek halála értelmetlennek tűnik, és az értelemkeresés szinte elviselhetetlen feladatnak lesz. Azok a szülők, akik értelmet találtak valami módon, kisebb mentális distresszt, magasabb házastársi elégedettségről és egészségi állapotról számoltak be.

4.3. Pszichológiai támogatás

A halvaszülés utáni következményeket jelentősen befolyásolja az egészségügyi szakemberek által nyújtott pszichológiai támogatás. Az ATTEND (Attunement- ráhangolódás, Trust- bizalom, Therapeutic touch- terápiás kapcsolat, Egalitarianism- egyenlőség, Nuance- árnyaltság, Death education- halállal kapcsolatos oktatás), egy mindfulnessen alapuló gyászolást segítő modell, mely keretet ad az egészségügyben dolgozó segítőknek. A modell az egyénre szabott törődést hangsúlyozza, mely jelentudatos, szerény és árnyalt. Fontos, hogy a segítők tisztában legyenek saját érzéseikkel a veszteséget illetően. A bizalom az őszinteségen, a nyitott kommunikáción, és a szenvedés meglátásán alapul. A terápiás kapcsolat segíthet elérni az érintettek magasabb kontrollérzetét, valamint a vágyak és félelmek nyílt kifejezését. Az árnyalt gondviselés magában foglalja az individuális megközelítést, minden családot és körülményt egyedülállónak tekint, melyekhez érdeklődéssel és elköteleződéssel kell fordulni.

4.4. Intervenció

Összességében elmondható, hogy a pozitív interperszonális kapcsolatok és az erős társas támogatás olyan beavatkozási formák, melyek negatívan korrelálnak a gyász intenzitásával. Lavender és Walkinshaw kutatásában olyan nőket vizsgáltak, akik traumatikus szülésen vannak túl, és eredményeik szerint a szupportív tanácsadás és megértés pszichológiailag segített nekik.

5.      Testvérekre gyakorolt hatás:

5.1. Korábbi gyerekek

Egy csecsemő elvesztésének generáción belüli hatása is lehet, az anyai distressz kihathat a korábbi gyermekekre és a későbbi várandósságra is. A szenvedő szülőknek különösen megterhelő és zavaró lehet, hogy egyik gyermekük halála után a többire kell figyelniük. Úgy érzik, hogy kudarcot vallottak, nem tudták megvédeni csecsemőjüket, és ez befolyásolja a családon belüli szerepeket, valamint a kommunikációt. A testvérek fel vannak készítve egy újabb kisgyermek érkezésére, ezért ők is erősen érintettek a hiányában.

5.2. Későbbi gyerekek

Sok szülőnél, bár nem mindenkinél előbb utóbb eljön az idő, amikor megfontolják egy újabb gyermek vállalását, és ekkor a félelem nagy szerepet játszik a döntésben. A szakirodalomban nincs egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a perinatális halál után fellép-e kötődési zavar, de az biztos, hogy néhány exogén faktor (nem elismert gyász, késleltetett gyász, elkerülés) kihat a következő csecsemőhöz fűződő anyai kapcsolatra.

6.      A szakemberekre gyakorolt hatás:

A szenvedés az élet egy elkerülhetetlen lételeme. Az egészségügyben dolgozók gyakran szembesülnek vele valamilyen formában, az ezzel való megküzdésre pedig két alapvető modell létezik: 1. objektivitás és elkülönülés, 2. részvét és együttérzés. Egy beteg halála azonban mindenképp magas distresszt vált ki, a részvéttől való kimerülés és a vikariáló trauma gyakori velejárója a szakmának, főleg, ha egy csecsemő váratlan haláláról van szó. Akik sokszor vannak kitéve ilyen eseményeknek maguk is veszélyeztetve vannak depresszió, szorongás, harag, reménytelenség, letargia és rémálmok tekintetében. Kutatások szerint a mindfulness csökkenheti a kiégést, a túlzott önkritikát, az érdektelenséget, valamint növelheti az élettel való elégedettséget. Kabat- Zinn megfogalmazása szerint a mindfulness (jelentudatosság) egy ítéletmentességen és elfogadáson alapuló, jelene koncentráló teljes figyelem. A jelentudatos szakemberek sokkal öntudatosabbak, aminek következtében képesek intenzívebb érzelmi distressz elviselésére, hajlamosabbak megbirkózni saját negatív érzéseikkel és nagyobb empátiával fordul az emberek felé.

7.      Konklúzió:

Egy gyermek halála kortól és októl függetlenül valóban egy életet megváltoztató, traumatikus élmény. A megbékélés lassan és fájdalmasan jön el sok szülő számára, akkor is, ha olyan tényezők segítik őket, mint a társas támogatás és a pszichológiai gondozás. Habár gyakran lekicsinylik és félreértik jelentőségét, bizonyítható, hogy ugyanolyan traumatikus esemény, mint bármelyik idősebb gyermek elvesztése. A megfelelő módszer természetesen a szakemberek kezében van. Rando szerint a gyásznak hat különböző, de egymással összefüggő fázisa van: 1. el kell fogadni a halált, 2. reagálni kell a veszteségre, meg kell élni a fájdalmat, 3. újra át kell élni az elhunyttal kapcsolatos emlékeket, 4. le kell mondani a korábbi kötődésről, 5. alkalmazkodni kell az új világhoz az elhunyt elfelejtése nélkül, 6. újra kell használni a felszabadult energiát. Halvaszülés esetén kritikus feltétel az esemény család és környezet általi elfogadása, ellenkező esetben az anya úgy érezheti, hogy gyermeke élete csak neki számít. Egy halvaszülés valószínűleg a legnagyobb paradoxon, hiszen az élet ígérete halálba fordul még mielőtt elkezdődhetne.