Egy feltáró  tanulmány a kreativitás és evészavar kapcsolatáról

Burns B., Zhang Y., Wieth M., Touuyz S. (2017),  An exploratory study of creativity and eating disorders. Journal of Eating Disorders, 5:45

https://jeatdisord.biomedcentral.com/articles/10.1186/s40337-017-0176-9

Készítette: Orbán Ágota

Absztrakt:

            Az előző kutatás szerint azok a személyek, akiknél evészavar fedezhető fel, részben anorexia, nagyobb mértékben jelenik meg a kognitív merevség, pontosabban a feladatok közötti váltakozás képességének szegénysége. A kognitív merevség egy általános rugalmatlanságot mutat a gondolatok esetében, mint a korlátozott kreativitásnál is. Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy „Az evészavaros személyek kevésbé kreatívak? “, ezért megkérték őket, hogy álljanak elő hétköznapi dolgok újszerű felhasználási lehetőségével. Ez a feladat, egy lehetőséget nyújt, hogy mind az eredetiséget (olyan ötlet, ami eddig nem hangzott el) és a rugalmasságot (olyan ötlet, ami kevésbé kapcsolódik egymáshoz) feltérképezzék. Ebben a kutatásban 112 nő vett részt egy Ausztráliai egyetemről, akik közül 16 számolt be jelenlegi vagy korábbi evészavar diagnózisról. Azt találták, hogy az anorexiával diagnosztizált nők alacsonyabb flexibilitást mutattak, mint a más evészavarral diagnosztizált egyének, viszont az ötletek eredetiségében nem volt különbség a két csoport között. Ez azt jelenti, hogy az evészavaros nők talán kevésbé rugalmasak abban, hogy milyen módon közelítenek meg egy feladatot, gyengébb a teljesítményük a váltakozós feadatoknál, de nincs egy általános merevség, ahogy ők gondolják.

Elméleti háttér:

            Az evészavar mint az anorexia nervosa (AN) és bullimia nervosa (BN), komoly mentális betegségek, amelyet olyan faktorok kombinációja jellemez, mint a korlátozott táplálékbevitel, a testúllyal és az alakkal való túlságos elfoglaltság, erős késztetés a perfekcionizmusra, és változások a kognitív működésben. Schmidt és Treasure (2006) azt feltételezik, hogy a kognitív merevség egy faktor lehet az evészavarok esetében. Számos váltakozó feladat (pl. Wisconsin Kártya Válogatási Feladat) és koherencia feladat (Rey-Osterriech Ábra) alkalmazásával Harrison és társai (2012) azt találták, hogy mind az AN és mind a BN esetében gyengébb volt a teljesítmény, összehasonlítva az egészséges kontrollcsoporttal.  Továbbá Anderluh (2003)  kutatása szerint visszatekintve a gyerekkori vonásokra,  a rugalmatlanság és a merevség prediktorok voltak az evészavar kialakulásában. Ezzel ellentétben, 22 metaanalízis alapján, a kognitív merevség egy következményként alakul ki az evészavar esetében.

A kreativitást legtöbbször, mint az alkotóképességet, vagy mint a tudományos felfedezéseket elősegítő faktornak tekintik, viszont Guilford szerint az emberek  lehetnek rendszeresen kreatívak kis mértékben. Simonton erre a „nagy C” és  „kis C” kifejezést használta, ahol az előbbi a társadalmat befolyásoló kreatív termék létrehozását jelenti, míg az utóbbi, a kreativitást a  hétköznapi kisebb változások tükrében jellemzi.

Jelen kutatás célja, hogy feltárja, vajon a kreativitás, amire egy “kis C” divergens kreativitást mérő teszt mutat rá, csökkent mértékben van-e jelen az evészavarok személyeknél.  Elsősorban Guilford és munkatársai (1978) Szokatlan Felhasználási Feladatát használták, amelyben egy hétköznapi tárgynak  minél több kreatív felhasználási lehetőséget kell sorolni. Ez a teszt a kreatív gondolkodá elemeit méri: fluencia, az ötletek számát, flexibilitás, a változatosságot, eredetiség és az elaborációt, vagyis azt a képességez, hogy az ötletek részleteit szervezze és szisztematizálja. A fennebb írtak alapján a kutatók azt feltételezték, hogy a evészavaros személyek kreativitása kevésbé lesz rugalmas mint a másoké., ennek eredményeképp következtethetnek a kognitív merevségre is.

Azért fontos feltárni a kapcsolatot a kreativitás és az evészavar között, mert így megérthető jobban a betegség, továbbá segít a terápiák alkalmazásában is.  Tachanturia és munkatársai (2004) kifejlesztették a Kognitív Remediáció Terápiát, ami a kognitív flexibilitást fejlesztését segíti elő, továbbá rámutathat arra, hogy melyik faktor kevésbé hatékony más terápiáknál, az anorexiával diagnosztizált személyek esetében.

