A  web-alapú, személyre szabott normatív visszajelzés randomizált, kontrollált  vizsgálata az egyetemisták alkoholhasználatának prevenciójában: Elég jók-e a tipikus hallgatói normák?

LaBrie, J.W., Lewis, M.A., Atkins, D.C, Neighbors, C., Zheng, C., Kenney, S.R., Napper, L.E., Walter, T., Kilmer, J.R., Hummer, J.F., Grossbard, J., Ghaidarov, T.M., Desai, S., Lee, C.M, & Larimer, M.E. (2013). RCT of Web-Based Personalized Normative Feedback for College Drinking Prevention: Are Typical Student Norms Good Enough? Journal of Consulting and Clinical Psychology, 81(6), 1074-1086.

Készítette: Mezei Judit

Bevezetés

A túlzott alkoholfogyasztás súlyos elsődleges és másodlagos következményekkel (pl. erőszak, autóbaleset, egyetemi teljesítmény romlása) jár az egyetemisták körében. Mindezt a kortársak viselkedésének normatív percepciója befolyásolja. Általában túlbecsülik, hogy mennyi alkoholt fogyasztanak társaik. A normatív észlelés kijavítására szolgáló intervenció csökkentheti az alkoholhasználatot és ezáltal a negatív következményeit is. A személyre szabott normatív visszajelzés (personalized normative feedback – PNF) éppen ezt ragadja meg és a normatív észlelés és alkoholfogyasztás terén is sikeresnek találták alkalmazását egyetemista populáció esetén. Önmagában és több módszerrel együtt is használtál már intervenciók során. Azonban a referens mások sajátos jellemzőinek különböző szintjei hatását még nem vizsgálták.

Habár a PNF alkalmazásakor főként a „tipikus hallgatót” használják referensként, az újabb kutatások ezen csoport sajátos jellemzőinek (pl. nem) figyelembe vételét ajánlják, mely növelheti a PNF hatásosságát bizonyos személyek esetén. A távoli szocális referencia-csoporttal ellentétben a szociálisan közeli, kiugró csoport nagyobb hatást gyakorol az egyéni viselkedéssel kapcsolatos döntésekre. Így a specifikusabb referencia-csoport alkalmazása növelheti a hihetőséget, az információ felismerését és a pozitív viselkedésváltozás elősegítését is. Jelen kutatásban a nemet, rasszt és a diákszövetségi tagságot (Greek status) vették figyelembe a normatív referencia-csoport megalkotásánál.

Nemenként eltérő az alkoholfogyasztás és a normatív hitek percepciója is. A nem-specifikus PNF alkalmazásakor inkonzisztens eredmények születtek. Voltak, akik nem találtak különbséget a két nem között, de volt olyan kutatás is, ahol a nők esetén jobban működött ez a prevenciós forma. Azon személyek, akik valamilyen diákszövetségnek a tagjai, magasabb észlelt és valós alkoholhasználati normákkal rendelkeznek, mint a nem tagok.

Limitált azon adatok száma, melyek a rasszbeli és etnikai normabeli különbségeket és azok alkoholfogyasztással való kapcsolatát vizsgálják. Az azonos etnikumba tartozók észlelt normái pozitív kapcsolatban állnak az alkoholhasználattal és főleg azokra jellemző ez, akik erősebben azonosulnak etnikai csoportjukkal. A tipikus amerikai egyetemista sokszor kaukázisiként jelenik meg még a nem kaukázusiak közt is. Így lehetséges, hogy az észlelt tipikus hallgatói norma kevésbé prediktív a nem kaukázusiakra nézve. Jelen kutatásban a fajspecifikus PNF hatását vizsgálták kaukázusiak, a prototipikusan nagyivó etnikai alcsoport, és az ázsiai amerikaiak, akik magasabb absztinencia-aránnyal rendelkeznek a többi csoporthoz képest, esetén.

A PNF a valódi norma és a hallgatók percepciói, viselkedése közti diszkrepanciát mutatja meg és ezáltal a viselkedésbeli változásra hat. Minél nagyobb ez a diszkrepancia, annál nagyobb potenciális hatása van a normatív visszajelzésnek. Habár a specifikus normatív információk használata relevánsabb, motiválóbb lehet, a specifikus referencia-csoport deskriptív normáinak pontossága csökkentheti a diszkrepanciát és normatív visszajelzés motiváló erejét is. Jelen kutatásban azt vizsgálták, hogy az intervenciós hatást mediálja-e a valódi norma, észlelt norma és az alkoholfogyasztás diszkrepanciája.

