Befolyásolhatják  egyes  pszichológiai  változók  a  műtét  utáni  gyors  felépülést?

Mavros, M. N., Athanasiou, S., Gkegkes, I. D., Polyzos, K. A., Peppas, G., & Falagas, M. E. (2011). Do Psychological Variables Affect Early Surgical Recovery? PLoS ONE, 6(5), e20306. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0020306

Készítette: Katona Nóra

Absztrakt

Több kutatás is vizsgálta a pszichológiai faktorok hatását a műtéteket követő felépülésre, azonban nem született egyértelmű konklúzió a témában. Jelen kutatás a pszichológiai faktorok hatását vizsgálja a műtétből való gyors felépülésre. Szisztematikus mintavétellel a PubMed, Scopus és PsycInfo adatbázisaiban olyan kutatások kerültek kiválasztásra, amelyek a műtéteket megelőző beavatkozások és pszichés változók gyors gyógyulással való összefüggését vizsgálták objektív módszerrel. 16 kutatást választottak ki, melyből 15 szignifikáns eredményt mutatott legalább egy pszichés változó vagy pszichológiai beavatkozás és a gyors felépülés között. Azonban több kutatás szerint nem a pszichés változók nem befolyásolják a gyógyulást, valamint szignifikáns heterogenitás jelent meg a kutatások között. Összegezve, az állapot-és vonásszorongás, az aktív megküzdés, a küszöb alatti depresszió és a rossz házastársi viszony általában komplikálta a gyógyulást, míg az optimizmus, a kis fájdalommal való számolás és a külső kontroll támogatta a gyógyulást. A pszichológiai módszerek, mint a vezetett relaxáció, a páros szupportív látogatás és a pszichiátriai interjú szintén támogatta a gyógyulást. Egyes pszichológiai faktorok, mint a magányosság, az észlelt társas támogatás és a düh kifejezése nem álltak összefüggésben a műtét kimenetelével. Habár a heterogenitás visszatarthat minket a biztos konklúziótól, a kutatások szerint a pszichés faktorok befolyásolják a gyógyulást.

Bevezetés

A jó pszichés státusz az egészség egy fontos alapja. Több pszichés és pszichoszociális faktorból épül fel az, amit egészségpszichológiának hívunk, úgy, mint az élettel való elégedettség, optimizmus, önértékelés, észlelt szociális támogatás. Ugyanakkor a szorongás, stressz, depresszió és rossz kapcsolatok egy kevésbé kívánt pszichés státuszt implikálnak, amelyek különböző aspektusokban érinthetik valaki egészségét. Több kutatás által nyert eredményekből arra következtethetünk, hogy ezek a faktorok befolyásolhatják a betegségek lefolyási idejét, illetve a felépülést és a túlélést.

A pszicho-neuro-immunológia olyan kutatási terület, amely azokat a folyamatokat vizsgálja mely során a pszichológia befolyásolhatja a test immunizáló funkcióját. A kutatások során megállapították, hogy a pszichés változók hatással lehetnek egy seb gyógyulására, direkt, illetve indirekt úton. Direkt út alatt az érzelmek hatását a stresszhormonokra értjük, amelyek irányítják a gyógyulást (pl. kortizol, adrenalin, noradrenalin), míg indirekt út alatt a pszichológiai tényezők által befolyásolt választásoka (pl. érzéstelenítés, altatás), vagy az általános egészségi állapotot értjük (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, elhízás). Feltételezhetjük, hogy a gyors gyógyulás rövidebb kórházi tartózkodással és hosszútávú gyógyulással járhat együtt. Ennek érdekében a kutatás során nemcsak a műtétet megelőző pszichés státuszt, hanem a műtét után a gyógyuláshoz járuló pszichés tényezőket is objektíven vizsgálni kellett, így a kutatás a műtétet követő hatások vizsgálatára is irányult.

