A szexuális  bántalmazás kapcsolata az önértékeléssel, a depresszióval, valamint a kóros  internethasználattal koreai serdülők körében

Kim, B.N., Park, S., Park, M.N. (2017). The Realtionship of Sexual Abuse with Self-Esteem, Depression, and Problematic Internet Use in Korean Adolescents. Psychiatry Investing, 14 (3), 372-375. https://doi.org/10.4306/pi.2017.14.3.372

Készítette: Virágh Lilla

Absztrakt

A kutatásban a szexuális bántalmazás, az önértékelés, a depresszió és a kóros internethasználat közötti kapcsolatot vizsgálták koreai serdülők körében. Összesen 695 általános- és középiskolás tanuló vett részt a vizsgálatban (413 fiú és 282 lány, akiknek az átlagéletkora 14.06 ± 1.37 év). A résztvevők a Korai Trauma kérdőív rövidített változatát (Early Trauma Inventory Self Report-Short Form, ETISR-SF), a Rosenberg Önértékelés Skálát (Rosenberg’s Self-Esteem Scale, RSES), a Gyermekdepresszió Kérdőívet (Children’s Depression Inventory, CDI), valamint a Fiatalok internetfüggősége Tesztet (Young’s Internet Addiction Test, IAT) töltötték ki. Azok a serdülők, akiket szexuális bántalmazás ért, alacsonyabb önértékelést, több depressziós tünetet és nagyobb mértékű internetfüggőséget mutattak, mint azok, akiket nem ért szexuális bántalmazás. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a szexuálisan bántalmazott serdülők jobban ki vannak téve a depresszió és az internetfüggőség veszélyeinek. Az ebben érintett fiatalok esetében a fő cél az önértékelésük növelése, valamint annak a megelőzése, hogy kóros mértékű internethasználat alakuljon ki az esetükben.

Bevezetés

A gyermekbántalmazás, beleértve ebbe a szexuális zaklatást is, fontos etiológiai tényező számos súlyos pszichiátriai zavar és tünet kialakulásában, gyermek- és felnőttkorban egyaránt. Serdülők esetében gyakori következmények lehetnek a szexuális diszfunkciók kialakulása, a promiszkuitás és annak a megnövekedett kockázata, hogy ismételten szexuális bántalmazás áldozatai lesznek. A depresszió és az öngyilkossági gondolatok is sokkal gyakrabban figyelhetők meg szexuálisan bántalmazott fiatalok körében. A tünetek hátterében, a szexuális bántalmazást követően kialakult énkép károsodása állhat, ami csökkent önértékeléshez, alacsony énhatékonysághoz érzéshez és negatív hiedelmek kialakulásához vezet.

A káros internethasználat kialakulása azzal áll összefüggésben, hogy az illető személy képtelen kontrollálni az internethasználatát, ami nagymértékű szorongást és/vagy funkcionális károsodást eredményezhet. Előzetes vizsgálatok alapján, a kórós internethasználat a koreai középiskolások körülbelül 10-30 %-át érinti, ami nagymértékben összefügg a fiatalkori depresszióval. Számos kutatásból fény derült arra is, hogy a nagymértékben megnövekedett internethasználat és az alacsony önértékelés között kapcsolat mutatható ki, valamint szoros korreláció mutatható ki a depresszió, az önértékelés és az internetfüggőség között is. Ezekből a kutatásokból fény derült arra, hogy a szexuális bántalmazás súlyos károkat okoz az önértékelésre nézve és nagyban megnöveli a depresszió kialakulásának esélyét, ami pedig kapcsolatban áll a kóros internethasználat kialakulásával.

Már számos kutatásban vizsgálták a szexuális bántalmazás, az önértékelés és a depresszió közötti kapcsolatot, valamint az önértékelés, a depresszió és a kórós internethasználat közötti kapcsolatot, viszont a szexuális bántalmazás és a kórós internethasználat közötti közvetlen kapcsolatra eddig még nem tértek ki a kutatásokban. Éppen ezért, a jelen kutatás erre a kérdésre is keresi a választ. A kutatásban vizsgált hipotézisek:

1.      A szexuális bántalmazás és a kóros internethasználat között kapcsolat mutatható ki.

2.      Ennek a kapcsolatnak a kialakulásához részben a csökkent önértékelés és a megnövekedett depressziós tünetek vezetnek.

Módszerek

Résztvevők

Összesen 695 7.-11. osztályos diák vett részt a vizsgálatban (413 fiú és 282 lány, akiknek az átlagéletkora 14.06 ± 1.37 év). A vizsgálatban egy seoul-i általánosiskola és egy középiskola vett részt, ahol az iskolák önként jelentkeztek a vizsgálatra.

Mérőeszközök

1.      Korai Trauma kérdőív rövidített változata (Early Trauma Inventory Self Report-Short Form, ETISR-SF)

Az ETISR-SF egy 27 itemes kérdőív, ami a fizikai abúzus, az érzelmi abúzus, a szexuális abúzus és egy általános traumatikus élmény értékelésére szolgál, amik 18 éves kor előtt következtek be. A szexuális abúzus kategóriájába olyan tartalmak sorolhatók, mint például a kéretlen szexualitással kapcsolatos megjegyzések vagy érintések, amik kizárólag arra a célra irányulnak, hogy kielégítsék az elkövető vágyait vagy pedig az áldozat feletti uralkodásra, megalázására irányulnak.  Az erre vonatkozó kérdésekre igen/nem válasszal kell felelni, ami alapján a kitöltőket két csoportba sorolták. Az egyik csoportba azok tartoztak, akik ellen elkövettek szexuális abúzust, a másik csoportba pedig azok, akik ellen nem követtek el.

2.      Rosenberg Önértékelés Skála (Rosenberg’s Self-Esteem Scale, RSES)

A RSES széles körben elterjedt önkitöltős mérési eszköz, amely az önértékelés teljes konstruktumát vizsgálja.  A skála tíz itemből áll, az egyes itemeket a kitöltők 5-fokú Likert skálán pontozzák. A skálán 10-50 pontot lehet elérni.

3.      Gyermekdepresszió Kérdőív (Children’s Depression Inventory, CDI)

A CDI egy 27 itemes, tünet-orientált kérdőív, amely alkalmas 7-17 éves korú gyerekek vizsgálatára. A kérdőívben minden item három állítást tartalmaz, amiket egy 0-2 terjedő skálán kell értékelni. A kérdőívben 0-54 pontot lehet elérni.

4.      Fiatalok internetfüggősége Teszt (Young’s Internet Addiction Test, IAT)

Az IAT teszt azzal a céllal lett kidolgozva, hogy vizsgálni és mérni tudják az internetfüggőség szintjét. A kérdőív 20 itemet tartalmaz, ahol az egyes itemeket 5–fokú Likert skálán kell értékelni. Az IAT kitér az internettel kapcsolatos viselkedéses és pszichológiai problémákra is. Az IAT teszten elért 50-79 pont az internetfüggőség enyhe fokának bizonyul (például, alkalmi problémák az internet használatából kifolyólag), a 80 és a felett elért pontszámok pedig már súlyos internetfüggőségre utalnak (például, a mindennapi életben megnyilvánuló jelentős problémák). Minél magasabb a teszten elért pontszám, annál súlyosabb az internetfüggőség szintje. A teszten 20-100 pontot lehet elérni.

Statisztikai elemzés

A vizsgálatban a szexuálisan bántalmazott csoportba és a szexuálisan nem bántalmazott csoportba tartozó személyek jellemzőit hasonlították össze független t-próba és Khí-négyzet próba segítségével, melyek eredményei megfelelő szignifikanciát mutatnak.

Eredmények

A vizsgált két csoport között nem volt jelentős eltérés az életkor, a nem, a szülők iskolai végzettsége és a család anyagi helyzete tekintetében. A szexuálisan bántalmazott csoportban alacsonyabb RSES (Rosenberg Önértékelés Skála) pontszámok és magasabb CDI (Gyermekdepresszió Kérdőív) és magasabb IAT (Fiatalok internetfüggősége Teszt) pontszámok figyelhetők meg a szexuálisan nem bántalmazott csoporthoz képest.

A vizsgálattal kapcsolatos előzetes elvárások alapján, a szexuális bántalmazás alacsonyabb önértékelést eredményez, ami pedig a depressziós tünetek megnövekedését eredményezi. A depressziós tünetek pedig az internethasználatban megnyilvánuló problémákhoz vezethetnek. A szexuális bántalmazás szintén összefüggésbe hozható az internethasználattal kapcsolatos problémák kialakulásához. Ezeket az összefüggéseket a vizsgálat eredményei szintén alátámasztják.

Összefoglalás

A vizsgálat elsődleges célja az volt, hogy a szexuális bántalmazás és az önértékelés, depresszió, valamint a kóros internethasználat közötti kapcsolatot kutassák koreai serdülők körében. A vizsgálat eredményei alapján sikerült szignifikáns kapcsolatot kimutatni a szexuális bántalmazás és a kóros internethasználat kialakulása között, ami részben az alacsony önértékelés és a megnövekedett depressziós tünetek jelenlétével is összefüggésben áll.

