„Csak még egy  epizód”: A „binge” típusú televízió-és sorozatnézés

Walton-Pattison, E., Dombrowski, S. U., & Presseau, J. (2018). ‘Just one more episode’: Frequency and theoretical correlates of television binge watching. Journal of health psychology, 23(1), 17-24.

Az összefoglalót készítette: Szabó Liza

Absztrakt:

A „binge” típusú sorozat-és televíziónézés egy viszonylag új típusú viselkedéses jelenség, amelynek komoly egészségpszichológiai vonatkozásai is lehetnek. A tanulmány célja, hogy feltárja az összefüggéseket a binge típusú médiafogyasztás és az énhatékonyság, a következményelvásárok, az előrevételezett bűntudat, az automatizmus, a célkitűzések elérésének facilitációja és a célkonfliktusok között.

Elméleti háttér:

Az online elérhető filmek, sorozatok és egyéb műsorok gyors és könnyű hozzáférhetősége miatt a film-és sorozatnézés soha nem volt egyszerűbb. Ennek következtében egy új típusú viselkedéses jelenségre lehetünk figyelmesek, amelyet „binge” film-és sorozatnézésnek is nevezhetünk – a „binge-eating” után –, amely tulajdonképpen azt a tevékenységet takarja, amikor az egyén adott televíziós sorozatból egy ültő helyében nagy mennyiségű epizódot néz meg egymás után, és a részeket nem szakítja meg egyéb jelentős tevékenységgel. A film-és sorozatnézés az egyik legelterjedtebb szabadidős tevékenység; az Egyesült Királyságban a felnőtt lakosság több mint egyharmada tölt legalább napi négy órát filmnézéssel, illetve a férfiak 33%-a, a nőknek pedig 45%-a nem éri el az ajánlott testmozgás-mennyiséget, amely vezető mortalitási faktornak bizonyul. Továbbá, a fizikai aktivitás mértékétől függetlenül, a túlzott mértékű tévézés rossz hatással van az egészségre, és összefügg az elhízással és a kevesebb alvásmennyiséggel. Ha azonosítjuk, milyen szociális-kognitív faktorok állhatnak a binge típusú tévénézés hátterében, megfelelő intervenciós technikákat tudunk alkalmazni a probléma megoldására, illetve visszaszorítására.

Bandura szociális-kognitív elmélete a reciprok determinizmus alapján működik, mely szerint az emberi viselkedést külső (környezeti) és belső (személyen belüli) tényezők egyaránt determinálják. Az emberi viselkedés irányítója egyrészt az énhatékonyság, amely azt a meggyőződést takarja, hogy a személy képesnek érzi magát adott cselekedet vagy viselkedés sikeres végrehajtására, másrészt pedig a kimeneteli, vagyis a következményekre vonatkozó elvárás, mely arra az elvására vonatkozik, hogy milyen jutalom vagy büntetés fogja követni az adott viselkedést. A binge tévézés hátterében továbbá az egyéni információfeldolgozás típusa is szerepet játszhat: a binge tévézés közben a tudatos működésmód helyett az implulzív feldolgozásmód lép életbe, amely során az egyén döntéseit a jutalmazómechanizmusok irányítják, és egyfajta autimatikus működésmód lép életbe, amelyet nem szakítanak meg tudatos döntések. A binge tévézés azzal az elhatározással kezdődik, hogy az egyén szeretne kikapcsolódni kicsit és filmezni, azonban a filmezés közben ez átvált egyfajta automatikus működésmódba, ahogyan a részek automatikusan elindulnak egymás után, és az illető elveszíti a kontrollt a helyzet felett. Továbbá a binge tévézés esetében megjelenhet az erős bűntudat az elvesztegetett idő mértéke miatt, illetve az úgynevezett elővételezett bűntudat is, amelyet még a cselekvés előtt átél a személy, és ami hatással van a döntéshozatalára, ami szintén releváns faktor lehet a binge tévézés esetében. Mindezeken kívül kutatások bizonyítják, hogy a célok személyes percepciója, a célkonfliktusok és a célok facilitációja kapcsolatban áll az egészségmagatartással-és viselkedéssel, ezért a binge filmnézéssel is korrelálhatnak. Maga a binge tévézés is egyfajta célkonfliktus az egyén számára, hiszen a tevékenység konfliktusban áll a személy egyéb céljaival: a személyes feladatok elvégzése elől veheti el az időt, vagy a szociális érintkezések helyettesítőjévé válhat. A tanulmány feltételezi, hogy az automatizmus, az elővételezett bűntudat és a célkofliktusok jelentős faktorok lehetnek a binge tévé-és sorozatnézés mechanizmusának megértésében, a szociális-kognitív faktorok mellett. 

