Mindfulness tréning distressz csökkentő hatása mellrákos betegeknél
Készítette:
Csajbók Zsófia
Baniasadi, H., & Jamshidifar, Z. (2014). Effectiveness of Mindfulness
Training on Reduction of Distress of Patients Infected by Breast Cancer. Procedia-Social
and Behavioral Sciences, 114, 944-948.
Absztrakt
A rák
olyan mentális nyomás alá helyezi a betegeket, ami az egész életükre,
munkájukra és szociális kapcsolataikra hatással van. Ezen problémák
megoldatlansága esetén a betegek státusza csak komplikáltabbá válik. A
mindfulness alapú kognitív terápiát a ditressz csökkentésére hozták létre, és a
tanulmány célja az volt, hogy a mindfulness tréning hatását vizsgálják a
mellráktól szenvedő betegeknél. 30 női résztvevőt kényelmi mintavétellel kértek
fel a vizsgálatra, akik a teheráni Shohada kórházban voltak mellrákkal kezelve,
majd teszt és kontroll csoportra osztották őket véletlenszerűen. A tréning
előtt és után a csoportok distressz szintjét mérték. A teszt csoport 8-szor 1
órás ülésekben kapta a mindfulness tréninget. A két csoport közti preteszt és
posztteszt ANCOVA eredmények szerint a mindfulness tréning hatásosan
csökkentette a distressz pontokat a betegek körében, tehát a mindfulness alapú
kognitív terápia csökkenti a distresszt és a maladaptív gondolkodási sémák
számát a mellrákosoknál. Ez a módszer alkalmazható önállóan is, vagy más
kezelési módokkal kombinálva egyaránt, például a farmakoterápiát kiegészítve.
Bevezetés
Az
elmúlt évtizedekben annyira megnőtt a rák előfordulási aránya, és olyan súlyos
hatásai vannak mind fizikailag, érzelmileg, intellektuálisan, szociálisan és
gazdaságilag is, hogy a specialisták, ha lehet, még több figyelmet fordítanak
az évszázad egyik legjelentősebb egészségügyi problémájára. Az Iráni
Orvostudományi Egyetem statisztikái szerint a mellrák előfordulási aránya az
iráni nők körében 1000 főből 27,5 fő, ami több mint évi 8000 új beteget jelent.
Ezekből 7778 eset a nőket érinti. 15 és 85 év között bármikor előfordulhat ez a
betegség, ám a leggyakoribb előfordulása 45 és 55 év között történik (Akbari et
al, 2008).
A
kutatások szerint a rák olyan súlyos mentális nyomás alá helyezi a betegeket,
hogy további mentális és szociális zavarokat okozhat az életükben. A
betegségből eredő fájdalom, a családtagok jövőjére vonatkozó aggodalom, a
haláltól való félelem, a kezelésből adódó komplikációk, a teljesítmény
csökkenés, az önmagáról alkotott kép zavara, a szexuális problémák mind a
mentális egészség zavarát okozó ágensekként azonosíthatók. A krízis, amit a rák
okoz, a szellemi, fizikai és spirituális egyensúly és konzisztencia hiányát
eredményezi. Leggyakrabban kétségbeesettnek és reménytelennek érzik magukat.
Ennek a distressznek a csökkentésére nagyon fontos, hogy pszichológiai terápiát
kapjanak a betegek, és egy új innovációnak számít, hogy az általános
rákkezelést keleti gyógymódokkal ötvözik, mint például a mindfulness meditációval,
hogy megelőzzék a distresszt és a depressziót. A kutatók szerint a megfigyelői
gondolkodási stílus több rejtett mechanizmuson keresztül tudja csökkenteni a
tüneteket. Növeli az elfogadást, a tudatosságot, deszenzitizácót eredményez,
jobb jelenlétet, ítélkezés-mentes megfigyelést hoz, kognitív viselkedésterápiás
elemekkel gazdagítva. Ez nem csak csökkenti a distressz tüneteit, de növeli a
kezelések hatékonyságát is, és segíti a betegek jólétét is.
A
mindfulness ítélkezés-mentes tudatosságot jelent, az aktuális pillanatban a
célra fókuszálással. A mindful emberek úgy kapnak külső és belső információkat
szabadon, hogy nem falszifikálják őket, szabadon elfogadják őket a
gondolatokkal, tapasztalatokkal és érzésekkel való találkozás pillanatában
(legyen az kellemes vagy kellemetlen). A mindfulness pozitív kapcsolatban áll a
mentális és pszichológiai egészséggel és békével, noha a nyugalom alacsony
értékével köthető össze. A mindfulness úgy is felfogható, mint az önreguláció
képessége, mely lehetővé teszi a teljes figyelmet a feladatra, mivel a külső és
belső stimulusokat úgy figyeli meg, ahogy azok vannak, ítélkezés és előítélet
nélkül. Ez a képesség valójában lehetővé teszi az embereknek, hogy az
eseményeket úgy fogadják el, ahogy történnek, jelen időben, kevesebb distressz
keltésével. A mindfulness tréning alkalmas a depresszió és a szorongás
csökkentésére, a pszichológiai alkalmazkodás növelésére. Ezzel növeli az
életminőséget, és megelőzi a visszaesést is. Éppen ezért most arra a kérdésre
keressük a választ, hogy mindezt a hatást mellrákos betegeknél is elérhetjük-e?
Módszer
Jelen
tanulmány félig experimentális, pre- és posztteszt vizsgálattal, valamint
kontroll csoporttal. A 30 teheráni mellrákos nőbeteg kényelmi módszerrel lett
kiválasztva, és randomizálással lettek két csoportra osztva (18 fő
tesztcsoport, 12 fő kontroll csoport). A Kessler Distressz 10 itemes skálán
lemérték az átlagos distresszüket is. A tesztcsoport 8-szor egy órás
mindfulness tréninget kapott, a kontroll csoport nem kapott semmilyen tréninget.