A gyermekkori szexuális bántalmazás sok esetben maladaptív megküzdési mechanizmusok kialakításához, zavart önazonossághoz, szegényes személyközi kapcsolatokhoz, az intimitás hiányához és alacsony önértékeléshez vezethetnek (Wilson, 2010; Trickett, Noll és Putnam, 2011).  Bandura (1997) szociális tanulás elmélete alapján, az alacsony énhatékonyság érzése és a nem hatékony megküzdési mechanizmusok alkalmazása megnövelik az esélyét a különböző függőségek kialakulásának. A kognitív és a behaviorista szemlélet szintén azt támasztja alá, hogy az identitás fejlődésében és az intimitás kialakításában bekövetkezett zavarok is vezethetnek ahhoz, hogy az illető személy az internetet válassza a benne lévő hiányok kielégítéséhez (Davis, 2001). Ezek alapján látszik, hogy nem elegendő csupán egyetlen tényezőnek a figyelembe vétele a szexuális bántalmazás és a kóros internethasználat vizsgálata kapcsán, hiszen számos egyéb tényező befolyásolhatja a kapcsolat alakulását.

A jelen kutatás eredményei alapján elmondható, hogy azoknak a serdülőknek az esetében, akik szexuális bántalmazásnak voltak kitéve, nagyobb a depresszió és az internetfüggőség kialakulásának a kockázata. Esetükben, a hatékony kezeléshez egyaránt szükség van különböző mentális szűrővizsgálatokon való részvételre, az önértékelés növeléséhez vezető technikák elsajátítására és az internetfüggőség kialakulását megelőző prevenciós programokra is.

Befolyásolhatják  egyes  pszichológiai  változók  a  műtét  utáni  gyors  felépülést?

Mavros, M. N., Athanasiou, S., Gkegkes, I. D., Polyzos, K. A., Peppas, G., & Falagas, M. E. (2011). Do Psychological Variables Affect Early Surgical Recovery? PLoS ONE, 6(5), e20306. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0020306

Készítette: Katona Nóra

Absztrakt

Több kutatás is vizsgálta a pszichológiai faktorok hatását a műtéteket követő felépülésre, azonban nem született egyértelmű konklúzió a témában. Jelen kutatás a pszichológiai faktorok hatását vizsgálja a műtétből való gyors felépülésre. Szisztematikus mintavétellel a PubMed, Scopus és PsycInfo adatbázisaiban olyan kutatások kerültek kiválasztásra, amelyek a műtéteket megelőző beavatkozások és pszichés változók gyors gyógyulással való összefüggését vizsgálták objektív módszerrel. 16 kutatást választottak ki, melyből 15 szignifikáns eredményt mutatott legalább egy pszichés változó vagy pszichológiai beavatkozás és a gyors felépülés között. Azonban több kutatás szerint nem a pszichés változók nem befolyásolják a gyógyulást, valamint szignifikáns heterogenitás jelent meg a kutatások között. Összegezve, az állapot-és vonásszorongás, az aktív megküzdés, a küszöb alatti depresszió és a rossz házastársi viszony általában komplikálta a gyógyulást, míg az optimizmus, a kis fájdalommal való számolás és a külső kontroll támogatta a gyógyulást. A pszichológiai módszerek, mint a vezetett relaxáció, a páros szupportív látogatás és a pszichiátriai interjú szintén támogatta a gyógyulást. Egyes pszichológiai faktorok, mint a magányosság, az észlelt társas támogatás és a düh kifejezése nem álltak összefüggésben a műtét kimenetelével. Habár a heterogenitás visszatarthat minket a biztos konklúziótól, a kutatások szerint a pszichés faktorok befolyásolják a gyógyulást.

Bevezetés

A jó pszichés státusz az egészség egy fontos alapja. Több pszichés és pszichoszociális faktorból épül fel az, amit egészségpszichológiának hívunk, úgy, mint az élettel való elégedettség, optimizmus, önértékelés, észlelt szociális támogatás. Ugyanakkor a szorongás, stressz, depresszió és rossz kapcsolatok egy kevésbé kívánt pszichés státuszt implikálnak, amelyek különböző aspektusokban érinthetik valaki egészségét. Több kutatás által nyert eredményekből arra következtethetünk, hogy ezek a faktorok befolyásolhatják a betegségek lefolyási idejét, illetve a felépülést és a túlélést.

A pszicho-neuro-immunológia olyan kutatási terület, amely azokat a folyamatokat vizsgálja mely során a pszichológia befolyásolhatja a test immunizáló funkcióját. A kutatások során megállapították, hogy a pszichés változók hatással lehetnek egy seb gyógyulására, direkt, illetve indirekt úton. Direkt út alatt az érzelmek hatását a stresszhormonokra értjük, amelyek irányítják a gyógyulást (pl. kortizol, adrenalin, noradrenalin), míg indirekt út alatt a pszichológiai tényezők által befolyásolt választásoka (pl. érzéstelenítés, altatás), vagy az általános egészségi állapotot értjük (pl. dohányzás, alkoholfogyasztás, elhízás). Feltételezhetjük, hogy a gyors gyógyulás rövidebb kórházi tartózkodással és hosszútávú gyógyulással járhat együtt. Ennek érdekében a kutatás során nemcsak a műtétet megelőző pszichés státuszt, hanem a műtét után a gyógyuláshoz járuló pszichés tényezőket is objektíven vizsgálni kellett, így a kutatás a műtétet követő hatások vizsgálatára is irányult.

Módszer

A kutatáshoz szükséges irodalom szisztematikus mintavétele a PubMed, Scopus és PsycInfo oldalak adatbázisában történt. Az elsődleges keresés a következő szavakkal történt: pszichológiai VAGY pszichoszociális, műtét VAGY műtéti VAGY post-operációs, gyógyulás VAGY kimenetel. Másodlagos keresésben a következő szavak kombinációit alkalmazták: pszichológiai, pszichoszociális, személyiség, műtét, műtéti, post-operációs, kimenetel, gyógyulás, prognózis, komplikáció. Továbbá feltételezték, hogy hasznos kutatásokat találhatnak az így talált cikkek referencialistáiban is. Minden megfelelőnek ítélt kutatás angol, spanyol, német, olasz vagy görög nyelven íródott.

Három kutató (MM, IG, KP) tárta fel a szakirodalmat, illetve vizsgálta a releváns kutatásokat. Bármely nézetkülönbséget konszenzus kialakításával oldottak fel, minden kutató részvételével. Ahhoz, hogy a kutatást megfelelőnek ítéljék, annak vizsgálnia kellett a műtétet megelőző pszichés státusz vagy beavatkozás és a műtétet követő gyors gyógyulás kapcsolatát. Megfelelőnek tekintettek megfigyelésen vagy beavatkozáson alapuló kutatásokat is. Kizáró ok volt, ha a beteget valamilyen mentális zavarral is diagnosztizálták. Nem publikált, csak absztrakttal rendelkező kutatások nem kerültek bele a vizsgálatba.

Az adatelemzés szempontjai a következők voltak: prosprektív vagy retrosprektív elrendezés, egy-vagy többváltozós analízis, a populáció jellemzői (résztvevők száma, műtét típusa), a kutatás típusa (randomizált vagy vak), a pszichológiai vagy pszichoszociális változók és beavatkozások, a műtét kimenetelét mérő módszer, illetve az egyes kutatások eredményei.

A pszichés státuszt az egyes kutatások által adott meghatározások alapján határozták meg. A legtöbb kutatás a standardizált pszichometriai skálákat használta arra, hogy meghatározzák a betegek pszichés státuszát. Olyan kutatásokat választottak, amelyek vizsgálták a distressz, depresszió, magányosság, megküzdés, impulzuskontroll, állapot-és vonásszorongás, észlelt stressz, észlelt társas támogatás, optimizmus, kontrollhely, házastársi kapcsolat, vallásosság, gyógyulással kapcsolatos elvárások, aggodalom az operációval kapcsolatban (állapotszorongásként azonosították), vizsgálatok által okozott stressz faktorokat (állapotszorongásként azonosították). Pszichológiai beavatkozásként a vezetett relaxációt, a páros szupportív beszélgetést és pszichiátriai konzultációt emelték ki. Kimenetel tekintetében a kutatás kimenetelét egy hónappal a műtét után volt szükséges objektíven vizsgálni, valamint a kutatások vizsgálták a betegek percepcióját is a gyógyulásról. A megfelelő kimenetelek során vizsgálták a seb gyógyulását, illetve a komplikációkat (fertőzés, hematóma, láz), valamint a kórházban tartózkodás időtartamát is. A kórházban töltött idő hasznos mutató lehet, ugyanakkor többszörösen befolyásolják egyéni faktorok, mint az egészségügyi ellátás és az ezzel összefüggő költségek, így nem bizonyult megbízható faktornak.

