A  csoportterápia hatásossága lokalizált mellrákkal diagnosztizált nőknél

Bellver-Pérez, A., Peris-Juan, C., & Santaballa-Beltrán, A. (2019). Effectiveness of therapy group in women with localized breast cancer. International Journal of Clinical and Health Psychology, 19(2), 107-114.

Az összefoglalót készítette: Sift Karina Darla

Absztrakt

A mellrák nagyfokú szorongással és depresszióval jár a nőknél, emellett az életminőség is romló tendenciát kezd mutatni a diagnózist követően. Több korábbi kutatás kimutatta, hogy a csoportterápia csökkenti a depressziót és a szorongást, ráadásul az életminőségen is tud javítani. Így a jelen kutatás célja az volt, hogy megvizsgálja a csoportterápia hozzájárulását az érzelmi állapothoz és az életminőség javulásához olyan nőknél, akiket lokalizált mellrákkal diagnosztizáltak és már elvégezték a szükséges orvosi beavatkozásokat. 100 felnőtt nő vett részt a kutatásban, akik nem áttétes mellrákkal lettek diagnosztizálva. Őket még két külön csoportba sorolták, aszerint, hogy melyik fajta csoportterápián vettek részt. Az értékeléshez a Functional Assessment of Cancer Therapy-Breast kérdőívet és a Hospital Anxiety and Depression Scale kérdőívet alkalmazták. Az eredmények szerint szignifikáns hatása van a csoportterápiának a szorongás és depresszió csökkentésében. Az életminőség és az érzelmi jóllét is szignifikánsan javult, ráadásul ezek a hatások 3 hónappal később is megfigyelhetők maradtak.

Elméleti bevezető

A leginkább kutatott és vizsgált onkológiai megbetegedés, melynek nagy hatása van az életminőségre, az a mellrák. Általánosságban a pszichiátriai betegségek gyakorisága megnő ezeknél a betegeknél, a szorongás és a depresszió különös mértékben, ennek következtében romló tendenciát mutat az életminőségük is. Magas komorbiditást mutat a betegség a mentális distresszel is, és előfordul, hogy maga a betegség teszi fogékonyabbá az embereket a pszichológiai működészavarra.

A pszichológiai intervenciók könnyíteni tudják a betegek számára a betegség elfogadását és a kezeléssel járó megpróbáltatásokat. A kognitív-viselkedéses módszerek hatékonyak a kontroll fejlesztésében a tünetek, az érzelmi státusz és a betegséggel való megküzdés tekintetében. A terápia hatásos a szorongás és a depresszió szintjének csökkentésében is, ezzel javítva az általános életminőséget, mely eredmény hosszútávon is fennmaradhat.

A csoportos kognitív-viselkedéses terápia segít javítani a problémamegoldási stratégiákat, és az automatikus negatív gondolatok átalakítását. Rákos megbetegedések kezelésénél csökkentették a szorongást és a depressziót a relaxációs tréningek is. Ezen felül a kognitív terápia csökkenti az attól való félelmet, hogy a betegség kiújul, csökkenti a szorongást és a stresszt, növeli az optimizmust, a személyes növekedést segíti és az érzelmi jóllét érzését is növeli azoknál a nőknél, akik már túlélték a betegséget. A csoportos terápiák jótékony hatását kimutatták mint rövid-, mind hosszútávon (12 hónap). Az önértékelésre és szociális hatékonyságra épülő csoportterápiák rákos megbetegedéseknél, (így a mellrákkal küzdő nőknél is) hatékonynak bizonyultak az életminőség javítása területén.

A „supportive-expressive” (támogató-kifejező) csoportterápiák, a pozitív pszichológia és a pszicho-edukáción alapuló terápiák szintén hatásosnak bizonyult az emocionális jóllét, a szorongás- és a depresszió-szint javításánál mellrákos betegeknél. Kutatások során vizsgálták és egyben bizonyították mind a kognitív-viselkedés terápia hatékonyságát, mind a támogató-kifejező csoportterápia hatékonyságát, illetve a két fajta csoportterápia együttes használatának hatékonyságát.