Módszer

            Résztvevők

A kutatásban 112 egyetemista nő vet rész (átlag életkor 19,7 év) egy pszichológiai kurzusról egy ausztráliai egyetemről. Mivel nem klinikai mintát is felvettek, ezért lehetséges a kreativitás és a rendszertelen étkezésen kapcsolatán keresztül következtetni az evészavar szimptomatológiájára.  A 112 személyből 16-nak volt vagy van diagnosztizált evészavara.

            Eszközök és a folyamat

Minden résztvevő kitöltötte az előfelméréshez szükséges tesztet, mi a SCOFF volt (Morgan, Reid és Lacey 1999) evészavarosok számára. A skálán kapott két vagy több pont jelzi az evészavar diagnózisnak a lehetőségét. Annak érdekében, hogy növeljük a diagnosztizált egyének számát a meglevő mintában, ezért két csoportot különítettek el a SCOFF pontszám alapján. Az első csoportnak kevesebb volt a pontja mint kettő, míg a második csoportba azok a személyek kerültnek akiknél az elért pontszám magasabb volt mint  két pont.

Ezután a résztvevőknek a 36 elemből álló EDE-Q (Fairburn és Beglin) kérdőíve adták, hogy a rendszertelen evést mérjék fel. A skála az Evészavar Vizsgálatből származik (Eating Disorders Examination (EDE, Fairburn & Cooper) ami elégséges bizonyítékot nyújt a megbízhaságról és érvényességről, amit részletesebbenn Berg és munkatársai (2012) fejt ki a tanulmányban. A résztvevők kreativitásának mérésére a Szokatlan Felhasználás Tesztet alkalmazták, amire 3 percük volt a személyeknek, hogy annyi alternatív felhasználási lehetőséget írjanak amennyit tudnak egy papírkapocsnak. Továbbá az egyéneket megkérdezték, hogy korábban voltak-e diagnosztizálva evészavarral, de csak önkéntes volt hogy megosztják vagy sem.

Eredmények és értelmezés

            Az összes eredményt áttekintve, nem találtak kapcsolatot az önbeszámolt vagy potenciális evészavarok és a kreativitás között, viszont a kreatív rugalmaság prediktora volt az önbeszámolt evészavar diagnózisnak. Amikor összességében vizsgálták az önbeszámolt diagnózistól a lehetséges diagnózisig az EDE-Q értékek alapján, nem volt statisztikailag szignifikáns kapcsolat a kreativitással, úgyszintén a kreativitást mérő faktorok és az EDE-Q pontok között sem. Ha a résztvevők beszámolnak egy diagnózisról,több mint valószínű, hogy evészavaruk van, mint hogy egy kritériumnak felelnek meg az EDE-Q kérdőíven, ami azt jelenti, hogy csak azoknál a tüneteknél jelentkezik a csökkent rugalmasság.

Ezek az eredmények nyitva hagyják a lehetőséget, hogy ha egy személy kap egy diagnózist, majd egy kezelést is, akkor az csökkenti a flexibilitást. Habár,  logisztikus regresszió a lehetséges diagnosisnál sem volt statisztikailag szignifikáns  a kreativitási rugalmasságot tekintve.

Korlátok

            A további kutatásokban, tisztázni szükséges, hogy az evészavar tüneteinek melyik szintje van kapcsolatban az alacsony rugalmassággal, ez mellett, hogy a hatás akkor is megmutatkozik, akiknél nincs diagnosztizált evészavar.

Az eredmény, vagyis hogy nincs kapcsolat az EDE-Q pontszámok és  kreativitás között, egybecseng a Westwood és mts (2016) által talál eredményekkel. Úgy gondolták, hogy a kognitív rigiditás egy következménye lehet az evészavarnak, minthogy feltételes vonás legyen annak kialakulásában. Ha a kognitív merevség egy előjel lenne, akkor a tünetek nem tudnák előrejelezni a flexibilitást.

A kutatás korlátai és következtetés

Néhány személynek sikerült egyedi ötleteket alkotni, viszont volt olyan egészséges résztvevő akinek nem sikerült az eredeti ötletalkotás. Ezek alapján a kognitív merevség az evészavarosoknál többnyire egy kedvelt stratégia, mint a flexibilitás hiányáak következménye. Az egyik lehetséges magyarázat szerint, azért, mert az evészavaros egyének több kudarctól való félelmet táplálnank magukban, és nagyobb perfekcionizmust (Bulik, mst, 2003).

Jelen kutatás alapján, az evészavarban szenvedő egyéneknek alacsonyabb a kreatív rugalmassága, továbbá ez a tanulmány azt is megkérdőjelezi, hogy ezen személyek terápiája mennyire lehet hasznos. Úgy gondolják, mivel korlátozottak abban, hogy másképp gondolkodjanak, ezért a terápiában is nehezebb lenne a flexibilitást növelni.