A  nem öngyilkossági szándékú önsértés vizsgálata férfiak körében: Különböznek-e a  férfiak az önsértés alapvető jellemzőiben a nőktől?

Margaret S. Andover , Jennifer M. Primack, Brandon E. Gibb & Carolyn M. Pepper (2010). An Examination of Non-Suicidal Self-Injury in Men: Do Men Differ FromWomen in Basic NSSI Characteristics? Archives of Suicide Research, 14:1, 79-88.

DOI: 10.1080/13811110903479086

Készítette: Márton Blanka

Absztrakt

A kutatók eddig hasonló előfordulási gyakoriságról számoltak be a nem öngyilkossági önsértéssel kapcsolatban férfiak és nők között, habár az ezzel kapcsolatos kutatások száma igen csekély. Ez a tanulmány leírja és összehasonlítja az NSSI alapvető jellemzőit egy nem klinikai mintán a különböző nemek szerint. Negyvenhét olyan személlyel készült interjú, akik korábban részt vettek már nem öngyilkossági szándékú önsértésben (M=18.52 éves kor, SD=1.18 év). Az NSSI jellemzőit, beleértve annak gyakoriságát, az önsértő cselekvés megkezdéséhez köthető életkort, az önsértés módjait, az NSSI alatti fájdalmat és kontrol érzését, valamint a sérülések mértékét, hasonlítja össze férfiak (n=19) és nők (n=29) között. A férfiak és a nők szignifikánsan különböztek az önsértő viselkedés megkezdésének életkori sajátosságaiban, a sérülések mértékében és az önsértés módjaiban. A tanulmány alátámasztja a korábbi kutatások nemekkel kapcsolatos eredményeit és további vizsgálatokat javasol az önsértés nemi különbségeivel kapcsolatban.

Bevezetés

A nem öngyilkossági szándékú önsértés (továbbiakban NSSI) definíció szerint olyan szándékos károkozás a testen, amely nem öngyilkossági szándékkal jön létre és amely olyan viselkedésformákat tartalmazhat, mint a vagdosás, égetés, karmolás vagy a bőr csipkedése (Favazza, 1998; Prinstein, 2008). Az NSSI előfordulása a fiatal felnőttek körében a leggyakoribb, frissebb tanulmányok szerint a fiatal felnőttek több mint 38%-a vesz részt önsértésben (Gratz, Conrad, & Roemer, 2002; Klonsky, Oltmanns & Turkheimer, 2003). A negatív következmények magukban foglalják a változatos fizikai sérüléseket, a test elcsúfítását, a szégyent és a bűntudatot (Gratz, 2003). Az önsértésben résztvevő személyek szignifikáns hányada korábbi öngyilkossági kísérletekről is beszámol általában (Gordon et al., 2006). Az NSSI előzményekkel rendelkező személyek sokkal valószínűbben halnak bele egy öngyilkossági kísérletbe, mint azok, akik korábban nem vettek részt önsértésben, mivel egyrészt alábecsülik a kísérleteik halálos mivoltát (Stanley, Gameroff, Michalsen et al., 2001), másrészt azzal, hogy megszokják önmaguk megsértését nő az öngyilkosság kockázata (Van Orden, Merrill, & Joiner, 2005). Az NSSI kapcsán folytatott vizsgálatokat nagyrészt női mintán végezték korábban, mivel úgy gondolták, hogy ez a viselkedés túlnyomórészt a nőknél fordul elő (Favazza & Conterio, 1989; Suyemoto, 1998). Azonban a későbbi tanulmányok demonstrálták, hogy az önsértés hasonló mértékben fordul elő férfiak és nők között egyaránt a nem klinikai populációt tekintve (Andover, Pepper, & Gibb, 2007). Így a korai vizsgálatokkal kapcsolatban, amiket jórészt nőkkel végeztek, felmerül a kérdés, hogy mennyire általánosíthatók a férfi populációra (Gratz, 2003). Lehetséges például, hogy fontos különbségek vannak az alkalmazott módszerekben, az önsértés funkciójában, valamint súlyosságában a nők és a férfiak között. Claes, Vandereycken és Vertommen (2007) kutatásukban nemi különbségekről számoltak be az önsértő epizódok számával és gyakoriságával, a fájdalom intenzitásával, a sebek ellátásával, az önsértés funkciójával, illetve az azt megelőző és követő érzelmekkel kapcsolatban. A pszichiátriai betegekkel végzett tanulmányukban a férfiak naponta több epizódról számoltak be, nagyobb fájdalmat éltek át és kevésbé látták el az okozott sebeket, mint a nők. A módszerek eltérése a másik hangsúlyos különbség. Ugyanebben a kutatásban specifikusan a nőkre jellemző önsértési formák a vagdosás, karmolás, horzsolás és körömrágás voltak, míg a férfiaknál az égetés. A módszerek eltérésének figyelmen kívül hagyása ahhoz vezethet például, hogy férfiaknál kevésbé ismerjük fel ezt a jelenséget. Ezen tényezők miatt jelen kutatás célja tehát, hogy feltárja a férfiak és a nők közti önsértésbeli különbségeket, beleértve a kort, az előfordulási gyakoriságot, a módszereket, a fájdalom mértékét, a kontrolt érzését és a sérülés súlyosságát nem klinikai mintán.