Eredmények

16 illeszkedő kutatás került kiválasztásra, 13 kutatás volt megfigyelésen alapuló (két csoportot összehasonlítva különböző pszichés státusszal), és 5 intervenciós vizsgálat (összehasonlítva a csoportot, amely pszichológiai beavatkozást kapott a kontrollcsoporttal), két kutatás pedig mind a két elrendezéssel rendelkezett. 7 kutatásban jelen voltak vak résztvevők, 4 kutatás randomizált volt, 6 pedig nem adott visszajelzést erről a faktorról. A vizsgált kutatásokban összesen 1473 személy vett részt, melyben a résztvevők kardiológiai, általános sebészeti és fogászati műtéteken vettek részt. A kimenetelt a műtétet követő első hónapban vizsgálták. Az adatelemzés többváltozós varianciaanalízissel történt. A 16 vizsgálatból 15 szignifikáns összefüggést mutatott legalább egy pszichés faktor és a gyógyulás között. A kutatások közötti jelentős heterogenitás a különböző módszereknek, a kimenetel különböző meghatározásainak volt köszönhető, így nem tette lehetővé a kutatások metaanalízisét. Az egyetlen kutatás, amely nem mutatott szignifikáns eredményt, az észlelt stressz és a kéz jeges vízbe mártásának hatását a vérnyomásra összefüggését vizsgálta, amely a komplikációkkal sem mutatott összefüggést. A vonásszorongás hatását 5 kutatásban vizsgálták, melyből kettőben szignifikánsan negatív összefüggést mutatott a gyógyulással. (p<0,05). Ugyanakkor fogászati beavatkozás esetén a seb gyógyulásában és a szívműtétek esetében nem mutatott szignifikáns összefüggést. Az állapotszorongás hatását szintén 5 kutatásban vizsgálták. A szívműtétek esetében megjelenő komplikációkkal szignifikáns pozitív összefüggést mutatott (p<0.01).  Négy kutatás vizsgálta a düh vagy társas konfliktusok hatását. Az a düh kifejezése nem állt összefüggésben a kimenetellel, míg a düh kontrollja hatott a seb gyógyulására (p<0.05). A düh szignifikáns negatív hatással volt a komplikációkra (p<0.05). Házastársak közötti konfliktus szignifikánsan késleltette a seb gyógyulását. A vallásosság kisebb mértéke növelte a komplikációk esélyét (p<0.05), míg az alacsony fájdalomelvárások és a külső kontroll csökkentette az arc duzzanatát fogműtét esetében és gyorsította a gyógyulást (p<0.05). A küszöb alatti depresszió negatív hatása szignifikáns volt a gyógyulás idejére, azonban nem volt hatása a fellépő komplikációkra, distressz esetében pedig a műtétet követő fertőzések jelentek meg (p<0.05).

Az észlelt szociális támogatás nem mutatott szignifikáns hatást. A relaxációnak nem volt szignifikáns hatása a gyógyulásra, míg a párkapcsolatot szupportáló vagy a párkapcsolatban konfliktust indikáló pszichiátriai konzultáció estén ez lassította a gyógyulást (p<0.01). A strukturált pszichiátriai interjú esetén kevesebb komplikáció jelent meg. (p<0.05)

Összefoglalás

A kutatások közötti jelentős heterogenitástól eltekintve szinte minden vizsgált kutatásban volt olyan pszichológiai változó, amelynek szignifikáns hatása volt a vizsgált kimenetelekre. Ugyanakkor a legtöbb kutatás kiemelt olyan faktorokat is, amelyek nem befolyásolták szignifikánsan a műtétek kimenetelét. Továbbá bizonyos változók, amelyek egy kutatásban szignifikánsnak bizonyultak, más kutatásokban nem hoztak hasonló eredményt. Ez tulajdonítható a résztvevők limitált számának is. Az eredmények segítséget nyújthatnak klinikum számára, amennyiben figyelembe veszik azt a tényt, hogy azok a csoportok, akik pszichológiai beavatkozásnak voltak kitéve, gyorsabban gyógyultak. Továbbá, kevesebb komplikációjuk volt, mint azoknak, akik általános ellátást kaptak, amely távolról sem optimális. A kutatásnak köszönhetően a sebészek megfontolhatják a műtét időzítését a beteg pszichés státuszát tekintve, vagy szervezhetnek pszichológiai konzultációt a státusz javítása érdekében. Összegezve, igazolható a pszichológiai változók és a műtétek kimenetelének összefüggése. Állapot-és vonásszorongás, megküzdés, depresszió, házastársi konfliktus komplikálhatja a gyógyulást, míg az optimizmus, vallásosság, kontroll, alacsony fájdalomelvárás, és külső kontroll segítheti a gyógyulást. A magányosság, észlelt társas támogatás és düh kifejezése nem mutatott korrelációt a gyógyulással. A műtétre várakozó betegek pszichológiai előkészítése és a műtét utáni felépülés közötti kapcsolat biztos bejóslására további randomizált vizsgálatra és analízisre lenne szükség.

Egy feltáró  tanulmány a kreativitás és evészavar kapcsolatáról

Burns B., Zhang Y., Wieth M., Touuyz S. (2017),  An exploratory study of creativity and eating disorders. Journal of Eating Disorders, 5:45

https://jeatdisord.biomedcentral.com/articles/10.1186/s40337-017-0176-9

Készítette: Orbán Ágota

Absztrakt:

            Az előző kutatás szerint azok a személyek, akiknél evészavar fedezhető fel, részben anorexia, nagyobb mértékben jelenik meg a kognitív merevség, pontosabban a feladatok közötti váltakozás képességének szegénysége. A kognitív merevség egy általános rugalmatlanságot mutat a gondolatok esetében, mint a korlátozott kreativitásnál is. Ezek alapján felmerül a kérdés, hogy „Az evészavaros személyek kevésbé kreatívak? “, ezért megkérték őket, hogy álljanak elő hétköznapi dolgok újszerű felhasználási lehetőségével. Ez a feladat, egy lehetőséget nyújt, hogy mind az eredetiséget (olyan ötlet, ami eddig nem hangzott el) és a rugalmasságot (olyan ötlet, ami kevésbé kapcsolódik egymáshoz) feltérképezzék. Ebben a kutatásban 112 nő vett részt egy Ausztráliai egyetemről, akik közül 16 számolt be jelenlegi vagy korábbi evészavar diagnózisról. Azt találták, hogy az anorexiával diagnosztizált nők alacsonyabb flexibilitást mutattak, mint a más evészavarral diagnosztizált egyének, viszont az ötletek eredetiségében nem volt különbség a két csoport között. Ez azt jelenti, hogy az evészavaros nők talán kevésbé rugalmasak abban, hogy milyen módon közelítenek meg egy feladatot, gyengébb a teljesítményük a váltakozós feadatoknál, de nincs egy általános merevség, ahogy ők gondolják.

Elméleti háttér:

            Az evészavar mint az anorexia nervosa (AN) és bullimia nervosa (BN), komoly mentális betegségek, amelyet olyan faktorok kombinációja jellemez, mint a korlátozott táplálékbevitel, a testúllyal és az alakkal való túlságos elfoglaltság, erős késztetés a perfekcionizmusra, és változások a kognitív működésben. Schmidt és Treasure (2006) azt feltételezik, hogy a kognitív merevség egy faktor lehet az evészavarok esetében. Számos váltakozó feladat (pl. Wisconsin Kártya Válogatási Feladat) és koherencia feladat (Rey-Osterriech Ábra) alkalmazásával Harrison és társai (2012) azt találták, hogy mind az AN és mind a BN esetében gyengébb volt a teljesítmény, összehasonlítva az egészséges kontrollcsoporttal.  Továbbá Anderluh (2003)  kutatása szerint visszatekintve a gyerekkori vonásokra,  a rugalmatlanság és a merevség prediktorok voltak az evészavar kialakulásában. Ezzel ellentétben, 22 metaanalízis alapján, a kognitív merevség egy következményként alakul ki az evészavar esetében.

A kreativitást legtöbbször, mint az alkotóképességet, vagy mint a tudományos felfedezéseket elősegítő faktornak tekintik, viszont Guilford szerint az emberek  lehetnek rendszeresen kreatívak kis mértékben. Simonton erre a „nagy C” és  „kis C” kifejezést használta, ahol az előbbi a társadalmat befolyásoló kreatív termék létrehozását jelenti, míg az utóbbi, a kreativitást a  hétköznapi kisebb változások tükrében jellemzi.

Jelen kutatás célja, hogy feltárja, vajon a kreativitás, amire egy “kis C” divergens kreativitást mérő teszt mutat rá, csökkent mértékben van-e jelen az evészavarok személyeknél.  Elsősorban Guilford és munkatársai (1978) Szokatlan Felhasználási Feladatát használták, amelyben egy hétköznapi tárgynak  minél több kreatív felhasználási lehetőséget kell sorolni. Ez a teszt a kreatív gondolkodá elemeit méri: fluencia, az ötletek számát, flexibilitás, a változatosságot, eredetiség és az elaborációt, vagyis azt a képességez, hogy az ötletek részleteit szervezze és szisztematizálja. A fennebb írtak alapján a kutatók azt feltételezték, hogy a evészavaros személyek kreativitása kevésbé lesz rugalmas mint a másoké., ennek eredményeképp következtethetnek a kognitív merevségre is.