A tanulmány felállított hipotézisai tehát a következők: a szociális-kognitív faktorok kontrollálása mellett az automatizmus (1. hipotézis), az előrevételezett bűntudat (2. hipotézis) és a célkonfliktus és facilitáció (3. hipotézis) a binge típusú film-és sorozatnézés varianciáját nagymértékben magyarázza. 

Módszer:

A vizsgálat online kérdőív formájában, a „hóladba” módszerével zajlott: a résztvevők a közösségi médián keresztül tudták kitölteni a kérdőívet, melynek elején informálódhattak a kutatásról, illetve beleegyezésüket adhatták válaszaik felhasználásába. 

Vizsgálati személyek:

110 ember töltötte ki a kérdőívet, ebből 86 kitöltő adatai kerültek felhasználásra. Az minta átlagéletkora 30 (SD=12), ebből 67% nő. A BMI (testtömeg index) átlaga=24,39 (SD=4,08). A kitöltők 78%-a gyermek nélküli, 64% egyedülálló, 19% házas és 5% elvált. 

Alkalmazott érőeszközök: 

A tesztcsomag a demográfiai adatokra vonatkozó kérdésekkel kezdődött, vagyis az életkor, nem, BMI index, családi állapot és gyermekek száma került felmérésre. A binge-típusú tévé-és sorozatnézést a tanulmány úgy definiálja, hogy az egyén egy ültében több mint két epizódot néz meg ugyanabból a tv sorozatból. Önbevallásos módon, három kérdéssel mérték (Cronbach alfa=0,72), továbbá rákérdeztek, milyen online szervereket használnak a kitöltők, hagyják-e, hogy a szerver automatikusan lépjen a következő epizódra (vagy automatikusan egy újabb videót indítson el), illetve a vizsgálati személyeknek le kellett írniuk, hogy mikor, hol és hogyan néztek az utóbbi egy hónapban filmet. Az énhatékonyságot öt, a következményelvárásokat hat kérdéssel vizsgálták (mindkettő esetében a Cronbach alfa=0,79), a válaszokat pedig egy ötfokú Likert-skálán tudták megadni a kitöltők. A filmnézési szándékot egy kérdéssel vizsgálták: „A következő hét napban milyen gyakran (hány naponta) akar megnézni több mint két epizódot ugyanabból a TV sorozatból egy ültében?” A választ 0-7 napig terjedő skálán lehetett megadni. Az automatizmust az önbevallásos automatizmus-index (Gardner és munkatársai alapján) teszttel mérték, kiegészítve specifikus kérdésekkel (Cronbach alfa=0,93), továbbá az előrevételezett bűntudatot szintén önbevallásos módon, két kérdéssel mérték O’Carroll és munkatársai alapján. A célkonfliktust két kérdéssel (Cronbach alfa=0,93), a célok facilitációját pedig hárommal (Cronbach alfa=0,77) mérték ötfokú Likert skálán.

Eredmények és leíró statisztika:

A legtöbb kitöltő online szervereken néz filmet vagy sorozatot, és a legtöbbet említett szerverek többek között a Netflix (n=42) és a YouTube (n=36) voltak. A kitöltők fele nyilatkozott úgy, hogy esetenként hagyják, hogy az oldal automatikusan elkezdje a következő epizódot.

