Az online közösségi média hatása  a  serdülők jóllétére

Best, P., Manktelow, R., & Taylor, B. (2014). Online communication, social media and adolescent wellbeing: A systematic narrative review. Children and Youth Services Review, 41, 27-36.

Az összefoglalót készítette: Somorjai Réka Flóra

Absztrakt

Sok ellentétes vélemény létezik azzal kapcsolatban, hogy a szociális médiának és a modern technológiának milyen hatásai vannak a serdülők mentális jóllétére. Jelen empirikus kutatás célja az, hogy ezekben a vitás kérdésekben áttekintést adjon, és elkülönítse a szociális média és online kommunikációs technikák jótékony, illetve káros hatásait a serdülőkre nézve. A kutatás alapjául 2003 januárja és 2013 áprilisa között publikált 8 adatbázisból szűrt tanulmányokat vettünk, összesen 43-at. Ennek megfelelően a kimutatott jótékony hatások a következők: megnövekedett önbizalom és észlelt társas támogatás, biztonságosabb identitáskeresés és több lehetőség az önfeltárásra, ugyanakkor a negatív követkzmények között van a lehetőség sérelem elszenvedésére és szociális kirekesztésre, magasabb kockázat depresszió és cyber-bullying (CB) megtapasztalására. Jelen átfogó, szisztematikus narratív kutatás célja volt, hogy felfedje ezeket a látszólag egymásnak ellentmondó eredményeket, illetve rámutasson egy robosztus ok-okozati kutatás szükségességére.

Kulcsszavak: szisztematikus; narratív áttekintés; serdülőkor; szociális háló; jóllét

1.0  Bevezetés

A hálózatelmélet (Watts, 2007) érvényességét mi sem bizonyította jobban, mint az elmúlt évtizedek folyamán a közösségi média technológia nyomán létrejött online kommunikáció népszerűségének megnövekedése. A fiatal generáció szinte teljes egésze használja a közösségi média felületeit. Az adatokat tekintve a 18-29 évesek 83%-a felhasználói szinten van jelen valamelyik közösségi platformon (Duggan & Brenner, 2013). Az „EU Kids Online” kutatás kimutatta, hogy egy 15-16 éves korú fiatal átlagosan napi 118 percet tölt online (O’Neill et al, 2011). Ennek különböző előnyeivel és hátrányaival már számos kutatás foglalkozott. Ezért sem hagyható figyelmen kívül az egyre nagyobb tért hódító online közösségi média technológia (SMT) hatása a serdülő korosztály pszicho-szociális jóllétére és megőrzésére vonatkozóan. Továbbá számos kutatás felhívta a figyelmet az online kommunikációban rejlő, serdülőket támogató lehetőségekre is (Tichon and Shapiro, 2003; Ko and Kuo, 2009; Cerna and Samhel, 2009; Nicholas, 2010; Dolev-Cohen and Barak, 2013; Siriaraya et al, 2011).

2.0  Elméleti háttér

2.1 Közösségi média technológia (SMT)

Az eddigi kutatások kevéssé tárgyalták a közösségi média technológiákon (SMT) belül a közösségi média felületeket, „amelyek alatt azokat a weboldalakat értjük, melyek lehetőséget adnak online közösségek létrehozására, illetve felhasználók által különféle tartalmak megosztására” (Kim et al, 2010). Ezekre a felületekre jellemző, hogy azonnali, alacsony költséggel járó, privát és rejtett kommunikációt tesznek lehetővé, amelyet nehéz ellenőrizni, továbbá mindkét fél számára adott a szinkronban és aszinkronban történő kommunikáció megvalósítása (Barak, 2007; Stefanone et al, 2011). Ellison és mtsai (2007) korábban már beszámoltak a SNS pozitív hatásairól a mentális egészség tekintetében, de többen kiemelték az olyan hátrányait is, mint a CB, a szociális kirekesztettség érzése vagy a mások általi kihasználás (Kraut et al, 1998; McPherson et al, 2006; Juvonen & Gross; 2008; Milani et al, 2009). A közösségi média technológia felületeit eltérő tulajdonságok jellemzik, illetve egyénileg változó, hogy ezek közül ki melyiket preferálja. Az introvertáltak előnyben részesítik a privát levelezést (anonimitás szerepe miatt), míg az extrovertáltak olyan közösségi média platformokat használnak gyakrabban, mint a Facebook (Orchard& Fullwood, 2010; Ryan & Xenos, 2011).