A jelen kutatás célja megvizsgálni a csoportterápiák hatásosságát a lokalizált mellrákkal diagnosztizált nőknél a szorongás és a depresszió csökkentése és az életminőség javítása tekintetében, az után, hogy a szükséges orvosi beavatkozásokat elvégezték. A kutatás során két különböző csoportos foglalkozást hasonlítottak össze, ebből az egyik a kognitív-viselkedéses csoportterápia, a másik pedig az önértékelés és a szociális készségek fejlesztésével foglalkozó csoportterápia.

3 hipotézist állítottak fel, ezek a következők:

Statisztikailag szignifikáns különbségeket lehet találni a szorongás és a depresszió csökkentésénél és az életminőség növelésénél, azoknál a betegeknél, akik részt vettek a csoportterápiákon.

Javulást várnak a depresszió-szintben, a szorongás-szintben és az érzelmi jóllét szintjében annál a csoportnál, akik a kognitív viselkedésterápiás feltételben vesznek részt.

A pozitív hatások fennmaradását várják legalább 3 hónapos utánkövetésen keresztül, függetlenül attól, hogy melyik csoportterápián vettek részt a személyek.

Módszer

A kutatás egy kvázi-kísérlet utóteszttel, két manipulált csoporttal, kontroll csoport nélkül.

A minta 100 lokalizált mellrákkal diagnosztizált nőből állt. Az átlag életkor 49,47 év. Mindegyik résztvevő már átesett orvosi beavatkozáson, ebből 60% radikális és 40% konzervatív beavatkozáson. 51 fő vett részt az önbecsülést és szociális képességeket fejlesztő csoportban, és 49 fő a kognitív-viselkedés terápiás csoportban.

Az életminőség mérésére a „Functional Assessment of Cancer Therapy-Breast” kérdőívét alkalmazták, mely a rákbetegek egészséggel kapcsolatos életminőségének mérésére alkalmas és kiegészül a mellrákkal kapcsolatos specifikus kérdésekkel. 5 alskálát tartalmaz a kérdőív, ezek: fizikai jóllét, érzelmi jóllét, funkcionális jóllét, szociális/családi jóllét és egyéb aggodalmak.

A szorongás és a depresszió mérésére a „Hospital Anxiety and Depression Scale” kérdőívet alkalmazták. Ennek a kérdőívnek a célja, hogy kiszűrjék a depresszió és a szorongás jelenlétét olyan betegeknél is, akik nem pszichiátriai ellátáson vesznek részt a kórházban. A szorongás alskála a szorongás pszichikai megnyilvánulására fókuszál, míg a depresszió alskála az anhedónia jelenségére koncentrál. A tesztfelvételt megelőző héten megjelenő tüneteket mérték a tesztekkel.

A résztvevőket kényelmi szempont alapján két csoportba osztották közvetlenül a szükséges orvosi beavatkozást követően. A bevételi kritériumok a következők voltak: betöltött 18. életév; operálható és műtéttel kezelhető; a diagnózisuk első, második vagy harmadik stádiumú mellrák; már elvégezték a szükséges orvosi beavatkozásokat; megfelelő olvasás és írás készség. Akik ezeknek a kritériumoknak nem feleltek meg, azokat kizárták (áttételes megbetegedés, komoly mentális betegség).

Mindkét intervenciós csoport 6 héten keresztül 1 héten egyszer került megrendezésre.  

Az egyik csoport az önértékelés és a szociális készségek fejlesztésére koncentrált. Az első 3 óra a kognitív torzításokkal való munkáról és az önmaguk leértékelésének javításáról szólt. A második 3 óra a kommunikációról és a kommunikáció elemeinek bemutatásáról szólt, mind verbális és nem verbális szempontból. Megkülönböztettek 3 kommunikációs stílust is: asszertív, passzív és agresszív. A programokon az asszertív kommunikációt próbálták fejleszteni.

A másik csoport kognitív-viselkedésterápiával dolgozott 6 héten keresztül. 4 alkalom a kognitív stratégiák tanulására fókuszált. Ezek között szerepelt például Beck kognitív terápiája, önbemutatás tréning, McCaul elterelő technikái, gondolat-stop és stressz kezelés tréning. A fennmaradó 2 alkalommal relaxációs gyakorlatokkal foglalkoztak, mint például Jacobson progresszív izomrelaxációja, vezetett imagináció, légzéstechnikák és különböző örömteli aktivitások megtervezése.