Azért fontos feltárni a kapcsolatot a kreativitás és az evészavar között, mert így megérthető jobban a betegség, továbbá segít a terápiák alkalmazásában is.  Tachanturia és munkatársai (2004) kifejlesztették a Kognitív Remediáció Terápiát, ami a kognitív flexibilitást fejlesztését segíti elő, továbbá rámutathat arra, hogy melyik faktor kevésbé hatékony más terápiáknál, az anorexiával diagnosztizált személyek esetében.

Módszer

            Résztvevők

A kutatásban 112 egyetemista nő vet rész (átlag életkor 19,7 év) egy pszichológiai kurzusról egy ausztráliai egyetemről. Mivel nem klinikai mintát is felvettek, ezért lehetséges a kreativitás és a rendszertelen étkezésen kapcsolatán keresztül következtetni az evészavar szimptomatológiájára.  A 112 személyből 16-nak volt vagy van diagnosztizált evészavara.

            Eszközök és a folyamat

Minden résztvevő kitöltötte az előfelméréshez szükséges tesztet, mi a SCOFF volt (Morgan, Reid és Lacey 1999) evészavarosok számára. A skálán kapott két vagy több pont jelzi az evészavar diagnózisnak a lehetőségét. Annak érdekében, hogy növeljük a diagnosztizált egyének számát a meglevő mintában, ezért két csoportot különítettek el a SCOFF pontszám alapján. Az első csoportnak kevesebb volt a pontja mint kettő, míg a második csoportba azok a személyek kerültnek akiknél az elért pontszám magasabb volt mint  két pont.

Ezután a résztvevőknek a 36 elemből álló EDE-Q (Fairburn és Beglin) kérdőíve adták, hogy a rendszertelen evést mérjék fel. A skála az Evészavar Vizsgálatből származik (Eating Disorders Examination (EDE, Fairburn & Cooper) ami elégséges bizonyítékot nyújt a megbízhaságról és érvényességről, amit részletesebbenn Berg és munkatársai (2012) fejt ki a tanulmányban. A résztvevők kreativitásának mérésére a Szokatlan Felhasználás Tesztet alkalmazták, amire 3 percük volt a személyeknek, hogy annyi alternatív felhasználási lehetőséget írjanak amennyit tudnak egy papírkapocsnak. Továbbá az egyéneket megkérdezték, hogy korábban voltak-e diagnosztizálva evészavarral, de csak önkéntes volt hogy megosztják vagy sem.

Eredmények és értelmezés

            Az összes eredményt áttekintve, nem találtak kapcsolatot az önbeszámolt vagy potenciális evészavarok és a kreativitás között, viszont a kreatív rugalmaság prediktora volt az önbeszámolt evészavar diagnózisnak. Amikor összességében vizsgálták az önbeszámolt diagnózistól a lehetséges diagnózisig az EDE-Q értékek alapján, nem volt statisztikailag szignifikáns kapcsolat a kreativitással, úgyszintén a kreativitást mérő faktorok és az EDE-Q pontok között sem. Ha a résztvevők beszámolnak egy diagnózisról,több mint valószínű, hogy evészavaruk van, mint hogy egy kritériumnak felelnek meg az EDE-Q kérdőíven, ami azt jelenti, hogy csak azoknál a tüneteknél jelentkezik a csökkent rugalmasság.

Ezek az eredmények nyitva hagyják a lehetőséget, hogy ha egy személy kap egy diagnózist, majd egy kezelést is, akkor az csökkenti a flexibilitást. Habár,  logisztikus regresszió a lehetséges diagnosisnál sem volt statisztikailag szignifikáns  a kreativitási rugalmasságot tekintve.

Korlátok

            A további kutatásokban, tisztázni szükséges, hogy az evészavar tüneteinek melyik szintje van kapcsolatban az alacsony rugalmassággal, ez mellett, hogy a hatás akkor is megmutatkozik, akiknél nincs diagnosztizált evészavar.

Az eredmény, vagyis hogy nincs kapcsolat az EDE-Q pontszámok és  kreativitás között, egybecseng a Westwood és mts (2016) által talál eredményekkel. Úgy gondolták, hogy a kognitív rigiditás egy következménye lehet az evészavarnak, minthogy feltételes vonás legyen annak kialakulásában. Ha a kognitív merevség egy előjel lenne, akkor a tünetek nem tudnák előrejelezni a flexibilitást.

A kutatás korlátai és következtetés

Néhány személynek sikerült egyedi ötleteket alkotni, viszont volt olyan egészséges résztvevő akinek nem sikerült az eredeti ötletalkotás. Ezek alapján a kognitív merevség az evészavarosoknál többnyire egy kedvelt stratégia, mint a flexibilitás hiányáak következménye. Az egyik lehetséges magyarázat szerint, azért, mert az evészavaros egyének több kudarctól való félelmet táplálnank magukban, és nagyobb perfekcionizmust (Bulik, mst, 2003).

Jelen kutatás alapján, az evészavarban szenvedő egyéneknek alacsonyabb a kreatív rugalmassága, továbbá ez a tanulmány azt is megkérdőjelezi, hogy ezen személyek terápiája mennyire lehet hasznos. Úgy gondolják, mivel korlátozottak abban, hogy másképp gondolkodjanak, ezért a terápiában is nehezebb lenne a flexibilitást növelni.

Az érzelmi evés és a kognitív funkciók, mint a  falászavar prediktorai elhízott betegek esetében

Escandón-Nagel, N., Peró, M., Grau, A., Soriano, J. & Feixas, G. (2017). Emotional eating and cognitive conflicts as predictors of binge eating disorder in patients with obesity. International Journal of Clinical and Health Psychology, in press https://doi.org/10.1016/j.ijchp.2017.09.003

Az érzelmi evés és a kognitív funkciók, mint a falászavar prediktorai elhízott betegek esetében

Készítette: Magyar Adrienn (R3YSOC)

Absztrakt

A falászavart gyakran asszociálják az elhízással.  A falászavar kimutatása szempontjából fontos változók felismerése céljából túltáplált személyeket hasonlítottunk össze falászavaros és attól mentes személyekkel, kognitív konfliktusok, evési-, depresszív és szorongásos tünetek szempontjából. A vizsgálati személyeket két csoportra osztottuk, falászavarban szenvedő elhízottak és a falászavarban nem szenvedő elhízott egyének csoportjába. A zavar felmérésére többek között demográfiai kérdőívet, félig strukturált interjút, a DASS-21, az EDE-Q, az EEQ kérdőívet és az Adattár Rácsok technikáját használtuk. Összességében a falászavarban szenvedő elhízott egyének csoportja több konfliktust és tünetet mutatott. A modell, mely legjobban differenciált a két csoport között, az érzelmi evés és a kognitív konfliktusok szintjével dolgozott, így a minta 91,4%-át tudta pontosan osztályozni. A kapott eredmények kiemelik a kognitív konfliktusok és az érzelmi evés szerepét az elhízott egyének és a falászavarral jellemezhető elhízott egyének elkülönítésében.