2.2 Serdülőkor

A United Nations Population Fund szerint 1,8 milliárd 10-24 év közötti fiatal él ma a földön (UN-DESA, 2010). Rengeteg az olyan újonnan felbukkanó stresszor, amivel a modern társadalom és a világméretű technológiai fejlődés szembesíti őket (Stengård & Appelqvist-Schmidlechner, 2010). Ennek kapcsán jött létre az az új kutatási terület, amely ezeknek a modern technológiai eszközöknek és platformoknak a fiatalokra mért hatását vizsgálja. Serdülőkorban kifejezetten fontos ezeknek a vizsgálata, hiszen a barátok szerepe kulcsfontosságúvá válik ebben az életszakaszban, és átveszi a szülők helyét az elsődleges szociális támogatáskeresésben (Hartup, 1996; Strasburger et al, 2009; Manago et al, 2012; Coleman, 1974; Boyd & Bee, 2012). Jelen tanulmányban a 20 év alatti populációt vizsgálták, hiszen ez az első olyan generáció, amelynek egész fejlődése során jelen volt az online közösségi média.

2.3 Jóllét

A jóllét fogalmát szubjektív értékelése miatt nehéz pontosan definiálni és mérni. Ryan és Deci (2001) a hedonikus és eudaimonikus jóllétet különböztették meg egymástól. A hedonikus szemléletet képviselő elméletalkotók a mentális egészséget az elégedettség vs. elégedetlenség paradigmával igyekeznek megragadni, illetve olyan komponensekkel, mint pl.: az élettel való általános elégedettség, a pozitív érzelmek relatív gyakorisága és a negatív affektusok relatív hiánya. Az eudaimonikus (önkiteljesítéssel járó) jóllét az elért célokat és az önmegvalósítást helyezi fókuszba. A klasszikus jóllét-irodalom elsősorban a szubjektív jóllétet (subjective well-being, SWB) tárgyalja, mely egyfajta ernyőfogalomként jelenik meg, azaz magában foglal mindent, ami az egyén saját életének különböző aspektusaira (pl. a lakókörnyezetre, átélt eseményekre, testi-lelki történésekre, munkára) irányuló értékelése. A klasszikus jóllét-értelmezésen túlmutat Martin Seligman (2011) jóllételmélete, vagyis a PERMA-modell. Eszerint a jóllétet biztosító élet öt komponense a következő: pozitív érzelmek, boldogság, elmélyülés/aktív elfoglaltság, jó kapcsolatok, értelem/célok, teljesítmény/sikerérzet.

3.0  Módszer

Jelen kutatásban szisztematikus, összefoglaló technikát alkalmaztunk (Taylor et al, 2007; McFadden et al, 2012). A felhasznált tanulmányok szelekciójánál a szigorú kiválasztáson volt a hangsúly, illetve az eredmények közti hangsúlyeltolódások kiegyenlítésén (Killick & Taylor, 2009). A kutatási kérdésnek és a kutatási elrendezésnek köszönhetően jelen összefoglaló elemzésben nem alkalmazhattuk az adatok statisztikai metaanalízisét, így az adatok összesítésére helyeződött a fő hangsúly. A narratív összefoglaló Popay és munkatársai (2006:11) munkája alapján készült, akik négy specifikus összetevőt vontak be a megközelítésükbe: 1. Meghatározni a felhasznált munkák célját; 2. A felhasznált irodalmak alapján egy előzetes összefoglalást készíteni; 3. Az adatok közti összefüggést feltárni; 4. Megállapítani az összefoglalás robosztusságát. Az eljárás Rogers és munkatársai (2009) nevéhez köthető, akik rávilágítottak arra, hogy egy szigorú adatszelekción alapuló narratív összefoglaló is szolgálhat kvantitatív kutatásokhoz hasonló validitással.