Módszer

A kutatáshoz szükséges irodalom szisztematikus mintavétele a PubMed, Scopus és PsycInfo oldalak adatbázisában történt. Az elsődleges keresés a következő szavakkal történt: pszichológiai VAGY pszichoszociális, műtét VAGY műtéti VAGY post-operációs, gyógyulás VAGY kimenetel. Másodlagos keresésben a következő szavak kombinációit alkalmazták: pszichológiai, pszichoszociális, személyiség, műtét, műtéti, post-operációs, kimenetel, gyógyulás, prognózis, komplikáció. Továbbá feltételezték, hogy hasznos kutatásokat találhatnak az így talált cikkek referencialistáiban is. Minden megfelelőnek ítélt kutatás angol, spanyol, német, olasz vagy görög nyelven íródott.

Három kutató (MM, IG, KP) tárta fel a szakirodalmat, illetve vizsgálta a releváns kutatásokat. Bármely nézetkülönbséget konszenzus kialakításával oldottak fel, minden kutató részvételével. Ahhoz, hogy a kutatást megfelelőnek ítéljék, annak vizsgálnia kellett a műtétet megelőző pszichés státusz vagy beavatkozás és a műtétet követő gyors gyógyulás kapcsolatát. Megfelelőnek tekintettek megfigyelésen vagy beavatkozáson alapuló kutatásokat is. Kizáró ok volt, ha a beteget valamilyen mentális zavarral is diagnosztizálták. Nem publikált, csak absztrakttal rendelkező kutatások nem kerültek bele a vizsgálatba.

Az adatelemzés szempontjai a következők voltak: prosprektív vagy retrosprektív elrendezés, egy-vagy többváltozós analízis, a populáció jellemzői (résztvevők száma, műtét típusa), a kutatás típusa (randomizált vagy vak), a pszichológiai vagy pszichoszociális változók és beavatkozások, a műtét kimenetelét mérő módszer, illetve az egyes kutatások eredményei.

A pszichés státuszt az egyes kutatások által adott meghatározások alapján határozták meg. A legtöbb kutatás a standardizált pszichometriai skálákat használta arra, hogy meghatározzák a betegek pszichés státuszát. Olyan kutatásokat választottak, amelyek vizsgálták a distressz, depresszió, magányosság, megküzdés, impulzuskontroll, állapot-és vonásszorongás, észlelt stressz, észlelt társas támogatás, optimizmus, kontrollhely, házastársi kapcsolat, vallásosság, gyógyulással kapcsolatos elvárások, aggodalom az operációval kapcsolatban (állapotszorongásként azonosították), vizsgálatok által okozott stressz faktorokat (állapotszorongásként azonosították). Pszichológiai beavatkozásként a vezetett relaxációt, a páros szupportív beszélgetést és pszichiátriai konzultációt emelték ki. Kimenetel tekintetében a kutatás kimenetelét egy hónappal a műtét után volt szükséges objektíven vizsgálni, valamint a kutatások vizsgálták a betegek percepcióját is a gyógyulásról. A megfelelő kimenetelek során vizsgálták a seb gyógyulását, illetve a komplikációkat (fertőzés, hematóma, láz), valamint a kórházban tartózkodás időtartamát is. A kórházban töltött idő hasznos mutató lehet, ugyanakkor többszörösen befolyásolják egyéni faktorok, mint az egészségügyi ellátás és az ezzel összefüggő költségek, így nem bizonyult megbízható faktornak.

