A szexuális  jóllét és az észlelt stressz a szülőségbe való átmenet során: Diádikus elemzés

Tavaresa I. M., Schlagintweitb H. E., Nobrea P. J., Rosen N. O. (2019). Sexual well-being and perceived stress in couples transitioning to parenthood: A dyadic analysis. International Journal of Clinical and Health Psychology, 19(3), 198-208.

Készítette: Gyüszi Katalin Anni

Absztrakt

Célkitűzés: A szülői helyzetbe való átmenet számos pszichológiai és kapcsolati változást foglal magában, amelyek hozzájárulhatnak a párok szülés utáni magas szintű stresszéhez. Noha a párok szexuális változásait a szülés utáni időszakban gyakran figyelmen kívül hagyják.

Eredmények: Anyák és apák esetében a nagyobb szexuális elégedettség társult partnerük alacsonyabb észlelt stresszével, és apák esetében ez társult az alacsonyabb érzésű stresszel is. Az anyák esetében a nagyobb partnerorientált szexuális vágy társult az alacsonyabb észlelt stresszhez, míg az apák esetében a nagyobb partnerorientált szexuális vágy társaik magasabb észlelt stresszéhez kapcsolódik. Ezen kívül a nagyobb magányos szexuális vágy és a szülés utáni szexuális aggodalmak mindkét szülő magasabb stresszszintjével társultak.

Bevezetés

            Szülővé válás során számos változáson kell átesnünk, melyek hozzájárulhatnak a szülés utáni magas szintű stresszhez. Az átmenet során új kihívások merülnek fel (például szoptatás, fáradtság / alváshiány, szülői döntések, a pár tagjainak megváltozott szerepe és felelőssége), melyek fenyegetést, illetve elköteleződést jelenthetnek az egyénre és a párra egyaránt (Doss & Rhoades, 2017). A megjelenő kihívások gyakran meghaladják az ember megküzdési erőforrásait, ezáltal befolyásolják az egyéni vagy a diád működését mely eredményeként „stressz” jön létre (Ben-Zur, 2019; Lazarus és Folkman, 1984). A megnövekedett szülés utáni stressz az anyák csökkent érzékenységével és elkötelezettségével jár a csecsemőik szükségleteivel szemben (Clowtis, Kang, Padhye, Rozmus és Barratt, 2016; Shin, Park, Ryu és Seomung, 2008). A stresszről azt is kimutatták, hogy akadályozza a párok kapcsolatépítését és és annak hosszát (Randall & Bodenmann, 2017).

            A szexuális-jólét gyakran figyelmen kívül hagyott tényező ebben a változási időszakban. Szexuális jólét alatt a szexualitás szempontjából a fizikai, mentális és társadalmi jólét globális állapotát tekintjük (WHO, 2002). A szexuális jólét általános dimenziói, például a szexuális elégedettség, a szexuális vágy és az esemény-specifikus (azaz szülés utáni) szexuális aggodalmak (Ahlborg, Dahlof, & Hallberg, 2005; McBride & Kwee, 2017; Schlagintweit, Bailey, & Rosen, 2016).

            A szexuális jólét számos előnnyel jár, ideértve az általános jólétet és az életminőséget, a családi állapotot és a stabilitást, valamint a mentális egészséget (pl. Diamond és Huebner, 2012; Sánchez-Fuentes, Santos-Iglesias , & Sierra, 2014; Stephenson és Meston, 2015). Szintén bizonyíték van a szexuális jólét és a stressz szabályozása közötti kapcsolatról is (Ein-Dor & Hirschberger, 2012). Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy az észlelt stressz pozitívan korrelál a szexuális nehézségekkel, és negatívan a szexuális elégedettséggel, valamint a szexuális aktivitással (Bodenmann, Ledermann és Bradbury, 2007), míg mások pozitív kapcsolatot mutatnak a stressz és a szexuális aktivitás szintje között (Burri és Carvalheira, 2019; Morokoff és Gillilland, 1993).

Az elméleti modellek szerint a nagyobb szexuális jólét védőtényező lehet az alacsonyabb stressz szempontjából („Az érzelmi tőke elmélete”; Feeney és Lemay, 2012), és hogy a rosszabb szexuális jólét a fokozott stressz kockázati tényezője lehet („A stressz tranzakciós modellje”; Lazarus és Folkman, 1984). Mindkét elmélet azt sugallja, hogy a szexuális jólét kihatással lehet az új szülők stressz tapasztalataira.

            Annak ellenére, hogy a szülőségre való átállás a stressz és a szexuális jólét változékonyságának ideje, ezeknek a szempontoknak a kapcsolatát értékelő tanulmányok ritkák, annak ellenére, hogy ezen témák vizsgálata segítségül szolgálhatna azon klinikusok számára, akik segítik az új szülőket a stressz kezelésében. Jelen tanulmány célja, hogy a szülés utáni szexuális jólét fontos mutatói (szexuális elégedettség, szexuális vágy és a szülés utáni szexuális aggodalmak) kapcsolódnak-e az észlelt stresszhez azon szülőpárok körében, akiknek első gyermekük születése után vannak. Feltételezésük szerint az egyén nagyobb szexuális jóléte kapcsolódik az alacsonyabb szülés utáni stresszhez.