A kutatási témában publikált cikkek és tanulmányok körében elsőként szűrő-kritériumokat határoztunk meg. Keresési kifejezésünk „a közösségi oldalak hatása serdülők mentális egészségére” volt. Összesen 8 adatbázisban futtattuk le a keresést: (1) Applied Social Sciences Index and Abstracts (ASSIA); (2) Communication Abstracts; (3) Cumulative Index to Nursing and Allied Health (CINAHL); (4) Educational Resources Information Centre (ERIC) (5) Medline (Ovid); (6) PsycINFO; (7) Scopus and (8) Social Sciences Citation Index (SSCI). További kritérium volt a publikáció dátuma (2003. január 1.- 2013. április 11.). Összesen három fogalmi csoportot alkottunk 41 kulcsszó alapján, ezek: (1) online közösségi média; (2) mentális egészség és (3) serdülőkor. Az adatszelekciós csoportban kettő kutató vett részt, egy harmadik fő a revíziós folyamatokon dolgozott. A cikkeknek tartalmukban kapcsolódniuk kellett valamilyen közösségi médiás kommunikációs felülethez, például bloghoz, üzenetküldő platformhoz, chat-alkalmazáshoz, interaktív weboldalhoz, fórumhoz vagy közösségi oldalhoz. A nem angol nyelvű publikációkat a költségkímélés és időtakarékosság miatt kizártuk a keresésből. Így összesen 132 tanulmányt olvastunk el, és ezek közül 43-at tartottunk meg. A reliabilitás ellenőrzéséhez a Kappa statisztikai próbát alkalmaztuk. Az adatszelekcióban résztvevő kutatók közti reliabilitás értéke 0,82 (p<0,05) volt (Landis & Koch,1977). A kutatók a Downs és Black módszert használták a kvantitatív tanulmányok minőségének tesztelésére (Downs & Black,1998). Továbbá a kutatók a CASP (Critical Apraisal Skills Programme) és a Quality Framework (Spencer et al, 2003; CASP, 2006) mérőeszközöket is alkalmazták a kvalitatív tanulmányok megbízhatóságának kiértékelésekor. Egy tanulmány csak akkor kerülhetett bele a mintába, ha annak kiválasztása a résztvevő kutatók közös megegyezésén alapult. A narratív összefoglalók megírásának kezdetekor fogalmi sablonokat használtunk a könnyebb kategorizáció és az egységes fogalmi keret érdekében. Így kaptuk meg az elemzés többdimenziós modelljét: makroszinten a kommunikációs folyamatot (Woodstock, 2002; Green et al, 2002; Alder & Rodman, 2006; Scott, 2007). Mezoszint alatt a rendszerszemléletű megközelítést értettük. Garmonsway (1991) definíciója alapján: „egy rendszer alatt azokat az elemeket értjük, melyek interakciója egy egységet hoz létre, a benne lévő viselkedése ezáltal megváltozhat”. Mikroszint alatt pedig a serdülőkori fejlődést értettük, szűkebben a közösségi média technológiák hatását az egyén fejlődésére. A makro és mezoszintek interakciója ezen a ponton egyedülállóan hat a serdülő populációra.

Jelen kutatás célja volt, hogy összesítse az online kommunikációs felületek használatának hatásait a mentális jóllétre a serdülő populációban.

4.0  Eredmények

A kutatásba bekerült tanulmányok többségére (95%) a női résztvevők magasabb aránya jellemző. Leggyakrabban használt eljárás a kérdőíves kutatás (55%) volt, emellett szerepelt még a mintában kvalitatív (12%), longitudinális (12%), tartalomelemzéses (11%), kísérleti (4%), esetkontroll (3%) és kevert módszeres (3%) eljárás is.