Módszer

A web-alapú PNF különböző specificitású referencia-csoportban való hatását hasonlították össze a szintén web-alapú motivációs visszajelzés intervencióval, mely a BASICS intervención (Brief Alcohol Screening and Intervention for College Students) alapul, illetve egy általános feedback-kontroll csoporttal is. A hipotézisük az volt, hogy a kontrollcsoporthoz képest mindkét intervenciós csoportban jobban fog csökkenni a rizikós alkoholhasználat és a negatív következményei i. A visszajelzés sajátos jellemzőinek növelésével pedig nőni fog a PNF hatásossága.

            Két nyugati parti egyetem vett részt a kutatásban és randomizált lista alapján levélben és e-mailben értesítették a hallgatókat az online (rostaként szolgáló) kérdőív kitöltéséről. 43,5%-uk töltötte ki ezt és ezen hallgatók kevesebb, mint a fele (42,2%) felelt meg a kritériumoknak, mely minimum havi egy súlyos, alkalomszerű ivást (nőknek legalább 4, férfiaknak pedig legalább 5 ital elfogyasztására vonatkozott) és kaukázusi vagy ázsiai származást jelentett. 90%-uk kitöltötte az online baseline kérdőívet és a 10 feltétel egyikébe lettek sorolva ezután. Majd 1, 3, 6, illetve 12 hónapos utánkövetés következett. A végső mintában 56,7% nő volt, az átlagéletkor 19,92 év volt. A mintában 75,7% kaukázusi és 70,7% diákszövetségben részt nem vevő hallgató szerepelt.

A rostaként szolgáló kérdőív kitöltése 20 percet vett igénybe, demográfiai, alkoholhasználati, illetve normával kapcsolatos adatokat mért. Kitöltéséért pedig 15 dollár járt. A kritériumoknak megfelelő hallgatók egy további online kérdőívhez kaptak meghívást, melyért még 25 dollár járt. Majd ezután véletlenszerűen be lettek sorolva a 10 feltétel egyikébe egy web-alapú logaritmus által, mely a diákszövetségei tagságon, nemen, rasszon és a heti alkoholfogyasztási mennyiségen alapult. Utánkövetésenként a kérdőívekért 30 dollárt, a 12 hónaposért 40 dollárt, az összes kitöltéséért pedig plusz 30 dollárt kaptak a résztvevők.

A 10 feltétel közül 8 a normatív visszajelzés referenciacsoportjának különböző szintjei voltak. Az 1. feltételben a tipikus hallgatóról kaptak normatív információt, a 2-4. feltételben vagy a nemre, vagy a rasszra vagy a diákszövetségi tagságra szűkítettről kaptak információt, míg az 5-7. feltételben ezek kombinációiból (nem és rassz, nem és diákszövetségi tagság, rassz és diákszövetségi tagság), a 8. feltételben pedig mindhárom változóra jellemző információt adtak nekik. A 9. feltételben a Web-BASICS szerepelt, a 10. feltételben a kontrollcsoport volt, ahol a tipikus hallgató smsezési, zeneletöltési, és videójátékokkal való játszásának gyakoriságáról kaptak észlelt általános normatív visszajelzést a személyek.

A születési nem, rassz és diákszövetségi tagság felmérése után a Napi Ivás Kérdőívet (Daily Drinking Questionnaire – DDQ), illetve a Mennyiség/Gyakoriság Indexet (Quantity/Freuqency Index) vették fel az Ivási Normákat Mérő Űrlap (Drinking Norms Rating Form – DNRF) és a 25 tételes Rutger Alkoholprobléma Index (Rutgers Alcohol Problem Index – RAPI) mellett. Az adatok elemzésére pedig a kvázi Poisson általánosított lineáris modellt alkalmazták.

Eredmények

Egy átlagos héten elfogyasztott alkoholmennyiség 11,03 ital volt. Az elmúlt hónapban egy eseményen elfogyasztott legmagasabb italmennyiség pedig átlagosan 8,77 volt.