Elméleti háttér

A túlsúly és az elhízás világszerte súlyos problémának tekinthető, nem kivétel ez alól Spanyolország sem. A WHO 2015-ös eredménye alapján elmondható, hogy közel 1900 millió felnőtt BMI- indexe magasabb, mint a normál tartománynak tekinthető. Ezek az adatok azért is figyelemre méltóak, mert az elhízás közvetlen kapcsolatban áll számos orvosi, pszichológiai és társas problémával, így ez a jelenség multidiszciplináris megközelítést kíván. Az elhízás gyakran komorbid a falászavarral, mely során visszatérő falásrohamok jelentkeznek: ezek során az érintett személy különösen nagy adag ételt fogyaszt el rövid idő alatt, miközben kontrollvesztést él át (American Psychiatric Association, 2013). A falásrohamokat legtöbbször az érzelemszabályozás sikertelensége idézi elő, noha lényegi és stabil hangulatbeli változás nem történik egy-egy ilyen epizód után (Munsch, Meyer, Quartier & Wilhelm, 2012). A kellemetlen érzelmekre adott túlevéses reakció érzelmi evésre utal (Ganley, 1989), és gyakrabban jelentkezik olyan elhízott egyéneknél, akik falászavarral jellemezhetők (Leehr et al., 2015). Habár az elhízás kontextusában viszonylag gyakori problémának tekinthető a falászavar, az érintettek kevesebb, mint fele jut megfelelő kezeléshez (Kessler et al., 2013). Érdemes azt is megjegyezni, hogy az elhízást hivatalosan nem az evészavarok kategóriájába sorolják; számos tanulmány (Ugazio, Negri & Fellin, 2015) pedig elmossa a köztük lévő különbséget, mintha csak szinonímák lennének, kiemelve ezzel a diagnózis felállításának nehézségét.
A legtöbb e témában megjelent tanulmány egymástól független területen jelent meg, éppen ezért lenne szükség olyan tanulmányokra, melyek ezt a két irányvonalat integrálják (Tanofsky- Kraff et al., 2013). Jelen vizsgálat az elhízás és a falászavar közös aspektusaira fókuszál, és figyelembe veszi a belső vagy kognitív konfliktusokat. Ebben a tanulmányban a személyes konstruktumok  elmélete nyújtja a kognitív konfliktusok definícióját (Feixas, Saúl & Ávia- Espada,2009) és az ezek mérésére használatos Adattár rácsok technikáját. A személyes konstruktumok elméletének alapját az az elgondolás képezi, hogy az egyének implicit hipotéziseket alkotnak a selfről és a világról, majd ezeket folyamatosan tesztelik. Amennyiben az előrejelzés beigazolódik, megtartjuk, mert hasznosnak tekinthető; ha azonban nem igazolódik be, felülvizsgálhatjuk a konstrukciót. A konstrukciós rendszerek megismeréshez használatos mérőeszköz az adattár rácsok technikája, mely számos mutatóval dolgozik, beleértve a kognitív konfliktusok két fő típusát is (Feixas & Saúl, 2004). A dilemmás konstruktumok azok, amelyek nem adnak egy tiszta folyamatleírást a cselekedetről, és mivel a konstruktum mindkét pólusa nemkívánatos, nehéz a kettő közül választani.  Az ilyen helyzetek gyakran a bizonytalanság, a kétség és a tétlenség érzetét eredményezik az egyénben (Feixas & Saúl, 2004).  A másik típus, az implikatív dilemmák, melyek két konstruktum közötti implicit asszociációból származnak. Az egyik, amelyiken az egyén változtatni szeretne, a másik pedig, amelyet az egyén pozitívan értékel. Az ilyesfajta dilemmák nagyobb gyakorisággal jelennek meg a klinikai mintákban (Feixas, Saúl & Ávia- Espada,2009). Jelen tanulmány célja, hogy a falászavarban szenvedő, és nem szenvedő elhízott egyéneket a kognitív konfliktusok, az evészavarok tünetei, az érzelmi evés, depresszív és szorongásos tünetek szempontjából hasonlítsuk össze, hogy azonosíthassuk, melyik jelenléte jelzi előre a falászavar meglétét.

Módszertan

Vizsgálati személyek

A kutatás során szubjektív kényelmi mintavételt használtunk négy, Barcelona területén található egészségügyi centrumban, illetve a szociális médiában és nyilvános helyen feladott hirdetés alapján. A kiválasztott vizsgálati személyeket két csoportba osztottuk: 1. falászavarban szenvedő elhízott egyének (OB-BED csoport), ahová 48 fő tartozott, 2. falászavarban nem szenvedő elhízott egyének (OB csoport), melyet 54 fő alkotott. A vizsgálatba kerülés feltétele, a 18. életév betöltése, valamint a 27-nél magasabb BMI index. A vizsgálatból kizártuk azokat a személyeket, akik elhízást kezelő terápián vettek részt, illetve ha fontolóra vették a kozmetikai műtéteket. A falászavarban szenvedő elhízott egyének, 91,7%-a nő, ahol az átlag életkor 44,13 év, a BMI index pedig 38,51 kg/m². A falászavarban nem szenvedő elhízott egyének, 92,6%-a nő, ahol az átlag életkor 39,46 év, a BMI index pedig 37,15 kg/m².

Mérőeszközök

Demográfiai kérdőív:

A demográfiai adatokat vizsgáló kérdőívben a kutatásban részt vevő személyeket életkorukról, családi állapotukról, iskolai végzettségükről, munkahelyi státuszukról és a BMI érték kiszámolásához szükséges adatokról kérdeztük.

Félig strukturált interjú:

A félig strukturált interjú, melyet kimondottan a jelen tanulmány miatt, a falászavar diagnosztika kritériumaira építettek fel, a falászavart hivatott felmérni. A vsz-eket az interjú eredményei alapján soroltuk a csoportokba.

Mentális állapotot vizsgáló DASS kérdőív (Lovibond& Lovibond, 1995):

A kutatásban az eredeti Mentális állapotot vizsgáló DASS kérdőív 21 itemes változatát használtuk, melyet spanyol nyelvre adaptáltak.

Evészavarvizsgálat- EDE-Q (Fairburn & Beglin, 1994):

A kutatásban használt Eating Disorder Examination-Questionnaire (EDE-Q) önbevalláson alapuló kérdőív, mely az étkezési szokásokat és stílusokat hivatott felmérni. A kérdőív négy alskálával dolgozik: testalkatra-, étkezésre, testsúlyra vonatkozó aggodalom és a korlátozások.

Érzelmi evés kérdőív (Garaulet et al., 2012):

Az érzelmi evés kérdőív célja, hogy felmérje az érzelmi evést mind a túlsúlyos és az elhízott egyének körében. 10 itemmel dolgozik, melyek az érzelmek hatását vizsgálják az evési szokásokra. 3 faktora: gátlástalanság,az étel típusa és a bűntudat.

Adattár rácsok technikája (Kelly, 1955):

A mérőeszközt a személyes konstruktumok felmérésére fejlesztettek ki. Három komponenssel dolgozik, amelyek a dilemmás konstruktumokról és az implikatív dilemmákról nyújtanak információt. Jelen tanulmányban a meglévő kognitív konfliktusok mértékének bejóslására volt használatos.

Eredmények

Első lépésként a leíró és összehasonlító statisztikai elemzést végeztük el. Bináris logisztikus regressziót alkalmaztunk a forward stepwise beléptetési módszerrel, hogy kimutassuk, melyik az a változó, amellyel a legjobban előrejelezhető az OB-BED csoportba való kerülés. Ehhez az elemzéshez 6 olyan egyén adatait használtuk, akiknek az Adattár rácsok technikájának eredménye nem mutatott kognitív konfliktust. A regressziós elemzés 96 személyt tartalmazott. A statisztikai elemzések elvégzéséhez IBM SPSS 21-es verzióját használtuk, az adattár rácsok eredményeihez pedig a RECORD 5.0 programot.

A leíró statisztikák eredményei alapján a két csoport egyenértékűnek tekinthető a demográfiai adatok és a vizsgálatra való jelentkezés szempontjából. Szignifikáns különbséget találhatunk azonban a csoportok között a DASS-21, az EEQ és az EDE-Q kérdőívek összpontszáma, illetve 3 alskálája esetében, a korlátozások kivételével. Összességében elmondható, hogy a falászavarral jellemezhető csoport pontszámai magasabbak voltak, nagyobb effect size mutatókkal, kivéve a DASS-21 kérdőívet.
Az OB-BED csoport 62,5%-a, míg a kontroll csoport 32,5%-a mutatott implikatív dilemmákat, mely különbség szignifikánsnak tekinthető (χ²(1) = 7.60, p = .006,Cramer’s V = .273). A dilemmás konstruktumok az OB-BED csoport 95,8%-ánál, míg az OB csoport 79,6%-ánál volt jelen, mely szignifikáns különbségnek tekinthető (χ²(1) = 6.00, p = .014, Cramer’s V = .243).  A  kognitív konfliktusok szintje magasabb volt az OB-BED csoportban. A korrelációs vizsgálatok eredményei alapján az iskolai végzettség- és a szorongás (rs=-.24, p=.015), a stressz (rs=-.22, p=.027) és a DASS-21 összpontszáma (rs=-.24, p=.015) között negatív kapcsolat található. Az életkor és a testsúlyra vonatkozó aggodalom (rs=-.25, p=.010) és az étkezésre vonatkozó aggodalom (rs=-.20, p=.050) között szintén negatív kapcsolat található. Az elemzésben használt modell megmutatja, hogy a magas kognitív konfliktussal és magas Érzelmi evés pontszámmal rendelkező egyének nagyobb valószínűséggel jellemezhetőek falászavarral. E modell segítségével a résztvevők 91,4%-át helyesen sorolták be. Még specifikusabban pedig az egyének 91,3%-ánál helyesen azonosította a falászavart, 91,5%-uknál pedig a zavar meglétének hiányát.

Diszkusszió

A depresszió, szorongás és stressz tüneteinek összehasonlításából elmondható, hogy az OB-BED csoport szignifikánsan magasabb általános pszichológiai distresszel jellemezhető. Ez az eredmény alátámasztja azt az elképzelést, miszerint a falászavarban szenvedő elhízott egyének általában több étkezéssel összefüggő pszichopatológiát mutatnak, mint a falászavarban nem szenvedő társaik (Ivezaj, White, & Grilo, 2016; Klatzkin et al.,2015).  Az OB-BED csoport nagyobb aggodalmat mutat a testsúly, a testalkat és az étkezés és a rendezetlen étkezés irányába. A két csoport azonban nem mutatott különbséget az étkezési korlátozásokban. Eszerint ami a túlsúlyos és elhízott egyéneket az étkezési korlátozáshoz vezeti, nincs jelen a falászavarban, inkább a többlet súly, mint faktor, mely közös mindkét csoportban. Számos kutatással összhangban az látható, hogy a falászavarban szenvedő elhízott egyének nagyobb valószínűséggel fordulnak evéshez negatív érzelmek megjelenése esetén, mint e kórképpel nem jellemezhető társaik (Leehr et al., 2015). A kognitív konfliktusok vizsgálatából megállapítható, hogy a falászavarral jellemezhető csoport több implikatív dilemmát mutatott, a klinikai mintákon végzett vizsgálatok eredményeivel megegyezően (Montesano et al., 2015) ; míg nagyobb valószínűséggel jelentek meg dilemmás konstruktumok is e csoportban, ezekről azonban eltérő kutatási eredmények olvashatók, így nem mondható ki egyértelműen, hogy a klinikai minták esetében ezek megjelenési valószínűsége nagyobb lenne. Az OB-BED csoport magasabb mértékű kognitív konfliktust mutatott, mint a falászavarral nem jellemezhető csoport, mely szintén egybeesik azzal az eredménnyel, miszerint a klinikai diagnózissal rendelkező egyének magasabb szintű kognitív konfliktusokat mutatnak (Dada, 2014). A tény miszerint a kognitív konfliktusok ilyen központi szerepet játszanak a falászavarral küzdők pszichológiai folyamataiban, felhívja a figyelmet nemcsak arra, hogy a magyarázó modell magában foglalja, hanem a specifikus intervenció kidolgozására is. Jelen kutatás alapjául szolgálhat további, a kognitív konfliktusok falászavarban betöltött szerepének vizsgálatához, valamint kiemeli az érzelmi evés differenciáló hatását a falászavarral küzdő elhízott egyének és ebben nem szenvedő elhízott egyének között.

Irodalomjegyzék:

·         American Psychiatric Association. (2013). Diagnostic and statistical manual of mental disorders (5aEd.). Washington, DC: Author.

·         Dada, G. (2014). Los conflictos cognitivos y la construcción del símismo y de los otros en los trastornos de la conducta alimentaria(doctoral thesis). Barcelona: Universitat de Barcelona.

·         Fairburn, C. G., & Beglin, S. J. (1994). Assessment of eating dis-order psychopathology: Interview or self-report questionnaire? International Journal of Eating Disorders, 16, 363-370.

·         (2004). The Multi-Center DilemmaProject: An investigation on the role of cognitive conflicts in health. Spanish Journal of Psychology, 7, 69-78.

·         Feixas, G., Saúl, L. A., & Ávila-Espada, A. (2009). Viewing cognitiveconflicts as dilemmas: Implications for mental health. Jour-nal of Constructivist Psychology, 22, 141-169.

·         Ganley, R. M. (1989). Emotion and eating in obesity: A review of the literature. International Journal of Eating Disorders, 8, 343-361.

·         Garaulet, M., Canteras, M., Morales, E., López-Guimera, G.,Sánchez-Carracedo, D., & Corbalán-Tutau, M. D. (2012). Validation of a questionnaire on emotional eating for use in cases of obesity: The Emotional Eater Questionnaire (EEQ). Nutri-ción Hospitalaria, 27, 645-651.

·         Ivezaj, V., White, M. A., & Grilo, C. M. (2016). Examining binge-eating disorder and food addiction in adults with overweight and obesity. Obesity, 24, 2064-2069.

·         Kelly, G. (1955). The psychology of personal constructs. New York:Norton. Reprinted by Routledge, London, 2001.

·         Kessler, R. C., Berglund, P. A., Chiu, W. T., Deitz, A. C., Hudson,J. I., Shahly, V., Aguilar-Gaxiola, S., Alonso, J., Angermeyer, M.C., Benjet, C., Bruffaerts, R., de Girolamo, G., de Graaf, R.,María, J., Kovess-Masfety, V., O’Neill, S., Posada-Villa, J., Sasu,C., Scott, K., Viana, M. C., & Xavier, M. (2013). The prevalence and correlates of binge eating disorder in the World Health Organization World Mental Health Surveys. Biological Psychiatry, 73,904-914.

·         Leehr, E. J., Krohmer, K., Schag, K., Dresler, T., Zipfel, S., & Giel,K. E. (2015). Emotion regulation model in binge eating disorderand obesity-a systematic review. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 49, 125-134.

·         Lovibond, P. F., & Lovibond, S. H. (1995). The structure of negative emotional states: Comparison of the Depression Anxiety Stress Scales (DASS) with the Beck Depression and Anxiety Inventories. Behaviour Research and Therapy, 33, 335-343.

·         Munsch, S., Meyer, A. H., Quartier, V., & Wilhelm, F. H. (2012).Binge eating in binge eating disorder: A breakdown of emotion regulatory process? Psychiatry Research, 195, 118-124.

·         Montesano, A., López-González, M. A., Saúl, L. A., & Feixas,G. (2015). A review of cognitive conflicts research: Ameta-analytic study of prevalence and relation to symptoms. Neuropsychiatric Disease and Treatment, 11, 2997-3006.

·         Tanofsky-Kraff, M., Bulik, C. M., Marcus, M. D., Striegel, R. H.,Wilfley, D. E., Wonderlich, S. A., & Hudson, J. I. (2013).Binge eating disorder: The next generation of research. International Journal of Eating Disorders, 46, 193-207.

·         Ugazio, V., Negri, A., & Fellin, L. (2015). Freedom, Good-ness, Power, and Belonging: The Semantics of Phobic,Obsessive-Compulsive, Eating, and Mood Disorders. Journal of Constructivist Psychology, 28, 293-315.

·         World Health Organization WHO. (2015). Obesity and over-weight.http://www.who.int/mediacentre/factsheets/fs311/es/

A  problémamegoldást fejlesztő tréning specifikus hatása olyan anyák körében, akik  gyermekénél frissen diagnosztizáltak daganatos betegséget

Olle Jane Z. Sahler, Michael J. Dolgin, SeanPhipps, Diane L. Fairclough, MarthaA. Askins, Ernest R. Katz, Robert B. Noll, and Robert W. Butler  (2013) Specificity of Problem-Solving Skills Training in Mothers of Children Newly Diagnosed With Cancer: Results of a Multisite Randomized Clinical Trial. Journal of Clinical Oncology, 31, 1329-1335.

Készítette: Lakatos Dóra (FTP9UV)

Absztrakt

            Egy szülő számára nagyfokú stresszel jár, ha a gyerekét rákkal diagnosztizálják. Számukra jött létre a ’Bright IDEAS’ nevű kampány, melynek célja, hogy a problémamegoldó készségek fejlesztésének segítségével csökkenteni tudják az ilyen szülők szorongását, depresszióját, poszttraumás stresszel fellépő tüneteit. Ezen tanulmány célja, hogy egy problémamegoldó készségeket fejlesztő terápia közvetett és közvetlen hatásait vizsgálva összehasonlítsa egy nondirektív pszichoterápiával.

Páciensek és Módszer

A randomizált klinikai próbán 309 olyan angolul vagy spanyolul beszélő édesanya vett részt, akinek gyerekét 2-16 héttel a toborzás előtt rákkal diagnosztizálták. A résztvevőket véletlenszerűen osztották a kutatás két csoportjába. Összesen háromszor mérték fel a résztvevők állapotát a vizsgált változók tekintetében: a randomizált csoportba osztás előtt, közvetlenül a terápia lezárása után, illetve az ezt követő 3. hónapban. Mindkét csoport résztvevőinek 8 héten át tartó, heti egyszeri ülést jelentett a terápia.

Eredmények

            A csoportba osztás előtti felmérés szerint a két csoport között nem volt szignifikáns különbség. A második, rögtön a terápia lezárást utáni felmérés szerint a problémamegoldó készség kivételével, mindkét csoportban fejlődött a többi mért változó. Az utolsó felmérés, amely a terápia lezárása után 3 hónappal történt, azonban azt mutatta, hogy azok a résztvevők, akiknek direkt módon tanították a problémamegoldó készség fejlesztését további szignifikáns fejlődést mutattak a levertség, a szorongás és a poszttraumás stressz szempontjából. Ezen a téren ezzel szemben a nondirektív pszichoterápiában résztvevők nem mutattak fejlődést ekkor.

Következtetés

            A problémamegoldó készséget fejlesztő terápia egy olyan hatékony és specifikus beavatkozás, amelynek jótékony hatásai a terápia lezárása után is fejlődnek. Ezzel ellentétben a nondirektív pszichoterápia csak akkor hatékony, amikor éppen folyik, és stagnál a fejlődés, amikor befejeződik a terápia. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ilyen megküzdési készségek tanítása elősegítheti egy család rugalmasságát, érzelmi ellenálló képességet a rákkal küzdő családtag kezelése során.