4.1  Kommunikáció alapú megközelítés

Ebben a kategóriában a kutatások öt változó hatását vizsgálták: (1) az online kommunikáció használatának intenzitása; (2) online kommunikációs média preferenciája; (3) online közlési folyamat és arra irányuló motivációs erő; (4) az online kommunikáció okozta viselkedésváltozás; (5) az online és offline kommunikáció közti különbségek. A kutatás kvalitatív keretét képezték a személyes adatlapokról, üzenőfalakról és blogokról nyilvánosan elérhető információk (Cerna & Samhel, 2009; Duggan et al, 2011; Siriaraya et al, 2011; Williams & Merten, 2013; Cash et al, 2013). A szakirodalom alapján jellemző a serdülőkre, hogy szívesen osztanak meg magukról személyes információkat online platformokon, és az online kommunikáció során hajlamosabbak az érzelmi feltárulkozásra (Tichon and Shapiro, 2003; Cerna & Samhel, 2009; Ko & Kuo, 2009; Duggan et al, 2011; Siriaraya et al, 2011; Cash et al, 2013). Az online kommunikáció előnyei között több tanulmányban szerepelt például a megnövekedett szociális támogatás, a csökkent szociális szorongás mértéke, a megnőtt önértékelés és a csökkent szociális izoláció hatása (Ko and Kuo, 2009; Gross, 2009; Maarten et al, 2009; Valkenburg et al, 2009; Davis, 2012; Dolev-Cohen and Barak, 2013). Míg az ellentétes vélemények az online kommunikáció és a jóllét közti negatív összefüggéseket hangsúlyozzák (Van den Eijnden et al, 2008; Hwang et al, 2009; O’Dea & Campbell, 2011; Devine & Lloyd, 2012; Fioravanti et al, 2012; Pantic et al, 2012; Koles & Nagy, 2012). Két tanulmányban nem találtak szignifikáns kapcsolatot a depresszió és az online kommunikáció között (Gross, 2004; Jelenchick et al, 2013).

Az online barátságokkal foglalkozó tanulmányok közül az online barátságok pozitív kimeneteként azonosították a megnőtt észlelt társas támogatást, az érzelmi feltárulkozást, a közösséghez való tartozás érzését, az identitáskeresési lehetőségek kiszélesedését és az eltérő közösségek közti különbségek áthidalását (Ko & Kuo, 2009; Ahn, 2012; Lueng, 2011; Sarriera, et al, 2012; Dolev-Cohen & Barak, 2013). A társas támogatás érzése és az érzelmi támogatás, az önfeltárás lehetősége, a valahová tartozás élménye között szignifikáns, pozitív kapcsolat mutatkozott, míg előbbi a szociális szorongással szignifikáns negatív kapcsolatban állt (Tichon & Shapiro, 2003; Valaitis, 2005; Ko & Kuo, 2009, Duggan et al, 2011; Siriaraya et al, 2011; Quinn & Oldmeadow, 2012; Williams & Merten, 2013). Két tanulmányban mutatták ki, hogy az online történő kommunikációs tevékenységek pozitív összefüggésben vannak a jóllét növekedésével (Hwang et al, 2009; Maarten et al, 2009). A közösségi oldalak ismert hatásaként említi Quinn és Oldmeadow (2012), hogy növelték a valahová tartozás érzését a serdülők körében.

4.2  Serdülőkori fejlődés megközelítés

A felhasznált tanulmányok közül nyolc mérte az önértékelést (Valkenburg & Peter, 2006; Gross, 2009; Wilson et al, 2010; Baker & White, 2011; O’Dea & Campbell, 2011; Firoravanti et al, 2012; Huang & Leung, 2012; Apaolaza et al, 2013). Közülük három talált szignifikáns kapcsolatot az alacsony önértékelés és a SMT között (Maarten et al, 2009; Firorovanti et al, 2012; Huang & Leung, 2012).  Ezzel ellentétben a többi tanulmány pozitívabb önértékelést mutatott ki a közösségi médiahasználattal összefüggésben (Donchi & Moore, 2004; Valkenburg & Peter, 2006, Gross, 2009). Hasonlóan ellentmondásos eredmények születtek a depresszió és a közösségi média technológiák kapcsolatát illetően (Van den Eijnden, 2008; Pantic et al, 2012; Vandoninck et al, 2012; Jelenchick et al, 2013). Egy tajvani kutatásban a serdülők depressziós hangulatának szignifikáns bejóslója volt az online közösségi médiahasználat abban az esetben, ha a serdülők az internetet a szocializáció és a barátkeresés céljából használták, míg abban az esetben, mikor az közösségi média használatának intenzitását vizsgálták a depressziós hangulattal kapcsolatban, nem találtak szignifikáns összefüggést (Vandoninck et al, 2011). Leung (2011) kimutatta, hogy a magányos serdülők körében nagyobb mértékű volt az online közösségi médiák használatának preferenciája.

4.3  Cyber-bullying (CB)

Machmutow és mtsai. (2012) az online eltöltött idő mennyiségét kutatásukban szignifikáns pozitív előrejelzőnek találták a CB bekövetkezésének tekintetében. Parris és munkatársai (2012) három fő stratégiát figyeltek meg CB-ot átélt áldozatoknál, ezek: reaktív megküzdés; preventatív megküzdés (offline maradni); elfogadás. 

5.0 Diszkusszió

Jelen tanulmány célja volt, hogy összefoglalja az online média és a közösségi média szerepének hatását a serdülők mentális jóllétére vonatkozóan vizsgálja. Mivel narratív áttekintést tűztek ki célul a kutatók, így jelen tanulmány alapját különböző kritériumok mentén kiválasztott korábbi publikációk tették ki. Elsőként az adatok közötti összefüggések azonosítása volt a cél, majd az összefüggések robosztusságának és limitációinak meghatározása. A 43-ból 13 tanulmány előnyös kimeneteket talált a közösségi média használat és a mentális jóllét kapcsán, például megnőtt a szociális támogatás, szélesedtek a kapcsolati lehetőségek, megnövekedett az önbecsülés és a kapcsolódás élménye. Az anonimitás és a csökkent nonverbális gátlások által az online kapcsolatok segítették csökkenteni az önfeltárulkozást akadályozó tényezőket (Ko & Kuo, 2009). Továbbá az is valószínű, hogy az elfojtott érzelmek az elhallgatás miatt negatívan hatnak a jóllétre (Dolev-Cohen & Barak, 2013). Azok a kutatások, melyekben a káros hatásokat vizsgálták, az online történő kommunikációt az interakciók egy gyengébb változatának tartják, amely növeli a depresszió és a szociális kirekesztés esélyeit. Egy nagyobb kutatásban például azt találták, hogy lányok esetén a közösségi média használat intenzívebbé válása csökkentette a mentális jóllétet (Devine & Lloyd, 2012). A kutatás szignifikáns pozitív kapcsolatot mutatott ki az online eltöltött idő és a CB között, illetve a CB pozitív összefüggést mutatott a depresszióval kapcsolatban.

6.0 Kitekintés és limitációk

Összességében azt találták, hogy a kommunikációra használt online médiatechnológiáknak több előnye van a mentális jóllétre, mint hátránya. Azonban figyelembe kell venni azt, hogy az online közösségi média felületek jellemző működési módjuktól függően más-más hatást válthatnak ki (Facebook, AskFM), azaz az online platformok mentális jóllétre való hatása az online platformokra specifikus lehet. Befolyásolja még a negatív és pozitív kimenetet a nem, a szocio-ökonómiai státusz, a földrajzi elhelyezkedés is. Limitációként meg kell említeni a felhasznált tanulmányok eltérő reliabilitásmutatóit is. Szükségszerű, hogy egy jövőbeni kutatás bővítse a szűrési kritériumokat, például ne csak angol nyelvű cikkeket használjon fel.