Az idő és a kezelési feltételek közt nem volt szignifikáns interakció, vagyis minden változás a baseline kérdőív és az 1 hónapos utánkövetés között következett be. A PNF-ben résztvevők a kontrollcsoporthoz képest 4%-os csökkenést mutattak az átlagos elfogyasztott alkoholmennyiségben és ez szignifikáns eltérést jelentett. A Web-BASICS és a kontrollcsoport közt azonban nem állt fenn ilyen különbség. A PNF-ben résztvevők a kontrollcsoporthoz képest szignifikánsan kevesebb napról számoltak be, amikor ittak, alacsonyabb volt a legmagasabb italfogyasztás és kevesebb alkoholfogyasztással kapcsolatos problémáról is számoltak be. A Web-BASICS-ben résztvevők esetén is hasonló eredményeket kaptak, azonban itt a RAPI pontszámaiban nem volt különbség a kontrollcsoporthoz képest. A két aktív kezelési csoportban (a kombinált PNF és a Web-BASICS) résztvevők közt nem volt szignifikáns különbség a heti alkoholfogyasztásban, a napok számában és az alkohollal kapcsolatos problémákban sem. Egyik PNF feltétel sem okozott nagyobb változást az idő során. Sőt, a specifikusabb PNF feltételek esetén rosszabb eredmények születtek, mint a tipikus hallgatót használó visszajelzésnél.

            Az észlelt leíró ivási norma (perceived descriptive drinking norm – DNRF) mediátor tényezőnek bizonyult a kezelés hatékonyságában. A DNRF változásai a tipikus hallgatót használó PNF többi PNF feltételhez képesti elsődlegességének 11-51%-áért volt felelős. Az összes hatás 5%-a az egyéni alkoholfogyasztás  és az észlelt norma diszkrepanciájával magyarázható. Ez a diszkrepancia és a DNRF is szignifikáns hatással voltak a tipikus hallgatói visszajelzés és a specifikusabb PNF kezelésbeli különbségeire.

Diszkusszió

            A PNF (egy csoportnak véve) mind a négy kimenetben (heti ivások száma, legmagasabb italfogyasztás, ivással töltött napok száma és alkohollal kapcsolatos problémák száma) csökkenést okozott, azonban ez a hatás csak mérsékelt volt. Nagyobb hatással volt az alkoholfogyasztás mennyiségére, mint gyakoriságára. A PNF és Web-BASICS intervenciók hatása nem tért el, így a normatív összehasonlításokra fókuszáló PNF használata hatásosabb lehet, mint a Web-BASICS, mivel az maga tartalmazza a PNF visszajelzést is és ezért lehetséges, hogy nincs a PNF-nél jobb és egyedibb hatása.

A vártakkal ellentétben a tipikus hallgatót használó PNF hatásosabb volt. Az átlagos heti alkoholfogyasztásra nagyobb hatással volt részben azáltal, hogy a leíró normatív percepcióra erős befolyással bírt. Tehát a diszkrepancia nagyobb volt. A résztvevők valószínűleg inkább projektáltak fontosnak vélt jellemzőket rájuk. Előző kutatásokból kiderül, hogy az egyetemisták sokszor a tipikus hallgatót maguktól eltérőnek látják és talán könnyen projektálhatónak találják a nagyon kiugró, prototipikus viselkedését a nagyivó egyetemistáknak beléjük, ami nagyobb diszkrepanciát okoz. A hallgatók lehet, hogy inkább az átlag hallgatóhoz viszonyítják ivási szokásaikat, mint a specifikusan hozzájuk hasonló demográfiai jellemzőkkel rendelkező hallgatókéhoz. A két projekció összevonása hatásosabb visszajelzéshez vezethet, mivel nagyobb kognitív disszonancia lesz az észlelt norma, a valódi norma és az egyéni viselkedés közt, ami nagyobb változáshoz vezethet.

A specifikusabb referenciacsoport használata hatásosabb lehet, ha a csoporttal való azonosulással jár. Újabb kutatások azt találták, hogy a specifikus referenciacsoport észlelt normái és az alkoholhasználat közti összefüggést az azonosulás foka és a kérdéses csoporthoz való kapcsolódással kapcsolatos érzések befolyásolják.

A visszajelzés ráadásul a weben keresztül történt, míg az eddigi számítógépet használó PNF-kel kapcsolatos vizsgálatok laborban történtek. Jelen vizsgálatban kevesebb figyelmet fordíthattak a visszajelzésre a résztvevők.

A tipikus hallgatót referenciacsoportként használó web-alapú PNF jó választás lehet és a takarékosság előnyével hasznos lehet a normák felmérésében és visszajelzéses intervenció tervezésében is.