Bevezetés

            A gyerekkorban diagnosztizált rák és annak kezdeti kezelése különösen stresszes, akár traumatikus is lehet a szülők számára.

            Korábbit tanulmányunkban kimutattuk, hogy rákos gyerekek édesanyjuknak csökkent a jólléte, amely ahhoz köthető, hogy viselkedéses és érzelmi alkalmazkodás megy végbe a gyerekük diagnosztizálásakor.A problémamegoldó készséget fejlesztő terápia egy 5 lépéses kognitív-viselkedéses terápia, amelyet különböző kontextusokban arra használnak, hogy beazonosítsák és javítsák az egyén sérült jóllétét. Célja, hogy megerősítse az egyént abban, hogy hogyan és milyen megküzdései stratégiákkal kezeljen egy-egy ártalmas élethelyzetet. A ’Bright IDEAS’ program erre a problémamegoldó készségeket fejlesztő terápiára alapult, amely segít fejleszteni a problémamegoldó készségeket, illetve segít csökkenteni a szorongással, a depresszióval, illetve poszttraumás stresszel fellépő tüneteket az olyan édesanyák számára, akiknek gyerekét rákkal diagnosztizáltak.

            A randomizált klinikai vizsgálat során két csoportot hasonlítottunk össze: a problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában részesülők és hagyományos, nondirektív pszichoterápiában részesülők. Hipotézisünk szerint problémamegoldó készséget fejlesztő terápia elsődleges hatása, hogy az ebbe a csoportba tartozóknak fejlődik a problémamegoldó készsége, a másodlagos hatás szerint pedig a terápia csökkenti a negatív affektivitást. Emellett a mediációs modellünk kimutatta, hogy egy egységnyi növekedés a problémamegoldó készségben, a szorongás tüneteiben 27%, a depresszió tüneteiben 20%, a poszttraumás stressz tüneteiben pedig 26% csökkenéssel járt együtt.

            A két terápiának olyan megegyező nem specifikus tényezői voltak, min az idő, a figyelem, a támogatás, a várakozás és a terápiás szövetség. A nondirektív, támogató pszichoterápia különbsége az volt, hogy nem tartalmazott olyan elemeket, amely direkt módon a problémamegoldó készséget fejlesztette volna. Ez a nondirektív, támogató pszichoterápia alapja a figyelem és a Rogers-féle kliensközpontúság.

Résztvevők

            Négy intézményből gyűjtöttünk olyan édesanyákat, akiknek gyerekét minimum 2 hete, de maximum 16 hete diagnosztizáltak rákkal. Ezek az intézmények a következők: MD Anderson Rák Központ, Los Angeles-i Gyermekkórház, Pittsburgh-i Gyermekkórház és  Doernbecher-i Gyermekgyógyászati Kórház. A vizsgálati személyeknek két alkalmassági kritériumnak kellett megfelelni: egyrészt a tudniuk kellett angolul vagy spanyolul beszélni és olvasni, másrészt 50 mérföldnél nem lakhattak távolabb a kezelés helyszínétől. Azokat az édesanyákat kizárták a kutatásból, akiknek gyerekei egészségügyi krízisben voltak.

Eljárás

Az eljárás első lépése a beleegyező nyilatkozat volt. Ezután a résztvevők kitöltötték az első felmérést, majd beosztották őket a két csoport valamelyikébe. A vizsgálati személyek egy kisebb összeget is kaptak kompenzálásul az idejükért. A terápiákat a kutatásban résztvevő asszisztensek vezették, akik klinikai pszichológiából vagy viselkedéses pszichológiából diplomáztak. Kezdetben az asszisztensek csoportos tréningen vettek részt. A kutatás vezetői heti rendszerességgel szupervíziót tartottak, hogy elősegítsék a terápia hatékonyságát. Minden ülést rögzítettek digitálisan.

A problémamegoldó készséget fejlesztő terápia összesen 8, 1 órán át tartó egyéni ülésből állt.

A ’Bright IDEAS’ egy moziakszó. A ’Bright’ a problémamegoldásra irányuló kitartást és optimizmust jelöli. Az ’IDEAS’ szó betűi pedig a hatékony problémamegoldás 5 lépését fedik le: I (identify the problem) azonosítsd a problémát, D (determine the options) határozd meg a lehetőségeidet, E (evaluate options/choose thebest) értékeld ezeket a lehetőségeket és válaszd  ki a legjobbat, A (act) cselekedj, and S (see if it worked) nézd meg az eredményt. 

            A problémamegoldó készséget fejlesztő terápia során olyan interperszonális eszközöket használtak a terapeuták, mint az aktív meghallgatás, érzelmek tükrözése, tisztázás és támogatás. A problémamegoldó készséget fejlesztő terápia ülései a következőképpen zajlottak: 1.: a rapport kiépítése, a magánéleti háttér és az orvosi információk megértése, 2.: a terápia ismertetése, 3.-7.: a kliens problémáinak feltárása, és a problémamegoldó stratégiáinak  és készségeinek fejlesztési,  8.: a terápia összegzése, a stratégiák megnevezése, majd a lezárás.

            A nondirektív pszichoterápia is alkalmazza az olyan interperszonális eszközöket, mint az aktív meghallgatás, érzelmek tükrözése, tisztázás és támogatás. Továbbá a nondirektív pszichoterápia tartalmaz önreflexiót, amihez biztonság, ítélkezés mentes légkör szükséges, ahol az egyén érzelmeinek kifejezése elfogadással találkoznak. A nondirektív pszichoterápia a következőképpen épül fel: 1. ülés: a rapport kiépítése, a magánéleti háttér és az orvosi információk megértése 8. ülés: lezárás. A közbülső ülések alkalmával az asszisztens mindig az aktív hallgatásra és az érzések visszatükrözésére koncentrált.

            Mindkét terápiát ugyanazon asszisztensek vezették, hogy ne sérüljön a terápiás kapcsolat az olyan tényezőktől, mint a barátságosság vagy nem specifikus szociális készségek. Részletes kezelési kézikönyvet készítettek mind a két csoportnál. A legfőbb különbség a két csoport között, hogy az egyikben direkt módon használtak problémamegoldó készséget fejlesztő eszközöket, míg a másikban direkt módon elkerülték ezek használatát.

Mérőeszközök

            A demográfiai adatokat az első felmérésnél gyűjtötték össze. A problémamegoldó készséget és a negatív affektivitást mérő kérdőíveket a résztvevők a vizsgálat 3 szakaszában töltötték ki: a csoportba sorolás előtt, közvetlenül a terápia lezárása után és 3 hónappal később. A várakozást és a hitelességet mérő skálákat az első és negyedik ülés után töltötték ki a résztvevők.

Demográfia

A gyerekről olyan adatokat gyűjtöttek, mint a kor, a diagnózis és annak dátuma. Az édesanyáktól pedig megkérdezték korukat, családi állapotukat, iskolázottsági szintjüket és etnicitásukat.

Problémamegoldó készségek

            A problémamegoldó készséget a ’Social Problem-Solving Inventory-Revised (SPSI-R)’ (Társas problémamegoldás Kérdőív) skála átdolgozott verziójával mérték. Ez egy 52 itemes önbevalláson alapuló skála, amelynek erős a megbízhatósága és érvényes becslése van.

Negatív érzelmi affektivitás

            Az aktuális lelkiállapotot a ’Profile of Mood States (POMS)’ skálával mérték, amely egy 65 itemes önbevalláson alapuló skála erős reliabilitással és validitással. A teljes lelkiállapot zavartságának, a levértségnek a felmérésére a ’Total Mood Disturbance (TMD)’ skálát használták. A depressziót a ’Beck Depression Inventory’ segítségével mérték. Beck 21 itemes depresszió kérdőívét széles körben használják klinikai és tanulmányi célból. A belső konzisztenciája 0.73-tól 0.92-ig terjed. Az ’Impact of Event Scale’ segítségével a speciális esetre adott poszttraumás stressz tüneteit mérték. Ennek a 22 itemes kérdőívnek egy átdolgozott verzióját használták.

Hitelesség és várakozás

            A páciensek értékelték terápiás üléseiket hitelesség és várakozások szempontjából az első és a negyedik ülés után.  A hitelességet egy három itemes 9 fokú skálán értékelték, míg a javulással kapcsolatos várakozásaikat százalékban kellett megadni.

A kezelés sérthetetlensége

            Minden ülés digitálisan rögzítve volt, amelyeket egy jelszó által védett központi rendszerbe töltötték fel.  A felvételek véletlenszerűen kiválasztott 10%-át nézte át a három szenior kutatóból álló csapat egyik tagja, akinek feladata a kezelés sérthetetlenségének biztosítása volt. Közülük mind a hárman képzettek a problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában, korábbi tanulmányok vezető kutatói, illetve a nondirektív pszichoterápiában jelentős munkásságuk van. Őket nem tájékoztatták a kezelés körülményeiről.