A végén mindkét csoportot megvizsgálták a distressz teszttel.
A
distressz skála: 10 istemes kérdőív, melyet Kessler hozott létre 2002-ben, és a
betegek mentális státuszát vizsgálja az elmúlt egy hónapban. A válaszokat 5
lehetőség szerint lehet megadni: mindig, legtöbbször, néha, ritkán, soha, és
így pontozódnak 0-tól 4-ig. Tehát, a teszten elérhető maximum pontszám 40.
Iráni populáción a teszt 0,83-as reliabilitással rendelkezett (Vaziri &
Lotfikashani, 2011).
A
mindfulness tréning programja:
Első ülés
|
Az ülések fő
szabályainak, struktúrájának és céljainak áttekintése
|
Második
ülés
|
A meditációs technika
bemutatása, fizikai önvizsgálat, jelentudatosság a légzésen keresztül, a
gondolatok és érzések közti kapcsolat magyarázata.
|
Harmadik
ülés
|
A „látni” vagy
„hallani” technikák gyakorlása, visszajelzés nyújtás, ülő meditáció a
fájdalomérzet megteremtésével.
|
Negyedik
ülés
|
A „látni” vagy
„hallani” technikák gyakorlása, ülő meditáció 30 percig.
|
Ötödik
ülés
|
Jelentudatosság
gyakorlása séta közben, a gyakorlat áttekintése, a tesztalany reakcióinak
vizsgálata.
|
Hatodik
ülés
|
Csoportos megbeszélés,
„lélegző környezet” gyakorlat végzése, a gondolatok és a lélegzés
szembesítése közösen.
|
Hetedik
ülés
|
Az aktivitási szint és
a hangulat közti kapcsolat magyarázata, gyakorlat ennek megfigyelésére.
|
Nyolcadik
ülés
|
Egy védelmi terv
bemutatása, fizikai meditáció gyakorlása.
|
Eredmények
Az
outlier értékek eltávolítása után a preteszt és posztteszt értékek a két
csoportban a következőképp alakultak:
Csoportok
|
Átlagos érték
|
Szórás
|
Elemszám
|
Preteszt
(kísérleti)
|
15,28
|
3,707
|
18
|
Preteszt
(kontroll)
|
13,83
|
6,365
|
12
|
Posztteszt
(kísérleti)
|
12,89
|
3,324
|
18
|
Posztteszt
(kontroll)
|
13,75
|
6,002
|
12
|
Ahhoz,
hogy a mindfulness tréning előtti és utáni pontokat össze tudjuk hasonlítani,
először egy kovariancia analízist hajtottunk végre. A Lone teszt eredménye
szerint F = 750,0, ami szerint az összes faktor esetén a szignifikancia szint
5% alatti volt, tehát az adatok a kovariancia hibát tekintve megfelelően
egyenlők. Ezen kívül, ha megvizsgáljuk, hogy milyen interakció van a preteszt
és posztteszt értékek között, valamint a csoportok között, nem kapunk
szignifikáns összefüggést, tehát az adatok lehetővé teszik a regressziós
együttható uniformitását. Ezért a kovariancia a fő változókra nézve kell, hogy
tesztelve legyen (distressz és csoportos posztteszt). Az ANCOVA eredményei
szerint, ha a preteszt eredményeket kontrolláljuk, és a posztteszt eredményeket
vetjük össze a teszt és kontroll csoportban, akkor a szignifikancia szint
szerint különbség tapasztalható a két csoport között (F (25 és 7) = 5,372; p =
0,001).
Tehát a
hipotézist az ANCOVA teszt eredményei szerint elfogadjuk. Miután a preteszt
pontokhoz igazítottuk a posztteszt pontokat, szignifikáns kapcsolat jelent meg
a két csoport között (F (1,20) = 18; p < 0,0005; Partial Eta = 0,957). Az R2
= 0,957 (kiegyenlített R2 = 0,954), tehát összességében levonhatjuk
azt a következtetést, hogy a preteszt pontok fixálásával mindkét csoportban a
posztteszt pontok szignifikánsan különböznek. A tréning csoportban a tréning
után a distressz csökkenése szignifikánsabb volt, mint a kontroll csoportban.
Diszkusszió és konklúzió
Egyes
vizsgálatok eredményei szerint a rákos betegek körében előforduló distressz és
általános pszichológiai problémák előfordulási aránya 25 és 30 % közé tehető. A
legfontosabb ágens, ami a pszichológiai státuszt így érinti, az a betegséggel
és a stresszel való megküzdés, amit a rák okoz. Az adatok összefoglalója
szerint a mindfulness tréning hatásos volt a distressz csökkentésében a
kísérleti csoportban, erősebben, mint a kontroll csoportban. Vagy más szóval, a
mindfulness az életvidámságon és a tiszta tapasztaláson keresztül pozitív
változásokat ér el a boldogság és a jólét irányában, mely eredmény a korábbi
kutatásokkal is összhangban van. Jelen tanulmány eredményei szerint a női
rákbetegek körében okozott distressz gyakran mentális és kognitív típusú, mivel
a módszer pont ezeket a jövőre irányuló félelmeket szünteti meg, és a múltban
gyökerező hiedelmeket írja át azzal, hogy a jelen pillanatot segít teljességgel
megtapasztalni. Ugyanígy, a módszer segít megszüntetni a reménytelenséget, a
kudarcélményt és a szomorúságot. Összefoglalva tehát a módszer alkalmazható a
farmakoterápia kiegészítőjeként, hogy a distressz okozta problémákat
kiküszöbölje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése