Anorexia nervosa és az észlelt családi működés

Laghi F., Pompili S., Zanna V., Castiglioni M. C., Criscuolo M., Chianello I., Mazzoni S., & Baiocco R. (2015) How adolescents with anorexia nervosa and their family perceive family functioning? Journal of Health Psychology, 11, 1-11.

Készítette: Csáfordi Krisztina (XEQQ6N)

Absztrakt

            Jelen tanulmány vizsgálati fókuszában annak tesztelése áll, hogy az anorexia nervosa-val diagnosztizált serdülők és szüleik között a családi működés különböző aspektusainak észlelésében mutatkozik-e jelentős különbség. A kutatás további célja a klinikai és egészséges serdülők összehasonlítása ugyanezen észlelésbeli eltérés mentén. A vizsgálatban 36 anorexia nervosa-val kezelt páciens, valamint azok szülei, továbbá 36 egészséges serdülő lány vett részt. Az eredmények alapján az anyák merevebbnek észlelték a családi működést lányaiknál. Az egészséges kontrollcsoport szignifikánsan elégedettebb volt a családi környezettel, míg az AN betegek kevésbé találták kommunikatívnak, rugalmasnak és kohezívnek családjaikat, továbbá az érzelmi kötelékeket is gyengébbnek ítélték a családon belül.

Bevezetés

            Az anorexia nervosa egy kritikus egészségi állapot, mely számos negatív fizikai és pszichoszociális következménnyel jár. Olyan kórképekkel mutat komorbiditást, mint a hangulat-, szorongás-, valamint obszesszív-kompulzív zavarok, továbbá az AN-val diagnosztizált kliensek körében fokozott a szuicid veszélyeztetettség, szerhasználati abúzus, emellett a mortalitási arány is magasabb. A DSM-V diagnosztikai és statisztikai kézikönyv alapján a kórkép diagnózisa három markáns kulcskomponensre épül: 1. intenzív félelem a súlynövekedéstől, mely jelentős súlyveszteség ellenére sem csökken, 2. a test és testsúly torzított percepciója, és végül 3. a magasságnak és kornak megfelelő normatív testsúlyhoz viszonyított szignifikánsan alacsony testtömeg. Az AN tipikusan serdülőkorban megjelenő betegség, prevalenciája 3% a 13-18 év közötti amerikai lány tinédzserek körében. A kórképpel diagnosztizáltaknál erős tendencia mutatkozik a betegség tagadására, melynek következtében a betegségben szenvedő populáció kis százaléka részesül csupán professzionális kezelésben.