Módszerek

            A tanulmányban 255 heteroszexuális pár vett részt, akik a részvételük előtt 3–12 hónappal váltak szülővé. Gyermekük egészséges és időben született (37–42 hetes terhesség). A párok kapcsolatának elégedettségének mérésére a Couples Satisfaction Index (CSI)-et (Funk & Rogge, 2007) használták, a szexuális elégedettség vizsgálatára pedig a Global Measure of Sexual Satisfaction (GMSEX)-et (Lawrance és Byers, 1995). A magasabb pontszámok nagyobb elégedettséget jeleznek mindkét skála esetén. A stressz mérésére a Perceived Stress Scale (PSS)-t használták (Cohen, Kamarck és Mermelstein, 1983). A magasabb pontszámok nagyobb észlelt stresszt jeleztek. A szülést követő szexuális aggályok felmérésére a Postpartum Sexual Concerns Questionnaire felülvizsgált változatát (PSCQ-R) alkalmazták (Schlagintweit et al., 2016). A szexuális aktivitás iránti érdeklődést, ideértve a szexuális ingerekre való közeledés vagy azokra való reagálás gondolatait a Sexual Desire Inventory – 2-vel (SDI-2) vizsgálták (Spector, Carey és Steinberg, 1996), mely három alskálát foglal magában. Jelen tanulmányban csak kettőt vettek figyelembe: partnerközpontú szexuális vágyat, illetve a magányos szexuális vágyat.

Eredmények

            Az eredmények t-tesztjei azt mutatták, hogy az apák magasabb szexuális megelégedettséget, partnerorientált szexuális vágyat és magányos szexuális vágyat jelentettek, mint anyák, de a szülés utáni stressz nagyobb volt az anyák, mint az apák számára. Nem találtak szignifikáns különbséget a partnerek között a szülés utáni szexuális vonatkozásokban. Mérsékelt korrelációt találtak a partnerek stresszében, ami a diákon belüli kölcsönös függőségre utal (Kenny et al., 2006).

Amikor anyák és apák nagyobb szexuális elégedettségről számoltak be, az apák alacsonyabb stresszt jelentettek. Amikor az apák szexuálisan elégedettek voltak, az anyák stressz szintje szintén alacsonyabb volt, de az anyák szexuális elégedettsége nem volt összefüggésben a saját stresszükkel. Ezek az eredmények összhangban állnak a korábban bejelentett negatív asszociációkkal mindkét partner szexuális elégedettsége és az apák szülés utáni stressze között (Leavitt et al., 2017). A szülés után az anyáknak gyakran kell megbirkóznia specifikus stresszorokkal, mint például szoptatás, testkép és nemi szervek gyógyulása, amelyek szexualitásukat másképp befolyásolhatják, mint a társaikét (McBride & Kwee, 2017).

            Az eredmények összhangban állnak az érzelmi tőke elméletével (Feeney és Lemay, 2012), arra utalva, hogy a szexuálisan elégedettebb partnerek jobban képesek megbirkózni az új szülői viszonyok új változásaival és felelősségével, amint azt alacsonyabb stresszük is bizonyítja. Szintén összhangban van a stressz tranzakciós modelljével is, amely azt sugallja, hogy tekintettel a szülés utáni kontextuális kihívásokra, a szexuális változásokat úgy lehet megérteni, hogy meghaladják a párok megküzdési erőforrásait, fokozott stresszt eredményezve (Ben-Zur, 2019).

Diszkusszió

Néhány korlátot azonban érdemes figyelembe venni ezen tanulmány kapcsán. Ez a tanulmány korrelációs volt, és az okozati összefüggés irányát nem tudtákk meghatározni. Habár a hipotézisek korábbi elméleti és empirikus kutatásokból merülnek fel (pl. Feeney & Lemay, 2012; Lazarus & Folkman, 1984), a hatások fordított iránya is valószínűsíthető, oly módon, hogy a szülés utáni nagyobb stressz rosszabb jólétet jelez ezekben a párokban Az adatokat online módon gyűjtötték az önjellemzések segítségével, így a részvétel az online forrásokhoz való hozzáféréssel rendelkező párokra korlátozódott, akik érdeklődtek egy ilyen jellegű tanulmány elvégzésében. A párok, akik ebben a tanulmányban részt vettek, intim, heteroszexuális kapcsolatokban voltak, és első alkalommal szültek egy egészséges csecsemőt, aki időben született. Nem ismert, hogy az eredmények többféle mintára vonatkoznak-e, vagy azokra, akik további stresszhatásokkal szembesülnek (például azonos nemű párok, örökbefogadók, koraszülött gyermek szülei).