A fent említett önértékelő kérdőívek a csoportok kezdetekor, befejezésekor és a befejezés után 3 hónappal lettek kitöltve.

A betegek informálva voltak a részvételről, amelybe bele is egyeztek. Hozzájárultak a titoktartás feltételeihez. A kutatás egy klinikai intervenciós program része volt, és a Kórházi Etikai Bizottság engedélyezte. A statisztikához ismételt méréses varianciaanalízist használtak. Nem volt adatvesztés a mérési időpontok között.

Eredmények

8 függő változót figyeltek meg a mérések során, melyek korábban már felsorolásra kerültek. Vizsgálták a változók javulását a 3 tesztfelvétel során, függetlenül a csoporttól, és később figyelembevéve azt, hogy melyik csoportban vettek részt a vizsgált személyek.

A csoporttól függetlenített vizsgálatban azt találták, hogy 5 változó szignifikáns változást mutatott. Az érzelmi jóllét nagy hatásmérettel változott a mérési időpontok között. A szorongás, a depresszió és az életminőség közepes hatásmérettel szignifikáns változást mutatott a mérési időpontok között. Kis hatásmérettel szignifikáns változás volt megfigyelhető a funkcionális jóllétnél. A fizikai jóllétnél, a szociális/családi jóllétnél és az egyéb aggodalmaknál nem kaptak szignifikáns eredményeket.

Amikor az idő múlásának és az intervenciós csoportnak az interakciója tekintetében vizsgálták a változókat csak az érzelmi jóllétnél találtak kis hatásméretű szignifikáns javulást azoknál, akik a kognitív-viselkedésterápiás csoportban vettek részt. Az önértékelés és a szociális készségek fejlesztésére koncentráló csoportban ugyan növekedett az érzelmi jóllét az idő múlásával, de nem szignifikánsan. A többi változó esetében nem volt szignifikáns különbség a két intervenciós csoport és a tesztfelvételi időpontok között.

Diszkusszió

Jelen kutatás célja az volt, hogy megvizsgálja a két fajta csoportterápia hozzájárulását az érzelmi állapothoz és az életminőség javulásához olyan nőknél, akiket lokalizált mellrákkal diagnosztizáltak és már elvégezték a szükséges orvosi beavatkozásokat.

Az eredmények alapján kijelenthető, hogy mindkét intervenciós csoport szignifikáns javulást okozott az életminőségben és az érzelmi jóllétben is. Az első hipotézis igazolódott, miszerint mind a szorongás, mind a depresszió csökkent a csoportterápiák végére. A terápiás csoportok között azonban nem volt szignifikáns különbség a depresszió, a szorongás és az életminőség javulásában, így elmondható, hogy mindkettő ugyanolyan eredményes.

A második hipotézis részben igazolt, mivel az érzelmi jóllétnél szignifikáns volt a javulás a kognitív-viselkedésterápiás csoportban a mérési időpontok között, viszont a depresszió-szintben és a szorongás-szintben nem találtak szignifikáns változást. Korábbi kutatások is igazolták már, hogy a lokalizált mellrák esetében az egyik leghatékonyabb technika a kognitív-viselkedésterápia, mind csoportos, mind egyéni intervenciónál.

A csoportterápiák jótékony hatása 3 hónappal a csoport befejezése után is fennmaradt a szorongásnál, a depressziónál, az életminőségnél, az emocionális jóllétnél és a funkcionális jóllétnél is. Ez az információ nagyon fontos, mivel ezek szerint a terápián bemutatott módszerek elsajátítása hosszú távon fennmarad, és napi gyakorlatba ültetve segít ezen változók javulásában. A csoportterápiák előnye, hogy költség hatékonyabbak, mint az egyéni terápiák, ráadásul csoportos jellege miatt egyfajta szociális támogatást is nyújt a csoporttagoknak.

A kutatás limitációi közé tartozik, hogy nem volt kontroll csoport, tehát nem tudhatjuk csoportterápia nélkül milyen változás várható a megfigyelt változókban, és hogy csak egyszer, 3 hónappal a csoportterápia után történik utánkövetés.

Összességében az eredmények szerint szignifikáns hatása van a csoportterápiának a szorongás és depresszió csökkentésében. Az életminőség és az érzelmi jóllét is szignifikánsan javult, ráadásul ezek a hatások 3 hónappal később is megfigyelhetők maradtak.