            Az intervenciós programok hatékonyságának növelése érdekében számos kvantitatív tanulmány kitért a betegek egyéni percepciójának fontosságára a kezelés, és betegséggel kapcsolatos élmények szempontjából. Az evészavarok kockázati tényezőit illetően gazdag kutatási evidencia mutatható fel a családi funkcionalitás minőségének jelentőségére mind a kórkép kialakulása, mind pedig annak fennmaradása tekintetében. A házassági és családi rendszerek cirkumplex modellje (Olson, 2011) fontos információkat szolgáltat a családtagok családi funkcionalitásról alkotott egyéni percepciójáról, melyet az három dimenzió mentén osztályoz: családi fexibilitás, kohézió és kommunikáció. Előbbi elsősorban a család azon képességét jelenti, hogy az képes a családon belüli szerepek, kapcsolatok és szabályok rugalmas változtatására, alacsony szintje túlzott rigiditást, míg a magas értékek a család kaotikus szerveződését eredményezik. A kohézió a családban meglévő érzelmi kötelékek erősségét jelzi előre. Végül a kommunikáció a családi dinamika azon facilitáló komponense, mely a felixibiltás és kohézió szintjeinek megváltoztathatóságát befolyásolja. A fexibilitás és kohézió kiegyenlített szintje esetén a családi funkcionalitás magas, míg a dimenziók szélsőséges végpontjai problematikus családi működést eredményeznek. Minuchin és munkatársai (1978) több konkrét sajátosságot is meghatároznak, melyek az AN betegek családját jellemzik: rigiditás, túlvédő attitűd, azaz túlzott aggodalom egymás jólléte iránt, végül pedig a konfliktusok elkerülése.  A fentebb említett mintázattal jellemezhető családokat a szerző a pszichoszomatikus elnevezéssel illeti, mivel az egyik családtag szimptómáját a családtagok úgy tekintik, mint az egész család által kifejezett diszkomfort érzést. Minuchin tanulmányának publikálást követően egyre több empirikus bizonyíték született a család meghatározó szerepére az AN kezelésének folyamatában, a családterápiák, továbbá családalapú intervenciók egyaránt hatékonynak bizonyulnak a betegség kezelésére. A meglévő kutatások ugyanakkor alátámasztják, jelentős egyetértés áll fenn az AN betegséggel küzdő családokban a családi diszfunkcionalitás, illetve a családi élettel való elégedetlenség kapcsán, ugyanakkor annak mértékének megítélésében különbségek azonosíthatók a családtagok között (Casper & Troiani, 2001; Ciao és mtsai., 2015; Cook-Darzens és mstai., 2005). Az AN páciensek családjaikat kevésbé látják kohezívnek, rugalmasnak, továbbá a családi kommunikáció szintjét is alacsonyabbnak érzékelik, míg a problémák megoldását nehezebbnek ítélik meg szüleiknél. Más tanulmányok arra térnek ki, az evészavaros lányok kevésbé érzékelik családjuk facilitáló szerepét, kisebb mértékű érzelmi bevonódást mutatnak a családi élet kapcsán (Gillett és mstai., 2009), mint édesanyjuk. Mind az AN betegek, mint pedig az apák alacsonyabbnak ítélik meg az érzelmi kifejezés és kommunikáció készségét a családban, mint az anyák. Az AN családokban az anyák kisebb mértékű kapcsolódási problémákról számolnak be, kevésbé észlelik kaotikusnak a családi rendszer működését, továbbá kisebb aggodalmat mutatnak mind a problémák megoldása, mind pedig a betegséggel szembeni affektív felelősség kapcsán (Cook-Darzens és mtsai., 2005, Dancyger és mstai., 2005). Azon tanulmányok ugyanakkor, melyek az AN betegek különböző alcsoportjait vizsgálták, árnyaltabb következtetésekre jutottak: az „elutasító” típusú anorexiás betegek szignifikánsan magasabbra értékelték a családi funkcionalitással összefüggő tényezőket, továbbá az anyák családon belüli teljesítményét is jobbnak ítélték meg, mint édesanyjuk (Casper, 1981; Casper & Troiani, 2001).  A családi működés idealizálása mögött a Minochuta (1987) által meghatározott jellegzetes sajátosság, a konfliktuskerülés motivációja húzódik meg.

            Jelen tanulmány célja a családi működés különböző aspektusainak észlelésének vizsgálata, mint a kohézió, flexibilitás, és kommunikáció az AN-nel diagnosztizált beteg családtagjainál.

Módszer

            A vizsgálatban 36 olasz evészavarral diagnosztizált lány vett részt, átlagéletkoruk 14.86 év volt, akiket a Bambino-i kórházban kezeltek. A minta testtömeg indexének átlaga 15.60 volt. A részvételi feltétel a DSM-V kézikönyvben meghatározott AN-R típusú kórkép kritériumokra épült, továbbá a szülők hozzájárulása is szükséges volt. Kizáró kritériumként számított pszichotikus tünetek megléte, a Wechsler Intelligenciateszten elért <80 pontszám, illetve a szerhasználat. A résztvevő családokban a szülők együtt éltek, átlagosan két gyermeket neveltek. Az apák átlagéletkora 50.41, míg az anyáké 47.61 volt. A kontrollcsoportot 36 a klinikai csoporttal egyező átlagéletkorú, és képzettségű lány képezte, akik a kérdőívcsomagot egy családi funkcionálást vizsgáló kutatás keretei között töltötték ki a Római Egyetem orvosi és pszichológiai Tanszéken.

            A családi funkcionalitás különböző aspektusainak vizsgálatára három skála szolgált: A családi Adaptibilitás és Kohézió Értékelő Skála (FACES IV; Olson, 2011) 42 itemet tartalmaz, melyek közül két alskála („Balanced Scales”) a felxibilitás és kohézió mérésével a normál működést, míg a további négy dimenzió(„Unbalanced Scales”) a problematikus működést a zártság, bevonódás hiánya, kaotikusság, végül pedig a rigiditást mérő itemeken keresztül vizsgálja. A családon belüli kommunikáció vizsgálatára a kutatók a Családi Kommunikáció Skála (FCS) egy rövidített, 10 tételes változatát alkalmazták. A családi élettel való elégedettség mérésére a Családi Elégedettség skála (FSS; Olson, 1995) szolgált a kohézió és flexibilitás aspektusán keresztül. A szerzők az eredeti 14 itemes verziónak 10 tételét használták fel, a vizsgálati személyek ötfokú skálán ítélték meg elégedettségüket a megfogalmazott itemek alapján.