            Mindkét csoportban az üléseseket pontozták a terápiás szövetség minősége, támogató interakció, empátia és ítélkezés mentesség szempontjából. A problémamegoldó készséget fejlesztő terápiánál a kutatók értékelték, hogy mennyire nyilvánvaló, érthető a program ismertetése, hogy mit foglal magába tréning, illetve figyelmet fordítottak arra, hogy az ülések között hogyan használták az elsajátított készségeket a résztvevők. A nondirektív pszichoterápiában a kutatók az önreflexió elősegítését, a nondirektív támogatást és a problémamegoldó készséget fejlesztő eszközök használatának elkerülését keresték. Ezeknek a kritériumoknak való megfelelősség aránya 95% volt mind a két csoportban. Belső reliabilitást a tanulmány kezdeti szakaszában meghatározták, és tesztelték periódikusan.

Adatok elemzése

            Az adatok elemzésénél SAS rendszert használtak. A longitudinális elemzéseket megismételték azoknál a betegeknél, akik nem vettek részt mind a 8 ülésen.

            A két terápia előtti felmérés tartalmazta az időt is, mint jósló változót. Fontos, hogy az első felmérésnél összesített becslést használtak a mérés precizitása növelésének érdekében. A következő adatokat kovariációkként használtuk: a gyerek életkora, az édesanya életkora, iskolai végzettség, családi állapot és beszélt nyelv. A vizsgálatot 89%-98% erősségűre tervezték, 0,3 standardszórással.

Eredmények

            744 alkalmas édesanyából 402 egyezett bele a részvételbe. 152 édesanya vett részt problémamegoldó készséget fejlesztő terápián, míg a nondirektív pszichoterápiában részesülők száma 157. Nem találtak különbség a kutatásban résztvevők és a kutatásba nem beleegyezők között kor (p=.42), nyelv (p=.19), a gyerekük életkora (p=.25) , a gyerekük diagnózisa (p=-32) vagy a diagnózis óta eltelt idő (p=.13) tekintetében. Összesen 11 problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában részesülő anya és 5 nondirektív pszichoterápiában részesülő anya lépett vissza a kutatásból a gyereküknél fellépő egészségügyi krízis miatt.

A problémamegoldó készséget fejlesztő terápián résztvevők közül 58% (88 édesanya), míg a nondirektív pszichoterápiában részesülők közül 62% (97 édesanya) vett részt legalább 6 ülésen. Legfőképpen azért nem vettek részt mind a 8 ülésen, mert nem tudták idejükkel összeegyeztetni a 8 ülést úgy, hogy 16 héten belül végezzenek. Összességében 96 problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában részesülő anya és 108 nondirektív pszichoterápiában részesülő anya töltötte ki a második felmérést, amire rögtön a terápia lezárása után került sor. Közülük 96 problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában részesülő anya és 98 nondirektív terápiában részesülő anya töltötte ki a három hónappal későbbi értékelő lapot.

A csoportok között nem volt különbség demográfiai tekintetben az első felmérés szerint, a csoportba osztás előtt. A hitelesség és a várakozás pontszámai nem különböztek szignifikánsan a két csoportban azoknál az anyáknál, akik ugyanolyan pozitívan gondolkodtak az adott beavatkozás lehetséges hasznáról. Az egész procedúra körülbelül 7 hónapon át tartott.

A második felmérés alapján kimutatták, hogy a problémamegoldási készség szignifikánsan fejlődött azoknál az anyáknál, akik problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában részesültek. A negatív affektivitás tekintetében mind a két csoportban észrevehető változás, habár a problémamegoldó készséget fejlesztő terápiás csoportban kicsit nagyobb fejlődés ment végbe. A második (közvetlenül a terápia lezárása után) és harmadik (3 hónappal a terápia lezárása után) felmérés között a problémamegoldó készséget fejlesztő terápiás csoport továbbra is szignifikánsan fejlődött a negatív affektivitás tekintetében, azonban csak csekély fejlődés történt a másik csoportban.

Diszkusszió

            A kísérlet fő célja, hogy vizsgáljuk a problémamegoldó készséget fejlesztő terápia szorongás csökkentő hatását azoknál az anyáknál, akiknek gyerekeit az utóbbi időben rákkal diagnosztizáltak. Ezt állították szembe egy nondirektív pszichoterápiával. Mindkét terápia ugyanolyan figyelmet, ítélkezés mentes attitűdöt, támogatást és érzelemkifejezést nyújtott a kliensek számára. Az egyetlen különbség az volt, hogy a problémamegoldó készséget fejlesztő terápia tartalmazott olyan elemeket, amelyek a konkrétan a problémamegoldó készséget fejlesztették.

            Az eredmények szerint a problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában részesülőknél szignifikánsan nőtt a problémamegoldó készség a második felmérés alapján, mivel nekik direkt módon tanították azt.  A harmadik felmérés alapján látszott, hogy a problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában részesülő anyák a terápia lezárása után is fejlődtek.

            Úgy gondoljuk, hogy ez az első olyan kísérlet, amely tisztán a támogató terápia előnyeit vizsgálja azoknál az anyáknál, akiknek gyerekeit nemrégiben rákkal diagnosztizáltak. Habár, ennek a tanulmánynak nem volt olyan kontrollcsoportja, amelynél semmilyen kezelést ne alkalmazta volna, a nondirektív pszichoterápia azonnali többlet hatása jelentkezett. A tanulmány kimutatta, hogy ennek ellenére a nondirektív pszichoterápia hatása stagnál, amikor a beavatkozás véget ér.

A felmérések kitöltési aránya a problémamegoldó készséget fejlesztő terápiában részesülő anyáknál 61%, a nondirektív pszichoterápiában részesülő anyáknál 63%. Ezek alacsonyabb értékek, mint ahogy a kutatók várták az előzetes munkáik alapján. Ennek egyik oka az lehet, hogy minden résztvevő elkötelezett volt egy beavatkozás iránt.  Habár a tanulmány eredményei nem meglepőek, a kísérlet során kiderül az is, hogy a pszichológiai onkológiai kutatásokhoz nagyon nehéz résztvevőket gyűjteni és megtartani.

            A kutatás egyik korlátja, hogy kizárólag édesanyákat vizsgált. Elkötelezett édesapákat nagyon nehéz találni a korlátozott hozzáférhetőség, elérhetőség miatt. Sok szülőnek muszáj megosztani a családi feladatokat. Az apák általában a család anyagi helyzetét biztosítják, illetve a beteg gyerek kórházban töltött ideje alatt legfőképpen ők gondoskodnak a testvérekről. Tapasztalatok azt mutatják, hogy az apák szorongást élnek át amikor gyereküket diagnosztizálják, így ők is tudnának hasznosítani a terápiából. Emiatt fontos, hogy a jövőben legyen egy módszer arra, hogy az apákat is bevonódjanak a projektbe.

            A kutatás másik korlátja, hogy az utólagos felmérés a beavatkozást követő 3. hónapban történt. Jobban fel lehetett volna tárni a problémamegoldó készséget fejlesztő terápia

tartósságát, ha ez az utólagos felmérés legalább a 6., de legfeljebb a 12. hónapban történik. A rövidebb időn belül történő felmérés mellett szól az - a hosszabb időn belüli utólagos felméréssel szemben-, hogy jelen kutatás esetében az utólagos felmérésre a résztvevők 90%-a megmaradt.

            A korlátok ellenére megbízhatóak felfedezések több okból.  Egyrészt egyenlő arányban vettek részt vizsgálati személyek mindkét csoportban. Másrészt minden olyan anyát figyelembe vettek az elemzésnél, aki az első felmérést kitöltötte attól függetlenül, hogy a továbbiakban részt vett-e a terápiákon. Emellett fontos még az is, hogy a második felmérést kitöltöttek 90%-a töltötte ki a harmadik felmérést is.

            Ezekben a beavatkozásokban fontos, hogy melyek a ható elemei. Azt állapítottuk meg, hogy aa problémamegoldó készséget fejlesztő terápiának szignifikáns hathatósága van a terápia támogató, idő és figyelmi elemeivel szemben.

Javaslott az, hogy az utólagos felmérés ne a terápia lezárását követő harmadik hónapban történjen, hanem később. Ezáltal jobban meg lehet vizsgálni az újonnan elsajátított készségek tartósságát és a szorongásra kifejtett hatásukat.

            Emellett fontos lehet, hogy ne csak édesapák, hanem egyéb gondozók is részt vegyenek ilyen projektekben. Remélhető, hogy a kampány egyszerű lépései alkalmazhatók sok betegséggel kapcsolatos problémában, szituációban. 

A terjeszkedés kulcsa a megnövekedett számítógépes hozzáférésben, társas hálózatban és online tréningben van. Mivel ahogy csökken ezeknek a beavatkozásoknak a költsége, úgy nőnek a kezelések.

A problémamegoldó készséget fejlesztő terápia internetes verziójának az elkészítése széles körben alkalmazhatóvá tehetné a terápiát.