A hipotézisek teszteléséhez az adatok többszörös lineráis regressziós modellben kerültek feldolgozásra. A binge-típusú tévézés korrelált az arra vonatkozó elhatározással (átlag=2.47, SD=1.65, r=0.40, p<0.01), a következményelvárásokkal (átlag= 2.74, SD = 0.65, r = 0.43, p < 0.01), az automatizmussal (átlag= 2.63, SD=1.21, r=0.44, p<0.01), az előrevételezett bűntudattal (átlag= 2.07, SD = 1.02, r = −0.25, p < 0.05), a célkonfliktusokkal (átlag=2.21, SD=0.98, r=0.44, p < 0.01) és a célok facilitációjával (átlag=1.94, SD = 0.75, r = 0.23, p < 0.05). Ugyanakkor nem korrelált az énhatékonysággal (átlag=3.78, SD=0.71, r=−0.20, nem szignifikáns). A szociális-kognitív elmélet faktorai a variancia negyedét magyarázták (B=0.28, standard error (SE)=0.10, p=0.01), illetve a modellhez hozzáadott automatizmus a variancia további 5% magyarázta meg a korrigált R négyzet érték alapján (B=0.37, SE=0.15, p=0.02). Az előrevételezett bűntudat hozzáadásával további 5%-al nőtt a megmagyarzott variancia (B=−0.37, SE=0.15, p=0.02), továbbá a modellhez hozzáadott célkonfliktusok a variancia további 5%-át magyarázták (B=0.42, SE=0.18, p=0.02), ugyanakkor a célok facilitációja nem bizonyult szignifikáns prediktor változónak (B=−0.15, SE=0.25, p=0.55).

Diszkusszió:

A tanulmány elsőként vizsgálja a binge típusú filmnézés jelenségét. A problémakör jelentőségét a kutatásból látható eredmények is hangsúlyozzák: a válaszadók legalább egyszer egy héten „binge tévéznek”. Az eredmények alapján elmondható, hogy a szociális-kognitív faktorok mellett az automatizmus, az előrevételezett bűntudat és a célkonfliktus-és facilitáció hozzájárult a binge tévézés varianciájának megmagyarázásához. Az automatizmus bizonyított szerepe a binge tévézésben felvethet olyan megoldásokat, amelyek segítségével megállítható az a berögzült mechanizmus, hogy automatikusan a következő epizódra lépjünk, például bizonyos online szerverek szüneteket iktatnak be a részek közé, és nem indítják el automatikusan a következő epizód a lejátszását. A célkonfliktussal kapcsolatos eredmények kimutatták, hogy azok a résztvevők, akik több binge-tévézésről számoltak be, arról is nyilatkoztak, hogy a binge-típusú filmezés megnehezíti őket más céljaik elérésében. Mivel az online filmezés miatt a binge tévé-és filmnézés egyre gyakoribb, jelen tanulmány új kutatási teret nyit meg. A függőségekkel foglalkozó szakirodalom alapján a binge típusú tévézés a kontrollvesztett függőségi viselkedésmintázatok (pl. alkohol vagy egyéb pszichoaktív szerfüggőség) kategóriájába tartozhat, ugyanakkor specifikusabb, mivel a technológiai fejlődés kérdésköre is beleszól a témába. A kutatás korlátai közé tartozik, hogy a binge filmezést és a hozzá kapcsolódó faktorokat önbevallásos tesztekkel mérték, illetve a binge tévézésnek még nincs hivatalos definíciója, ezért a jövőbeli kutatásoknál már ajánlott objektívebb mérésekkel dolgozni.

Konklúzió:
A „binge-típusú”, vagy másképp fogalmazva a mértéktelen sorozat-és filmnézés egy egészen újfajta viselkedésmód, amely nem csak az alapvető szociális-kognitív faktorokkal áll kapcsolatban, hanem az előrevételezett bűntudattal, az automatizmussal és a célok elérésének percepciójával és a célkonfliktusokkal. A binge típusú sorozat-és tévénézésről való leszokást intervenciókkal lehet segíteni, melyeknek célja, hogy csökkentsék a televízió előtt eltöltött időt, és az impulzív és jutalomfüggő működésmód helyett a reflektáló és körültekintő információfeldolgozást bátorítsák.