Eredmények

            A klinikai mintán a FACES-IV alskálákon nem mutatkozott szignifikáns különbség az összetartozó mintás T-próbák eredményei alapján a családtagok értékei között. Az egyedüli szignifikáns eredmény a mérőeszköz Rigiditás alskáláján mutatkozott (Cohen’s d= -.45, p<.005), az anyák szignifikánsan magasabbnak ítélik a családon belüli szerepek, szabályok változtathatóságával kapcsolatos merevséget, mint lányaik. A családi élettel való elégedettség, illetve a családi kommunikáció észlelésében nem volt szignifikáns különbség a a családtagok értékelései között.

            A klinikai és kontrollcsoport előzetes összehasonlítása során nem mutatkozott szignifikáns különbség a demográfiai adatok tekintetében a testtömeg indexet leszámítva. A FACES-IV dimenziókon, az FCS és FSS skálákon elért pontszámok közötti különbség azonosítására a vizsgálati csoportok között a kutatók MANOVA eljárást alkalmaztak. Az eredmények szignifikáns különbséget igazolnak a FACES-IV Kohézió ( F(,1,70)=83.67, p=<.001, ᴫ2=.54), Bevonódás hiánya (F(1,70)=21.55, p<.001, ᴫ2=.23) és Felixibilitás (F(1,70)=36.75, p<.001, ᴫ2=.34) dimenzióján, valamint a családi élettel való elégedettség ( F(1,70)=26.50, p<.001, ᴫ2=.27) és kommunikáció ( F(1, 70)=26.50, p<.001, ᴫ2=.27) alskálákon egyaránt.

Diszkusszió

            A vizsgálat elsődleges célja annak vizsgálata volt, hogy mutatkozik-e különbség az anorexia nervosa-val diagnosztizált serdülők és szüleik észlelése között a családi funcionálás különböző aspektusai tekintetében. A kutatási eredmények mindezt igazolni látszanak: a rigiditás dimezióján szignifikáns különbség azonosítható az anyák és lányaik között. A merevség elsősorban annak előrejelzője, hogy a családi szisztémában milyen mértékben dominálnak szigorú szabályok, továbbá az egyes szerepek mennyire meghatározottak, és autoritariánus elven determináltak. A vizsgálat során azonosított szignifikáns eltérés összhangban áll a korábbi kutatási eredményekkel (Ciao és mtsai, 2015; Casper & Troiani, 2001), melyek alapján az R típusú AN lányok pozitívabban értékelik a családi működést, mint édesanyjuk. Ezek a követeztetések alátámasztják az elméletet, mely szerint az AN páciensek hajlamosak családjuk idealizálásra a konfliktusok elkerülése érdekében, amely a betegséggel szembesülő családok egy jellegzetes sajátossága. További, a korábbi kutatási konklúziókat megerősítő eredmény a kontrollcsoport és az AN betegek percepciója, és a családi élettel való elégedettsége közötti szignifikáns különbség: a klinikai csoport szegényesebb családi kommunikációról, az érzelmi kötődés alacsonyabb szintjéről, valamint a merevség magasabb szintjéről számolt be.

            A tanulmány jelentős információkat szolgáltat a családi működés észlelésének különbségeiről a családtagok, továbbá a klinikai és normál populáció között egyaránt. Mindez meglehetősen hasznos, hiszen ahogy azt a korábbi eredmények, továbbá a családterápiák hatékonysága is alátámasztja, a család protektív faktorként említhető a betegség legyőzésében. A kutatásnak azonban számos gyengesége azonosítható: a kontrollcsoportot mindössze fiatal lányok képezték, így azok szüleinek családi funkcionálásról alkotott véleményét a kutatók nem vizsgálták. Felmerül tehát a kérdés, vajon a szülő-gyermek percepciójának eltérése a klinikai populáció egy specifikus sajátossága, vagy a diszkrepancia az egészséges népesség körében éppúgy azonosítható? További kritikaként említhető a kutatás keresztmetszeti jellege, az önbeszámoláson alapuló kérdőíves módszer egyrészt torz adatokat szolgáltathat, továbbá ok-okozati összefüggések feltárására nem ad lehetőséget.