Módszer

Résztvevők

A kutatásnak 103 egyetemista résztvevője volt. A résztvevők közel fele férfi (45.6%, n=47) többségében kaukázusi fehérek (71.8%, n=74). A vizsgálati személyek átlagéletkora 18.49 év volt (SD=1.03). A résztvevők 47%-a vett már részt korábban önsértésben, ezen személyek 39.6%-a (n=19) férfi. A jelen tanulmány elemzései speciálisan az NSSI múlttal rendelkező személyekre fókuszáltak.

Mérőeszközök

Frequency of Activities Scale (Andover & Pepper, 2002).

Egy 25 tételből álló kérdőív, amely az NSSI mérésére lett kifejlesztve. 9 item az öngyilkossági kísérletek és az NSSI módjainak értékelésére szolgál könnyedebb tételekbe ágyazva, mint például a zenehallgatás vagy sportolás. Az önsértés gyakoriságának mérése során a „soha”, „egyszer”, „néhányszor”, „gyakran” válaszok szerepelnek. Azon személyek, akik a „néhányszor” illetve a „gyakran” választ jelölik, meghívást kapnak a kutatás következő fázisába.

Symptom Checklist-90-Revised (SCL-90-R; Derogatis, 1994).

A felvételkor fennálló pszichológiai tüneteket vizsgáló önbevalláson alapuló kérdőív, mely 90 tételből áll, s melynek tételeit 5 fokú Likert-skálán kellett értékelni. A legalacsonyabb „egyáltalán nem” és a legmagasabb „rendkívüli módon” zavarnak a tüneteim intervallum között. A mérőeszköz megbízhatónak bizonyult mind klinikai, mind pedig nem klinikai mintán vizsgálva is.

Self-Mutilative Behaviors Interview (Andover & Pepper, 2002).

Olyan interjú, amely speciális önsértő viselkedéseket vizsgál (vagdosás; minták, szavak, szimbólumok karcolása a bőrbe; égetés; karmolás; sebgyógyulás megakadályozása; tűvel való szurkálás; önütlegelés; a csontok szándékos eltörése és „egyéb” módszerek) magában foglalva olyan specifikus információkat, mint, hogy hány évesen történt az első önsértő epizód, milyen gyakorisággal történik, a testen hol találhatók a sérülések, milyen a kontroll érzése és a fizikai fájdalom mértéke az önsértés alatt, hogyan kezeli a sebet, valamint milyen a sérülés mértéke. Az önsértés alatti kontroll érzését, valamint a fizikai fájdalom mértékét a legutóbbi epizódra vonatkoztatva 5 fokú Likert-skálán kellett értékelni (legalacsonyabb az „egyáltalán nem”, legmagasabb a „nagyon”). A sérülés mértékét a Rosen and Heard’s (1995) önsértés skáláján értékelték. A résztvevőknek a legfrissebb és a legsúlyosabb sérülésükről is be kellett számolniuk. A segítők ezután 1-től 4-ig terjedő skálán kategorizálták a sérülés súlyosságát (legalacsonyabb a felszíni sérülések, legmagasabb csoportba pedig azok a sérülések tartoznak, amelyeket több öltéssel kellett összevarrni, torzulást okoztak vagy életveszélyesek voltak). Ezen tanulmányban az egy évben történő önsértések számának átlagát úgy határozták meg, hogy a résztvevő által megadott egész élete során elkövetett önsértő epizódok számával osztották azon évei számát, amióta a személy önsértő viselkedésben vesz részt.

Eljárás

Az összes résztvevő írásos nyilatkozatot adott a részvételbe való beleegyezésről. A teljes vizsgálat körülbelül két és fél órát vett igénybe, amelyért cserébe kurzus kreditet kaptak a hallgatók.

Statisztikai vizsgálat

A hiányzó adatok vizsgálatánál nem mutatkozott jellemző mintázat, az adatok teljesen véletlenszerűen hiányoztak az NSSI múlttal rendelkező résztvevők között és a hiányzó adatokra számított maximum valószínűségi becsléseket minden elemzésben felhasználták. A csoportközi különbségek vizsgálatára t-próbát és khí négyzet próbát alkalmaztak. Az összes adatelemzés az SPSS 16. verziójában történt.

Eredmények

Először a demográfiai változók mentén hasonlították össze az NSSI múlttal rendelkezők (n=48) csoportját és a nem önsértők csoportját (n=55). A csoportok sem korban t(101)=.33, p=.75, reffectsize=.03, sem etnikailag  χ²(1)=.43, p=.51, Φ=.06 nem különböztek egymástól. A résztvevők között a két csoport nemi összetételében sem mutatkozott különbség  χ²(1)=1.33, p=.25, Φ=.11. Az önsértő múlttal rendelkezőknek szignifikánsan nagyobb valószínűséggel volt korábban öngyilkossági kísérletük, mint az önsértő múlttal nem rendelkezőknek, χ²(1)=15.56, p<.001, Φ=.39. Ez a tendencia a nemek szerinti vizsgálatnál is megmutatkozott (férfiaknál χ²(1)=6.44, p=.01, Φ=.37., nőknél χ²(1)=8.69, p=.003, Φ=.39). Továbbá az önsértő múltat is összehasonlították a férfiak és a nők között, hogy a nemnek van-e befolyása erre, ám nem találtak szignifikáns eltérést az életük során előforduló önsértő epizódok számában (1. Táblázat). Ahogyan az 1. Táblázatban látszik, a férfiak és a nők nem különböztek szignifikánsan az egy évben megadott átlagos önsértő epizódok számában, sem az NSSI-ben való részvételben az elmúlt évek során, sem a múltbeli öngyilkossági kísérletekben, sem pedig a szubjektív módon vagy a fizikailag átélt fájdalom mértékében. Eltérés volt azonban a jellemző életkorban, amikor első önsértő viselkedés lezajlott, mivel a lányoknál általában már fiatalabb korban létrejön a viselkedés, valamint ők nagyobb mértékű sérülésekről is számoltak be, amikor az interjúban a legfrissebb és a legsúlyosabb sérülésükről kellett nyilatkozni. Szintén látható volt egy nem szignifikáns trend abban, hogy a férfiaknál nagyobb volt a kontrollérzet az NSSI felett, mint a nőknél, t(46)=1.92, p=.06, reffectsize=.27. Mivel a szórásban nagy nemi különbségek voltak, így az átlagtól való eltérést nemenként vizsgálták. A nők szignifikánsan nagyobb eltérést mutattak az átlagtól, mint a férfiak az élettartam során létrejött önsértő epizódok kapcsán, t(42)=3.64, p=.001, reffectsize=.49, és az epizódok átlagos száma kapcsán is, t(38)=2.55, p=.02, reffectsize=.38, ami azt jelezheti, hogy a férfiak csoportja homogénebb az NSSI epizódok számát tekintve, mint a nőké. Habár nem volt a nemek között különbség az önsértésben használt módszerek számában, t(46)=.41, p=.68, reffectsize=.06, megfigyelhetők voltak nemi különbségek a választott módszerek típusában. A férfiak szignifikánsan nagyobb valószínűséggel használták az égetést, v2(1)=7.06, p=.008, reffectsize=.38, míg a nők szignifikánsan nagyobb valószínűséggel alkalmazták a vagdosás, v2(1)=4.11, p=.04, reffectsize=.29, illetve a karmolás módszerét, v2(1)=7.36, p=.007, reffectsize=.39. Nem volt különbség a nemek között a bőrbe karcolás arányában, a sebek begyógyulásának akadályozásában, a tűvel való szurkálásban és az önütlegelésben. A nők között a leggyakrabban alkalmazott módszer a vagdosás (n=14) és a karmolás (n=14), amíg férfiaknál az önütlegelés (n=9).

Diszkusszió

Ez a tanulmány egy feltáró kutatás, amely a nemi különbségeket kívánja megvizsgálni a nem öngyilkossági szándékú önsértés vonatkozásában. Az NSSI prevalenciája a női és a férfi egyetemisták között nem különbözött egymástól. Egy önsértésben résztvevő férfi élete során átlagban 36 alkalommal hajtja végre a viselkedést, amelyből az első epizód a korai serdülőkorra tehető. Az önsértő férfiak és nők nem különböznek szignifikánsan a múltbeli öngyilkossági kísérletekről beszámolva sem, de a nők nagyobb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot, mint férfi társaik (Moscicki, 1994). A kutatásban résztvevők alacsony száma azonban nem teszi lehetővé, hogy messzemenő általánosítást tegyenek a cikk szerzői. Az önsértő múlttal rendelkező nők és férfiak összehasonlításánál egyforma valószínűséggel jelent meg az, hogy az elmúlt évben jelen volt-e önsértő viselkedés vagy sem. A férfiak sokkal kevésbé voltak heterogén csoport az egy évben átlagosan előforduló, illetve az egész életük során előforduló önsértő epizódok számát tekintve. Ebben a kutatásban az önsértő viselkedés szignifikánsan idősebb korban kezdődött el a férfiaknál, mint a nőknél, ami prevenciós szempontból nagyon fontos adat lehet. Az NSSI-vel kapcsolatos szubjektív tapasztalatokat tekintve a két nem nagyjából egyforma fájdalom és kontrol érzetről számolt be az önsértés során, azonban fontos, hogy a fizikai sérülés mértéke szignifikánsan nagyobb volt a nőknél a legutóbbi és a legsúlyosabb önsértő epizódot tekintve is. Érdekes módon a két nem között az önsértés módjában is különbség található, mert míg korábbi kutatások arról számoltak be, hogy általánosságban a vagdosás a leggyakrabban alkalmazott módszer (Briere & Gil, 1998), jelen kutatásban ez csak a női résztvevőknél volt igaz, míg a férfiaknál az önütlegelés bizonyult a leggyakoribbnak. Szignifikánsan gyakrabban használt módszer az égetés a férfiak körében, mint a nőknél, míg a nőknél szignifikánsabb gyakrabban fordul elő a fent említett vagdosás és karmolás alátámasztva a korábbi kutatások eredményeit (Claes, Vandereycken, & Vertommen et al., 2007). A módszerekben megjelenő különbségek oka nem ismert, de feltételezések vannak. Az első lehetőség, hogy az öngyilkossági módszerekhez hasonlóan itt is vannak tipikusan „férfias” és „nőies” módszerek. Másrészt az eltérő módszerek az eltérő mögöttes pszichopatológiáknak megfelelően alakulhatnak. A módszerekben kimutatott nemi különbségek azért fontosak, mert ha az önsértés kapcsán csak egy konkrét módszerre kérdeznek rá, akkor nem feltétlenül tükrözi a valóságot a férfiak önsértő viselkedésével kapcsolatban, hiszen ők eltérő módszereket használnak.

Ez a tanulmány tehát a nem öngyilkossági szándékú önsértés nemek szerinti különbségeit és hasonlóságait próbálta feltárni. A konklúziók limitáltak az alacsonyszámú minta miatt, de az eredmények empirikus támogatást nyújtanak a nemi különbségek további vizsgálatához az NSSI kapcsán. A nem szignifikáns eredményekre vonatkozó kis és közepes hatásméretek arra engednek következtetni, hogy a kis minta miatt a vizsgálat nehezen tudott szignifikáns különbségeket kimutatni. A cikk írói így a témában további, nagyobb mintán végzett kutatásokra hívják fel a figyelmet. Szintén felvetik, hogy ugyanezt a vizsgálatot klinikai mintán is fontos lenne elvégezni. Ez a kutatás egy fontos lépés volt az önsértés férfiaknál való feltérképezésében és meghatározó az NSSI kutatások általánosíthatóságának kérdésében. A klinikusoknak és a kutatóknak tájékozódniuk kell az önsértés eltérő módszereiről annak érdekében, hogy az önsértő viselkedést adekvátan tudják értékelni a férfiaknál is.