Eredmények

16 illeszkedő kutatás került kiválasztásra, 13 kutatás volt megfigyelésen alapuló (két csoportot összehasonlítva különböző pszichés státusszal), és 5 intervenciós vizsgálat (összehasonlítva a csoportot, amely pszichológiai beavatkozást kapott a kontrollcsoporttal), két kutatás pedig mind a két elrendezéssel rendelkezett. 7 kutatásban jelen voltak vak résztvevők, 4 kutatás randomizált volt, 6 pedig nem adott visszajelzést erről a faktorról. A vizsgált kutatásokban összesen 1473 személy vett részt, melyben a résztvevők kardiológiai, általános sebészeti és fogászati műtéteken vettek részt. A kimenetelt a műtétet követő első hónapban vizsgálták. Az adatelemzés többváltozós varianciaanalízissel történt. A 16 vizsgálatból 15 szignifikáns összefüggést mutatott legalább egy pszichés faktor és a gyógyulás között. A kutatások közötti jelentős heterogenitás a különböző módszereknek, a kimenetel különböző meghatározásainak volt köszönhető, így nem tette lehetővé a kutatások metaanalízisét. Az egyetlen kutatás, amely nem mutatott szignifikáns eredményt, az észlelt stressz és a kéz jeges vízbe mártásának hatását a vérnyomásra összefüggését vizsgálta, amely a komplikációkkal sem mutatott összefüggést. A vonásszorongás hatását 5 kutatásban vizsgálták, melyből kettőben szignifikánsan negatív összefüggést mutatott a gyógyulással. (p<0,05). Ugyanakkor fogászati beavatkozás esetén a seb gyógyulásában és a szívműtétek esetében nem mutatott szignifikáns összefüggést. Az állapotszorongás hatását szintén 5 kutatásban vizsgálták. A szívműtétek esetében megjelenő komplikációkkal szignifikáns pozitív összefüggést mutatott (p<0.01).  Négy kutatás vizsgálta a düh vagy társas konfliktusok hatását. Az a düh kifejezése nem állt összefüggésben a kimenetellel, míg a düh kontrollja hatott a seb gyógyulására (p<0.05). A düh szignifikáns negatív hatással volt a komplikációkra (p<0.05). Házastársak közötti konfliktus szignifikánsan késleltette a seb gyógyulását. A vallásosság kisebb mértéke növelte a komplikációk esélyét (p<0.05), míg az alacsony fájdalomelvárások és a külső kontroll csökkentette az arc duzzanatát fogműtét esetében és gyorsította a gyógyulást (p<0.05). A küszöb alatti depresszió negatív hatása szignifikáns volt a gyógyulás idejére, azonban nem volt hatása a fellépő komplikációkra, distressz esetében pedig a műtétet követő fertőzések jelentek meg (p<0.05).

Az észlelt szociális támogatás nem mutatott szignifikáns hatást. A relaxációnak nem volt szignifikáns hatása a gyógyulásra, míg a párkapcsolatot szupportáló vagy a párkapcsolatban konfliktust indikáló pszichiátriai konzultáció estén ez lassította a gyógyulást (p<0.01). A strukturált pszichiátriai interjú esetén kevesebb komplikáció jelent meg. (p<0.05)

Összefoglalás

A kutatások közötti jelentős heterogenitástól eltekintve szinte minden vizsgált kutatásban volt olyan pszichológiai változó, amelynek szignifikáns hatása volt a vizsgált kimenetelekre. Ugyanakkor a legtöbb kutatás kiemelt olyan faktorokat is, amelyek nem befolyásolták szignifikánsan a műtétek kimenetelét. Továbbá bizonyos változók, amelyek egy kutatásban szignifikánsnak bizonyultak, más kutatásokban nem hoztak hasonló eredményt. Ez tulajdonítható a résztvevők limitált számának is. Az eredmények segítséget nyújthatnak klinikum számára, amennyiben figyelembe veszik azt a tényt, hogy azok a csoportok, akik pszichológiai beavatkozásnak voltak kitéve, gyorsabban gyógyultak. Továbbá, kevesebb komplikációjuk volt, mint azoknak, akik általános ellátást kaptak, amely távolról sem optimális. A kutatásnak köszönhetően a sebészek megfontolhatják a műtét időzítését a beteg pszichés státuszát tekintve, vagy szervezhetnek pszichológiai konzultációt a státusz javítása érdekében. Összegezve, igazolható a pszichológiai változók és a műtétek kimenetelének összefüggése. Állapot-és vonásszorongás, megküzdés, depresszió, házastársi konfliktus komplikálhatja a gyógyulást, míg az optimizmus, vallásosság, kontroll, alacsony fájdalomelvárás, és külső kontroll segítheti a gyógyulást. A magányosság, észlelt társas támogatás és düh kifejezése nem mutatott korrelációt a gyógyulással. A műtétre várakozó betegek pszichológiai előkészítése és a műtét utáni felépülés közötti kapcsolat biztos bejóslására további randomizált vizsgálatra és analízisre lenne szükség.